Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-12 / 234. szám

KeietiUjsxg Csütörtök, '1933. október '12. Uj feladatok előtt Irta: Dr. Ferenczy Zsigmond, Kamarai képviselő. Á Sachsen tag uj szelet kavart. A tartalmi hangsúly a névetikára, közös gondolatra, közös tettre esett. A formai hangsúly: megbonthatat­lan népegység. Határozott, férfi szó: a véd- és dacvár. És a szankció: „visszautasitunk minden támadást, melyeket az utóbbi időben népünk s annak egyes részei ellen intéztek.“ „Népünk minden tagja elleni támadás mindannyiunk ellen szól és egységes védelemre fog találni.“ Amint a Brandsch-ügy mutatja, nemcsak a külső, hanem a belső támadásra is gondoltak. Általános munkakötelezettséget, igazi nép­bankokat, valódi népsajtót kivántak- Ugylát- szik, hogy mindezek az annyira csodált s 600 éves múlttal biró szász kisebbségi népközösség- béd is hiányoztak- A szász zárkózottság nem engedte napvilágra jutni azt a belső műhely­munkát, amely a nyilvánosság számára készült határozatot megelőzte. De a határozat is egész világosan mutatja, hogy a szász nemzetközös­ség pozitiv formában vallotta meg önmagát: nem nyálkás érzemény, hanem egyéni cs kol­lektiv létkérdés. A német szervező erő bizo­nyára valóra is váltja a megállapított lételmé­letet. A határozat minden szavából kitűnik, hogy az erdélyi szász népegyetem felismerte azt a vitathatatlan tényt, hogy társadalmi és gazdasági rendszerváltozás vajúdó pillanatait éljük- Ez a felismerés nem pillanatok eredmé­nye. Megkezdődött akkor, amikor Fabricius ezredes a Selbsthilfe mozgalmat megindította- Bár a szász bankok közelebb állottak a népgaz­dasághoz, mint a profitbankok, a Selbsthilfe megalakulásakor már látszott, hogy eltértek szerepükben s nem alkotják részét a népgazda­sági rendszernek- Lényegükben más gazdasági rendszerbe tartoznak. A Sachsentag alig 4—5 óv múlva már átengedi őket a múltnak s a Selbsthilfekben, népbankokban látja a jövő gazdasági és pénzügyi vérkeringését. Ezeket a nemzetközósség erkölcsi ellenőrzése és védelme alá helyezi. így van ez jólí De más tünetek is arra matatnak, hogy na­gyon a politikai vezérek torkára szorult a tár­sadalmi és gazdasági átalakulás fojtogató esontkeze. Már nemcsak eszelős idealisták, de „komoly elemek“ is vallják vezérfogalmak re­víziójának szükségéi Ha ezeknek az ösztönösen egyiráayban ha­ladó erővonalaknak az eredőjét vizsgáljuk, lát­nunk kell, hogy különböző utón s különböző címen, de mindenik megujhodó társadalmi munkaközösséget keres, amelyen keresztül tö­meg jólétnek kell születnie. Ez az eredő mu­tatja, hogy a mai viszonyok között a kevesek jólétét nem tarthatja fenn sokak nyomorúsága; hogy a szervezett papírtoké korlátlan haszonvé­telével s világmanőrjeivel tönkretett szervezet­ien mezőgazdaság, ipar és kereskedelem bénult­sága a papirtökét is megfojtotta; hogy a ter­melőgazdálkodásnak szerveződnie kell, egymást megértve, egymáshoz arányos uíva, egymás prosperitását kell biztosítania, különben egy­más sírját ássák meg. Csak tömegjólét biztosítja a társadalom- gazdasági egyensúlyt s esak ez az egyetlen for­rása az állam- és közháztartás költségvetési és pénzügyi egyensúlyának. A törvényhozás és kormányzat végzetes gyengeségére mutat, hogy az országot alkotó tömeg gazdasági egyensúlyának helyreállítá­sára egyetlen lépést nem tett s igy az állam költségvetési és pénzügyi egyensúlyát a hold­ban keresi. A papirtőkének micsoda lasszó ja szorul a törvényhozás nyakára, mikor a valuta stabili­zálására ti zenkétmilliárdot áldoz s egyetlen bá­nija sincs a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, munka értékeinek stabilizálására. Pedig az ese­mények eléggé igazolták, bogy a papirtöke egy­magában nem termel uj javakat. S a termelő- tőkék paxalizálásával együtt jár a bankjegy- tőke fulladása is. És most okkal kérdezhetjük, hogy ebben az átalakulásban velünk, kisebbségi magyarokkal, mi lesz? Egyszerű és határozott a felelet: a mi nemzetlétünk sem jelentkezhetik csupán a multközösségben gyökerező, megfoghatatlan érzelmekben és puszta nyelvközösségben. VaUammk kell, hogy nemzetié tünk gazda­sági és kulturális munkaközösség. Szankcióval felruházott erkölcsi parancs­ként kell vallanunk, hogy ebben a gazdasági és kulturális munkaközösségben minden magyar­nak részt kell vennie: vagyonával, szellemi és testi munkájával. A kisebbségi magyar nép- politikának csak egyik feladata közjogi sebek 4 feltárása. A szabadságjogok hiányával leg­alább egyenlő veszélyt jelent számunkra a nap- ról-napra rémmódon növő gazdasági és kultu­rális szolgaság. Ez ellen kell minden erőnkkel védekeznünk! Gazdasági és kulturális állásában szilárdan megszervezett nép, könnyen kiharcolja a poli­tikai szabadságjogokat- A szegény, szellemileg visszaesett nép a papíron biztositott szabadság- jogokkal sem tud élni. Ma, amikor a bankárkapitalizmus vivja élethalálharcát, egyfelől a magántulajdon rendjén álló polgári termelőgazdálkodással, másfelől a kommunizmussal, irgalmatlanul el kell pusztulnia a magántulajdon gazdasági rendjére utalt magyar földműves, iparos, keres­kedő és szabadfoglalkozású tömegnek, mert lát­hatatlan mérges gázként úszó gazdasági ténye­zőkkel szemben semmiféle nemzeti jellegű gaz­dasági szerve nincs. H:-'s A tömeg anyagi legyenßühjsevel természe­tesen együttjár kulturális Visszaesése is. Ez a körülmény adja is az elodázhatatlan feladatot: nemzeti munkaközösségben kell tö­mörülnünk, amelyen belül nemzeti jellegű gaz­dasági rendszerünk önműködő anyagi alapját képezi nemzeti kultúránknak. Ezen a munkaközösségen keresztül kell be­illeszkednünk a másfaju gazdasági népek gaz­dasági rendjébe és a biztos lábon járó kultur- népek sorába. A végszükségben biztosan ki fog robbani a nemzet dinamikus ereje s a megért pillanatban megszülető munkaközösség megóv az egyéni és kollektiv pusztulástól. A nemzet erkölcsi parancsa csak szunyád, de bizton fel­ébred! a c «9 9 m m t*»*w Panasumfi&polmt tartottak Gyergyóban a csilc®®B©fiYe® képviselők; »A Szülök karjainál ragadják Esi a gyermekeket .‘* — mondja Sulyok képviselő — Dühöng a névvegy* elemzés a Saékelyföldün (Gyergyószentmiklós, október II. Csik- megyében a lakosság súlyos sérelmeinek a megvizsgálása végett panasznapok tartását vezették be a parlament magyar szenátorai és képviselői. Helyenként a falvakban program­szerűen keresik fel a lakosságot, amelynek helyzetével és legfontosabb helyi sérelmeivel igy behatóan foglalkozhatnak. Gyergyóban vasárnap Gyárfás Elemér dr. szenátor és Pa ál Gábor dr. képviselő Ditróba szállottak ki, ahol az összegyűlt nagy közönség részvételével tárgyalták le a legége­tőbb panaszokat s azoknak az orvoslására le­hetséges módokat. Gyergyóujfaluban Sulyok István dr. képviselő tartotta a panasznapot, aki a követ­kezőket mondja többek között összbenyomásai­ról: — A népnek a nagy gazdasági küzdelem mel­lett is, mélyen a lelkén fekszik az iskola ügye, mert a legfájdalmasabban érinti a kérdés: mi lesz a gyermekeivel? Az a sok állami ta­nító, akiket odatelepitettek, maradni akar az állásokban s mindent elkövet, hogy növendé­ket szerezzen az állami iskolába. Minden esz­közt felhasználnak, hogy erőszakkal elvigyék a gyermekeket a felekezeti iskolából, a szülők kétségbeesetten védekeznek. Valósággal a szülők karjai közül ra­gadják ki a gyermekeket. Szivetrázó az asszonyoknak, az anyáknak a kétségbeesett panasza, hogy gyermekeiket el­szakították a többi magyar gyermekektől, a saját iskolájuktól. A szó szoros értelmében dühöng a névelcmzés. A legősibb székely falvak legősibb székely neveiről, mint amilyen például a közismert Boga név, egyszerűen rámondják, hogy ro­mán eredetű. Ősszékely családnév ez is, mint sok ilyen más, amelyekről tudják, hogy semmi román vonatkozása nincsen, de a gyermekeket ezen a címen elviszik erőszakkal a saját fele­kezetűk iskoláiból. Százával minősítenek ilyen erőszakolt névelemzéssel családneveket „roma- nos“ hangzásuaknak. Ez a sérelem sir fel most a leghangosabban ezekből a falvakból, a többi súlyos sérelem mellett. A panasznapokat Csikmegye más részein is folytatják. WKK frfrfrfrl * __ fMOWMIir hatalmas könyvtári; rendezhet be használt, de meg­Majdaem M. kiméit állapotban levő kötött könyvekből darabonként könyvekből darabonként CSffi10JCB*É 0ivassa türelemmel ezen jegyzéket és szerezze meg Szabó Dezső: Elsodort falu I-IIIJ Laczkó Géza: Noémi fia Molter Károly: Metánia rt. Móra Ferenc: A festő halála Anatole France: Bergeret ur Pá-j risban Drasche-Lázár Alfréd: Éva kis keze j Ohnet György: Méregvásár I-III. Csermely Gyula: Hadgyakorlat és szerelem Szabó Dezső: Karácsony Kolozs-i várt Szederkényi A.: Felszabadultak Pemberton M: Vezércsillag I-n. Maupassant: A kis Roque leány Bret Horte: Yerba Buena I-II. í Csűrös Emília: Gyermekszindar- bok és köszöntők Wallace E.; A zöld rozsda — A repülő gárda — A becsületes betörő Alice Grant R.i KézrőLkézre Tamási Áron: Hajnali madár Gorkij M.: Az emberek közt Móricz Zsigmondi Fon* a bor Renn: A linboru Werfel: Nápolyi testvérek Bourget: Lelkiismcret Kipling: Naulabba E. D. Biggers: A fekete teve D'Annunzio: Az ártatlan Huysmann: Utón Molnár Ferenc: Andor Szomori Dezső: Gyuri Wells: Mr. Brittling magának belőle kedvenc könyveit, mig a készlet tart! Dreiser Theodor: Amerikai fra-,Ligeti Ernő: Az ifjitó szűz gédia I—III. Móricz Zsigmond: Kerek Ferkő Pontoppidan H.: Szerencsés Péter Langenscheidt P.: Ut a férjtől a Csathó Kálmán: Első osztályon férjig — Mindhalálig Claude Farrére: Opium mámor — Leányos ház — Ópium Michael Arien: Zöld kalap Szomori Dezső: Mária Antonia Vér Mátyás: Az árnyék Maurens: Az elő penzszekreny Szabó Dezső: Mesék a kacagó Kellermann: Az alagút emberről Pemberton: Lafayette^ es baratja Verona Guido: „Cleo“ Divatszalon Zola: Plassans meghódítása Benoit: A fellobbanó parázs I ~ Az álom _ Vicki Baum: Helen doktor kis-^tacpole: A király gyémántja Rameau: Több mint szerelem Jókai Mór: A szerelem bolondja Goncourt: Zemgáro Fivérek Sudermann: A homályban íBuza Barna: A magyarság jövője jHeimburg: Tollen Lori Mermant A.: A hires színésznő asszony Ignotus: Olvasás közben Zilahi Lajos: Lélek kialszik Molnár Ferenc: Toll Szabó Imre: Az utolsó máglya Falu Tamás: öregek Szabó Imre: Az uj Balkán Michael Arien: Ifjú szerelmesek Pékár: Szoborszép asszony nir.«. /U 0,- _____3 A . T7-* ..n. Glyn: Öt év múlva Dickens: Két város Ibanez: Mindenki asszonya Abonyi: A pavlinoi csoda Késsél: A repülőtiszt Pékár: A frigiai sipka Zsolt Béla: Bellegarde Ossip Schüben: Bár esak lenne már IMI. Rennet: A szobor Móricz Zsigmond: Sárarany Balzac: Cesar Birotteau Gregory Jacobson: Judit, a gyek leánya Sand A.: Kis grisette Anica: A sors játéka Grandpierre E.: A rosta I—II. Lengyel Z.: Álmok Jakobsen: Lyhne Niels I—II. Dickens: Cooperfield David I-III. Kemény Zsigmond: A rajongók tél I—II. ^ Erdős René: A Drüsszeli csipke Edison Marsctebş A megtorlás i szigete „! * Kappus: A tenisz bajnoknő he- Szilágyi András: Az idő katonái jCsathó Kálmán: Katalin fürdő Willianson: Az én sofför barátom Grimshaw B.: Sémpsi Berde Mária: Az örök film I — A korall királynő Megrendelhető: „Dasíie AlíghieriÉÍ könyvkölcsönzö vállalat árusítási osztályánál Cluj—Kolozsvár, str. Memorandului 16. — Az összeg bélyegben is beküldhető. — Vidékre 10 darab vételnél portómentesen szállítjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents