Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-13 / 209. szám
Szerda, 1933. szeptember 13. KeletiUjs&g jj ■ill mu T I 'I'!■—— I ................. A Maniu-szárnyon kívül a Mihalache szárny ss bombázza a kormányt Hivatalos kommüniké megtagadja Mihalache "deva* lorizációs terveit — Mihalacheva! az élén 62 kormánypárti képviselő csinál frontot Madgearunak KÜLÖNVÉLEMÉNY A nép a dalárda-zászlók alatt Bármilyen kritikai megjegyzésekre adott alkalmat az erdélyi magyar dalárdák dalkultusza, már régen tudomásul kellett venni, hogy ezek a dalárdák jelentik az erdélyi magyarság legelevenebb organizációját. Magától feltörő szükségletként magától nőtt a népnek a leikéből ez a tömörülési vágy, amely terjed, hódit és teremt s éppen ezért minden vezetőembernek azzal az eltökélt szándékkal kell beolvadnia, hogy a további fejlődés helyes irányban haladjon. A dalárdák hatalmas tömegeket fognak össze, néprétegeket visznek magukkal s a politikailag ártatlan énekek szépségeibe igyekeznek beleönteni egész magyar leikeiket, A dalárdákat összefogó szövetségi szervezet vezetősége, hogy mennyire megtalálta a vezetés célszerűségeinek a módját, azt az eredmények mutatják. Egyáltalában nem lehetne csodálkozni azon, ha e hirtelen nagyra nőtt szervezet összetételében olyan hibák is mutatkoz- nának, amelyeknek felismeréséhez sok évi tapasztalat szükséges. Aki csak egyszer látta, hogiy milyen kincset jelent egy-egy népcsoport számára a dalárdazászló, milyen áldozatokra képesek a megszerzéséért, milyen rajongással veszik körül, ha meg van, annak csak megértő tisztelettel lehet megállania népünk e lelki megnyilatkozása előtt. Ezt szeretik, ezért lelkesednek, ezért törik magukat és minden földbeütött zászlórudba, mint nagy erősségbe kapaszkodnak belé. Az éneket és a dal zászlóját a nép kiválasztotta kedve szerinti kultusznak. És nagyon szép ez a felsorakozásuk. A bolsevista háborgással legjobban veszélyeztetett falunak, a kolozsmegyei Lénának zászlószentelési ünnepélyén a magyarfenesiek uj kálvinista papja, akinek működéséhez sok reménység fűződik, kiváló templomi beszédében mondott egy mondatot, amely lényegében igy szólott: — Ne azért énekeljetek, hogy koszorúkat gyüjtsetek, hanem a telketekért. Ez a mondat annyit jelent, hogy mottóként kellene minden régi és uj, működő és ezután keletkező dalárda elé állítani. Mert ezen a ponton némi veszély mutatkozik. A versenyeknek a visszahatásai között mutatkoznak olyan kedvezőtlen jelenségek, amelyek az egész nagy és terjedelmes szervezet további életére nézve veszedelmesekké nőhetik ki magukat. Minden versenyen nem nyerhet mindenki legesleglsö dijat s emiatt az elégedetlenkedésre kapnak alkalmat azok, akik hajlamosak komoly kázu- sökat faragni az elégedetlenség elemeiből. A magyar polgári tömeg pedig még nagyon nehezen tud a szervezeti korlátok fegyelmi rendjébe megfelelően beilleszkedni. Ebben a tekin tetben elmaradottak vagyunk s közöttünk az a -legelmaradottabb, aki versenyeredmények miatti meg nem elégedéséért képes lázon gani, rendet bontani, destruálni. Ez a balkáni fegycl- mezhetetlenség ragálya, amit kulturált felülemelkedéssel kell leküzdeni. Vannak, akik azt mondják, hogy a versenyeket kellene abbahagyni,' vagy alábbhagyni. Ez azonban sokkal veszélyesebb volna, mert derékban törhetné le azt az ambíciót, amely a tömegeket sorakoztatja. A versenyen való kiállásra feltétlenül szükség van, mint ahogyan az ókori görög városok versenyei ezt megmutatták s ahogyan a világ sportfejlődését a versenyek vitték olyan szédületesen előre. Ellenben azt kell megtanítani minden dalárdistának, hogy a dalkultusznak nem a lényege a versenyezés, hanem csak egyik eszköze a fejlődésnek. Nem azért kell a zászló alá tömörülni, hogy a versenyek koszorúinak megszerzése legyen az egyetlen ccl. De a lelkek közötti nemesitő, összefogó kapocs a dalárda s a dalárdáknak a szövetsége, amelyben ez egyiitthaladás a legnagyobb szépség s nem az egymás legyűrése. A lélekért kell énekelni s nem a koszorúért. Annak a nagy népszerveződésnek, amit a dalárdák jelentenek, az első fázisa az alakulásokban, terjeszkedésben, összekovácsolódósban, érdekes nagy fejezetként, végétért. Most, a'kiszélesítés mellett a fegyelemretanitásnak, az öntudatositásnak, kifinomitásnak a munkája vár minden dalárdavezetőre. Hogy igazi nagy értékké erősödjék a dalkultusz a nép életében. —ágo— (Bukarest, szeptember 12.) Tegnapi számunkban részletesen foglalkoztunk Mihalache câmpulungi beszédével, amely egy és más tekintetben méltán feltűnést keltett. Mihalache, amikor hangoztatta az alkotmánymódositást, azt fejtegette, hogy a lej mai pozíciójában elveszettnek tekinthető, egyetlen megoldás a devalo- rizáció. Ezelőtt négy évvel jó lehetett a 3.10 aranyfrankon való stabilizálás, azonban a devalori- záció megkezdésének időpontját nagyon meg kell válogatni, mert nem szabad akkor keresztülvinni a pénz mesterséges szaporítását, amikor a paraszt éppen piacra dobja termékeit. Mihalache még kijelentette, hogy szükség van a Banca Naţionala újjászervezésére is, mert ma nincs eiéggé kiépítve az összeköttetés a jegybank és az állam pénzügyi funkciói között. A kormány ma fontosnak tartja, hogy Mihalache nagy port felvert kijelentéseivel külön kommünikében foglalkozzék. A kormány- kommüniké főként Mihalache pénzügyi vonatkozású kijelentéseit érinti: A kormány tovább halad a megkezdett pénzügyi utón, — mondja a kormánynyilatkozat. A kormány egy pillanatig sem gondol arra, hogy a lej jelenlegi stabilitását megváltoztassa. A kormány szilárdan kitart a lej jelenlegi stabilizációja mellett és semmiféle ellentétes véle* mény nem térit! el ettől a sarkalatos programjától. Az ellenzék állásfoglalása Mihalache beszéde nagy visszhangot keltett. Az ellenzéki újságok általában megállapítják, hogy Mihalache élesen szembeszállt a jelenlegi kormányfelfogással úgy pénzügyi, mint politikai téren és ezáltal az előző nemzeti parasztpárti kormány volt belügyminisztere uj pártprogramot dooott a köztudatba. Ez a pártprogram a nemsokára összeülő nemzeti-parasztpárti országos kongresszuson bizonyára még komoly gondot fog okozni a kormánynak és bizonyára erős visszhangot kelt a párt tagjai között. Averescu marsall lapja, az îndreptarea a következő megjegyzést fűzi Mihalache kijelentéseihez: — Madgearu pénzügyminiszternek Bndestiben elhangzott kijelentései, amelyek a külföldi hitelezők provokálását jelentették, úgyszintén a badacsonyi események, legutóbb pedig Mihalache câmpulungi nyilatkozata. után nyilvánvaló, hogy a Vaida-kormánynak és vele együtt az egész jelenlegi rezsimnek le kell vonnia a konzekvenciákat. Még élesebb az Epoca cimü lap állás- foglalása. — Amit Mihalache mondott, az nem képez ránknézve meglepetést. Már londoni elutazása előtt hangoztatta Mihalache, hogy a lej devalorizációját szükségesnek tartja. Nincs mit csodálkozzunk azon tehát, hogy Mihalachet most Junian oldalán találjuk. Cámpulungban sem történt más, mint seregszemle. Mihalache véleményét 62 kormány- párti képviselő osztja. Ez elég jelentős csoport ahhoz, hogy felfogását ne lehessen számításon kivül hagyni. Vaida miniszterelnöknek megnehezedett a helyzete. Vagy Mihalache véleményével egybehangzóan intézkedik, vagy Mihalache ellen foglal állást. Középút nincs. Vaidának választania kell Madgearu és Mihalache pénzügyi koncepciói között. Ha a kormány mégis Madgearu mellett tartana ki, akkor a Mihalache-csoporttal találja magái szemben. Tisztán látszik tehát, hogy bármiként is alakul a helyzet, a kormánynak csak egyetlen kivezető útja van: a lemondás. A párisi tárgyalások előtt. Nagy érdeklődéssel fordul a figyelem a külföldi hitelezőkkel nehezen induló párisi tárgyalások elé, amelyekről még mindig nem lehet tudni, hogy megtartják-e vagy sem. A kormány hétfő estig adott haladékot a*párisi hitelezőknek arra nézve, hogy a tárgyalások időpontját meghatározzák. Eddig a határidőig a külföldi hitelezők nem nyilatkoztak. Ma az a hir érkezik Parisból, hogy a külföldiek nem is nyilatkozhattak, mert Rendűt és Gaunchiar; a külföldi hitelezők emberei csak szerdán reggel érkeznek Parisba. így tehát csak csütörtökön derül ki, hogy a Parisban időző román delegáció útja hiábavaló volt-e. A román delegációnak a transzfermoratórium tekintetében az az álláspontja, hogy a deviza átutalások felfüggesztése elkerülhetetlen volt. Ezért a külföldi hitelezőknek nincs igazuk, amikor ragaszkodnak ahhoz a feltételhez, hogy csak a transzfermoratórium függesztése esetén ülnek le a tárgyalóasztalhoz. A tanácskozásokon beállott késedelem a külföldieket terheli, mert a legközelebbi esedékességek csak október elsején vannak és igy ha szeptember 5-én megkezdték volna a tárgyalásokat, akkor október elseje előtt meg lehetett volna tenni a szükséges intézkedéseket az esedékességek rendezésére. Könyvnapi kiadványokkal olcső áron gazdagítsa könyvtárát! Révész: Ady Endre élete, versei, Lei jelleme. Nagyalak, fűzve 60*— Móricz Zz:. Bor, szerelem------— — 30*— KeményZs: Zord idők. Fűzve-------60*— Markovics: Sánta farsang (A szibériai garnizon méltó párja, fűz. 36*— Kötve------ —-----------60*— Körmendy: Indul 7’15 via Bodenbach 30*— Szederkényt Felszabadultak-------— 30*— Móricz Zs: Barbárok — — — — — 30*— Babits: Gólyakalifa —------------57*— Bródy: Felesége tartja el — — „ . Manci — ~ —-----------60*— Siessen megvenni mig a készlet tart. — Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a KELETI UJSÁCi Kiadóhivatala Cluj—Kolozsvár, Sír. I, Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. I
