Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-24 / 219. szám

a

KuetiUjskg

7

Vasárnap, 1933. szeptember 24.

Bizonyos i

alatt elérhet egy távolabbi helyet-de

néhány óra

BUKAREST — BECS — AMSTERDAM — LONDON — BERLIN — hat város, egymástól sok ezer kilométerre. Még a leggyorsabb vonattal is egy hétnél hosszabb ideig tartana az utazás.

De a kereskedőnek sokszor szüksége van arra, hogy mindegyik helyen még ugyanazon nap legyen. Lehet, hogy rendelést kell adnia Bécsben, valakivel találkoznia kell Londonban financiális ügyek elintézése miatt, Berlinben exportüzletet kell tárgyalnia, esetleg Manchesterben is. Ami

alatt so< ezer kilométerre fekvő helyekkel beszélhet

lehetetlennek látszik, ma a legkön- A KÖLTSÉGEK?

nyebb! Mindegyik várossá, beszél- Bukarestből három percig beszél:

hét, kényelmesen íróasztala előtt ülve BECCSEL ..................................................Lei 330

— hála a nemzetközi telefonszolgá- AMSTERDAM ',*.;*".*/.'.'."’.".".*:*.'.". „ 510 latnak. LONDON • ..............•... #» 750

Tény, hogy üzleteit mindezen varo- összesen ŰÍ2Ő25

sokban három óránál rövidebb idő Ne feItdje eU hoe)> 2i óra után .40%-o~s alatt bonyolítható le. kedvezményt élvez.

SOCIETATEA ANONIMĂ ROMÂNĂ DE

M*ESTI LEVELEK

Ti ' i—B—

Rongy szedő feleordereU

(Budapest, szept. 23.) Mindennap születik egy; uj rekord, az ember elunja rendre. Egy angol őrnagy liáromszázütven kilométerről iónyképezett, egy francia tanár háromszázhat- \ an kilométerről, erre kapta magát egy amerikai repülőkapitány a napokban, felszállóit gépével négyezer méter magasba és háromszáz- kilencven kilométer távolságból í'otografált egy hegycsúcsot, na itt van, ezt egyétek meg! Holnap már biztosan indul egy német mérnök és rpeg sem áll ötszáz kilométeren innen. A különböző gyorsasági rekordok már úgy veregetik le egymást, hogy bizonyos kisebb távolságokra maholnap már el sem kell indulni, sőt egyenesen visszafelé kell menni, hogy az ember megérkezhessen oda, ahová igyekezik.

Ne,m akarom elgaloppozni magam, hiszen a rekordnak komoly célja van s a sportszerű eredményen felül eszköz, a repülőgép, fényképezőgép stb. kipróbálása, tökéletesítése s tisztelem Nungessert és Colit s másokat, akik elpi- pentek az Óceánban a rekord után való hajszájuk közben, aminthogy tisztelem Dedalust és luarust is, vágj' Segrave őrnagyot és még számosakat, — hogy messze ue menjünk, a mi hősi halált halt Endresz Györgyünket — s mindazokat, akik a nagy és szép küzdelmek után fiatalon és erősen elmentek tőlünk a rekordok fele vezető utakon.

Vallom, hogy: „a halottak bámulása, legbecsületesebb formája az élők semmibevevése-- nek“ és éppen ezért nemcsak azokat tisztelem, akik már elszenvedtek a vértanuságot. Szeretem Lindberget, ezt a nagy szőke kamaszt és apai érzéseim voltak, mikor fia született és gyászoltam vele a Bébit, és szeretem Smithet, ezt á robosztus és jókedvű pilótát, ezt a vidám óriást — a napokban ittjárt Pesten —, aki azt rádiózta szerte gépéről nevezetes repülése alkalmával, hogy: nincs semmi baj, az Óceán nyugodt, akár egy pocsolya; szeretem a Hun- tér fivéreket, akik ugyancsak fenegyerekek s íp’ég egész sorát azoknak, akik többé-kevesbbé tudják, hogy miért dolgoznak.

Ellenben... ellenben unom például a létrás embereket. Mióta az a szerencsétlen gráei mázolósegéd lerándult létrán Pestre, azóta most már a harmadik létrás rekorder indul. A gráei mázoló, szegény — a nevét már elfelejtettem, de emlékszem, hogy tömegek várták Pest határában, fotóriporterekkel az élükön — ő szegény azért indult el rémes és buta útjára, mert nem kapott munkát és gondolta igy — levelezö- lapárusitással stb., szóval burkolt koldulással — hozzájut néhány krajcárhoz. Még hozzá családos ember. A létrája valami félmétert kopott Óráétól idáig, a két lába megdagadt és mire Pestre ért, egyszerre csak — rekorder lett. Még hozzá meglehetősen értékes rekord, mert ő az első „létrás ember“.

Azóta elindult egy másik mázoló .Szentesről, egy Gyulafehérvárról s most a harmadik nem tudom honnan, Pest felé. Nemsokára klubjuk és szaklapjuk lesz azt hiszem.

Unom a párisi dohányzó-szépségversenyt —. ki a legelegánsabb dohányzó?! — nna, tessék; unom azt a kétcentis homloku félhülye bnlgár fiatalembert, aki megjavította a cigarettázás .világrekordját“ — tizenöt óra alatt száznegyven cigarettát szívott el tövig „hites zsűri“ előtt — unom és utálom azt a facér kőmiveslegényt, aki természetesen Hollivobdban megnyerte párjával, egy folyton vigyorgó és az etonnál is ctonabbra nyírott müselyembe bujtatott, testes szolgálóval a távtáncolás világrekordját — hálom, vagy négy napig cserlsztonoztak, simmiz- tek, fokszoztak, bluzoztak, rumbáztak és bigi- niztek és még nem tudom mit csináltak egyfolytában — és torkig vagyok a távzongorázö világrekorderekkel is, meg a póznániilés, turós- gömbócevcs, féllábonugrálás és egyéb ilyen műveletek összes agyonfotografált és interjúvolt világrekordereivel, akik csúffá teszik, nevetségessé és undorítóvá a rekord fogalmát.

Ufiatild-Borviz

Előpatabl-Borvls

Romániának két legjobb lugos ásványvize. Kérje mindenütt csakis ezeket a taraii- Fzetes ásványvizeket.

Főierakat Kolozsvár és vidékére-. Mamiét «József, strada Faris 3S. Kutkezeiőség:

Fleischer György, Brassó

Egy pap ötvennyolc órát prédikált egyfolytában — persze Amerikában — s most pihen babérain és gondolom azt hiszi ebből a tüdő- gyakorlatból kifolyólag, hogy ő a legjobb lelkipásztor; Amerika különben is vezet az Gyen nagyhangú álrekordokban. A new-yersei-i Yr- víngtonban bizonyos Elizabeth Arnoldnak sikerült leggyorsabban megnöveszteni egy mexikói liliomot! övék a világ legkövérebb embere cs a legnagyobb biblia is — Los Angelesben látható.

Amerikai ember tartja az eposzirás világrekordját is, Cliikagóban tanár az illető „költő“, aki ötven év alatt huszonötezer strófából álló époszt irt és boldogan hirdeti, hogy „lehúzta“ Dantet, aki ugyancsak pokolbeli látogatásokról irt ugyan mint ő, na de sokkal (rövidebben. Boldog ember.

A regényiró-verseny is csak amerikai embernek juthatott eszébe, aminthogy eszébe is jutott. A verseny „iró“ megkapja a témát és abból a lehető legrövidebb idő alatt a helyszínen regényt kell gyártania. Az irók jutalmakat kapnak, a közönség pedig fogad rájuk, mint a lovakra s ordítva hajszolja őket. Megboldogult Edgar Wallaoenak itt ersélyei lehettek volna: róla mesélte valami titkárja, hogy mig a leves kihűlésére várt, azalatt rendesen gyorsan lediktált két-három novellát, vagy egy kisebb regényt, éppen hogy legyen.

Egy bostoni fiatalember — a fényképe megtalálható minden rendesebb újságban — Edvard Torrynak hívják — hetvenhat óra hosszat egyfolytában mondta ez egyszeregyet előre cs visszafelé, étel, ital és alvás nélkül egy „versenyen“, amelyben első lett. Társai már a második napon majdnem mind kidőltek mellőle, csak ő a hires, a rettenthetetlen állott a dobogón és mormogta szakadatlanul: kétszer kettő, négy . . . Lélekemelő dolog. Edvard Torry karriert fog csinálnrés hamarosan szobrot emelnek neki szülővárosa főterén.

A német fővárosban nemrégen ezrekre menő tömeg várta azt a kelekótya pincért, aki Münchenből elindult Berlinije gyalog, orrával maga előtt gurigázva egy mogyorót! És nem azért várták, lrogy egy-két egészséges pofonnal észretéritsék. hanem hogy üdvözöljék egy eget- vei'ő hip-hip-hurrával. Rekordot állított fel.

Egyébként — ezek után hiába is tagadnám — magam is rekorder vagyok: a rekordok feletti mérgelődés táv, minőség és időtartam rekordere, turretur.

Török Sándor.

/