Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-15 / 211. szám
4 Péntek, 1933. szepten'ber 15■ %KBlETlUtSgr, nmaommmeasmaHmmmmitMSWkJKSanMmmimmmmK&mSmSaimXSmmSmBBßRm i mmtmm Orbán Balázs szülőfalujában Az ősi kúriának, melyben a legnagyobb székely született, már a nyoma sincs meg — A már történelemmé lett történettudós alakja a nép lelkében — Jelöljük meg legalább a földet, ahol a szülőháza állott (Székelyudvaihely, szeptember 14.) A székely anyavárostól néhány kilométernyire, a Budvár háta megett fekszik a legnagyobb székely, br. Orbán Balázs szülőfaluja, az ősi Orbán család fészke, Lcngyelfalva. Egy hegyoldalához csapott, glrbe-görbe, ősi székely falucska, szakadékos, vizes, agyagra- ragasztott fák közé rejtett kedve? házacskákkal. Van valami feltűnően érdekes abban, hogy Orbán Balázs, ki Székelyföldnek majdnem mindenik kis ösvényét leírta, a saját szülőfalujáról hallgat, meg sem emlékezik róla. Azt hiszem Szerénységből tette, mert akkor a saját famíliájával kellett volna foglalkoznia, hiszen Lengyelfalva története tulajdonképpen az Orbán Balázs család története, azzal szorosan összefügg. Orbán Balázst hála istennek nem keli felfedezni, mert minden lépését feljegyezték, munkásságát megfelelőképpen értékelték, a még megmenthető relikviákat összeszedték, de azért jól esik u/rn a földön járni, melyet az ő élete szentelt meg. Pora sincs, nyoma sincs... Az már asztán az Orbán Balázs külön, egyéni végzetéhez, — hogy ne mondjam — tragédiájához tartozik, hogy a saját szülőfalujában nyoma sincs már Orbán Balázsnak, ott áll még az ötvcn-hatvan holdas nagy kert a falu közepén, ma a székelyudvarhelyi Orbán-család tulajdona, ők váltották magukhoz, s az Orbán-fiuk szépen rendbe is hozták, gyümölcsfákkal beültették a nem régen még elvadult kertet és kegyelettel ó'rzik az Orbán Balázs emlékét is, de többet már nem tehetnek érte, mert az ősi kúriának, melyben a legnagyobb székely született, már a nyoma sincs meg. __Itt állott, ezen a helyen! — mutatja az uj gazda, Orbán Miklós — de Orbán János báró széthányatta és elébe ezt az uj házat építtette. Fü nőtt tehát az Orbán Balázs szülőházának helyén és kasza suhog fölötte. Éppen a sarjut kaszálják lengyelfalvt emberek, mikor az elmúlt világ nyomait kutatjuk. Még a szülőházát se lehetne megjelölni Orbán Balázsnak, ha — ha erre gondolt volna is valaki. A csalódásba azonban nehéz belenyugodni. Igaz, hogy a világ legszerényebb embere volt, aki azt tartotta, hogy mindent nemzetéért, semmit önmagáért, aki a báröl címet se használta, aki még a hitét, vallását is odaadta magyarságáért; de valami utat-módot kellene találni, hogy az «miékét, bölcsőjének a helyét megjelöljük. Ha egyebet nem, legalább egy terméskövet kellene hengcrlteni arra a puszta földre, melyen szülőháza állott és egyszerűen, egyetlen kijelentő mondattal rá kellene vésni: „Itt született Orbán Balázs“. Igen. Legalább ennyit. Úgy érzem — magam is bolond, poétalclkü székely, — hogy Orbán Balázshoz sokkal méltóbb, ha tennsegos szimbólumként magát a földet, ezt az áldott Székelyföldet jelölnék meg szülőháza gyanánt rlrnozuithatatlan, lerombolhatatían, öreg kősziklával: mintha roskadozó, aggott lábú ház homályos falára vékony, kényes márványtáblát szegeznének akármilyen nagy cécó melleit. Szikla kell ide, olyan sziklaszilárd szikla, amelybe búiba üt bele az Istennyila, amely töretlen és örökéletü marad, m:nt az Orbán Balázs hite, székely íajszeretete és történelmi egyénisége. — Beszélhetsz te ennek a generációnak! — jegyzi meg a velem levő Haáz Rezső, aki ecsettel a kezében jarja a falvakat, hogy az ősi, kivesző félben levő székely világ és művészet emlékeit megörökítse. Bar ne volna Igaza. Hiszen ezen a megjegyzésén lehetne vitatkozni, túlzottnak, pesszlmisztikusnak lehetne mondáid és 1« is kellene torkolni, de én tudom, hogy milyen nehezen gyűlt össze az a néhányezer lej is — ha ugyan összegyűlt, — amellyel azt a köp jaíát kellett volna kifizetni, amelyet éppen az Orbán Balázs Slrhantjának fejéhez szúrtunk a mult esztendő májusában igen szép ünnepség keretében. Bn tehát nem vitatkozliatom a síremléket tervező művésszel, de adja Isten, hogy akkor se legyen e megjegyzésének igaza, ha — Igaza is van. Nem szólok tehát, mert egészen véletlenül esezm- be jut, hogy néhány esztendővel ezelőtt, mint az Erdélyi Irodalmi Társaság főtitkára felvetettem volt a gondolatot, hogy erdélyi nagyjaink emlékét felújítsuk és sok meg nem jelölt szülőházat lássunk el legalább emléktáblával. Megértéssel és lelkesen tette magáévá a gondoatot a Társaság és történt is ebijén az irányban annyi, hogy a Dózsa Dániel sírjára, Makfaivára el Is vittünk egy szép koszorút és le is tettült a ref. templom urasztalára méltó ünnepséggel. A Dózsa Dáiüel sírjához nem mentünk ki, mert — esett az eső és nagy- volt a sár. In effigie azonban megtiszteltük. A programban azonban tovább nem tudtunk jutni, mert az Irodalmi Társaságnak nines pénze, s ami van, az is nyugszik a Hitelbankban. Egy ilyen terméskövet az Orbán Balázs szülőházának helyére talán mégis oda- birnánk guTitanl, s ha nem volnánk elég erősek hozzá, hívjuk segítségül a — Kemény Zsigmond-Társaságot. Valahogy Ilaáz Rezsőt mégis meg kellene cáfolnunk. Szájról-szájra. Ha nyoma nem is igen maradt Orbán Balázsnak az emléke, neve szájról-szájra jár. Még sokan vannak, akik ismerték és — áldják. A kaszások közt is akad, akik régi kertjében a füvet vágják. — Jöjjön csak errébb Bencze bácsi! — szólit oda egy öreg embert a házigazdánk, Orbán Miklós. — Maga jól ismerte Orbán Balázst! — Hogyne Usmertem volna! — sértődik meg a 7S esztendős Bencze Balázs, aki maga is valami négy gimnáziumot végzett, s fáradtan a nehéz munkától, de mosolyogva jegyzi meg: „Bolond voltam, hogy nem mentem papnak, most nem kéne kaszálni!“ Pillanat alatt benne van a báró Orbáii-esalán genealógiájában, mintha a feje régi anyakönyv volna. Mikor „Balázs báró““-ról van sző, a szeme megcsillan és kihúzza az öreg testet. — O már ember volt a talpán! Olyan több nem születik. Elhallgat. — Maradt-e fenn valami róla a faluban? — biztatom. — Az egy jön kívül semmi sem — feleli Bencze Balázs. — Az olyan ember volt — tuggya—e, — hogy az egyszerű székely szekerére is felült, s senki hozzá nem tudott olyan iigyével-bajával menni, hogy el ne igazította volna, vagy legalább jó tanácsot ne adott volna neki, bár keveset tartózkodott itthenn. Pesten volt, mint képviseld, vagy a Széjkén lakott, ahol könyveket irt. A Szejka-fürdöt, 45 holdat ö vett© volt meg a saját pénzéből. Mondom, inkább ott tartózkodott, de ha itb- honn voit, az valóságos ünnep volt. Az első gramofont ó‘ hozta a faluba, s jádzott rajta a népnek. Mit mondjak? Még táncot is fogadott a fiatalságnak. Aláírnék tartozott, annak — sem többet, sem kevesebbet, __ de pontosan megfizette. Nem úgy, mint most... — Beszéljen csali tovább róla, ne térjen el! — figyelmeztetem. Tud-e valamit a közéleti szerepléséről ? — En no tudnék? Hát azt tudja-e az ur, hogy az első' Írott jegyzőkönyvet Orbán Balázs vette fel Len- gyclfalván. Addig összegyűltek az emberek, határoztak, de csak szóval ment minden. O magyarázta meg, hogy mire jó a jegyzőkönyv. Volt neki két vadblvala. En jártam velük... — Nem arra vagyok én kiváncsi Bencze bácsi — téritem «íjra vissza, — hanem azt mondja meg, mi jót tett a faluval! — A faluval? Azzal eleget! Száraz karjait kinyújtja a székely, s lemutat az iskolára. — Látja-e? — En hogyne! A fenkötokot megigazítja a nansnyaszijon, s csak azután mondja: — Az oskola helyet is ő ajándékozta a falunak. Pedig alikor inár unitárius volt. Elhagyta volt a vallását. — Azt ugyanblza miért? __Nem kicsiségért — feleli az öreg székely — hanem az akkor úgy volt, hogy amint most romány világ van, abbon az üdöben német világ volt. Szebenben a Reichsrátban Orbán Balázs képviselt minket. A német olyan törvény t hozott, ami megölte volna a magyart. Nem is iita alá senki, csak az erdélyi katolikus püspök. Erre azt mondta Órán Balázs: „Szégyellem, hogy katolikus vagyok!“ At is tért unitáriusnak. Olyan nagy magyar volt. Nem úgy tett, mint János báró; aki csak Ilkák-t hagyott maga után... — Miféle lyuka.kot? — lepődöm meg, de az öreg azonnal megmagyarázza. — Vele egyebet nem csináltunk, mint minden tavasszal a Kákcczy-kincseket kerestük. — A Kákóczy-kineseket? Hogy kerültek volna azok ide? P — Azok úgy, hogy a vesztett csata után Rákó- czy, Mikes (ö háromszéki ember volt) s Orbán Elek, aki fi.lovászmester volt, ide jöttek Lengyelfaivára. Orbán Elek biztat la, hogy Innen 5 könnyen beviszi Törökországba. A hadipénztárt itt rejtették el ebiyen a kertben, hogy kéznél legyen, ha ismét szükség lesz reá. Azt kerestük mi János báróval minden tavasszal, de hiába... No de az Isten áldja az urakat! Mennem kell kaszálni, mert a Kákóczy pénztárából nem élünk meg! Mindjárt be is áll a rendbe a vén Bencze Balázs és neki lmzakodlk a lábonálló sarjunak. Kettőt-hár- mat suhint, majd felegyenesedik s felénk kiáltja; — Ha valamit még látni akarnak az urak Orbán Balázsból, menjenek le a Szejkére! A patakon túl az oldalban van a sírja. Szépen meg van csinálva. Köny- nyen megtalálják! Ott fekszik, az Isten nyugtassa! Az Isten nyugtassa! — Nyirő József. tankönyvei LEPfiGE-S Minden vevő ingyen sorsjegyet és további ajándékokra jogosító betétkönyvet kap. Menjen és kérje! Minden Lepage-vevő jól jár! MMEGERKEZTEK JL ▼ J1 az őszi szeion [divatlap újdonságai I¥ői rufaa, kábái Sápok Grande Revue des Modes Revue Párisién Elite Saison Párisién Star Mode de Paris (szabásmintával) Bijou de la Mode (szabásmintával) Smart StaUa a Párisién Catalogues des Modes Fekéroeranü Sap Lingeries Modern Lej 130-— 120 — 1151C0-145 — 75*— îzzemtims 70-■ran 125-90'— 85'— asfezwHeas 50- momamm 105 — :s'V3$!8ffiK9rf ftíőá kosztüm, kakát lapok Confection Lej 1 100-— Manteáux et Costumes 175-— I London Stiles 240-— § Gyermekraika, kakát lapok Ullstein Kinder Album (szab.mint.) 45-— I L’enfant elegante 100-— 1 1 Enfa-it Chic Parfait 80-— 1 S Silbuettes Enfantines 75’— U 1 Nos Enfants 5Ü-- 1 RhIiüi kakát lapok férfiaknak La Mode Fran caise Officielle 4°-— 1 Tailoring News 60-- § Kaphatóka MINER könyv- és papirkereskedé Cluj—Kolozsvár, Strada F Maria (v. Deák Ferenc u.) va| .sében 1 ?egina ff 1. sz. 1
