Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-09 / 206. szám
Szombat, 1933. szeptember 9■ KtiinujsxG © (4) A városkert a város északi részén feküdt, kissé meredékes oldalon, hegynek felfelé, öreg fák árnyalták be z apró ösvények szelték keresz- tül-kasul. Miklós már várta a kapunál Zsuzsikát. Sietve befordultak egy mellékösvényre és felfelé mentek a hegynek. Zsuzsika nagyon bánatos volt. Félve ment a Miklós oldalán s közben szorongva nézett körül, hogy nem látja-e valaki. — Mi baj van, édes? ■.. — faggatta Miklós aggodalmasan. Zsuzsika halvány, szinte áttetsző arcát hirtelen ellepték a könnyek. — A Przelmicsek! — szipogta kétségbeesetten, mialatt a könnyek lefolytak vékony, viaszszinü arcocskáján. — Mi van azzal a íuszujkakaróvai? — for- tyant fel Miklós. — Megkérte a kezemen — Mit csinált? — Feleségül kért. — Hogy az ördög kommendálja lelkét a pokolnak! Meg merte tenni? — Tegnap volt... — siránkozott Zsuzsika. — Szülőanyám ebédre invitálta s ebédnél... — És mit szólt apádurad? — orditott fel Miklós. — Előbb nevetett, aztán a szenteket emlegette, mint a katholikusok. — Meghiszem azt! — kacagott fel megkönnyebbülten Miklós. — Kiviil akasztotta a szűrét az ajtón. — ‘Szén igy volt valahogy. Apámuram nagyon kiáltozott s a Przelmicsek csak úgy, né, kiosonkodott. De aztán szülőanyám kezdett beszélni és azt mondta: — Ebből a tetthelyből nem mozdulok, amig vissza nem hivja kied a tiszttartót és neki nem Ígéri a leányunk kezét. — Nem én, amig a világ világ. így apámuram. De anyám nem hagyta. Nagyon türekedett és azt mondta, hogy ő elmegy a házból. Engem apámuram kiküldött a szobából és östig nagy veszekedés volt. — És öste?... — kérdezte Miklós nehéz, szivszoritó indulattal. — És öste ... öste aztán... Zsuzsika nem tudja folytatni, mert keserves sírásba esuklottak a szavai. — Uram, teremtő Megtartóm, mi történt hát? — tört ki a gyötrelme« kétség Miklós szivéből. — Beszélj már, Zsuzsikám! A szegényke, siró teremtés alig tudta ösz- szeszedni magát. Csak úgy szitta fel kapkodó lólekzettel a mondatokat elszorult kis melléből és töredezve, szipákolva mesélte: — öste aztán apámuram egészen más volt. Béhivott magához a szobájába és simogatta a hajamat és mondta: — Az anyád lett erősebb, édes gyermekem. Azt kell tenni, amit ő akar. Látod, nekem annyi az erőm, mint öt bivalnak, de az anyáddal nem birok. — Oh, nem, nem ... sirtam és egyedes egy lelkére kértem apámuramat, hogy ne adjon férjhez. Inkább nem megyek más fia lélekhez sem- Apámuram csak nézett rám szomorúan és azt mondta: — Nem lehet már. Tiszttartóné leszel. & elfordult, merthogy egy könny cseper- gett ki a szeme sarkából. Miklósnak elállt még a szívverése is, amig hallgatta a leányt. Most aztán ldáradott belőle a haragos keserűség. — De nem addig van, ispán uram, nekem kied Ígéretet tett! — szilajodott neki. — Hol most az apádurad? — kérdezte háborogva Zsuzsikától. — A korcsmákba ment bort eladni. — Hát majd megkeresem. Meglátjuk, szemembe néz-e? — Ne... ne ... — -könyörgött a leány — re bántsa. Jaj, mi lesz ebből? — Mi lesz? A feleségem leszel, liliomszép szűz mátkám. Várni fogsz rám. Majd elintézem apáduraddal egy miccentés alatt. — Nem lehet az! Jaj nem lehet! — siránkozott a leány. — De ón Ígérem, hogy a tiszttartó felesége se leszek, inkább meghalok. Odasimult a fiúhoz, aki majd lángot vetett az indulattól. Szepegve erősködött: — Nem megyek én férjhez a Przelmicsek- hez. Thurzóné, az aggnenő, aki dajkált kicsi- koromban, az cccaka béosonkodott az ágyamhoz és azt mondta: „Könnyű lányt elkötni, hogy no mehessen férjhez, csak a hajából egy fürtöt vegyen ki, tekerje a tyuk lábára, nyomja a földbe.“ Miklós keserűen felkacagott. ' — Asszonybeszéd! Majd elintézzük mi férfiak. És nagy indulatában kirohant a város- kertből, Asztalos uram keresésére. A harmadik kocsmában meg is találta- Az éppenhogy befejezte az alkut az eladandó borra a kocsmárcssal, aki tisztességből üveg bort tett az asztalra, hogy az áldomást megigyák. Ekkor toppant be Miklós— Éppen jókor, Miklós öcsém, — köszöntötte az ispán — kerül itt harmadik pohár is. — Köszönöm, nem kivánom. — Miért? Jóféle alvinci termés. — Köszönöm. Más járatba jöttem. A Zsuzsika miatt. Az ispán rosszkedvűen tette le a poharát. — Az e‘? A Zsuzsika miatt? Hát már tudod? — Nem akarom tudni. — Nyugvást kell találnod benne. — Bátyámuram mondja ezt, aki nekem — Nekem is megvan a magam járomszöge. — De ez jgy nem lehet! — fakadt ki Miklós. — Egészen máskép beszélt azelőtt— Akkor én beszéltem, öcsém, most már az asszony beszél. És tudd meg, asszony rendelése Isten rendelése. — Ördög rendelése! — No, no! Papnak készülsz, uristenes embernek, nem illik ám hozzád az ilyen szó! — De bátyámuram, — tört össze Miklósban egy szép, megálmodott világ és levágta kemény fejét a korcsmaasztalra, — nem élem én ezt túl. Asztalos uram részvéttel simogatta a fiú fel-felcsukló vállát. — Dehogyis nem, édes öcsém- Az ember sokat elbír s neked ott a vigasztalásod: a biblia. Annak vagy te a mestere. Ne is házasodj meg, ha módod van rá. Nehéz sor az, mert nem a te akaratod löszén az ur többet. Bármilyen erős vagy, ahajt gyönge leszel az asszonyoddal szemben. A kis könnyben több erő van, mint a nagy tenger vizében. Rántsd fel a fejedet, ne busul j. Meghatott tréfálkozással rázta fel a fiút— Tudod-e, mit mond a rigmus? A házasság kaloda, ne tedd a lábad oda! No, igyunk egyet ebből a jó alvinci borból. Veres földben nőtt, olyan is, mint a föld vére. Martinuzzi, a fráter is ebből ivott valamikor, pedig ezek a fránya katholikus papok szeretik ám a jó bort. Bárhogy, mi protestánsok se vetjük meg. S Urvacsoraosztáskor, ha majd pap leszel, csak jó bort adjál ám a hlyeknek. Tudod-e, hogy járt nagytiszteletü Medgyesi uram egy Urvacsoraosztáskor? Mikor Csiki Dávid uram nagyot talált huzni a kehelyből, rászólt a nagy • tiszteletű ur: „Sok lesz a borból. Csíki uram!“ Mire az öreg székely visszafelelt: „Sok itt a vétek is ám, nagytiszteletü uram!“ Hát csak igy. Igyunk mi is, mert nincs vétek nélkül való emberFölrántotta a nekibusult fiút a vállánál s poharat nyomott a kezébe. De az csak ráborult az ispán vállára és belesirta lelke feltörő fájdalmát a pohárba. Asztalos uram megindultan ölelte át a fiú fejét, mialatt elérzékenyülésbe csukló tréfálkozással vigasztalta: — Tótfalusi Kis Miklós öcsém, van még sok szép leány a világon s hozzád nem is illik olyan gyönge kis virágocska, mint az én leányom, mert te a harcok embere leszel. — Már egy csatát cl is vesztettem ... — sóhajtotta a fin keserűen. Aznap este a kollégiumban Miklós valami rossz sejtéssel szivében mondta kébelbarátjá- nak, Vass Györgynek: — Én már látom, csalódásoknak lesz rajtam örökös uralma. • • Ígérte? Az ispán lehajtotta a fejét. (Folytatjuk.) Könyvnapi UiadvănyoUUal olcsó «row gazdagítsa, hangrtárát Î! reiőfi: összes költeményei-----------BS Lei 120* Babits: Versek —-----------— — — §1| ÜÉ *20* M ikszátlv. Noszti fiú esete Tóth Marival ffj Lei ®Q‘— Móricz: Forr a bor--------------------— Bjl Lei 60*— Móricz-. Rokonok------------------------ül Lei SO*— ,____Ä__------ţ-r---------T—s-rr-----------------Hr T.....—gfc Vidékieknek is a pénz és boldi: Isten országa felé----------------Ij^Lg0;- lg io lej portó előzetes beFöldi: Meztelen ember----------------W Lei 60*— 8H küldése esetén azonnal Szitnyai: Nincs feltámadás — — — — ||| Lei 60*— jj|f| szállítja a Szomory: Gyuri-------------------------------Cl Lei «0'— Él tZg>Jlg>fiWTÍstWKK Zilahy: A lélek kialszflc----------------H Lei 60*— || „ ** FoMjSzaEara (8 kötet) - - g Leil|0- B p£$it \andoi . Andrea a nap _________|B Lei 90 gg Brassai ucca) 5. sz. alatt Katona: Bánk bán —------—--------Hl Lei 42*— Siessen megvenni, miy a hésxlet tart
