Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-14 / 210. szám
KELETiUfsm» îi (8). Szép hangja volt a leánynak, szép és hideg. Miklós szerette volna, ha melegebben cseng, több érzéssel és próbálkozott is, hogy kiolvassza e hideg aranyat e drága bányából. Mondta is: — A hang a szivet zengeti meg, iigyekez- zék hát, Juliánná, a szivvel énekelni az Ui zsoltárán. — Hogyan megy az, rektor uram? — El kell merülni az áhítatba. Érezni kell a szavak benső hangját, amelyben az Ur lelke szól... A leány elvonta a száját. — Hibát teszek talán? — Azt nem. Akkurátus minden hangja. De lélek nélkül való. Olyan, mint a pengő érc és zengő cimbalom. A leány fitymálva nevetett, — Bolond, aki többet akar. Miklós elborult. Nem tudott hozzáférkőzm ehhez a jeges szívhez. Pogarasra közben változatos napok pirkadtak. A fejedelem és a fejedelemasszony Balázs falvárói néhány hétre itteni kastélyukba jöttek. A fejedelem mulatozás céljából, a nagyasszony inkább a gazdaság mián. Mert ő tartotta rendben a fejedelmi udvar gazdasági ügyeit, a fiskális jószágok számadásait. A fogarasi várkastély igen mozgalmassá vált s ez kihatott a városra is- A fejedelemmel sok tanácsur jött, akik az ország dolgait intézték, követek jártak ki-be örökösen, ki n törökhöz ment, ki a némethez, vagy azoktól jött. A magyarországi bujdosó főurak is szép számmal. Ilyen cifra, fényes udvari élet sok mulato- zási alkalmat is jelentett. A fejedelem különben is szerette a vidám estéket. Jó ember volt, lelkes, nemosszivü, de a bor iránt túlontúl nagy hajlandósággal viseltetett s a fejedelem- asszony, mint Okos, előrelátó hitvestárs, egész patikaszerszámos boltot tartott, hogy időnként kikurálja Apafit, aki a nagy mulatozásokban hol meghűlt, hol gyomrát rontotta. Volt is a fejedelemasszony patikaládájában százféle ár- kánum: kénkő, csukafog, török-balzsam, emberkoponya pora. szarvas szarvának a pora, szarvas szive, márciusi nyulszem, Ábel vére, sárkányviz. De ami legfőbb biztosíték volt a betegségek ellen, a fejedelmi udvarral Foga- rasra jött Pápai Pariz Ferenc professzor uram is, aki néhány esztendővel korábban végezvén az enyedi főiskolát, mint Miklós, Bázelben orvosi diplomát szerzett s hazajővén, hamarost tanár lett ugyanott, ahol néhány esztendőkkel előtte még tanult. S a fejedelem is háziorvosának meghívta. Miklós nagyon megörvendett Pápai Pariz Ferenc jövetelének. A tudós fiatal orvos már Enyeden, mint idősebb diák. barátságába fogadta és mindig figyelmes jóindulatot tanúsított iránta. Most is, hogy Miklós a fejedelmi udvarba beóvakodott es kereste az udvari orvost, Pápai Pariz Ferenc nagy szeretettel érdeklődött sorsa iránt- Miklós sóhajtva beszélt arról, hogy minden vágya neki is idegen országokba menni, egyetemet végezni. — Hát kegyelmed merre járt? kérdezte aztán sóváran Pápai Pariz Ferencet. A fiatal tudós, hogy Miklós kedvét fokozza, részletesen elbeszélte milyen világot járt be. Volt Boroszlóban, Odera-Frankfurt- ban, Berlinben, WittenbergbcU, Dessau ban és végül Lipcsében, ahol beiratkozott az egyetemre. — Bolond ember a német, — mesélte az ifjú orvos — olyan ceremóniát csinál az egyetemi deponálásnál, hogy az embernek égig mered minden hajaszála, bár inkább nevethet- nékje lehetne. Hallja csak, kegyelmed, rektor uram! Bécsőditik az uj diákokat, akiket beanusnak, sárgacsőrünek neveznek, az univerzitás nagytermébe. Osztán a legöregebbik diák, a depositor, valami furcsa maskarában, amelyben úgy éktelenkedik, mint valami áfri- kai vadember, meghirdeti, hogy minden felvételt kérő diáknak hasonló maskarába kell öltözködnie. A gúnyák mindjárt kézbe kerülnek s a diák felöltözik. A fejibe áloreás csuklyát nyomnak s mikor egymásra néz a sok sdrgacsőril, csupa merev 'állatfej mordul egymás felé- Nagy szarvak nyúlnak ki e maskarából. — Hát ez mire való? — csodálkozott Miklós — A német esze szerint azt jelenti, hogy a felveendő diák még nem megy emberszámba, csak a deponálás után válik azzá. — ördöngös szamárság. — Ám komolyan veszik. De hadd folyta»- sam. Mikor igy minket, beanusokat, valameny- nyit kiöltöztetett a depositor ... — A poklok főkommendánsa... — nevetett Miklós. — Ne mulasson kegyelmed, mert ha majd béiratkozik, része lesz benne! Mondom, mikoron igy ránkadta e furcsa testi gúnyát, akkor sorba állított és bécsi korommal szaka1 lt, bajuszt festett a képünkre ... Miklós úgy kacagott, hogy a könnye csordult ki tőle. — És igy indul neki az ember a magasabb tudományoknak? — így a’! Szokás, szokás. — Német szokás. — De a tudományuk és tanításuk komoly. Csak hallja tovább- A depositor ezekután keresztkérdéseket ad fel a süldő diákoknak. — Micsodákat? — Hát furcsákat, fogasakat. Osztán meg kell felelni azokra— És ha nem tud? — Akkor a depositor megveri a beanust. — Mit csinál? — Bottal végigtapogatja, de úgy istenigazában. Miklóst már a rosszullét környékezte a nagy nevetéstől, — No, — mondotta — egy életem, egy istenem, de én úgy odameszeltem volna a fokom- mendánst az univerzitás pádimentumához, hogy fel nem kelt volna három hétig. Most már az ifjú tudós is nevetett. — Nagy indulat szorult kegyelmedbe. De nem addig van a’! Ami rcglementum az ellen nem lehet semmit sem tenni. Ezután jött még csak a cifrája. A depositor elrehdelte, hogy álljunk cirkulusba. Osztán mikor igy, akkor hasra kellett vágódnunk, de olyasformán,-hogy a fejünk a eirkulus középpontjára essék. Mint a szekérküllők, úgy nyúltunk százfelé. Erre as Ördöngös ember valami baltaféle szerszámot vett elő és úgy tett, mintha a testi alakunkat faragná, nyiszatolná, gyalulná... — Hát ezt már mi a szösznek? — Mert, mondja a német, a íöldrehöntö- rödés jelenti az alázatosságot, a farigcsálás peniglen. hogy a testi és szellemi hibák igy leháncsoltatnak . •. Ezután osztán felkelénk s a depositor sorra leütötte fejünkről a ménkű nagy szarvakat. — Ezt már jól tette. — E szarvakkal a balgaságot és dacot ki' vánta kiverni a fejünkből. Ezzel véget is éri a ceremónia, csak még hajunkat toviből levágta s forgáccsal teleszórta ... — De az eb ágyából esett németjét, ez már sok! — No, no! Ez jelentette, hogy a gonoszságtól és gőgtől tiszták legyünk- Tovább még egy nagy kanállal tisztította ki a fülünket, hogy figyelmesek legyünk a bölcseség és erény tanítására s kerüljük a balga, tisztatátalan és vétkes beszédet; majd egy vadkanagyarat dugott szájunkba s egy fogóval kihúzta., mondván, hogy ne tudjunk embert rágni, rágalmazni, kezünket, körmünket reszelövel dörgölte, hogy ne használjuk dulakodásra, verekedésre, lopásra, rablásra, szükségtelen fegyverforgatásra, hanem könyvek Írására s tanulóhoz méltó munkára, osztán ... — Elég, elég! — nevetett a pukkadásig Miklós. — Ha Istent ösmér, tudós professzor uram, ne öljön meg, árvaszáju vagyok én ahhoz, hogy megbirjam ezt a sok tréfát. Pápai Pariz Ferenc mosolyogva nézte Miklós jókedvét. — Peniglen ez nem megy máskép! — mondotta. — Ha kegyelmed is végezni akarja a magasabb tudományokat, csak vágódjék hasra a főkommendáns előtt. (Folytatjuk.; Könyvnapi kiad olcsó áron gazdagítsa könyvtárat ?! Petőfi: Babits: Mikszáth Móricz: Móricz: Földi: Földi: Szitnyai. Szomory: Zita by: Fid ~ Vuuüo>j_ Koltva: összes költeményei —-------SBj l ei 120 Versek —------— •*— — — H Lei t2Ó Noszti fiú esete Tóth Marival Ml-ei OO Forr a bor — — — — — — jjpjj Lei 6!) Rokonok-----------------------Lei 60 Isten országa felé —-----— Éji LeiOÜ Meztelen ember — — — — |f| Lei 60 Nincs feltámadás — — — — Lei 60 Gyuri-------— —---------------||ji Lei 60 A lélek kialszik — — — — IS Lei 60 Szahara (3 kötet)—-----— j|| Lei 180 Andrea a nap —----------— |§j Lei 00 Bánk bán — — — —------ül Lei 42 Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a Keleti Újság kiadóhivatala, Cluj-Kvár, Strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. sz. alatt. Siessen megvenni* mig a készlet fa'
