Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-01 / 225. szám

Vasárnap, 193$. október 1. KZlETilljSXG

(23.)

Vilma a boldog vallomás után kézen fogta Miklóst és leányszobájába vezette. Ott megállt anyja festett képe előtt és térdreomlott. Boldogságtól sugárzó arccal, valami nem e földről való átszellemiiltséggel nyújtotta föl kezét és ujjongva mondta:

— Anyácskám, anyácskám, áldd meg a te leányodat és áldd meg őt is!...

Miklós önkéntelenül mellé ereszkedett a földre.

A következő héten a halárus asszony, akinél Miklós szálláson volt, a halpiacon hangos szóval dicsekedett asszonytársai előtt:

— Nagy tisztesség ért ám tegnap engem.

— Ugyan mi? — nevettek a fiatalabbak az öreg asszony izgalmán. — Csak tán nem kérték feleségül, néni?

— Menjetek mär a tréfával! — szólta le az ugratókat az öreg asszony. — Nagy, finom kisasszony látogatott meg tegnap. A lakómnak, annak a messzi földről való, idegen ifjúnak a menyasszonya.

— Menyasszonya van már neki? Nétené! — csodálkoztak a halárusnők. — Még a múltkor utánunk cipelte a hálót...

— Talán azért tette, hogy megtanulja, hogyan kell finom halacskát fogni benne!... — gúnyolódott az egyik rosszszáju asszony.

— De már bántani nem engedem! — csattant fel a szállásadónő. — Amiért nekünk dolgozott, azért csak mégis finom, uriféle embet- az! És az a leány! Az csak a finomka! Olyan, mint egy kis angyalocska. Nagyon gazdag lehet.

Akkor most elviszi tőled a kvártélyost.

— Nem a‘. Nem megy el. Azt mondta, hogy ott marad tovább is. Csak a menyasszonya hozott mindenféle finom dolgot, csipkés takarókat, hímzéseket és felcsinosította vele a szobát. És képekett is hozott, amiket a falra akasztott. A képeket mind a menyasszony rajzolta és festette. Olyan szép a lelkem, mintha maga is kép volna.

— És ha összeházasodnak, akkor is nálad fognak lakni?

— Azt már nem! Csak addig az idegen nálam marad. A menyasszonya ugyan könyörgött, hogy jól gondját viseljem. Még meg is fogta & kezemet.

— Talán kezet is csókolt...

— Ugyan nyughassatok már, ti vizi viperák! Irigykedtek, látom.

— Miért? Talán téged vesz feleségül az idegen?

így nyelveltek, pletykáltak a halárusnők.

Vasárnap délután Miklós vitorlázni vitte Vilmát, Ott siklottak a Zuider zöld vizen és Vilma elérzékenytilt boldogsággal nézte, hogyan dolgozik kemény, izmos szerelmessé a vitorlákkal. így fogja életük hajóját is kormányozni, biztosan, keményen.

Egy kis szél fújt a vizen és Vilma megborzongott. Halkan köhécselt. Miklós aggódva hajolt feléje:

Haza fordulunk. Meg talál hülni.

— Nem, nem maradjunk! — kérlelte Vilma.

Tovább mentek. Vilmát egyszerre nagy forróság öntötte el. A mellét valami fojtó érzés szorongatta és újra köhögött.

Miklós meg fordította a kormány vitorlát.

— Menjünk, érles, haza. Nem szabad sokáig a vizen maradnunk. Itt nagyon hűvös a levegő.

Otthon Vilmának már lázpirosan égett a halovány, fehér arca.

— Mi a baj? — rémüldözött Miklós.

— Semmi... semmi... — nyugtatta meg

Vilma. — Ez gyakran szokott lenni. Elmúlik.

De Miklós nem nyugodott. Tudta, hogy a leány gyöngemellü, sokat köhög és betegeskedik. Az anyjától örökölte.

— Feküdjön le, Vilmácska, — mondta szomorúan — nem szabad ám eltitkolni a bajt. Ha vigyáz magára, minden rendben lesz.

Később leverten mondta Blaeu Jánosnak:

— Az itthoni levegő nagyon árt Vilmának. 5 Valamit kéne tenni.

János ur elborul ton bólintott:

— Már régen el akartam küldeni valahova, talán Délfranciaországba, vagy még lejebb. Hogy a napon magához jöjjön. De sohase akart. Különösen azóta, hogy te itt vagy köztünk.

— Most már talán megteszi.

— Beszólj vele. Mellé adok egy kisérőnőt is s Péter is velük menne. Néhány hónapra.

Miklós megpróbálta rávenni Vilmát, az utazásra.

— Milyen jó lenne. Egészen rendbe jönne s akkor megtarjnk az esküvőt.

Vilmának lázas öröm gyűlt fel a szemében.

— Igen, nagyon jó lesz. De olyan sokáig nem látjuk egymást.

— De azután mindig...

— Mindig... mindig... És együtt dolgozunk. Te csinálod a bibliát; és én segítek. FejNe unatkozzon! Wálasszon és vásároljon

ezekből az olcsó könyvekből:

fi Móricz: Bor, szerelem

30 — 1

1 Kemény: Zord idők

60'- 1

íl Mikszáth:Noszti fiú esete

90*— 1

1 Markovics: Sánta farsang

36'— I

Móricz: Kerek Ferkó

36'- É

Zilahy: Halálos tavasz

57'- g

Katona: Bánk bán

42'- I

Körmendy Ind. 715 via Bodenbach 30'— |

Szederkényi Felszabadultak

30'- I

Móricz: Barbárok

30 — j

1 Babits: Gólyakalifa

57'- 1

Móricz : Forr a bor

60'— 1

„ Rokonok

60'g Földi): Isten országa felé

60'—

1 Szitnyai: Nincs föltámadás

601 Bródy: Manci

60'„ Felesége tartja el

60'Szomory: Gyuri

60'—

Földi: Szahara I, II, III kötet 180 —

Vándor: Andrea arcát nap felé

1 fordítja

90'Vidékieknek is a pénz és 10 lej

portó előzetes beküldése esetén azonnal

szállítja a

Keleti Újság1

k'adóhivatala Cm—Kolozsvár, Strada Baron L. Pop (.volt Brassai ucca) 5 szára alatt.

15

léceket rajzolok...

Most szólította először ilyen bizalmasan Miklóst, alti egészen megrendült ettől. Ez a leány csak benne és általa él.

— Te... te... — ismételte mély gyönyörűséggel Vilma.

— Édes kis betegem... — fohászkodott fel Miklós.

— Egészséges leszek... — álmodozott felélénkültén a leány. — Egészen egészséges. És én megtanulon a te hazád nyelvét. Ugy-e megtanítasz?

— Hogyne, hogyne...

— És úgy fogunk beszélgetni..

— Oh, te jó, te édes...

Vilma azonban nem utazott el külföldre. Ä betegsége most teljes erővel tört ki. Mintha a gyönge, sorvadt test csak arra várt volna, amig az álmodozó, gyönge lélek eléri álmai álmát. Mintha minden ereje csak ebben a várakozásban élte volna ki magát, most egyszerre össze- csuklott hervadtan, fáradtan. A láz kimarta, felperzselte, belesüvitett a tüdejébe és rombolta, sorvasztotta.

Miklóst a Vilma betegsége nagyon lesújtotta. Most érezte csak, hogy e gyönge teremtés mennyi erőt tudott belé önteni, mennyire tudta ösztönözni, bátorítani, kedvét szárnyra röpíteni.

A műhelyben lélektelenül végezte dolgát, csakhogy éppen a kiszabott munkát éllátta, a szokott betümennyiséget kimetszette, de mással nem törődött. Már az otthoni hírek is hidegein hagyták.

Pedig ott forró napok jártak. A törökök bécsi ostromának veresége és a magyar felkelők kudarcai megerősítették Ausztria hatalmát.

Erdélyben észrevették, hogy további politikájukban nem lesz jó a portára támaszkodni, hanem célirányos Leopold császárral keresni a kapcsolatot. Teleki Mihály Erdély függetlenségéből meg akart menteni annyit, amennyi lehetségesnek mutatkozott s ezért felhagyott a magyarhoni protestáns menekültek ügyének támogatásával.

Apafi nem állt ellen Teleki nj politikájának, mert a furfangos miniszter állandóan azzal nyugtalanította, hogy a magyarhoni felkelők vezére, Thököly Imre, Erdély fejedelmi székére tör. így aztán Teleki szabadon csinálhatta uj politikáját. Thököly erdélyi híveit sorra megfosztotta méltóságaiktól. Barcsai Mihályt, az udvari és megyei hadak főkapitányát nótáztatta. Sőt tovább ment. Az 1084-iki fogarasi országgyűlésen a székelyek megzabolázására kormánybiztosnak az erősen katholikns hitíi Mikes Kelement küldte ki. Donátiókat adott, donátióka.t vett el s szívós munkával igyekezett németbaráttá átgyumi Erdélyt. A német politika áldozatának, a lefejezett Bánfi Dénesnek fiát, Bánfi Györgyöt pedig a nóta alól felszabadította.

A porta ereje közben mindinkább hanyatlott. Az osztrák seregek a nyár folyamán elfoglalták Visegrádot, bevették Pestet és Buda alá nyomultak. A török félhold, rövidesen csak a Márvány-tenger fölött fog ragyogni.

Csupa sakkhuzás lett az uj, zavaros helyzet következménye. Apafi titkon követséget küldött a császárhoz és tudtul adta, hogy Erdély kész áttérni hozzá. A porta viszont, hogy biztosítsa magának Erdély hozzáállását, megerősítő athnamét küldött ifjabb Apafi Mihály részére, akit az erdélyi hongvülés már három év előtt fejedelemmé választott, de a szultán nem erősített meg. Most fényes török küldöttség: vitte a fejedelmi jelvényeket Gyulafehérvárra.

Miklóshoz ez eseményekből sok jutott el s bár máskor lelkét magukkal ragadták volna a politikai izgalmak, most csak egyetlenegy izgalom fütötte: a Vilmáért való aggodalom. Napról-napra tisztábban látta, hogy el fogja veszteni ezt a drága lelket. Kétségbeesésében levelet irt a tudós orvosnak, Pápai Pariz Ferencnek, leírta 0 levélben Vilma állapotát, betegségének minden külső jelét és könyörgött:

— Ha Istent ösmer kegyelmed, küldjön valamely árkáliumot 0 nyavalya ellen, amely el akarja ragadni tőlem szivem legdrágább vagyo- I nát...

i , (Folytatjuk.),