Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-24 / 219. szám
4 KntnüJSRG Vasárnap) 1933. szeptember 21 A hunyad megyei prefektus megígérte a névvegyelem- zési sérelmek orvoslását A prefektus túlbuzgóságnak minősítette az anino- szal iskolaigazgató magyarellenes okvetetlenségét (Déva, szeptember 23.) Cs. Lázár László a hunyadmegyei Magyar Párt elnöke és dţ. Meskó ügyvezető alelnök a napokban felkeresték dr, Atirescn Ieronim hunyad- megyei prefektust, hogy a hunyadmegyei magyarság sérelmeit előadják. Amint azt a Keleti Újság is közölte, a zsilvölgyi párttagozat kérésére a magyarság vezetői szóvá tették, hogy Bogza Mihaiu azaninoszai iskola igazgatója a nem magyar hangzású nevii tanulókat a román tagozatba irja be, jóllehet a szülők nyilatkozattal bizonyítják, hogy nekik maguknak és gyermekeiknek magyar az anyanyelvűk. A prefektus erre a sérelemre kijelentette, hogy már a tavaly is rendeletet adott ki, hogy az igazgató a szülői nyilatkozat szerint vegye fel a tanulókat s amennyiben most nem aszerint jár el, így azt csupán túlbuzgóságnak tudja minősíteni s megígérte, hogy ezt a sérelmet azonnal repa- rálni fogja. Cs. Lázár László elnök és dr. Meskó előadták, hogy Alpestesen egy baptista tanulót nem akarnak felvenni a református iskolába s a prefektus azonnal telefonon ígérte meg az intézkedést. Szóvá tették ezenkívül azt is, hogy Petrillán, ahol 180 magyar anyanyelvű tanuló van, beszüntették a magyar tagozatot, amire a prefektus kijelentette, hogy az intézkedés nem áll a hatáskörében s éppen emiatt kérte a vezetőket, hogy ebbeli sérelmüket Írásban juttassák el az illetékesekhez. A prefektus megértő magatartása jó benyomást keltett Hunyadmegye magyarságának vezetőiben, akik mindent elkövetnek a sérelmek orvoslása érdekében. KH InţfYen telke® leér a rádíiótársaság Kolozsvár Tarosától Nem stúdióra, Iranern csendre ran szüksége a rádíóelőfizetőknek (Kolozsvár, szeptember 23.) Mint értesülünk, a rádiótársaság kolozsvári kirendeltsége kérést adott be a városi tanácshoz, amelyben ingyen házhelyet kór egy stúdió felállítására. Megszoktuk, hogy az állam és más intézmények kérvényekkel ostromolják a várost és mindenik a maga részére középületeket és házhelyeket kér. Valamikor Erdély fővárosát kincses Kolozsvárnak hívták, de ez a jelző a román impé- rium alatt lassankint veszített fényéből és ércfedezetéből, a „kincses“ szó évről-évre jobban megkopott, sőt ma már inkább „koldus“ Kolozs: várnak lehetne nevezni Erdély fővárosát. Csodálkozunk, hogy a dúsgazdag és milliókat inkasszáló rádiótársaság Kolozsvártól kér ingyen házhelyet, attól a Kolozsvártól, amelynek eddig a rádiótársaság jóformán semmit sem adott. A város vezetősége nem tért ki a kérés teljesítése elől, hanem egy bizottságot, úgynevezett szakbizottságot küldött ki, amely a kérdést tanulmányozni fogja. Ez a szakbizottság még nem ült össze, de a mult tapasztalatain okulva, nincs okunk kétségbevonni, hogy Kolozsvár város vezetősége ezúttal is gavallér lesa és ingyen házhelyet ad a kolozsvári rádiótársaságnak. Minden csak attól függ, hogy kitűnő protektorok járjanak el, a város vezetősége felülről kapjon nyomást és akkor a szakbizottság javasolni fogja a kérés teljesítését és ismét szegényebbek leszünk egy házhellyel. A rádiótársaság bizonyára azzal az igényességgel lepett fel, hogy ő Kolozsváron a kultúra előharcosa s szükség van Erdély fővárosában egy stúdióra, amely az opera előadásait közvetíti és más kulturális, társadalmi és szociális eseményekről tájékoztatni fogja a közönséget. Nem vonjuk kétségbe, hogy Kolozsvárnak valóban szüksége van egy stúdióra s ha már a város vezetősége a stúdió részére ingyen házhelyet akar adni, akkor figyelmeztetjük arra, hogy ellenszolgáltatás fejében kérjen valamit a rádió-társaságtól. Ne adja ingyen a házhelyet. Bzösszesiskolák tankönyvei LEPAGE^ Minden vevő ingyen sorsjegyet és további ajándékokra jogosító betétkönyvet kap. Menjen és kérje! Minden Lepage-vevő jól jár! A rádiótársaság Kolozs'váron már évek óta működik, de a rádióhasználati dijak szigorú behajtásán és inkasszálásán kivül alig fejtett ki más tevékenységet. A rádió tulajdonosok állandóan panaszkodnak, többszáz cikk jelent meg, memorandumok mentek a bukaresti központhoz, de ott mindezideig a füle botját sem mozdította meg senki és nem gondoskodott arról, hogy csend legyen az aetherben, egyetlen lépést sem tett senki abban az irányban, hogy a rádió- közvetitést zavaró gépeket, dinamókat blokki- rozzák s a rádió-hallgatókat megszabadítsák a fülsiketítő és idegtépő hangzavaroktól. Más államokban közigazgatási utón gondoskodnak arról, hogy a rádiók élvezhetők legyenek. Maga a társaság jár elől és tesz javaslatokat a hatóságok részére, hogy a rádió közvetítés zavartalanságát közigazgatási utón lehessen biztosítani. Nálunk azonban a bukaresti rádiótársaság sohasem törődött a rádió előfizetőkkel s nemcsak azok ellen a magáncégek ellen nem lépett fel, amelyek villanydinamókkal dolgoznak, hanem még az ájlami, vagy városi vezetés alatt álló hivatalokat, mint a posta- és távirda, klinikák stb. sem kényszeritette, hogy a rádiózást zavaró gépeket blokkirozzálc. Mindezeket Kolozsvár vezetőségének a figyelmébe ajánljuk. Nem véletlen, hogy most mondjuk el újból a sérelmeket, sőt azzal a nyilvánvaló céllal sorakoztattuk fel azokat, hogy Kolozsvár város vezetősége addig, amig a rádiótársaság nem teremt csendet a kolozsvári aetherben, amig az összes állami és magán- villamosgépekét nem blokkiroztatja, addig a rádiótársaság által kért ingyen városi telek adományozása ügyében döntést ne hozzon. A város vezetősége joggal követelheti meg a rádió- társaságtól, hogy előbb a rádió-előfizetők jogos panaszait orvosolja és csak azután lehet szó arról, hogy a város a felállítandó stúdió részére ingyen telket adományozzon. Megdöbbentő a bukaresti rádiótársasúg könnyelműsége és felelőtlensége. Minden eddigi aktivitása csak abban merült ki, hogy időnkint rádió-razziákat tart, szorgalmasan gyűjti az előfizetőket, milliókat inkasszál, de nem gondoskodik arról, hogy a magas illetékek ellenszolgáltatása fejében a rádió'előfizetők is kapjanak valamit. Kolozsvár város vezetőségének most alkalma lesz arra, hogy a rádiótársaságot megrendszabályozza s ha a társaság nem akar modern berendezkedéseket alkalmazni, nem akarja az aethert megtisztítani, akkor a város vezetősége teljes joggal utasíthatja vissza az ingyentelekre vontkozó kérését. liiKoK Sárkány Lóránt, a dési születés! /tata! budapesti festőművész a nyáron hazalátogatott szülőföldjére, Erdélybe. A tehetséges festőművész útja családi természetű volt, mert Parádl Ferenc dr. leányát, Erzsikét Jegyezte el. Itteni tartózkodása alatt a dési népművészeti kiállítás megrendezésében vállalt szerepet, a budapesti Iparművészeti Muzeum részére mintákat gyűjtött és többször bejárta Szamosmegyét, ahol részben népművészeti érdekességeket, részben tájképeket, figurális kompozíciókat festett. m — Szcntbenedeken, — meselhe Sárkány Lóránt, — festés közben egy markáns arcú falusi atyafi állt a hátam mögé. Hol a képre nézett, hol rám, s az arcán nagy erőfeszítés jelei látszottak. Nem értette, hogy miről van itt szó, végre félderült az area, mintha kapiskált volna valamit és zord arccal, köszönés nélkül távozott. Negyedóra múlva vasviüás falusi csapat élén jött vissza. Sárkány a feldühödött falusiak elől alig tudott elmenekülni. Később kiderült a félreértés. A falusiak azt hitték a festőművészről, hogy földmérő és újabb kisajátítást készít elő. * Szopos Sándor a dési cigánysoron dűledező házat festett. A bámészkodók között egy hetven év körüli, keszkenős néniké jelent meg, néhányszor körülkeringte a művészt, majd vállára tette kezét és így szólt; — Mit csinálsz fiam? — Festek. Az öregasszony a házra nézett, majd a készülő képet mustrál gáttá. Fejcsóválva jegyezte meg: — Hosszul csinálod fiam. Mit jelent Itt ez a két ablak? — Hát két ablaka van a háznak. — Elől két ablaka van, — magyarázta meggyőződéssel a vénasszony, — de hátul Is van kettő. Es te, fiam azt a hátsó két ablakot nem festetted oda • • Szolnay Sándorról, a jeles kolozsvári festőművészről a szakértők tudják, hogy a modem expresszionista Irány művelője. Poriról művészi értékűek, karate- teresek és dekoratív hatásúak. Nem Idealizál és nem úgynevezett szép arcképeket, hanem jó portrékat fest. Legutóbb Jámbor Ferenc, kolozsvári újságíró bájos feleségének az arcképét festette meg. Az arckép hozzáértők állítása szerint pompásan sikerült. Jámbor Fo- renené, midőn a kép elkészült, örömmel újságolta férjének, aki addig nem látta a képet, hogy kitünően sikerült a portré. — Ferikém, a kép nagyszerű, igazi műremek. Csak egy hibám van. Neked? — Igen. Nekem. Azt hiszem, nem hasonlítok a portrémhoz... # Kolozsváron van egy műkereskedő, aki Budapest» potom pénzért vásárol „eredeti“ Csók István-képekes. Nem egyebek ezek, mint másolatok, amiket ágrólsza- kadt festőnövendékek mázolnák a magyar fővárosban és az „eredeti“ Csók-képek alá minden lelklimieretfa?- dalás nélkül aláhamlsitják a nagy magyar festő elá- irását. Ugyanazt a témát több példányban Is meghamisítják és a lelkiismeretlen, de élelmes műkereskedő Elv. délyben többször Is elsózza a képeket. Ebből néha kínos bonyodalmak származnak. Legutóbb az egyik nagyszebeni kereskedő, aki hónapokkal ezelőtt a műkereskedőtől Csók-képet vásárolt, Kolozsváron tartózkodott és egyik ismerősének a lakásán nagy megütközéssel fodezte fel ugyanazt az „eredeti“ Csókot, amelyet ő Is megvásárolt. Persze, ebből a felfedezésből nagy botrány támadt. Az élelmes műkereskedő azonban nem jött zavarba. Előbb a kolozsvári kuncsaftját látogatta meg. — Becsületszavamra kijelentem, — súgta a kolozsvári mübarát fülébe, — hogy ez az eredeti, ez az igazi Csók, a másik, a nagyszebeni, az hamis. A botrány ezzel Kolozsváron elsimult és a műkereskedő Szebenbe utazott, hogy ott is lokalizálja a tűzet. Megjelent a kereskedő lakásán és itt is diszkréten elárulta: — Becsületszavamra kijelentem, hogy ez az eredeti, a másik hamis... Csak nem szabad erről beszélni. A szebenl „müértő“ fölényes mosollyal jelentette ki: — Nekem mondja? Én ezt mindjárt láttam. Engem nem lehet becsapni .., Szülők! Szeptemberben ne felejtsék: Gyermekük okosan, jól LEPAGE-ndl vasáról. Betétkönyvet, sorsjegyet, tanrendet ingyen kap LEP A GE-nál.
