Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-06 / 178. szám
KnmUjsXG Vasárnap, '1933. augusztus 6. a Potsdam és Weimav Két teljesen különböző fogalom az Ausland Deutschtum és a Binnenvolk. A külföldi németség és az anyaország németsége. _ Milyen álláspontot kell elfoglalni egy kisebbségnek, amely egy többségi ország kereteiben él, anyaország mindenkori politikájával szemben? Ez a kérdés, amely reánk, magyar kisebbségre, sőt elvileg az összes kisebségekre tanulságos, egyszerre két vezető szász lapot is foglalkoztat. Az egyik a kilencvenhét éve fennálló Kronstădter Zeitung, a másik a hatvan éve fennálló Sb. D. Tageblatt. . olöblíi újságban Wittstock professzor ir „A külföldi németek szellemi önállósága“ óimén. E cikkben a szerző a romániai németség viszonyát akarja megállapítani a mş.i Németországgal szemben. A Binnendeutschtum-nak az a feladata, hogy megoldja az államvezető nép problémáit. A német kisebbségek feladata, ezzel szemben, hogy megőrizze ősei szellemi hagyatékát és egyesegyedül a maga erejére utalva megvívja gazdasági harcát. Amennyiben van feladata anyaországával szemben, az nem más, mint az anyaország kultúráját és műveltségét odahaza közvetíteni. Wittstock szerint a német nép gondolatvilága sajátságos szellemi Jánus-arcot mutat és ez ellentét Potsdam és Weimar szavakkal fejezhető ki. A külföldi németség számára Potsdam csupán politikai értékű sajátosságok tanulságát jelentheti: rend, megvesztegethetetlenség, tudatos, önkéntes szolgálata a közösségnek, igénytelenség, munkaszeretet. Weimar a külföldi németségnek azokat az évtizedeket jelenti, amelyek alatt a nagy német mesterek a költészet és a teremtő gondolkodás halhatatlan értékeit hozták létre. Weimar jelenti az emberiség evangéliumát, amely fölötte áll a német napi politikának. A különböző népek intellek- tueljei inkább Weimart értik meg, mint Pots- damot. Egy nem német intellektuel mindig csodálkozni fog, amikor hallja, hogy a berlini egyetem egy újonnan kinevezett ordináriusa a pedagógiai tanszékben, ahol a humánista Pestalozzi örökségét kellene betöltenie, első előadását „a humánista illúziók“ ellen harsogja el. Ma a német Jánus-arcnak potsdami-fele tör elő, a weimari-fele homályban marad. Ám Wittstock megállapítja, hogy az erdélyi szász- ságnak fontosabb küldetése, hogy erre a ho mályban maradt weimari tekintetre figyeljen. Megállapítja, hogy Európa újjászületése megköveteli, hogy két államfelfogás álljon egyen- jogositottan egymás mellett. Azokban az országokban, amelyekben egy nyelvileg tökéletesen egységes népegység minden korlátozás nélkül körülhatárolt kulturakaratot teljesít, a tiszta, nemzeti államnak eszméje, amely abszolút- igényekkel lép fel, adott esetben megvalósítható. De egy egészen más válfaju állameszmének kell érvényesülnie Európa keleti és délkeleti országaiban, ahol ai lakosság nem egységes, a népesség harminc, negyven, sőt ötven százaléka kisebbségi. Ezekben az országokban egy olyan állameszmét kell keresni, amely az összlakósság államakaratát nemzeti különbségek nélkül juttatja érvényre. Egy másik alapvető különbség a harmadik birodalom és a németséglakta országok között — fejtegeti Wittstock — hogy a harmadik birodalom törekvése elsősorban a „rend“ jelszavára irányul, a külföldi németség jelszava azonban „a szellemi szabadság“ kell, hogy maradjon. Az európai jogi tudatban a szabadság megszüntetése sohasem pótolhatja az igazságosság elvét. A harmadik pszihológiai különbség, hogy a német birodalom érzésvilágában a heroikus életérzés lép előtérbe, a tett, a külföldi németség érzelemvilágában a türelem, szívósság, ellenállás a nemzetiséget megbénitó törekvésekei szemben. Az erdélyi szászoknak rá kell jönni annak felismerésére, hogy más a németországi németségnek és más a külföldi németségnek a lelki alkata, de egyaránt szüksége van mindkettőnek nagy szellemi önállóságra. Az Sb. D. Tageblatt „Was muss geschehen“ cimen állítja fel az erdélyi szász népközösség számára a tételt. E helyen nem említjük fel a közleménynek minden bizonnyal érdekes A feltámadt Lázár litániáiból I. Könyvek rohannak rám és kiabálnak: Lapozz, lapozz, Ezeroldalakat, Rohanjon szemed, mint a gyorsvonat, Pótold, pótold Napok alatt Az éveket, az évtizedeket, Az ó s az új világot: A mulasztottakat! Látások jönnek, édesen gyötörnek, Szüntelen kavarognak, És könyörögnek. És parancsolnak: Véss a kőbe minket, Minket, minket, Hamar, hamar, Megoldatlanul ne hagyd titkainkat, Elillanni ne hagyd a ritka kincset. Mit fogtál eddig? Csak cigányhalat, Most jönnek a mélytengeri halak, Aranyhalak. És jönnek élők, jönnek emberek S szólnak: szeress, szeress, Hisz nem szerettél eddig sohasem, Mindent szeress és mindenkit szeress, Olyan édes az emberszerelem, A minden-szer elem. Olyan nyirkos, hűvös a sír verem. Ott feküdtél te, ki tudja, mióta, Mit tudsz te róla Mit tesz égni, fájni, iUjjongani, örökkévaló társakra találni? Egy kicsi népről levenni az átkot, Vagy tartani, feltartani Erős karral a sülyedő világot? És jönnek a halottak, Az én halottaim. Mint nyirfalombja éjjel, úgy suttognak: Eljöttünk a könnyeid megkeresni, A könnyeiddel tartozol nekünk, Most, hogy már sírni tudsz. Holt szempillád alól Nem bírtak kibuggyanni. A halott nem tud halottat siratni. Könyvek, látások, lelkek, emberek, Elevenek, halottak: Az Istenért, mit tegyek veletek, Mit tegyek hamarabb, — Hogy álljak ellent, Vagy hogy engedjek ennek a rohamnak? Megálljotok, Ne rohamozzatok. Olyan gyenge vagyok. Ki tudja, meddig feküdtem a sírban? Csak most támadtam fel. A semmi és az üresség után Most pgrzsélőn a Minden rámlehel. Egy percre még megálljotok, ' Mert különben az élet küszöbén, A fényben és örömben A boldogságtól összeroskadok. S nem támaszt az Ur másodszor is fel, II. Uram, aki feltámasztottál, Te látod rajtam A síri gyolcsokat, lm, könyörögve kérlek, Ne engedd, hogy elbizzam magamat, S elkápráztasson nagy kerted, az élet. Nagyon mélyről jövök. Nagyon bűnös vagyok. Nagyon tied vagyok. Nagyon-nagyon hatalmadban vagyok. Kis fényes porszem a sötét világon, Kis gyertyaláng roppant karácsonyfádon •— Csak ez vagyok. Megtapasztaltalak. Tudom, ha akarod, A sorssal, vagy önnön bűnös kezemmel Kis lángomat, ahogy meggyujtottad —* Elolthatod. III. Nem. Ez még nem nyugalom. S nem a Te békességed ez a láz. Égig repit, és sárig lealáz, De még nem a tied, Nem a Te erősséged ez a láz. Én nem tudom, Csak Te tudod a jót. Az örökkévalót. Az egyesegyedül nekem-valót. Pihentess el magadban, S ha tulhangos vagyok: Tedd rám a hangfogót. REMÉNY1K SÁNDOR momentumait, amelyek az elmaradt Sachsen Tagra, a megvalósítandó népi programra, a Brandsch-kórdésre, a német párttusákban megmutatkozó belső töréseire vonatkoznak. E cikkben is az érdekel bennünket, ami az előbbiben: Minő magatartást kell felvennie az erdélyi szász népközösségnek, józanul és okosan, a németországi eseményekkel szemben? Szerinte a legfontosabb összeülni és megteremteni az egységet. Távolról se higyjük azt, hogy az említett szász lap kompromisszum létrehozásával le akarja szerelni a nemzeti szocializmus ideológiáját. Nincs egyetlen szász lap sem, amely ne került volna a nemzeti ujjáébredés gondolatkörének sodrába és ne állott volna oda a harmadik birodalom célkitűzései mellé. De felelősségteljes szász tényezők a nemzeti szocializmust Németországban óhajtják megvalósítani, nem pedig Romániában- Az Sb. D. Tageblatt egy másik vezércikkében pontról pontra megvizsgálja az eddig elért nemzeti szocialista eredményeket és megállapítja, hogy a belpolitikában Németországnak sikerei voltak ugyan de a külpolitikai helyzet kedvezőtlen mérleget mutat. Németország elszigetelten áll és ennek oka a zsidó- és az osztrák kérdésben tanúsított magatartása. „Egy kiegyezésnek Németország és Ausztria között egyrészt, Németország és a zsidók között másrészt, sürgősen létre kell jönnie és talán éppen a külföldi németség a legalkalmasabb a közvetítésre."' Álljunk meg e mondatnál. íme, a szászság .ismét maigára talál akkor, amikor saját maga legbensőbb lényegét keresi és ráeszmél történeti küldetésére. A kisebbségek rendeltetéséhez tartozik, hogy szeretve mindig az anyaország ügyét, ha kell, vessék latba minden erejüket, hogy, ezt az ügyet megvédelmezzék. Az erdélyi német kisebbség sokkal több hasznot tud származtatni anyaországának, ha természetes közvetítőként az ellentétek elsimítására törekszik, mint ha létrehoz egy talmi, leutánzott párt- rendszert, amelynek csak ott van gyökere, ahol a talaj megfelelő hozzá, meg az éghajlat is. Ha az erdélyi németek meg tudnák értetni Németországgal az osztrák és a zsidókérdésben mindazt, amit a nem német államok képtelenek és miután képtelenek, csak csöndesen elszigetelik ezt a „meg nem érthető“ országot, úgy a szászok, az európai kérdések rendezésében is tényezőkké válnak és igazolják, hogy a kisebbségeknek is meg van a maga nagy szerepe nemzetközi vonatkozásban is. (1. e.)
