Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-20 / 215. szám
KeletíUjsxg 5 Ki a felelős a deztnéri repiilőUatasztrófőért ? A bukaresti vizsgálóbizottság a szerencsésen megmenekült hadnagyot vádolja9 a hadnagy az ejtőernyő hiányával védekezik Szerda, 1933. szeptember SO. fa—■—I i rriinrriiwM— VEROIlilVS: „6EORGICA“-ja Szabó András igazgató-tanár kitűnő fordításában megjelent. — Kapható a MINERVA. Rt. könyvesboltjában Cluj—Kolozsvár, str. Regina Maria 1 sz. — Ára 58.— Lei. Akik elkéstek Az autóbusz a külváros felé haladt, kint szemerkélt a hideg őszi esi5. Az egyik megállónál az utolsó pillanatban kapaszkodik fel két utas, akik messziről integettek a hirtelen össze- csukott közös esernyővel, amely alá eddig behúzódtak volt, hogy nehogy tovább siessünk nélkülük. Csepegett róluk a viz, a összecsukott esernyőből pedig valóságos kis patak indult a lejtőn le a soff őr felé, a hideg miatt reszketett az ajkuk, mégis vidám hangulatot hoztak fel magukkal. Anya volt a lányával. A fázásra éppen eléggé meg volt az okuk ebben a hideg, fagyos szeptemberben, mert a mamán egy tavalyelőtti nyári grenadin ruha felett egy vékony tavaszi kabát volt, úgynevezett „átmeneti“, amit nyilván nem a mostani időjáráshoz alkalmaztak, amikor egyik télből csak a másikba van az átmenet. A leánya sem maradt fázásban mögötte, mert a cipőjébe beloccsant o viz, a hideg ellen pedig csak egy intézeti egyenruha, egy jmüta kötény kellett volna megvédje. De amennyire beszédre tudták reszkető szájukat használni, igyekeztek boldogságuk álcáról mindenkit tájékoztatni. Különösen u mamából sugárzott az öröm, amint elégedett mosollyal legeltette tekintetét a lányán. — Csakhogy mégis sikerült! — sóhajtott fel boldogan. Az autóbuszra való sikeres felszállás miatt még nem szokott senki ennyire odalenni az örömtől, tehát valami egyéb okának kellett lennie. De nem váratott sokáig, mert elkezdte. — Már úgy kétségbe voltam esve miatta, hogy nem sikerül beíratni ebben az évben.. Hallgatni nem tudott a mama a boldogságtól, a leánya pedig valószínűleg tudta már ezeket, tehát csak nekünk mondhatta. Így felhatalmazva éreztem magam én is szólni s rövidesen már megtudtuk, a leány a harmadikba megy, románba jár, mert kevesebbe kerül, meg aztán ha végez, biztosabb, a nyelvet is elóg jól „birja“ es a mult évben is odajárt. Hirtelen megkérdezte tőlem: — Nyelvórákat nem vesz? — Hogyne, kaptam sietve az alkalmon, mert pénzt lehet vele keresni. Az órák verésével hirtelen nem voltam tisztában és úgy gór, dől tarn, hogy talán a kislányt kell tanítani. De a mama fordítva gondolta a dolgot, hogy ő jusson a pénzhez, én meg a nyelvleckéhez. — Azért, mert én adok. Perfekt tanárnő vagyok. Román, francia, német, magyar órákat adok... Mikor láttuk, hogy mind. a kelten pénzhez akarunk jutni, abba maradt az üzletkötés a nyelvórákkal. A mama buzgalma azonban nem szünetelt. — Hát valami ismerőse nem akar venni? Jutányosan adom nagyon. Az egész városban a legolcsóbban! — Itt megadom a ebnem és küldje hozzám őJcet. Látja, csak itt lakom az ucca elején, könnyen meg lehet kapni... De ez már kérés volt, szinte kétségbeesett hangon. Sietne ráírta a papirosra nevét, az uccáól is, meg a házszámot, mert már a megállónál voltunk, ahol le kell szállnvok. Megígértem, hogy mindenkit hozzákiUdök, aki csak nyelvel altar tanulni jutányosán. Mi sietve tovább robogtunk, ők pedig ott maradtak megint a szemerkélő esőben és a külvárosi sárban keresték az utat hazafelé. Egy perc alatt világos lett az egész helyzet. A marna nyelvleckéiből folyó vékony jövedelemből bizony nehezen jut még beiratásra Cs taníttatásra is. De valahogy mégis sikerült. És milyen boldogok! S a szegény asszony most fokozott erővel fog hozzá, a tanítványok gyűjtéséhez, hogy egyetlen leányát, akinek arcán a jótanuló szegény gyermekek sápadtsága ül, iskolába kiildhesse. Most hazamentnek és ketten otthon még boldogabbak lesznek, hogy holnap már mehet be a többiekhez az osztályba, akiktől már, azt hitte, el kell válnia. B. Jakab György. (Kolozsvár, szeptember 19.) Bizonyára még élénk emlékezetében él az olvasóközönségnek az a megrendítő repülőszerencsétlenség, amely az elmúlt liét folyamán a közeli Dezmér község határában történt. A gépet Theodorescu Ilié hadnagy vezette, kísérője pedig a> tragikus módon kiszenvedett Bârsan Mircea hadnagy volt. A katonai ügyészség'részéről a vizsgálatot egy külön erre a célra Bukarestből kiküldött repülő-kapitány és egy szakértő mérnök vezették le, akik már el is készültek a vizsgálati jelentéssel. Jelentésüket ma délelőtt terjesztették fel a katonai ügyészség utján a bukaresti főparancsnoksághoz. A jelentés a stdyos kimenetelű katasztrófáért Tlveodonescu hadnagyot teszi felelőssé. Ugyanis, — amint a jelentés irja, — a -kérdéses reggelen a szamosfalvi repülőtercpen egy kisebb szabású repülő patrull-járatot szerveztek. A három repülőből álló járőr egyik gépét Theodorescu hadnagy vezette. Amidőn gépjükkel Dezmér fölött keringtek, az egyik repülőgép túl közel repült el fejük felett, ami a repülőhadnagyot hirtelen kizökkentette nyu(Bukarest, szeptember 19.) Tegnap délután gyilkosság és öngyilkossági kísérlet történt Bukarest legforgalmasabb uccáján, a soseaua Kiseleffen, ahol egy katonaiskolai tanuló lelőtt egy középiskolai tanulóleányt, majd önmagával akart végezni- Anghelescu Gh. Mihail két évvel ezelőtt iratkozott he a tárgovistei katonaiskolába, de iskoláit anyagi okok miatt kénytelen volt félbeszakítani. Ezután Bukarestbe ment, ahol egy szegény családhoz került, Haramiáé Marincscu törvényszéki alkalmazott vette magához az árva fiút és segítette, hogy megszerezhesse érettségijét, majd egy katonatiszt ismerőse bejuttatta a katonaiskolába. A véletlen úgy hozta magával, hogy jóltevője unokájába lett szerelmes és ellene követte el a merényletet. Anghelescu az idén nyáron is jóltevőjéhez ment a vakációt eltölteni és itt találkozott a fiatal leánnyal, Nistor Máriával, aki most a napokban ment vissza Bukarestbe, hogy az iskolák megkezdésekor beköltözzön a zárdába, ahol nevelkedett. Két napot nagyszüleinél töltött és ezalatt történt a szerencsétlenség. A fiú kérte Marinescu feleségét, hogy engedje el vele unokáját, egyik beteg barátját mennek godt állapotából, egy hirtelen mozdulattal félrekapta a gép kormányzó szerkezetét, aminek következtében az hirtelen elromlott és felmondta a szolgálatot, ugyannyira, hogy azt már eredeti helyzetébe visszahelyezni nem lehetett. Ezért volt tehát az, hogy a szemtanúit valamennyien mind úgy látták, hogy a Theo- dorescuék gépe siklórepülésekkel mind kisebb és kisebb köröket ir le, majd hirtelen zuhanó meteorként fúrja orrát a fövénybe. Annak ellenére, hogy a bukaresti szakértők által elkészített vádirat súlyos vádakat emel az alig 22 éves montőr-hadnagy ellen, megfeledkezik arról, hogy abban az esetben, ha a tisztek a gyakorlatozásra ejtőernyőkkel szállottak volna fel, akkor a súlyos sérülésektől és Bârsan hadnagy a haláltól menekülhettek volna meg. Az ejtőernyők azonban a gépről teljesen hiányoztak, minthogy azokat a bukaresti parancsnokság néhány héttel ezelőtt felülvizsgálatra kérte volt be és még mindig nem érkeztek vissza Bukarestből. A hadnagy ezt a körülményt hozza fel védelmére s kéri ezen az alapon a súlyos vád alól való tisztázását. meglátogatni a kórházba. A nagymama engedett a kérésnek. A kadett egy félreeső helyre vezette a leányt, ahol ostromolni kezdte, majd pedig előrántotta revolverét A fegyver töltvb volt és véletlenül elsült, a golyó a leány hátába fúródott és a gerincoszlopot is megsértette. Mária rettenetes kinek között a földre esett és vértócsában vonaglani kezdett. A fin ennek láttára — amint állitja — szánalomból, háromszor rálőtt még, hogy kioltsa életét és megszabadítsa a szenvedésektől. A golyók a lány fejét járták át, egyik koponyájába fúródott, másik halántékán hatolt be, harmadik pedig a nyakszirtet találta- Anghelescu borzalmas tette után egy percig rémülten állott, majd maga ellen fordította fegyverét. Az izgalomtól remegő keze azonban célt tévesztett, a golyó csak állkapcsát találta, amelyet átfúrt és arca túlsó részén jött ki. A lövésekre odasietett járókelők telefonáltak mentőkért, majd megjelent a rendőrség is és a két áldozatot kórházba szállították- A leány állapota életveszélyes, operációs beavatkozást még nem lehetett végezni és a golyókat sem lehetett eltávolitani- Ha véletlenül felgyógyul is, nyomorék marad a gerincoszlopon ej-t tett sérülések miatt. Anghelescu állapota’ semmi aggodalomra nem ad okot, pár napon belül fölépül, hogy a bíróság előtt adjon számot borzalmas tettéről. BEKÜLDÖTT HÍREK (5*3® A Kolozsvári Magyar Zenekonzervatórinmban a beiratkozások az 1933—34. Iskolai évre még tartanak. Str. luliu Maniu, (volt Szentegyház ucca) 9. szám I. emeletén levő helyiségben, minden hétköznap d. e. 11—1 és d. u. 3—5-ig az eddigi mérsékelt tandijak mellett. Tanszakok: zongora, hegedű, ének, cselló, szavalás (drámai szak) é3 melléktanszakok (elméletek, összhangzattan, zenetörténet, esztétika, kamarazene, szolfege, karének stb. 16 jeles kipróbált tanerő. Tanitás kezdete szept. 11-én, (hétfőn). A tanév 10 hónapig tart, szept. 1-től, junius végéig. „Caritas“ veztosége kéri azokat a perseiytu'.ajdo- nosokat, kiknek perselye mostanáig még nem volt kinyitva, hogy azokat kiürítés végett, bármely hétköznapon 11—1 óra között hozzák be irodánkba (Egyetem ucca 7. sz.) annál is inkább, mert különben ennek a gyönyörű emberbaráti intézménynek fenntartása nehézségekbe .ütközik. Egy katonaiskola! növemlék revolveres merénylete és öngyilkossága Azt állítja, hogy a fegyver először véletlenál sült el s azután szánalomból végzett ideáljával
