Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-03 / 201. szám

6 Kuinüjsm Vasárnap, 1933. szeptember 3. Megszólalnak a kövek. . . Beszélni kezd a kétszázliz éves piarista templom !»»■■■ ——— ■ —a Közadakozásból épüli lel az üldözött jezsuita rend megszilár* ditására kormányfőtanácsosi támogatás mellett a katholikus restauráció első alkotó erőre valló emléke (Kolozsvár, szept. 2.) A mindennapi megélhetés és kenyér utáni tülekedés robotjában sohasem jut eszébe az embereknek hogy bár egyetlen pillanatra is meg­álljon egy-egy évszázados patinával bevont köépitmény előtt, — legyen az egy félig már beomlott kőfal, vagy egy már ezerszer tatarozott ház, esetleg isten dicsöi- t érére emelt templom, vagy az utódok kegyeletéből ma­radandó emlékként emelt szobor vagy emlékmű. Az egykoron klncses-nck nevezett Kolozsvárnak nagyon sok régi, patinával bevont háza, temploma, szobra és emlékműve van, amelyek mellett részvétlenül megy el a kolozsvári polgár. Annyira megszoktuk már ezeket az épületeket, annyira hozzánk nőttek boltíves kapu­saikkal, jellegzetes figuráikkal, hogy hiányaikat csak abban az esetben vennék észre, ha eltűnnének a kézmü- vesek minden rombadöntö csákányai hegye alatt. Nem törődünk az emlékekkel, figyelembe se vesszük azokat a történelmi eseményeket, amelyek esetleg a mo­hos kövekhez fűződnek. Egyáltalán nem, vagy csak hé­zagosán ismerjük történetüket, létrehozásuknak körül­ményeit és mindazon tényeket, amelyek mai formájuk­ban tárják elénk az emlékek szinpompás gazdagságát. A mindent beborító feledés homályából csak néha- néha emelkedik ki egy-egy középület vagy emlékmű néhány pillanatra, valami eseménnyel kapcsolatban és mindenkor vissza is sülyed a maga mindennapias szür­ke egyhangúságába, mint valami évszázados kriptából feltámadt halott, amely nem tud beilleszkedni száza­dunk technikájának mérföldes csizmájával haladó vi­lágába. Riportsorozat keretében vezetjük szinte kézenfogva a közönséget végig a városon, hogy felhívjuk figyelmét mindazokra a műemlékekre, amelyek ha már nem is többet, de hetenként néhány pillanatot mindenesetre megérdemelnek, hogy foglalkozzunk velük. Séta a műemlékek között. Az Egyetem ucca kissé zajos forgatagában szeré­nyen húzódik meg a Király ucca sarkán közvetlenül az Ész templomának szomszédságában a — piaristák tem­ploma. A templom művészi leírását egyébként Kelemen Lajos, egyik hires városunkbeli történész nyújtja a ke­gyesrend városunkba költözésének százötven éves for­dulójával kapcsolatban. Kivülröl a templom nem is túlságosan mutatós, — Írja a történész — a müértőbb szemet azonban megragadja a nagyszerű szinte tüntetőén egyszerű homlokzatkép­zése. Oromfalát egy nagyobb kőablak töri át, a falon szépen érvényesül a barokkstilt jellemző csigás orom­szél. Egyszerű díszei úgy a homlokfalat, mint a tornyo­kat Ízlésesen tagolják. A tagoltságot a homlokzat ion- oszlopfejes faoszlopai és a vízszintes párkányok feje­zik ki. Föajtóját finom levélfüzér keretezi. A homlok­zaton két oldalt foglal helyet szent Ignácnak, a rend alapítójának, és Xavéri szent Ferencnek, a hires rendi hittérítőnek szobrai. A templom főbejárata nagy vágott kövekből, mintegy 10 méternyi magasságra emelkedik ki, fölötte a Szentháromság köböl készült képe látszik, amelyet két angyal tart. A templom belsejébe lépve meglep bennünket an­nak épité^eti szépsége és pompás térhatása. Minden nagyszerű összhangot képez benne, és ha pillantásunk végig repül rajta, úgy érezzük, mintha egy Isten dicső­ségére alkotott felséges himnusz épületté testesült ak­kordjai előtt állanánk. Nagyméretű hajója olyan finom átmenettel folytatódik a szentélyben, hogy első pilla­natra az egészet az ima és a hálaadás egyetlen termft­ii Kalandos utazások:! ■. Wassermann: Bula Matari !! (Stanley élete) .. .. Lei 60 — ;! Nansen: Utazás az úszó jégen Lei 144 — ;; Greehorn: Három világrész csavargója ............. Lei 55 — ;; A legérdekesebb és amellett tanulságos könyvek !! Kaphatók a I! Minervánál, Cluj—Kvár UIHIIHUHHMIIMtlIimi nek érezzük. Hat fülkéjében egy-egy oltár áll. A ma­gasból a hajóba kétoldalt három fülkés imakarzat te­kint le. A fülkék fölött hajolnak ki bábsoros, mellvédes irnaerkélyei, amelyeknek kagyló és pálmaág díszítései szokatlanul egyszerűek. A szentélynek jobb oldalán tá­gas arotórium ablakai szűrik ué a világosságot és von­ják enyhe dicsfénybe a Szentháromság tiszteletére emelt óriási főoltárt, amelynek aranytól és ezüsttől csil­logó díszítéseihez a márványozott oszlop és az aranyo­zott fejű közöld és szürke pilaszterek adják a méltó keretet. A templom épitáse korában nem volt még meg a bőséges díszítéssel és aranyozással ellátott hatalmas fából készült szószék, amely ipéltón ejti bámulatba a szemlélőt, ugyancsak hiányoztak a mcllékoltárok képei, valamint a fából faragott gyóntatószék is. Az oldalfül- kék mindegyike egy-egy kápolnát alkot, amelyeket mindenkor tartalmi összefüggésben álló két-két kép diszit. A főoltár felé tekintve, baloldalt az első fülke a jezsuita rend alapítójának Loyalai szent Ignácnak tisz­teletét őrzi. A következő fülke a Szent Család tiszte­letét ápolja az oltárképen szent Annával. A szembe levő képen pedig Szűz Mária látogatása Erzsébetnél látható. Az utolsó fülke a magyár nemzet szentjeinek hódol. A* oltárkép a közös csoportban Szent Istvánt, Szent Lász­lót ás Szent Imrét ábrázolja. Jobbkéz felől az első fülke Xavéri szent Ferencet, mint hittérítőt mutatja be. A középső fülke szent József emlékét hordozza, vele szemben a Szent Család menekülése villan elénk. Az utolsó fülke képén Krisztus sirbatétele látható. A ké­pek közül, amelyek a templomot valósággal képtárrá varázsolják át, a legszebbnek és legmüvésziesebbnek a Szent Kereszt képet tartják, feltűnő művészi alkotások még a Krisztus sirbatétele és a Szent Család menekü­lése is. A képek festője ismeretlen. Az alapkőletétel. „A kolozsvári Jézus-társaság, — Írja az 1718. évi Litterae Annuae, — elhatározta, hogy az Istennek, minden jó forrásának a maga, ebben a hazában való megszilárdulására és a 162 éven át vett kegyelmekért hálás lelkének bizonyságát akarván tenni, fenséges templomot emel . . ." Tekintettel azonban arra, hogy a jezsuiták pénztára nem rendelkezett csak mindössze 122 forinttal, a tem­plom felépítéséhez szükséges anyagiakat isten segedel­mével gyűjtés utján akarták előteremteni. Elkészítet­ték a terveket, majd 1718 február 22-én, miután a ház tagjai a készítendő műhöz Isten segítségét kérték, az alapok letételéhez fogtak. Az első kapavágást a ház rekora tette, utána következtek a rendtagok, majd a föurak és a legválogatottabb tanulók. Magát az alap­követ március 13-án, — miután a rektor, a tizenkét rendtag, ugyanannyi nagyur fia a szentély helyén ka pávai a földet kiásták, — Mártonfi György erdélyi püs­pök helyezte el. Marosvásárhelyről e napra meghívott Gyalogi János tudós jezsuita disztichonokban a tem­plom számára örökkévalóságot esdett, amelyhez az Aeneis első énekének e szavait vette jeligéül: „O bol­dogok, kiknek már falai emelkednek." Másnap az ün­nepély emlékére a szegényeknek háromfogásos ebédet szolgáltak fel. Amikor a jezsuiták az ország előkelőségeit az ünne­pélyes alapkőletételre meghívták, ugyanakkor az o«— szággyüléstől segélyt kértek a templom építésének cél­jaira. A kérésben a jezsuitákat, akik abban az időben még üldözött, illetve meg nem tűrt felekezet voltak, — az vezette, hogy ha az országgyűlés tagjai a segély­adásban megegyeznek, e cselekedettel a rendnek szám­űzetéséről szóló végzését is hatályon kivül helyezik. Szándékukat siker koronázta, ugyanis az országgyűlés hozzájárult a segélyhez, a fökormányszékre bízva a se­gély összegének megállapítását A jezsuiták ügyét maga az országgyűlés elnöke, a református vallásu br. Wesse­lényi István karolta fel és kiváló beszéd keretében aján­lotta támogatásra. A templom alapépítményein majdnem karácsonyig dolgoztak és az időre azzal majdnem teljesen elkészül­tek. A munka nagyságát azonban csak az tudja méltá­nyolni, akik a templom alatt elhelyezett kripták óriási méreteit látta. A szentély alatt egészen a templom ha­jójáig első terület boltozatos üreg, továbbá a templom hosszában kétoldalt, az oldalfülkék felől eső rész alatt is tágas folyosó húzódik. A folyosó egyik fala telve van kemenceszerü üregekkel, a másik oldalon pedig, a templomban látható fülkék alatt, boltozatos üregek vannak a legkiválóbb előkelőségek temetésére. A következő évben az építkezéseket tovább folytat­ják és a falakat már körülbelül másfél bécsi öl magas­ra, azaz 3 méter és néhány centire emelték. Két év rrulva, 1721-ben a templom építése már annyire előre­haladt, hogy a falakat már a tetőig húzták és a két tornyot is egyenlő magasságra emelték, majd a tetőt is befedték cseréppel. 1722-ben már a tornyok csúcsait is felrakták, a külső falakat minden felől bevakolták és a homlokzaton elhelyezték szent Ignácnak, a rend alapítójának és Xavéri szent Ferencnek, a hires rendi hittérítőnek szobrait. Elkészült továbbá a 140 halott befogadására rendelt kriptasor is. Eveken tartó szaka­datlan munka után végre 1724-ben véglegesen befeje­ződtek az építkezések és teljesen készen állott a tem­plom az istentiszteletek megfelelő végzésére. Ekkor he­lyezték el a főoltár felé a szépen hajló oszlopok ivei közé a nagy pajzsot, amelynek lecsüngő szalagjait két felöl két angyal tart. A pajzsban a templom titulusa egyben az alapítási évet is feltünteti: Magno Deo Vnl, aCtrlno LaVs VTrtVs, GLorla. (A nagy Istennek, az egynek és hármasnak, di­cséret, erény, dicsőség). A nagybetűvel írott betűk ró­mai számok, melyek összeadva a templom elkészülésé­nek évét adják. A templom felszentelése a kővetkező évben 1725­ten történt meg. Miután a kegyes tanltórend a templom vezetését 1776-ban átvette, az oltárok számát kettővel szaporí­totta. Az egyik Nepomuki 6zent János tiszteletét ter­jeszti, a másik festmény Katazanti szent Józsefet mu­tatja be. Kétszáz év óta, amióta a templom fennáll, már többször szorult javításra. Nagyobb tisztogatást benne 1815-ben végeztek, 1831-ben Gul János rektor a belse­jét kimeszeltette, a képeket megtisztittatta a bolto­zaton lévő hasadásokat megjavittatta. A második szá­zadra a templom belseje már nagyon elhagyatott lett. Egy-egy képről tudni sem lehetett, hogy mit ábrázol. A piarista ház akkori főnöke dr. Fatay József vállal­kozott arra, hogy dacára a nehéz anyagi viszonyoknak, rendbehozatja a templomot. A lelkes vállalkozást a katholikus társadalom és az intézet volt növendékei felkarolták, az erdélyi Szociális Misszió hölgyei gyűj­tést rendeztek és a restauráció 1924-ben 500 ezer lej költséggel megtörtént. E rendbehozatal alkalmával a templom belsejét újra meszelték, a képeket Hosszú Márton festőművész megtisztította. A templom oratóriumát felszerelték, a Villanyvilágítást és a gőzfűtést bevezették. A templom, amely az erdélyi római katholikus egy­házmegye tulajdona, a katolikus restauráció korának első és alkotó erőre valló emléke. Ma egy különös fel­sőbb helyről érkezett rendelet és hosszú harcok, küz­delmek után két nemzet tartja benne istentiszteleteit. »: - Bakos Aladár. A MAGYAR SZÍNHÁZ HETI MŰSORA? ' Vasárnap délután félhatkor: Hamburgi menyasszony. (Nagy operett uj betanulással. Helyárak: 30, 20 és 10 lej.) Vasárnap este félkilenckor: Bolond őrá. (Szenzációs operettrevü másodszor. Helyárak: 30, 20 és 10 lej.); EDISON MOZGÖ MŰSORA. I.Szegény leányt nem lehet elvenni. Zágon István, Ab­rahám Fá’ operettje filmen. Főszereplők: Renata Miller, Szőke Szakáll, Hermann Tlemig.n. Buenos Alres-1 éjszakák. Spanyol rendkívül mulattató víg­játék. Főszereplők: Sofia Bozan, Carlos Gerdel, Gloria Guzman. Szeptember 3-án, vasárnap d. e. 11 órakor matiné. Fái uccal fiuk. Molnár Ferenc világhírű regénye nyo­mán Verebes Ernővel. 5 lejes helyárak. OPERA MOZGO MŰSORA. Vasárnap: Különleges újdonság: Tuniszi kaland. Fő­szerepben: Huszár Puffy, Ellen Richter, Julius Falkenstein, Theo Schall. Jön: Nevető főhadnagy, Maurice Chevalier. Matild-Borviz & „ Előpataki-Borvix Romániának két legjobb lúgos ásványvize. Kérje mindenütt csakis ezeket a termé­szetes ásványvizeket Főlerakat Kolozsvár és vidékére: Hamlet József, strada Paris 3S. Kutkezelőség: Fleischer György, Brassó

Next

/
Thumbnails
Contents