Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-13 / 209. szám

Szerda, 1933. szeptember 13. KeletiUjs&g jj ■ill mu T I 'I'!■—— I ................. A Maniu-szárnyon kívül a Mihalache szárny ss bombázza a kormányt Hivatalos kommüniké megtagadja Mihalache "deva* lorizációs terveit — Mihalacheva! az élén 62 kor­mánypárti képviselő csinál frontot Madgearunak KÜLÖNVÉLEMÉNY A nép a dalárda-zászlók alatt Bármilyen kritikai megjegyzésekre adott alkalmat az erdélyi magyar dalárdák dalkul­tusza, már régen tudomásul kellett venni, hogy ezek a dalárdák jelentik az erdélyi ma­gyarság legelevenebb organizációját. Magától feltörő szükségletként magától nőtt a népnek a leikéből ez a tömörülési vágy, amely terjed, hódit és teremt s éppen ezért minden vezető­embernek azzal az eltökélt szándékkal kell be­olvadnia, hogy a további fejlődés helyes irány­ban haladjon. A dalárdák hatalmas tömegeket fognak össze, néprétegeket visznek magukkal s a politikailag ártatlan énekek szépségeibe igyekeznek beleönteni egész magyar leikeiket, A dalárdákat összefogó szövetségi szervezet vezetősége, hogy mennyire megtalálta a veze­tés célszerűségeinek a módját, azt az eredmé­nyek mutatják. Egyáltalában nem lehetne cso­dálkozni azon, ha e hirtelen nagyra nőtt szer­vezet összetételében olyan hibák is mutatkoz- nának, amelyeknek felismeréséhez sok évi ta­pasztalat szükséges. Aki csak egyszer látta, hogiy milyen kincset jelent egy-egy népcsoport számára a dalárdazászló, milyen áldozatokra képesek a megszerzéséért, milyen rajongással veszik körül, ha meg van, annak csak megértő tisztelettel lehet megállania népünk e lelki megnyilatkozása előtt. Ezt szeretik, ezért lel­kesednek, ezért törik magukat és minden föld­beütött zászlórudba, mint nagy erősségbe ka­paszkodnak belé. Az éneket és a dal zászlóját a nép kiválasztotta kedve szerinti kultusznak. És nagyon szép ez a felsorakozásuk. A bolsevista háborgással legjobban veszé­lyeztetett falunak, a kolozsmegyei Lénának zászlószentelési ünnepélyén a magyarfenesiek uj kálvinista papja, akinek működéséhez sok reménység fűződik, kiváló templomi beszédé­ben mondott egy mondatot, amely lényegében igy szólott: — Ne azért énekeljetek, hogy koszorúkat gyüjtsetek, hanem a telketekért. Ez a mondat annyit jelent, hogy mottóként kellene minden régi és uj, működő és ezután keletkező dalárda elé állítani. Mert ezen a ponton némi veszély mutatkozik. A versenyek­nek a visszahatásai között mutatkoznak olyan kedvezőtlen jelenségek, amelyek az egész nagy és terjedelmes szervezet további életére nézve veszedelmesekké nőhetik ki magukat. Minden versenyen nem nyerhet mindenki legesleglsö dijat s emiatt az elégedetlenkedésre kapnak alkalmat azok, akik hajlamosak komoly kázu- sökat faragni az elégedetlenség elemeiből. A magyar polgári tömeg pedig még nagyon ne­hezen tud a szervezeti korlátok fegyelmi rend­jébe megfelelően beilleszkedni. Ebben a tekin tetben elmaradottak vagyunk s közöttünk az a -legelmaradottabb, aki versenyeredmények miatti meg nem elégedéséért képes lázon gani, rendet bontani, destruálni. Ez a balkáni fegycl- mezhetetlenség ragálya, amit kulturált felül­emelkedéssel kell leküzdeni. Vannak, akik azt mondják, hogy a versenyeket kellene abba­hagyni,' vagy alábbhagyni. Ez azonban sokkal veszélyesebb volna, mert derékban törhetné le azt az ambíciót, amely a tömegeket sorakoz­tatja. A versenyen való kiállásra feltétlenül szükség van, mint ahogyan az ókori görög vá­rosok versenyei ezt megmutatták s ahogyan a világ sportfejlődését a versenyek vitték olyan szédületesen előre. Ellenben azt kell megtaní­tani minden dalárdistának, hogy a dalkultusz­nak nem a lényege a versenyezés, hanem csak egyik eszköze a fejlődésnek. Nem azért kell a zászló alá tömörülni, hogy a versenyek koszo­rúinak megszerzése legyen az egyetlen ccl. De a lelkek közötti nemesitő, összefogó kapocs a dalárda s a dalárdáknak a szövetsége, amely­ben ez egyiitthaladás a legnagyobb szépség s nem az egymás legyűrése. A lélekért kell éne­kelni s nem a koszorúért. Annak a nagy népszerveződésnek, amit a dalárdák jelentenek, az első fázisa az alakulá­sokban, terjeszkedésben, összekovácsolódós­ban, érdekes nagy fejezetként, végétért. Most, a'kiszélesítés mellett a fegyelemretanitásnak, az öntudatositásnak, kifinomitásnak a mun­kája vár minden dalárdavezetőre. Hogy igazi nagy értékké erősödjék a dalkultusz a nép életében. —ágo— (Bukarest, szeptember 12.) Tegnapi szá­munkban részletesen foglalkoztunk Mihalache câmpulungi beszédével, amely egy és más te­kintetben méltán feltűnést keltett. Mihalache, amikor hangoztatta az alkotmánymódositást, azt fejtegette, hogy a lej mai pozíciójában elveszettnek te­kinthető, egyetlen megoldás a devalo- rizáció. Ezelőtt négy évvel jó lehetett a 3.10 arany­frankon való stabilizálás, azonban a devalori- záció megkezdésének időpontját nagyon meg kell válogatni, mert nem szabad akkor keresz­tülvinni a pénz mesterséges szaporítását, ami­kor a paraszt éppen piacra dobja termékeit. Mihalache még kijelentette, hogy szükség van a Banca Naţionala újjászervezésére is, mert ma nincs eiéggé kiépítve az összeköttetés a jegybank és az állam pénzügyi funkciói között. A kormány ma fontosnak tartja, hogy Mihalache nagy port felvert kijelentéseivel kü­lön kommünikében foglalkozzék. A kormány- kommüniké főként Mihalache pénzügyi vonat­kozású kijelentéseit érinti: A kormány tovább halad a megkezdett pénzügyi utón, — mondja a kormánynyilatkozat. A kormány egy pillanatig sem gondol arra, hogy a lej jelenlegi stabilitását megváltoztassa. A kormány szilárdan kitart a lej jelenlegi stabilizációja mellett és semmiféle ellentétes véle* mény nem térit! el ettől a sarkalatos programjától. Az ellenzék állásfoglalása Mihalache beszéde nagy visszhangot kel­tett. Az ellenzéki újságok általában megálla­pítják, hogy Mihalache élesen szembeszállt a jelen­legi kormányfelfogással úgy pénzügyi, mint politikai téren és ezáltal az előző nemzeti parasztpárti kor­mány volt belügyminisztere uj pártprogramot dooott a köztudatba. Ez a pártprogram a nem­sokára összeülő nemzeti-parasztpárti országos kongresszuson bizonyára még komoly gondot fog okozni a kormánynak és bizonyára erős visszhangot kelt a párt tagjai között. Averescu marsall lapja, az îndrepta­rea a következő megjegyzést fűzi Mihalache kijelentéseihez: — Madgearu pénzügyminisz­ternek Bndestiben elhangzott kijelentései, amelyek a külföldi hitelezők provokálását je­lentették, úgyszintén a badacsonyi események, legutóbb pedig Mihalache câmpulungi nyilat­kozata. után nyilvánvaló, hogy a Vaida-kor­mánynak és vele együtt az egész jelenlegi re­zsimnek le kell vonnia a konzekvenciákat. Még élesebb az Epoca cimü lap állás- foglalása. — Amit Mihalache mondott, az nem képez ránknézve meglepetést. Már londoni el­utazása előtt hangoztatta Mihalache, hogy a lej devalorizációját szükségesnek tartja. Nincs mit csodálkozzunk azon tehát, hogy Mihalachet most Junian oldalán találjuk. Cámpulungban sem történt más, mint seregszemle. Mihalache véleményét 62 kormány- párti képviselő osztja. Ez elég jelentős csoport ahhoz, hogy felfogását ne lehessen számításon kivül hagyni. Vaida miniszterelnöknek megnehezedett a helyzete. Vagy Mihalache véleményével egybehangzóan intézkedik, vagy Mihalache ellen foglal állást. Középút nincs. Vaidának választania kell Madgearu és Mihalache pénzügyi koncepciói között. Ha a kormány mégis Madgearu mel­lett tartana ki, akkor a Mihalache-csoporttal találja magái szemben. Tisztán látszik tehát, hogy bármiként is alakul a helyzet, a kor­mánynak csak egyetlen kivezető útja van: a lemondás. A párisi tárgyalások előtt. Nagy érdeklődéssel fordul a figyelem a külföldi hitelezőkkel nehezen induló párisi tár­gyalások elé, amelyekről még mindig nem le­het tudni, hogy megtartják-e vagy sem. A kormány hétfő estig adott haladékot a*párisi hitelezőknek arra nézve, hogy a tárgyalások időpontját meghatározzák. Eddig a határidőig a külföldi hitelezők nem nyilatkoztak. Ma az a hir érkezik Parisból, hogy a külföldiek nem is nyilatkozhattak, mert Rendűt és Gaunchiar; a külföldi hitelezők emberei csak szerdán reg­gel érkeznek Parisba. így tehát csak csütörtökön derül ki, hogy a Parisban időző román delegá­ció útja hiábavaló volt-e. A román delegációnak a transzfermoratórium tekintetében az az álláspontja, hogy a deviza átutalások felfüggesztése elkerülhetetlen volt. Ezért a külföldi hitelezőknek nincs igazuk, amikor ragaszkodnak ahhoz a feltételhez, hogy csak a transzfermoratórium függesztése ese­tén ülnek le a tárgyalóasztalhoz. A tanácsko­zásokon beállott késedelem a külföldieket ter­heli, mert a legközelebbi esedékességek csak október elsején vannak és igy ha szeptember 5-én megkezdték volna a tárgyalásokat, akkor október elseje előtt meg lehetett volna tenni a szükséges intézkedéseket az esedékességek ren­dezésére. Könyvnapi kiadványokkal olcső áron gazdagítsa könyvtárát! Révész: Ady Endre élete, versei, Lei jelleme. Nagyalak, fűzve 60*— Móricz Zz:. Bor, szerelem------— — 30*— KeményZs: Zord idők. Fűzve-------60*— Markovics: Sánta farsang (A szibériai garnizon méltó párja, fűz. 36*— Kötve------ —-----------60*— Körmendy: Indul 7’15 via Bodenbach 30*— Szederkényt Felszabadultak-------— 30*— Móricz Zs: Barbárok — — — — — 30*— Babits: Gólyakalifa —------------57*— Bródy: Felesége tartja el — — „ . Manci — ~ —-----------60*— Siessen megvenni mig a készlet tart. — Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes be­küldése esetén azonnal szállítja a KELETI UJSÁCi Kiadóhivatala Cluj—Kolozsvár, Sír. I, Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. I

Next

/
Thumbnails
Contents