Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-08 / 205. szám

KElcnUjSXG Pétitek, 1933. szeptember 8. 3 Sir Edward Grey meghalt (London, szeptember 7.) Ma reggel hat órakor 70 órás eszméletlen haláltusa után meghalt az angol po­litikai életnek egyik legismertebb egyénisége, lord Grey, Anglia volt külügyminisztere. Lord Grey 12 napja viaskodott a halállal és az agg politikust e ször­nyű haláltusa kórágyán úgyszólván felisinorhetetlennó tette. Sir Eduard Grey nevét Európa-srerte ismertéit. Végzetes események fűződnek az ő nevéhez. 1914 au­gusztus 3-án ö tartotta az angol alsóházban azt a be­szédet, amelynek hatása alatt Anglia és Németország kozott kitört a háború. Lord Grey rendkívül ügyes diplomata volt, nem az ékesszólásnak a nagymestere, hanem a csöndes, hallgatag politikának kulissza-mö­götti Irányítója. 1916-ban Ismételten külügyminisz­terré nevezték ki s ekkor kapta a viseount rangot is. A háború befejeztével nyugalomba vonult, súlyos szem­bajával kapcsolatosan több Ízben jelentették, hogy vakság fenyegeti. Ez a hallgatag férfiú, aki egy időben úgyszólván az egész világ sorsát intézte, 1862-ben született Nord- hunberlandban, iskoláit Oxfordban végezte, l’olitikai pályafutása Rosebery idejében kezdődött, 23 éves ko­rában, amikor liberáiispárti programmal miniszterré választották. Már fiatal éveiben felvette azt a hallga­tag modort, amely miatt későbben állandóan „sfinx“- kent kezelték. Aki nem ismerte öt közelről, nyugodtan feltételezhette, hogy Grey semmit sem gyűlöl úgy, mint a politikát. Mihelyt egy Ids szabadideje volt, azon­nal vidékre ment, elzárkózott az emberektől és főként pisztráng-halászattal foglalkozott. Ez utóbbi annyira szenvedélyévé vált, hogy külön könyvet Is irt a pisztráng-halászatról, amelyben a halnak mesterséges léggyel való fogását Ismertette és e mü később a ha­lászati tudomány egyik klasszikus könyvévé vált. A háborús irodalom még ma sem tisztázta eléggé, hogy Grey akarta-e a világháborút, vagy nem akarta. Tény az, hogy amikor 1914 augusztus első napjaiban Franciaország londoni követe, Combon felkereste hi­vatalában és figyelmeztette, hogy minden napért ké­sedelem, Grey maga elé nézett és vonakodott a háború mellett dönteni. Cambon ekkor dühösen csapkodta az asztalt, valósággal birkózott a hallgatag Greyvel, a végén is az angol politikus engedett és másnap aa alsóházban elmondotta végzetes beszédét. Churchill ünneplésére egy alkalommal diszebédet adtak, amelyen sir Eduard Grey mondotta a beszédet. Ez az alkalom még a háború kitörése előtt történt. Grcy akkor kijelentette: el fog jönni az Idő, amikor öreg barátainkkal együtt a könyvtárban fogunk dol­gozni, olvasgatni, odakünn virágba borul a kert és nem Is fogunk gondolni arra, hogy pamflettek, folyó­iratok, kék-könyvek, parlamenti jelentések tornyosul­tak fel a ml életünkben tonnaszámra. Oh. hogy vá­rom én ezt az időt! Hogy szeretnék már ebből a pa­pirosokból örömtilzet gyújtani... Grey szavaiból felcsil­lan ar a titokzatos öröm, hogy ö valóban gyűlöli a tör­ténelem sorsdöntő pillanatait: angol polgár, aki angol polgár módjára akar élni. Talán a béke ártatlan örö­meinek ez a belső tudata és átértékelése adta később szájába ama sejtelemszerü providenciáid szavakat, me­lyeket ha mások is átéreztek volna, talán elmaradt volna a világháború. A nagy csindaratták, zászlölenge- lések, háborús örömujjongások közepette egyedül lord Grey jegyezte meg: akárki Is nyert meg a világhábo­rút, Európára és az egész világra hosszú évtizedeknek olyan gazdasági nyomorúsága fog majd rászakadni, amelyről mi nem Is álmodhatunk. Greytöl ered ama cinikusnak látszó mondás is, amelyet a világháború Idején hangoztatott: a világhá­borút az fogja megnyerni, akinek az utuolsó arany­darab van a zsebében. A világháborúban nyilvánvalóan azok a hatalmak győztek, amelyeknek gazdasági felké­szültsége erősebb volt. Greyt Igazolta a történelem. Iîe ebből a maga számára nem akart profitálni. Vissza- vonuulva minden politikai munkásságtól legfeljebb em­lékiratait irta meg, bizonyára politikai elvbarátainak unszolására. Közel húsz év óta nem hallatta a szavát. Ez egymagában véve is érdekes tünet egy olyan politi­kusnál, akinek lett volna még mondanivalója a világ számára. Sir Eduard Grey gyermektelenül halt meg, az ősi és a háborúban szerzett uj elmert most megfordít­hatják mögötte. VERCWLIUS: „GEORGICA“ •ja Szabó András igazgató-tanár kitünó fordításában megjelent. — Kapható a MIKEEVA Rt. könyvesboltjában Cluj—Kolozsvár, str. Regina Maria 1 sz. — Ara 60.— Lei. Gyakorlatozás közben lezuhant a szamosfalri repülőtéren egy katonai repülőgép \ gépben ü3ő két tiszt oly súlyosan zúzta magát össze, hogy felépülésükhöz semmi remény sincs (Apahicla, szeptember 7. Kiküldött munka­társunktól.) Csütörtökön az apahidai állomás közelében 800 méter magasságból lezuhant egy brassói gyártmányú Potes 126-os kétfedelű, két személyes katonai repülőgép és a benne ülő Teodorescu Ilié és Bârsan Mircea hadnagyok olyan súlyos belső és külső sérüléseket szen­vedtek, hogy az orvosok életbenmar adásukhoz semmi reményt sem fűznek. Pénteken reggel 9 órakor az egyik hangár­ból kivontatták a gépet és a napi program szerint Teodorescu Ilié hadnagy vezetésével felderítő próbautra kellett volna indulni. A gép másik helyét Bârsan Mircea hadnagy fog­lalta el, aki a megfigyelő szerepét töltötte be. Fél tiz órakor szabályszerűen megindult a propeller és néhány perc múlva a repülőgép eltűnt a magasságban. Minden repülőállomáson egy ideig figyelik az induló gépeket, Szamosfalván is igy történt, de amikor a megfigyelők látták, hogy minden zavar nélkül szállnak tova, meg voltak győ­ződve afelől, hogy a két hadnagy az előirt pon­tossággal végzi el feladatát. Háromnegyed 11-kor megszólal az apahidai csendőrség telefonja. Az őrmester izgatott han­gon jelenti: — A parancsnok urat kérem. És jelenti, hogy közvetlenül az állomás mellett a vasúti műhely környékén lezuhant az egyik gyakorlatozó repülőgép. Néhány pillanat alatt már készen állt a mentőexpedició és a repülőezred két hatalmas teherautója gyors tempó­ban rohant a szerencsétlenség szín­helyére. Időközben Kolozsvárról útnak indult a vármegyei csendőrzászlóalj parancsnoka az egyik hadbíró-ügyész kíséretében. A küfaszfrófa színfielyén Az állomástól mintegy húsz méternyi távolságra megrendítő látvány tárul szemeink elé. A vasúti munkások éppen akkor igyekez­tek kiszabadítani az eszméletlen állapotban lévő két pilótát. Mialatt gyorssegéllyel igye­keztek a szerencsétlenül járt hadnagyok hely­zetén enyhiteni, az állomásfőnök azonnal egy személykocsit kapesoiatatott egy mozdonyhoz és a két összeroncsolt embert behozták a kolozs­vári állomásra, ahol mentőautó várta őket és beszállították a klinika sebészeti osztályára. Az orvosi vizsgálat hamar megállapította hogy Bârsan nagyon súlyos belső sérüléseket szenvedett, ezenkívül mindkét lába el­törött és koponyája is meg van lélekve. Teodorescu Iliét szintén veszélyes sérülé­sekkel húzták ki a géproncsok alól, lábai el varinak törve, jobb karján súlyos ütések nyomai lát­hatók, mellkasát érintette egy vasdarab, nem is szólva koponyájáról, mely több helyen súlyos zuzódásokat szenvedett. Mialatt a két szerencsétlenül járt katona­tisztet az orvosok vizsgálták, a katonai ható­ságok igyekezek megállapítani, hogy a szeren­csétlenség' milyen körülményeknek tulajdonít­ható. A Potes-gép közel negyven percig kerin­gett a levegőben. A motor kitünően működött, egyszeres:!k nyolcszáz méternyi magasságban Apahida fölött a gép elvesztette egyensúlyát és szédítő tempóban zuhanni kezdett. A két pilóta azt remélve, hogy néhány pil­lanat alatt sikerül visszanyerni az egyensúlyt és az időközben leállóit motort is üzembe he­lyezik, megtették az utolsó erőfeszítéseket, de teljesen eredménytelenül, mert szinte pillanatok alatt az állomás tetőzetét súrolták, majd óriási robajjal lezuhant a gép. A két hadnagynak még annyi ideje sem volt, hogy a hátukra felszerelt ejtőernyővel kiugorjanak a gépből. A zuhanásnak közel száz vasúti munkás volt a tanúja, akik nyomban a szerencsétlen­ség színhelyére siettek és első dolguk volt a két embert kihúzni a gépronesok alól. A repiilőszerencséflenség, bár nem lehet | ritka jelenségnek tekinteni, óriási megdöbbe­nést keltett. Értesüléseink szerint a felsőbb katonai hatóságok a lehető legalaposabb vizs­gálattal akarják megállapítani a katasztrófa tulajdonképpeni okát. A gép roncsokat a vizsgálat befejezéséig az apahidai állomás mellett hagyják és megnézik a gép minden egyes alkatrészét. A Keleti Újság munkatársa délután öt órakor ellátogatott a klinikára. Bârsan hadnagy már agonizált. Néhány injekció után magához tért és első dolga volt papot kérni. « Az orvosok a belső vérzés miatt mondtak le minden reményről. Teodorescu bajtársának sérüléseihez viszonyítva valamivel enyhébben úszta meg a ««erencSétlenséget, de ez korám- sem jelenti azt, mintha életbenmaradása befejezett tény volna. MEGJELENT A Református Vilăffszemle Il-ik évfolyamának 4L. száma a következő tartalommal jelent meg: A la] zetéf égés: 140* Egye ára i Patay Károly barsi esperes élet­rajza. Bars. Léva vára. A barsi egyházmegye története. A bajkai egyház urvacsorai kelyhe 1696-ból. Dr. Demény Gyula a barsi egyházmegye gondnoka. A 70 lelket számláló horhii gyülekezet 1931. évben épült temploma. A kolozsvári református gyü­lekezet története. Világszemlélet és Gazgasági hegemónia. "IUII—III ...mii HM.......................................... Kapható a Minrvae könyv- és papirkeres- kedésben Cluj-Kvár, Reg. Maria (Deák F. u.) 1.

Next

/
Thumbnails
Contents