Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-09 / 180. szám
1 IFBafaUi a ennem No. 24.256—1927. i ön az BUDA PEST V Claf-Koloxsvdr, *» v0| 1933 augussius 9. MTO. v# lc* Eióíizetéei árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, . Szerkesztőség, kiadóhivatal éa nyomda: Clnj-Koloasnegyedévre 800, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP. vár, Strada Baron E. Pop (volt Brassal acca) B. szám. ívre 60, félévre 85, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 XVT éVPOiVlu ion C'7Aitr Telefon: 508. — Eevélelm: Cluj, postafiók 10L szám. pengő. Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. v V ^ ®AAM. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Deruatataros SxţjaliK fanuyallomásokltan súlyos vádiakat kavarlak föl a Selefzf&y-pör lanui Maníu GyiEÍáróS is {compromitiáló adatot akarlak gyártani — Gkeorgcscu ezredes ellen hangzolSak e9 komoly vallomások Lendülete, poétikus ize van ennek a névnek, hogy az ember szinte csodálkozik rajta, amikor olyan eseményekkel kapcsolatban hall i'óla, amelyeknek vajmi kevés közük van a poézishez. Biharország egy kis községének, Dernatatarosnak lakosai évtizedek óta abból élnek, hogy az ottani aszfaltbányában folytatják a bányamunkások egyhangú, keserves életét. Sok munka, kevés fizetés. Ez volt az elv Dernatataroson is- Aztán bekövetkezett a gazdasági válság karakterisztikus tünete Derna- tataroson is. A bánya igazgatósága egyszer csak kezdett adós maradni a munkabérekkel. Ma már ott tart, hogy nem kevesebb, mint két és félmillió lejjel adósa azoknak az egyszerű bányamunkásoknak, akik családjukkal együtt éheztek addig, amíg lehetett, végre azonban kimondották a szentenciát, hogy nincs tovább. És bizony megtörtént a baleset, Ciulea igazgatót, aki békiteni ment ki a városi irodából a faluba, kényszeritették, hogy menjen velük az irodahelyiségbe s ott aztán izgatott szóváltás után rázárták az ajtót. Az igazgató ketségbe- esett telefonálására százezer lejt küldtek ki a városból s ezt az összeget nyomban ki is osztották a munkások között. Ciulea direktor ur szobafogsága megszűnt ugyan, de a konfliktus ezzel még nem ért véget. A százezer lejből csak morzsák jutottak a bányász-családoknak, ami nem is érthetetlen a két és félmilliós hátralék mellett. Az eset nem mondható szenzációnak. Manapság mindennapi jelenség az ilyesmi, csakhogy olyan epizód ez, amit megszokni sohasem lehet. Annak ellenére sem, hogy tegnap Der- natatarosou, holnap pedig máshonnan fogja jelenteni valamelyik laptudósitó. A válság te- herszámláján sok minden elfér. Elfért az is, hogy az állam hónapokig nem fizette a nyugdíjasokat, évekig nem fizette a szállítóit, emberemlékezet óta, még a konjunktúra idejéből adós a városoknak, hol kaszárnyabérek, hol állami utón behajtott városi taxák fejében, akárcsak azok a megbélyegzett, rossz átlósok, akiket az állam szokott könyörtelenül elárvereztetek Ez a circulus vitiosus normális rendje: az állam nem fizet a városnak, a város nem fizet az aszfaltozó vállalkozónak, a vállalkozó nem fizet a bányatulajdonosnak, a bányatulajdonos pedig a munkásnak. Mindez pedig nem akadályozza meg az államot abban, hogy az adójával hátralékos bányamunkást kíméletlenül ne egzekválja. Azokat a dernata- tarosi munkásokat is többek között, akiknek mint a fenntíekből látjuk, csekély két és félmillió lej követelésük van. Ember legyen, aki eligazodik ebben a káoszban és meg tudja találni a bajok ősforrását. Azt, hogy az adófizető volt-e előbb hanyag, vagy pedig az állam gazdálkodott olyan botrányosan, hogy nem tudta kielégíteni a maga hitelezőit, amiből aztán a katasztrófák láncolata fejlődött ki. Ezt kutatni most már felesleges és céltalan volna. Annyi azonban bizonyos, hogy a dolgok többé igy nem maradhatnak. Nem megoldás az, hogy a pénzügyminisztériumban uj meg uj adók életbeléptetésén törik a fejüket, holott tisztában vannak azzal, hogy a legagyafurtabban kieszelt adóhalmaz sem tudja helyrebillenteni az cgyedek felborult mérlegeit s nem tud tőlük nagyobb adót kivasalni. Ami azonban most Dernatataroson történt, az a maga egyszerűségében is van annyira megdöbbentő, hogy a kormányt mcggondolkoz- tassa. Valamit tenni kell, mert a dernatata- rosi példa ragadós s az elszigetelt epizódokból tömegjelenség válhatik, amit aztán ostromállapottal sem lehet kikorrigálni. (Bukarest, augusztus 8.) A Seletzky-pör keeldi tárgyalása izgalmas volt. A védelem tanúi olyan vallomásokat tettek, amelyekkel for- dulatessá igyekeztek alakítani a mind érdekesebben fejlődő bűnügyet. Vádak a titkár vallomásában. A Seletzky-per keddi tárgyalása is bővelkedett izgalmas részletekben. Elsőnek Macek Vilmost, Seletzky volt titkárát hallgatták ki, aki az ügyész kérdéseire elmondja a házkutatás történetét. Előadja.• Hogy Tanasescu pénzügyi inspektor nem a könyvelőségben kutatott, hanem egyenesen a katonai akták szekrényét nyitotta fel és azokat rögtön le is pecsételte. A Skoda cégnek nem is kellett adót fizetnie, de folyton zaklatták és Seletzky elmondta neki, hogy egy Manulis nevű adóellenőr 4—5 milliót akart tőle kizsarolni. A tanú ezután kijelenti: nem látta, de az iroda személyzetétől hallotta, hogy Seletzky Macek előadja ezután, hogy Gheorghescu egyizben meglátogatta Seletzkyt Jilaván és egy cédulát hozott tőle. A cédulán főnöke arra kérte, adjon tízezer lejt Gheorghescunak, hogy Prágába utazzék és ott bizonyos adatokat szerezzen be. A tanú szerint Gheorghescu ezredes a Skoda-cég szolgálatában állott. A védelem erre kérdést intéz Gheorghescu ezredeshez: igaz-e, hogy meglátogatta Seletzkyt s cédulát hozott tőle, tizezer lejt kapott a Skoda-cégi ől és hogy útlevelet szerzett magának Prágába. Az ezredes nagy meglepetésre, valamennyi kérdésre tagadólag válaszolt. Vasiliu Cluj védő Maeekhez a következő kérdést intézte: — Igaz-e, hogy Gheoorghescu ezredes azt mondotta önnek: az a bizonyos politikai személyiség, aki Seletzkytő! pénzt kapott, Maniu Gyula volt? Macek: Igaz, az ezredes ezt mondotta nekem. Gheorghescu: Semmit sem tudok erről. Dabija tábornok védő, aki közben a bukaresti rendőrprefekturán járt, a bíróság elé tárja a rendőrprefekturán szerzett adatait, mely szerint Gheorghescu ezredesnek ott a jila- vai látogatás után két nappal útlevelet állítottak ki Prágába. Dimak, akit előbb német, majd francia tolmáccsal hallgatnak ki, elmondja, hogy valóban eljött hozzá Macek, Seletzkynek egy cédulájával, amelyben kéri adjanak Gheorghescu ezredesnek tizezer lejt, prágai utazására. nagyon felizgultan jött be az irodába a házkutatás miatt és egy izgatott gesztussal leütötte a pecsétet. Elnök: Igaz, hogy önök aktákat égettek el? Macek: A második házkutatás után olyan rendetlenség volt az irodában, hogy a szerte fekvő papírok közül az értéktelenebbeket összetéptük és elégettük. — A tanú ezután előadja, hogy Manulis többizben járt Seletzkynél, majd igen érdekes vallomást tesz Gheorghescu ezredes szerepéről. Az ezredes felkereste őt és arra kérte, menjen ki a jilavai fogházba Seletzkyhez és vegye rá olyan vallomásra főnökét, mely szerint egy politikai személyiségnek jutalékot adott volna. Ha ezt vallani fogja, úgy szabadlábra helyezik, ha nem, úgy igen súlyos büntetésben részesül. Vasiliu Cluj védő kéri, szembesítsék a tanuk szobájában tartózkodó Gheorghiu ezredest Macekkel. _ Vasiliu felteszi a kérdést Gheorghescunak, mit szól ehhez, de az ezredes vállatvonva hallgat. Vasiliu Cluj: Ez az ur csúfot iiz a hadseregből, a bíróságból és a keresztből is, amelyre megesküdött a biróság előtt. Radu Rosetti védő azt mondja, hogy a súlyos helyzet nagyon súlyos. Egyik a két tanú közül hazudott. A hamistanuzást igen súlyosan bünteti a törvény. Gheorghescu azt mondotta, hogy nem hozott cédulát Seletzky- től, hogy nem kapott tizezer lejt és ime, itt tanuk vallják az ellenkezőjét. A tárgyalást ezután felfüggesztik, majd a szünet után Tanasescu pénzügyi vezérinspektort hallgatják ki, aki annak idején az első házkutatást tartotta a Skoda cég irodájában. A fogházparancsnok vallomása. Ezután Izet ezredest hallgatják ki, aki kijelenti, hogy Gheorghescu ezredes egyetlen egyszer látogatta meg Seletzkyt. — Kinek az engedélyével? — kérdezik a védők. — Uica tábornok, hadtestparancsnok Írásbeli engedélyét hozta magával, — felelte ez ezredes, — majd kijelenti, hogy tiz hónapja áll a fogház élén és ezalatt még csak egy esetben hoztak a hadtestparancsnoktól ilyen látogatási engedélyt. Egyébként Uica tábornok is meglátogatta egyszer Seletzkyt, akinél egy óra hosszat maradt. A vádlottat két hónapig földalatti kazamatában 'tartották és csak amikor megbetegedett, tették cellábaA tárgyalástszerdán reggel 9kor folytatják Izgalmas vallomások