Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-15 / 211. szám
Péntek, 1933. szeptember 15. KeietiUjskg a Magyar családfa — román átdolgozásban % Körséta az iskolákban, ahol már a kis gyermek is megtudja, mi azs kisebbséginek lenni (Kolozsvár, szeptember 14.) Széles kévékben ömlik el a meleg napsugár az uccákon. Az emberek arcáról szinte ieri az öröm, amivel a késő nyári napsugarak özönét fogadják. Boldog önteltséggel, megelégedett arccal sürógnek-forognak az uccálc színes forgatagában. A különböző színekre festett autók boldog nemtörődömséggel sütkéreznek a déli napsütésben. Az egyik elemi iskolából vidám gyermeksereg röppen ki az ucca színes forgatagába, kis szivük örömrepesve ugrándozik apró mellkasaikban. — Felvettek az iskolába, felvettek az iskolába, — énekli az egyik csöppség vékonyan csengő gyermek- nangon. Akaratlanul is az az idő jut eszembe, amikor mi is átléptük az iskola küszöbét. Akkor ugyan sokkal viharosabb idők jártak, a messzi harctereken apáink küzdöttek váll a váll mellett és itthon anyáink küzdöttek a kenyérgondokkal, mi meg akkor is annak ör~ vendtünk, hogy felvettek az iskolába. A gyermeksereg mint a friss, tavaszi vihar száguld el mellettem. Örömében se lát, se hall. Alig haladnak el azonban mellettünk, amikor pöttömnyi kis gyereket látok kifordulni az iskola kapuján — sirva. A sok örömmámorban úszó kis apróság közül azonnal kitűnik a bánatos arcú fiúcska. Egy nagyobb 8—9 év körüli gyermekkel jön kézenfogva, annak se látszik több öröm az arcán, csak az a különbség, hogy ő már nagyobbacska és res- jfelli a sírást. — Mi bajod öcsike, __ kérdem a csöppségtől részvéttel! hangon, — miért sirsz? — Brühühü... hü... hü, — tör ki az apróságból még nagyobb erővel a sirás, — nem... vettek fel a... a zisko- lába. — Hát ezért ne sirj, — próbálom vigasztalni, — még kicsi vagy, majd jövőre, mire nagy leszel felvesznek majd téged is. — Nem... nem azért nem vettek fel, — feleli el- csukló hangon, — mert kicsi va... vagyok, hanem azért, mert — magyar vagyok. Amikor kivágja a szót, hogy „magyar vagyok", látszik rajta a büszkeség, hogy magyarnak született és még akkor is bátran meri kijelenteni magyarságát, ha kereszt is jár véle. Kétkedőén hallgatom a kis magyar panaszát, aki azután szokatlan bőbeszédűséggel panaszolja el, hogy anyja egész nap dolgozni jár, apja már régebben meghalt. Az anyja a mellette álló kis gyerekre bízta, aki már a negyedik osztályba megy, hogy írassa be és nem veszik be, mert... Egy másik eset. Sápadt képű fiúcska áll az egyik hatalmas gimnázium kapuja előtt. Kofferei, nagy papírba göngyölt csomagjai szerteszét elszórva hevernek az úttest szélén. Termetes asszonyság siet le az iskola lépcsőjén és siet az ut szélén álló fiacskájához. Hanghordozásából megérzik rajta a vidéki, amint oda szól már tiz méternyi távolságból a fiához. — Fistukám, nincs más hátra, mint kérvényezni fogjuk a minisztériumba. Igaz ugyan, hogy az igazgató ur semmi jóval nem biztat, de reméljünk. Mellékelni fogjuk a családfánkat Is visszamenőleg, addig, ameddig ki tudjuk nyomozni. Szegény apád, ha hallaná, hogy ö nem volt magyar, bizonyára megfordulna a sírjában. . y,, Egy újabb tragédia, egy újabb visszautasított gyerek, altit nem vesznek fel, aki előtt bezáródik a haladás, a tudás kapuja, akkor is, ha akár szüleinek, akár pedig neki, a gyermeknek van tehetsége hozzá. Közelebb lépek hozzájuk, majd kérdezősködni kezdek a gyerek anyjától, aki előzőleg gyanakodva néz végig, majd miután felfedem kilétemet, minden tartózkodás nélkül önti ki szive keserűségét. Torookoiak, az urát Schultznak hívják. Igaz ugyan, hogy a név kissé cémetesen hangzik, de magyarok ölt szivböl, leiekből és izig-vérig. Ezelőtt hétszáz évvel kerültek ugyan Erdélybe, de az évszázadok folyamán magyarokká lel lek ök is. A fia három évig járt a gimnáziumba, most pedig az igazgató visszautasította egy felsőbb rendeletre hivatkozva azzal az utasítással, bogy a nevük nem magyar hangzású és ilyenformán nem veheti fel többé a fiút az iskolába. Vigyük az állami iskolába mondotta, vagy pedig kérvényezzük meg a minisztériumba, de nem bök jóval biztathat. — Pedig akkor nem tudom, mit fogok csinálin, bármennyire akar is a Pista tanulni, kénytelen leszek otthon tartani. Otthon is elkél a férfi kar és fog segíteni a ház körül, a mezön és ott, ahol dolog akad. Mert én tudom, hogy az én fiam nem fog az állami iskolába járni. Szomorú, nagyon szomorú,- hogy az állam nem törődik azzal, hogy tehetségeket, karriereket, a jövő állampolgárok boldogulását, tanulni vágyódását töri kettőbe egy egy ilyen teljesen értelmetlen és megmagyarázhatatlan rendelettel. A célját el fogja érrni. A magyar iskolák teljesen el fognak néptelenedni. Maholnap a született vérbeli ipszilon és két effipszilonnal végződő nevekről is ki fogják sütni, hogy azok nem EGN0ABB FLEURS FOR VIL voltak soha magyarok és hogy Erdélyben magyar egyáltalán nincs és nem is volt soha. Nem fog eltelni csak: alig néhány év és egy szűkszavú jelentés megy majd Bukarestbe, amelyben csak ennyi lesz: Tekintettel arra, hogy úgy a felekezeti, mint az állami szubvencióval fenntartott iskolákban, ahol eddig magyarul is folyt a tanítás, a hallgatók száma csekély, javasoljuk az iskolák megszüntetését. A miniszter ur pedig kiadja a rendeletet: Bezárni az összes magyar iskolákat. Ez lesz a jövőnk, ez lesz a gyermekeink sorsa, — ha nem fogunk össze kellő időben és nem tiltakozunk a trianoni békeszerződés idevonatkozó paragrafusai alapján a minisztériumnak túlkapásai ellen. (b. a.) ___ . mert Papp Károlynak hívnak és az a bácsi ott benn, — mutat némi elkeseredéssel, vissza az iskola kapuja felé, azt mondta, hogy román vagyok. — Itt már ismét tem birja tovább és újabb sírás! roham vesz rajta erőt. Most már a nagyobbik sem birja tovább os ő is hozzáteszi: — Engem sem vettek fel, pedig a három évet a magyaroknál jártam, most pedig az igazgató bácsi nem akar a negyedikten a magyarok közé Íratni, nekem is azt mondta, hogy román vagyok. — Hát hogy hívnak téged, — kérdem tőle. — Anderltó Sándornak, — feleli kissé félénken és A iaşii hadbíróság a kémkedéssel vádolt Aradi Viktort felmentette Első Ítélet: tizenöt évi f egyház; második ítélet: tizenkét évi fegyház; harmadik Ítélet felmentés figyeli a hatást arcomon, hogy vájjon én is romános hangzásúnak taiálom-e a nevét. Meg sem várja, amíg véleményemet kinyilváníthatom, már is szedi elő az iratait és teregeti ki az apró tenyerére és meggyőző hang kíséretében mutogatja: — Tessék megnézni ez a születési bizonyítványom, itten az van, hogy r. kath. vagyok, az pedig magyar vallás, de azonkívül Budapesten is születtem. Itt van, tessék megnézni, az apukám bizonyitványa is, ö is r. kath. volt és Budapesten született, az anyukám is római kathoiikus és mind magyarok voltak, csak, most én vagyok román. Szemei könnyekkel telnek meg és két csík szalad le a kis szeplős arcán, ami súlyosan, vádlón megáll a száj melletti barázdában és még jobban alá festi a kis gyerek tragikus helyzetét. Minden igyekezetem hiába valónak bizonyul, hogy lelket verjek a két csöppségbe. — Az fáj a legjobban, — mondja a nagyobbacska fiú, — hogy nem fogok többet iskolába járni. Pedig tessék megnézni a bizonyítványomat, milyen jő tanuló voltam és úgy szeretnék tanulni. De anyukám azt mondta, hogy inkább nem járat Iskolába. Szomorú, — állapítom meg magamban, __ mégis csak jobbak voltak talán azok az idők, amikor a véres csaták dúllak a különböző frontokon és az itthon maradt csöppségeknek nem volt meg a súlyos keresztjük, hogy nemzetiségük is van. (Iaşi, szeptember 14.) A iaşii negyedik had test hadbírósága most tárgyalta. Isac ezredes elnök vezetése mellett Aradi Viktor kémkedési pőrének íellebbviteli főtárgyalását. Mint ismeretes, az elsőfokú bíróság 15 évi súlyos börtönre ítélte a publicistát. A vádirat, amely Aradi bűneit felsorolja, 200 nyomtatott oldalra terjed s több óráig tartott, míg a jegyző végére ért felolvasásának. A vádiratban több újságcikk és levelek vannak reprodukálva, amelyek mind Aradi Viktor bűneire vonatkoznak. Ezek szerint Aradi több német vállalattal állt összeköttetésben, amelyek rendszeresen értesüléseket kaptak iúle a romániai állapotokról. A vád szerint Aradi munkálkodását a német cégek nagyobb összegekkel honorálták. Állandó levelezésben állott Aradi Viktor egy Hecht Hugó nevű prágai emberrel, akinek kiidött leveleiben romániai újságcikkeket juttatott el. Aradi azzal magyarázza Hecht Hugo val való viszonyát, hogy az a háború ellen akart egy könyvet Írni s ebből a célból őt is megkérte, hogy használható és teljesen megbízható anyaggal lássa el, mivel csak igy remélhette, hogy sikere lesz müvének. Munteanu Edmond badbiró ezredes-iigyész véleménye szerint a Prágába küldött értenlések kémkedés céljára szolgáltak. Bizonyítéka ennek az, hogy Aradi nem egyszerű leveleket küldött, hanem titkos Írással készítette el leveleit, ami bizonyára nem lett volna szükséges abban az esetben, ha ártatlan értesítésekről lett volna; szó. Felolvasták Aradi Viktor Németországba küldött leveleit is. A hadbirósági vizsgálóbíró megállapításai szerint a levelek ismert német kémszervezetékhez voltak címezve és semmi kétséget sem nagynak fennforogni aziránt, hogy Aradi főfoglalkozása volt a kémkedés. A németországi és csehszlovákiai kémkedés vádja mellett Aradi Szovjet-Oroszországnak is szállított titkos anyagot. Aradi kihallgatása után a hadbíróság megkezdte a tanúkihallgatásokat. A tanuk nagyrészét Aradi Viktor jelentette be, ezekkel akarván igazolni, hogy távol állt tőle a kémkedés. A vádbeszédek és a védbeszédek elhangzása után a biróság 11 órakor Ítélethozatalra vonult vissza. Pontosan éjfélkor tért vissza hadbíróság a terembe. Kihirdette az ítéletet, amely szerint a hadbíróság nem látta beigazoltnak, hogy Aradi Viktor kémkedésért és hazaárulásért felelősségre vonható lenne és ezért Aradi Viktort a vád és következményei alól felmentette.
