Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-09 / 180. szám

1 IFBafaUi a ennem No. 24.256—1927. i ön az BUDA PEST V Claf-Koloxsvdr, *» v0| 1933 augussius 9. MTO. v# lc* Eióíizetéei árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, . Szerkesztőség, kiadóhivatal éa nyomda: Clnj-Koloas­negyedévre 800, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP. vár, Strada Baron E. Pop (volt Brassal acca) B. szám. ívre 60, félévre 85, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 XVT éVPOiVlu ion C'7Aitr Telefon: 508. — Eevélelm: Cluj, postafiók 10L szám. pengő. Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. v V ^ ®AAM. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Deruatataros SxţjaliK fanuyallomásokltan súlyos vádiakat kavarlak föl a Selefzf&y-pör lanui Maníu GyiEÍáróS is {compromitiáló adatot akarlak gyártani — Gkeorgcscu ezredes ellen hangzolSak e9 komoly vallomások Lendülete, poétikus ize van ennek a névnek, hogy az ember szinte csodálkozik rajta, ami­kor olyan eseményekkel kapcsolatban hall i'óla, amelyeknek vajmi kevés közük van a poézishez. Biharország egy kis községének, Dernatatarosnak lakosai évtizedek óta abból élnek, hogy az ottani aszfaltbányában folytat­ják a bányamunkások egyhangú, keserves éle­tét. Sok munka, kevés fizetés. Ez volt az elv Dernatataroson is- Aztán bekövetkezett a gaz­dasági válság karakterisztikus tünete Derna- tataroson is. A bánya igazgatósága egyszer csak kezdett adós maradni a munkabérekkel. Ma már ott tart, hogy nem kevesebb, mint két és félmillió lejjel adósa azoknak az egyszerű bányamunkásoknak, akik családjukkal együtt éheztek addig, amíg lehetett, végre azonban kimondották a szentenciát, hogy nincs tovább. És bizony megtörtént a baleset, Ciulea igazga­tót, aki békiteni ment ki a városi irodából a faluba, kényszeritették, hogy menjen velük az irodahelyiségbe s ott aztán izgatott szóváltás után rázárták az ajtót. Az igazgató ketségbe- esett telefonálására százezer lejt küldtek ki a városból s ezt az összeget nyomban ki is osz­tották a munkások között. Ciulea direktor ur szobafogsága megszűnt ugyan, de a konflik­tus ezzel még nem ért véget. A százezer lejből csak morzsák jutottak a bányász-családoknak, ami nem is érthetetlen a két és félmilliós hát­ralék mellett. Az eset nem mondható szenzációnak. Ma­napság mindennapi jelenség az ilyesmi, csak­hogy olyan epizód ez, amit megszokni sohasem lehet. Annak ellenére sem, hogy tegnap Der- natatarosou, holnap pedig máshonnan fogja jelenteni valamelyik laptudósitó. A válság te- herszámláján sok minden elfér. Elfért az is, hogy az állam hónapokig nem fizette a nyug­díjasokat, évekig nem fizette a szállítóit, em­beremlékezet óta, még a konjunktúra idejéből adós a városoknak, hol kaszárnyabérek, hol állami utón behajtott városi taxák fejében, akárcsak azok a megbélyegzett, rossz átlósok, akiket az állam szokott könyörtelenül elárve­reztetek Ez a circulus vitiosus normális rendje: az állam nem fizet a városnak, a vá­ros nem fizet az aszfaltozó vállalkozónak, a vállalkozó nem fizet a bányatulajdonosnak, a bányatulajdonos pedig a munkásnak. Mindez pedig nem akadályozza meg az államot abban, hogy az adójával hátralékos bányamunkást kíméletlenül ne egzekválja. Azokat a dernata- tarosi munkásokat is többek között, akiknek mint a fenntíekből látjuk, csekély két és fél­millió lej követelésük van. Ember legyen, aki eligazodik ebben a káoszban és meg tudja találni a bajok ősfor­rását. Azt, hogy az adófizető volt-e előbb ha­nyag, vagy pedig az állam gazdálkodott olyan botrányosan, hogy nem tudta kielégíteni a maga hitelezőit, amiből aztán a katasztrófák láncolata fejlődött ki. Ezt kutatni most már felesleges és céltalan volna. Annyi azonban bizonyos, hogy a dolgok többé igy nem marad­hatnak. Nem megoldás az, hogy a pénzügymi­nisztériumban uj meg uj adók életbeléptetésén törik a fejüket, holott tisztában vannak azzal, hogy a legagyafurtabban kieszelt adóhalmaz sem tudja helyrebillenteni az cgyedek felbo­rult mérlegeit s nem tud tőlük nagyobb adót kivasalni. Ami azonban most Dernatataroson történt, az a maga egyszerűségében is van annyira megdöbbentő, hogy a kormányt mcggondolkoz- tassa. Valamit tenni kell, mert a dernatata- rosi példa ragadós s az elszigetelt epizódokból tömegjelenség válhatik, amit aztán ostromálla­pottal sem lehet kikorrigálni. (Bukarest, augusztus 8.) A Seletzky-pör keeldi tárgyalása izgalmas volt. A védelem ta­núi olyan vallomásokat tettek, amelyekkel for- dulatessá igyekeztek alakítani a mind érdeke­sebben fejlődő bűnügyet. Vádak a titkár vallomásában. A Seletzky-per keddi tárgyalása is bővel­kedett izgalmas részletekben. Elsőnek Macek Vilmost, Seletzky volt titkárát hallgatták ki, aki az ügyész kérdéseire elmondja a házkuta­tás történetét. Előadja.• Hogy Tanasescu pénz­ügyi inspektor nem a könyvelőségben kutatott, hanem egyenesen a katonai akták szekrényét nyitotta fel és azokat rögtön le is pecsételte. A Skoda cég­nek nem is kellett adót fizetnie, de folyton zaklatták és Seletzky elmondta neki, hogy egy Manulis nevű adóellenőr 4—5 milliót akart tőle kizsarolni. A tanú ezután kijelenti: nem látta, de az iroda személyzetétől hallotta, hogy Seletzky Macek előadja ezután, hogy Gheorghescu egyizben meglátogatta Seletzkyt Jilaván és egy cédulát hozott tőle. A cédulán főnöke arra kérte, adjon tízezer lejt Gheorghescunak, hogy Prágába utazzék és ott bizonyos adatokat sze­rezzen be. A tanú szerint Gheorghescu ezredes a Skoda-cég szol­gálatában állott. A védelem erre kérdést intéz Gheorghescu ezredeshez: igaz-e, hogy meglátogatta Seletz­kyt s cédulát hozott tőle, tizezer lejt kapott a Skoda-cégi ől és hogy útlevelet szerzett magá­nak Prágába. Az ezredes nagy meglepetésre, valamennyi kérdésre tagadólag válaszolt. Vasiliu Cluj védő Maeekhez a következő kérdést intézte: — Igaz-e, hogy Gheoorghescu ezredes azt mondotta önnek: az a bizonyos politikai sze­mélyiség, aki Seletzkytő! pénzt kapott, Maniu Gyula volt? Macek: Igaz, az ezredes ezt mondotta ne­kem. Gheorghescu: Semmit sem tudok erről. Dabija tábornok védő, aki közben a bu­karesti rendőrprefekturán járt, a bíróság elé tárja a rendőrprefekturán szerzett adatait, mely szerint Gheorghescu ezredesnek ott a jila- vai látogatás után két nappal útlevelet állí­tottak ki Prágába. Dimak, akit előbb német, majd francia tol­máccsal hallgatnak ki, elmondja, hogy való­ban eljött hozzá Macek, Seletzkynek egy cédu­lájával, amelyben kéri adjanak Gheorghescu ezredesnek tiz­ezer lejt, prágai utazására. nagyon felizgultan jött be az irodába a házku­tatás miatt és egy izgatott gesztussal leütötte a pecsétet. Elnök: Igaz, hogy önök aktákat égettek el? Macek: A második házkutatás után olyan rendetlenség volt az irodában, hogy a szerte fekvő papírok közül az értéktelenebbeket összetéptük és elégettük. — A tanú ezután előadja, hogy Manulis többizben járt Seletzkynél, majd igen érdekes vallomást tesz Gheorghescu ezredes szerepéről. Az ezredes felkereste őt és arra kérte, menjen ki a jilavai fogházba Seletzkyhez és vegye rá olyan vallomásra főnökét, mely szerint egy po­litikai személyiségnek jutalékot adott volna. Ha ezt vallani fogja, úgy szabadlábra helye­zik, ha nem, úgy igen súlyos büntetésben részesül. Vasiliu Cluj védő kéri, szembesítsék a ta­nuk szobájában tartózkodó Gheorghiu ezredest Macekkel. _ Vasiliu felteszi a kérdést Gheorghescunak, mit szól ehhez, de az ezredes vállatvonva hallgat. Vasiliu Cluj: Ez az ur csúfot iiz a hadse­regből, a bíróságból és a keresztből is, amelyre megesküdött a biróság előtt. Radu Rosetti védő azt mondja, hogy a súlyos helyzet nagyon súlyos. Egyik a két tanú közül hazudott. A hamistanuzást igen sú­lyosan bünteti a törvény. Gheorghescu azt mondotta, hogy nem hozott cédulát Seletzky- től, hogy nem kapott tizezer lejt és ime, itt ta­nuk vallják az ellenkezőjét. A tárgyalást ezután felfüggesztik, majd a szünet után Tanasescu pénzügyi vezérinspek­tort hallgatják ki, aki annak idején az első házkutatást tartotta a Skoda cég irodájában. A fogházparancsnok vallomása. Ezután Izet ezredest hallgatják ki, aki ki­jelenti, hogy Gheorghescu ezredes egyetlen egyszer látogatta meg Seletzkyt. — Kinek az engedélyével? — kérdezik a védők. — Uica tábornok, hadtestparancsnok Írás­beli engedélyét hozta magával, — felelte ez ezredes, — majd kijelenti, hogy tiz hónapja áll a fogház élén és ezalatt még csak egy eset­ben hoztak a hadtestparancsnoktól ilyen láto­gatási engedélyt. Egyébként Uica tábornok is meglátogatta egyszer Seletzkyt, akinél egy óra hosszat maradt. A vádlottat két hónapig föld­alatti kazamatában 'tartották és csak amikor megbetegedett, tették cellába­A tárgyalástszerdán reggel 9kor folytatják Izgalmas vallomások

Next

/
Thumbnails
Contents