Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-20 / 215. szám

■* KnmUrsXG Szerda, 1933. szeptember 20. BOLDOG ÖREGSÉG Azokat, akik egy bizonyos korhatáron mar túl vannab igen sokat foglalkoztatja a köszvény, mert félnek azoktól a betegségektől, amelyek vele járnak, mint: izületi” és izarcreuma, időszaki- és adandó idegzsába, epekő, vesebántalmak, köszveny stix Ezért minden 40 éven felüli embernek ŰRÖDÜL AL-t kell szednie, hogy ellensúlyozza a hugysavat, i kcszvérsy tulajdonképeni okozója. Az URODONAL* melyet a legkiválóbb orvosok ajánlanak, megkönnyíti a vese működését, miáltal elejét veszi a pusztító érelmeszesedésnek. De nem szabad késlekedni, a betegség lesben áll..-» rögtön egy URODONAL kúrát... URODONAL a legmegbízhatóbb készítmény. Hatása rőgtönös, elejét veszi a reumának, köszvénynek, farzsábánakr egzémá- nak, valamint a legtöbb máj- és vesebántalrnaknak. Kapható gyógyszertárakban és drogériákban. «•JS-W Ki verte meg így ár tó lelkészt? Akadt egy stróman, aki magára vállalta a verekedő szerepét mammmsmmmmmmammmsnmmmmaBmmmamu KÜLÖNVÉLEMÉNY Ballada az adósságrendezésről — Ennek nem lehet jó vége __ mondom mások­nak nevetve és gondolom magamban egészen komo­lyan. . Egy uriasszony, akinek jótékony nagylelkűsége messze híres, elmondja az esetét, a találkozását azzal a kiszámíthatatlan különös valamivel, amit nálunk egyszerűen elneveztek konverziónak, anélkül, hogy ez a pénzügyi forgalom jelentené számára a megfelelő nevet. Mert sok minden történik, zavaróg ezen a né­ven hogy konverzió. Az ezer és tízezer és százezer kü­lönös eset közül Itt van például ez, amit érthető izga­tottsággal mond el ez a jóletkü uriasszony. Négy évvel ezelőtt volt százezer leje, amit kölcsön adott. Visszakapott belőle annyit, hogy most követelt 7S ezer lejt. Bejelentették konverzióra, eljárás. Az adós csak 71 ezeret kér megátlapittatni. Az egyik fórum igy Ítél, a másik úgy, a tábla megállapítja a 71 ezeret. Az adós nem fizet semmit most, öt év, részletekben. Csak Ígéret az egész. De a kétezer lejes differenciát költségekben visszaköveteli. Az adós, aki tartozik egy nagy öszeggel, nem fizet, ellenben a-kétezer lejért vég­rehajtat, Tehát az adós árverezte ti azt, akinek tarto­zik- Bármennyire me® van a törvényben erre a jogi alap, de mégis csak fejetetejére állítódik a konverzió­val a dolog, amikor Itt tartunk. S ebben az esetben nem ez a legfájdalmasabb résziét. Mert a konverziós eljárással felszaporodtak a költ­ségek. A román ügyvéd kiállította részére a számlát: 31 ezer és pár száz lej. Az ügy véd Is foglal. Az özvegy asszonynak lefoglalta azt a nyugdijkielégitési köve­telését, amit férje halála után egyszersmindenkori já­randóságként megítélt számára a bíróság. Tehát: I azért, mert tartozik neki egy adósa hetvenegyezer lej­jel s mert konverziós törvény van, ez a szegény asz- szony most köteles előteremteni kétezer lejt az adős- sának és 31 ezret az ügyvédjének. Ha tudja. Ha nem tudja, árverezik a kis bútorát is. Elvették a nyugdiját, ö maga pedig, a saját követeléséből nem tud egy lejt sem most felhajtani. Nem is követelheti. Nem is kér­heti. Énnek mégsem lehet jó vége. Igen jőeszü öreg nagybátyám jut eszembe, amikor ilyen és ehhez hasonló eseteket hallok, ö volt az, aki megdöbbentő kijelentést kockáztatott meg a bankok­kal szemben. Amikor minden pénzintézet úgy virág­zott Erdélyben, hogy majd felvetette őket a jövede­lem, egy este nagy papiroslapokon ceruzával hossza­san számolgatott. Másnap beállit-ott abba a bankba, amelynek sok éi-tlzeden át Igazgatósági tagja volt s bejelentette, hogy lemond. Csak éppen a szemébe nem mondták, hogy- bolondnak tartják. Nagyszerű vidéki pénzintézet, a legjobb hirü nagybanknak az érdekkö­rében. A bizalom teljességénél csak a kamat állott ma­gasabb fokon, ami nagyszerű jövedelmet állandósított. Rózsás arccal hordták be a betétesek a pénzüket, ró­zsás örömmel vitték ki az adósok a nagy összegeket, büszke rózsás kedv virított az igazgatóknak nemcsak a két arcán, hanem még a nyakán ts. Hogy lehet ilyen igazgatósági stallumot Itthagyni? Az öregur vé­gighallgatta mindezt s aztán halkan csak ennyit mon­dott: — Ennek sehogysem lehet jó vége. Jó Ideig nevetlek rajta. En nemsokára Igazat ad­tam neki. Elkeseredett mérgemben. Amikor elömbe tettek egy banktartozás számláját — bogy igy- mond­jam. Ezt a számlát az ügyvéd hozta a végrehajtóval. A históriája röviden: aláírtam valakinek egy ötezer lejes váltót. Rámjöttek, hpgy kezes fizess. Ahogy tud­tam. Fizettem költséget s annyit, hogy maradt 2800 lej tartozás. Aztán kértem ügyvédet, bankigazgatót, mint jóiémerősöket, barátokat, hogy a többit igyekezzenek behajtani az adóson és a másik kezesen. Ennek a ké­résemnek az lett a következménye, hogy- amikor ismét megszorítottak, végrehajtóval, 11.600 lej volt már a tar­tozásom. Mondd és írd: tizenegyezerhatszáz. Hozzátehe- tom, hogy ez az összeg még magasabb lett volna, de az ügyvéd barátságból elengedett valamit a költség­számlájából. Hozzátehetem azonban azt is, hogy- a köz­ben magasra stabilizált lejben rótták rám ezt a vég­összeget Valakinek az olcsóbb lejben adott ötezer lejéért. S nincsen miért elhallgatnom, hogy altkor nyúztak ezért a banktartozásért, amikor a konverzió boldog kora hekövetkezett, viszont az én fizetésem a fele volt az azelőttinek. Aztán amikor ijedten felsza­ladtam a bankigazgatóhoz, hogy az Istenért várjon egy ldesit az árveréssel, azt mlndta: nem lehet. 2800 lejből 11600 lejt csináltak, nekem egy báni kölcsönt sohasem adtak és árverést elhalasztani nem lehet. Tűz lobbant a fejembe és egy- pillanatig azt hittem, ember­telenül széttépem, mint egy vadállat. De erőt vettem magaman s vigaszt kerestem abban, hogy eszembe jutott: — Ennek jó vége úgy sem lehet. Ennek a banknak, a büszke kis kegyetlennek, azóta már a cégtábláját is árulják az ószeren. En va­lahogyan még keresem a kenyeremet szerényen és (Arad, szeptember 19.) Ismeretes, hogy Igyártó Sándor református lelkészt a nagysza­lontai rendőrségen Farcas. jíyiviu államrendőr­ségi detektív a rendőrőrmester és néhány közrendőr segítségével összeverte. Igyártó Sándor a napokban levelet inté­zett aradi szerkesztőségünkhöz s a levél érde­kes, uj dolgokat tartalmaz. — Megdöbbentő, ami velem történt — írja a lelkész — de lelkileg még ennél is súlyosabb az, ami a kihallgatás alkalmával és utána le­folyót. A velem elkövetett bántalmazások után azonnal tárgyilagos vizsgálatot kértem a nagy­váradi rendőrkveszturától. Popoviciu Valér dr. kvesztor személyesen szállt ki és arra kért, kövessem a nagyszalontai kveszturára. Ott az­tán a vádlott, Farcas Liviu detektív egysze’ viien letagadta, hogy engem bántalmazott volna. Úgyszintén az esetnél jelen volt őriues- ícr és közrendörök is azt vallották, hogy nem láttak semmit. Egy negyedóra múlva, amikor (Nagyvárad, szeptember 19.) A nagyváradi Magyar Párt nyolc körzetre osztotta föl szervezkedés céljából a várost és ezek a kör­zetek most tartják meg egymásután tisztújító közgyűléseiket. Vasárnap tartották meg a legnépesebb körzeti gyűlések egyikét Brösztel Lajos apátkanonok elnöklésével. Brösztel Lajos mél­tatta a szervezkedés jelentőségét. Dr. Soós István pártelnök Nagyvárad város helyettes polgármestere különösen kiemelte beszédében azt, hogy a magyarságnak az a része, amely eddig más pártokban, vagy blokkokban helyez­kedett el, tömegesen jelentkezik most a Magyar Pártnál azzal, hogy meggyőződtek róla, hogy egyedül a Magyar Pártban van a helyük, mert nehéz kisebbségi sorsukban csak innen várhatnak támogatást és felkarolást■ Részle­tesen ismertette a magyar városi tanácsosok eredményes tevékenységét. Ajtay Gyula ösz­állottam a harcot a végrehajtókkal. Azt hittem, hogy az enyém a legnagyobb bosszúság. De arra Is gondol­tam, hogy ha velem igy történik, miiyen elbánásban részesülhet az, akivel jobban el lehet bánni. S aki nem 2800 lejjel tartozik, hanem 28 ezerrel, attól 116 ezeret követelnek ezek szerint s igy lehettek százezerekből milliók. Most itt van egy özvegy nriaszony s azt mondja: már kocsin ültem, utánam szaladt egy köz­rendőr és visszahívott a kveszturára. Azt hit­tem, hogy ki akarnak békiteni Farcassal, olyan tormán, hogy bocsánatot kér tőlem. Olyan ke sérti csalódás ért, mint még soha életemben. A rendőrkvesztor szobájában, a kvesztor jelen­tette, hogy meg van a tettes, megtalálták, aki engem bántalmazott. Erre előállt egy magát Magyar Péternek nevező román fiatalember és kijelentette, hogy ő vert meg engem az uc- eán. Kijelentettem, hogy engem az uccán nem lehet megverni, én Magyar Pétert egyáltalá­ban nem ismerem s csodálkozásomnak adtam kifejezést, hogy a „vádlott“ szabadlábon jár, engem viszont, az összetört áldozatot a rendőr­ségre kisérnek. Ezeket írja Igyártó Sándor, aki most már nem vár további kivizsgálásokra, megy a nagy­váradi ügyészségre és ott keresi sérelmeire az orvoslást. szetartásra buzdította a magyarságot, Perédy György visszapillantást vetett az elmúlt ti­zenöt esztendőre és meleg hangon emelte ki azokat a nagy érdemeket, amelyeket dr. Soós István Nagyvárad magyarságának vezetésé­ben szerzett. Hegedűs Nándor képviselő beszámoló be­szédében ezután a magyar parlamenti cso­port munkásságát ecsetelte. Illusztrálta gróf Bethlen György pártelnök nagy feladatát és érdemeit a magyar kisebbség vezetésében. Rá­mutatott a képviselő azokra a gazdasági és kulturális harcokra, amelyeket a magyar par­lamenti csoportnak a magyar nép érdekében meg kell vívnia. Dr. Soós István elnök végül abból az alka­lomból, hogy Hegedűs Nándor most tölti be képviselői működésének ötödik esztendejét, őt a magyarság változatlan ragaszkodásáról és bizalmáról biztosította. — Aa semmi, amit On panaszol. Mert ön nem ka­pott és nem adott kölcsön senkinek s fizetni kell. De én kölcsön adtam és mégis fizetek, végrehajtanak, nyugdijamat elvitték. Azért mert pénzt adtam kölcsön. Akárhogyan képzelték el papiroson ezt a konver­ziót, amit adósságrendezés néven is szoktak elnevezni, ahogyan ez itt az élet apró valóságaiban zajlik, ennek j nem lesz jó vége, —»go— Tömegesen Jelentkeznek Biharban a Magyar Pártba való felvételre

Next

/
Thumbnails
Contents