Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-24 / 219. szám
* KeletiUjs&g Félszázmilliós birsággal sújtották — és mégsem kell számára amnesztia!... Az egykori aradi áliomásSőnök kétségbeesett küzdelme ártatlanságáért — Modern selyem-gangsterek manipulációinak szövevényes hálózatát leplezte le Sélországon keresztül — Akit nyilvántartanak a pénzügyminisztériumban, mig Arad külvárosában nyomorog Szeptember hó végén várható Ítélet a bonyodalmas tornyai csempészhistóriában (Arad, szeptember 23. A Keleti Újság tudósitójától.) Szeptember hó második felében kerül tárgyalásra az aradi törvényszék előtt egy páratlan ügy, amilyenre eddigelé még nem volt precedens a romániai igazságszolgáltatásban. Arról van ugyanis szó, hogy az állam ötvenhét és félmillió lejt követel egy volt aradi áUomásfőnöktöl, akit a pénzügyminisztérium egyenes rendeletére állandó nyilvántartásban i kezel az aradi pénzügyigazgatőság, hogy ezt az óriási összeget abban a pillanatban megkísérelje behajtani, amelyik pillanatban szó lehet egyáltalán a behajtanivalóról. A kivételesen érdekes ügyről az alábbiakban számolunk be: A szerencsétlen ember, aki miatt mintegy hét éve állandó levelezés folyik a pénzügyminisztérium és az aradi pénzügyigazgatóság között, Crisan György, az aradi vasúti állomás egykori főnöke, aki Aradon a Str. V. Onutiu I. szám alatti házban lakik családjával együtt. Ez tulajdonképpen Aradnak egyik külvárosa, a Mossóczy-telep és éppen ezért már az első pillanatban szokatlanul hat a gondolat, hogy a külvárosi meilékucca lakójától követel az állam már a hetedik esztendeje vámbírság cimén 57 millió 625.185 lejt. Ma még, helyesebben: ebben a pillanatban az összeg mindössze csak ennyi, de holnap már esetleg több is, ha lejár egy év és esedékessé válik a kamat, meg a késedelmi kamatnak újabb rátája... Ez az összeg év- röl-évre nö és a szerény kis magánhivatalnok, Crisan György egyelőre annak örül, hogy valahogy el tudja tartani feleségét és kisgyermekét. Mert Crisan, az egykori állomásfönök, még a legvadabb álmában sem látott annyi milliót egy rakáson, mint amennyit tőle vár az aradi pénzügyigazgató, illetve a pénzügyminisztérium. Hét évvel ezelőtt történt, hogy megszületett a „tornyai selyemcsempészési ügy“. Az érdekes ügyben Achlmescu Traian, volt granicsárkapitány, Anastasiu, volt tornyai vámtiszt, Ghita Sándor, volt közkatona, valamint Grosz Sámuel és Goldberger Sámuel bukaresti kereskedők szerepeltek. Akkoriban ugyanis a legnagyobb titokban megindult vizsgálat megállapításai szerint a bukaresti kereskedők a fenr.ti hatósági emberek segítségével óriási mennyiségben csempészték be az országba Tornyán át a legdrágább selyemárukat. Az érkező selyemárukat, — gondos haditerv szerint — Aehimescu kapitány Ghita Sándor egykori közkatona segítségével behozta Aradra, ahol vagy a központi vasútállomásról, vagy pedig az úgynevezett Csála- telepi teheráru-állomásról adták fel egyszerű posta- küldeményekként különféle, de mindig változó rcgáti cimekre. A vizsgálat során, amely a fennti adatokat megállapította, belekeveredett az ügybe Crisan György, az aradi főállomás akkori főnöke is, aki ellen egyik alkalmazottja, Otava János forgalmi tiszt adott be leleplező följelentést azon a címen, hogy több olyan szállítmányt, amit a Csála-telepi állomáson adtak fel,, továbbittatott az aradi főállomáson át is, hogy megérkezhessenek simán az ókirályságbeli címzettekhez. A vizsgálat folyamán Crisan György újabb szenzációkkal szolgált. Kijelentette a vizsgálóbíró előtt, hogy maga is tulajdonképpen közrejátszott abban, hogy a tornyai selyemcsempésző társaságot sikerült leleplezni. Elmondotta, hogy megfigyelte, amidőn a granicsárkapitány és a tisztiszolgája többizben is sze- mélypodgyászokat adtak föl különböző regáti állomásokra, — anélkül, hogy egyikük is a személypod- gyásszal együtt utazott volna. Egyizben, amikor a granicsárkapitány újabb csomaggal jelentkezett, megbízta Otavát, jöjjön azonnal az aradi rendör- kveszturára a csomaggal együtt, tegyen jelentést a rendőrségnek, majd együtt elmennek az aradi vámhivatalba, ahol megnézik, hogy mit tartalmaznak a küldemények. Neki ugyanis a vasúti szabályzat értelmében erre nem volt joga és különben is ki merne kikezdeni egy granicsár kapitánnyal...? Ugyanekkor telefonon is intézkedett, hogy a leleplezés minél simábban menjen végbe, — amint egyébként a telefonos- kisasszony a vizsgálat későbbi során ezt a körülményt igazolta is. Otava forgalmi tiszt este jelentést is tett fölöttesének, amelyben előadta, hegy a csomagok a Csálai-telepi állomás és az aradi főállomás között nyomtalanul eltűntek. Két hét múlva pedig telefonon egy táviratot közöltek az aradi állomásfönök- séggel, — azért telefonon, hogy nyoma se maradjon, — amely szerint a titokzatos csomagok egyik regáti címzettje erélyesen reklamálta azt, hogy a csomagok eredeti tartalmát kicserélték „bűnös kezek“ és emiatt nem is vette át a küldeményt. Később, a vizsgálat során ténylegesen az derült ki, hogy a titokzatos telefon-távirat misztifikáció volt csupán, a csomagokat annak rendje s módja szerint kiváltották és mindezt azért rendezték, hogy félretereljék a már megindult vizsgálatot, amit a társaság tagjai ezúttal megne- szeltek. Az esetből kifolyólag Otava följelentésére Crisan György aradi állomásfönököt elbocsájtották állásából. Anélkül, hogy vizsgálatot folytattak volna le ellene, elbocsájtották a vasút szolgálatából, — a pénzügyminisztérium pedig az ügy összes ismert szereplőire 57 millió 430.000 lej vámbírságot vetett ki. Crisan természetesen fellebbezést nyújtott be az aradi törvényszékhez a bírságot kivető jegyzőkönyv ellen, de ettől függetlenül megindult már a behajtási eljárás is. Természetesen kiderült, hogy ezt a manimut-oeszeget az ügy egyik szereplőjén sem lehet behajtani. A minisztérium ekkor A Csála-telepi állomási főnökség ellen kísérelte meg a fennti összeget behajtani és rendeletileg utasította az aradi pénzügyigazgatóságot a birság tüzzel-vassal való behajtására nézve. A kiszállások mindenféle relációban csak a költségeket szaporították, de a milliók behajtására nézve semmi eredménnyel nem jártak. Az a tisztviselő, aki Crisan lakásán járt, megállapította, hogy a volt állomásfőnök a lehető legszükösebb anyagi körülmények között él a családjával egyetemben és úgy a háza, mint annak berendezése a felesége tulajdonát képezi, mivel mindezt örökölte. Az aradi pénzügyigazgatőság az évek múlása során többször is jelentette az esetet a pénzügyminisztériumnak, amely azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, hanem újabb és újabb leiratokkal szorgalmazta a pénzügyigazgatőságnál a behajtásokat. Érdekes, hogy a pénzügyminisztérium egyenesen utasította a pénzügy-igazgatóságot, hogy legalább még három éven keresztül tartsa evidenciában az óriási összeggel terhelt emberek anyagi körülményeit. Utasították tehát a pénzügyi közegeket, hogy figyeljék úgy a granicsárkapitány, mint a volt állomásfö- nök anyagi viszonyait, nem változik-e oly értelemben a jövedelmük, hogy a vámbírságnak bár egy részét behajthassák rajta...? A pénzügye hatóságok eljárásától függetlenül az aradi törvényszék Vasárnap, 1933■ szeptember ZL ■■■■HHananHonBomr hét év múltán a közeljövőben fog elsölzben dönteni a rendkívül komplikált csempészési ügyben, amelynek csupán az előkészítési eljárásai éveket emész tettek fel. A tárgyalási napot ugyan már többizben is kitűzték, de az egykori aradi áliomásfőnökön kívül még egyetlen egy más résztvevő sem Jelent meg. Az egyik szereplő, Anastasln. volt vámtiszt, közben meg Is halt és most a legfelsőbb Égi törvényszék előtt kell felelnie az amerikaiasan komplikált ügyben viselt szerepéért. A legérdekesebb a dologban az, hogy az egész csempészési história már rég amnesztia alá eshetett volna, — ha Crisan György akarta volna. De Crisan György, __ a feje felett ötvenhét és félmillió lej fenyegető rémével nem engedte egyizben sem ilyen útra az ügyet, amely miatt kitűnő állását el kellett veszítenie. Crisan rehabilitáltatni akarja magát a bíróság előtt, mert tudja, hogy ennek megtörténte után a gigantikus vámbírság fenyegető réme is elhárul a külvárosi kis ház lakóinak feje felöl... Alkalmunk volt erről a kérdésről beszélgetni az ügy főszereplőjével, az egykori állomásfönökkel, aki a következőket mondotta: — Szükségem van, igen nagy szükségem van a bírói Ítéletre, mert egyébként a CFK vezérigazgatóságától nem kérhetem ügyem revízióját. En voltam az, aki a csempészést lelepleztem, a hatóságok figyelmét felhívtam s — végül is áldőzata lettem alantasom személyi bosszújának. Az illetőről közben pedig az derült ki, hogy sikkasztott és ennek felfedezésétől félt, tehát azért jelentett fel engem. A gyulafehérvári törvényszék viszont másfél évi börtönre Ítélte el... Minden reményem megvan rá, hogy bírósági ítélet esetén ártatlanságom bebizonyosodik, állásomat visz- szanyerhetem, ami ott veszett el a csempészek és a sikkasztok közötti tumultusban... íme, csempész-film, az életből ellesve, anno 1933. Jakab Géza. Budapest uj látványossága: az újjászületett Newyork (Budapest, szeptember 23.) Olyan különlegessége Budapestnek, mint Bécsnek a Café Central, Berlinnek a Romanisches Café, Pá- risnak a Café Dom vagy Rómának az Ulpia, de még ezzel is keveset mondtunk. Mert a Newyork — az a Newyork■ Páratlan, egyedülálló, — unikum! Mert nemcsak a Dom kara- vánszerail jellege, a Romanisches Café zsib- vásárszerüsége, hanem az Ulpia eleganciája, előkelősége s legújabban a bécsi Central hűvös, kedélyes irodalmi csendje is megvan benne: Tarján a bárból müvészszobát csinált- íróasztalokkal, bokszokkal, páholyokkal, szabad rö- mizéssel a művészetek szabad lovagjainak és lovagnőinek. Egyszóval e világhírű helyek valamennyiének jellegét egyesíti valami csodálatos harmóniában és érdekességben, amellyel, merjük állítani, a világ egyetlen hires helyisége sem versenyezhet... Aki belép a tejuti fényességgel kivilágított uj Newyorkba, nem ismer reá restaurált külsejére. A hires mennyezeteket, amelyeket 39 évvel ezelőtt pingált két nagynevű mester, Eisenhut Ferenc és Magyar-Mannhehner Gusztáv, teljes szépségükben, külön megvilágításban látni, mint a kivilágított Halászbástyát vagy a Citadellát. Óriási, lenyűgöző hatású fényes palota lett a Newyorkból, amely ha eddig, — ezentúl százszorosán látványossága lesz Budapestnek. A 39 éves Newyorkot az utolsó 13 esztendőben Tarján Vilmos, az újságíró igazgatta. Szenzáció volt az uj Newyork megindulása aa ő rezsimjében. Nemcsak legelegánsabb, legjobb- konyháju vacsorázóhely lett, ahol a legfinomabb porcellánon, a legnehezebb fehérneműn a legjobb pincérek szolgáltak ki, de egy kicsit piactere, fóruma, klubja, mitingterme, színháza, kirakata és otthona is ennek a legnehezebben eltalálható izlésü‘metropolisnak. Az utóbbi időben sokan kezdték megirigyelni a babórait. Egyre-másra nyíltak az újabbnál újabb, rikítóbbnál rikítóbb, igérőbbnél igérőbb helyiségek. A Newyork csak hagyta: a karakterét, a lényegét — a bouquetját úgysem lehetett utánozni. Maradt az, hogy a többiek — újabbak voltak. Hát most ezt is megcsinálta: a székektől a függönyökig, a szőnyegektől a konyháig, mindent, az utolsó szögig kicseréltek. S ezzel rangsorbeli elsőségét vitatni sem lehet többé...
