Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-06 / 178. szám

s KElETlUjsm Vasárnap, 1933, augusztus 6. g .Pesti levelek, Builtipest hangja (Budapest, augusztus 5.) Mérik a pesti ucca hangját. Épen ideje, már szólni akartam. Hogy tenni kell valamit, mert sokallom. Meg akarják rendszabályozni az uceai lármát, ami igen helyes dolog. Egy osendrendeletiink már van ugyan, ez azonban egyrészt humorba ful­ladt, másrészt olyan elemi emberi jogokba üt­között a végrehajtása, hogy nem lehetett meg­valósítani. _ _ Itt vannak például a nyitott ablaknál rA- diózók. Ha én este tiz óru után, fullasztó hő­ségben, nyitott ablaknál akarok rádiózni, fel­háborodva és emberi jogaim méltóságában megsértve utasítom el magamtól azt a rend­őri intézkedést, hogy vagy csukjam be az abla­kot, vagy állítsam le a rádiót. Hát hogyan, hát miért, a saját lakásomban azt teszem, amit akarok! Viszont, ha esti tiz óra után aludni akarok, ugyancsak fenntvázolt emberi jogaim­ban érzem magam megtámadva, ha a szomszé­dom nyitott ablak mellett rádiózik. Na de ké­rem, hát ne alhasson az ember nyugodtan a saját lakásában? Mégiscsak hallatlan! Hát ezt tessék valami rendelettel összegyeztetni. Hogy lehetőleg nekem szabadjon és neki nem. Hiszen nem is erről van szó, hanem az ucca felesleges és esetleg elkerülhető lármájá­ról. A németek már sok huncutságot kitalál­tak és többek között grafikont készítettek ar­ról is', hogy mennyire rombolja a nagyvárosi ember idegeit a lárma és mennyi mindenféle más hasznosabb dologra fordítható energiát pazarolunk arra, hogy erről a lármáról elte­relve magunkat, a munkára figyelhessünk. Az amerikaiak pedig el is készítették a zajmé­rő készüléket, az audiometert. Nekik is ugyan­csak szükségük van rá, mert a hivatalos méré­sek szerint New-Yorkban egyes helyeken olyan lárma van, hogy egy bengáli tigris üvöltését húsz lábra sem lehetne meghallani. Most aztán ilyen audiometerrel méricskél­ni fogják a lármát és meg fogják állapítani, hogy melyek azok a technikai hangok, ame­lyek elkerülhetők. Én a magam részéről audio­meter nélkül bár, de fekete listára tettem ma­gamnak néhány felesleges lármát. Az első hang, ami korareggel felébreszt, át­lag hetenkint háromszor-négyszer, a második emeleti kislány, az Ilonka, udvarlójáé. Ilonka és a fiatalúr szenvedélyes kirándulók és ugy- látszik egyéb dolguk nincs. Tehát reggel négy órakor a fiatalúr megjelenik lennt a ház előtt menetkészen és teljes erőből „felszól“ a máso­dik emeletre: Ilonkaaaa! Ezt csinálja jó két-három percig, akkor fenntről megjön a válasz: hallooom! jövöőőők! Most kelt fel az édes és két percenként ér­tesíti Rómeóját, hogy hol tart: egy pillanat! rögtön készen vagyok! most megyek mosdani! csak bekapom a reggelimet! milyen idő van? — gyönyörű! — hál istennek! — kabátot vi­gyek? — neeem kell! — és igy tovább mig végre elindulnak. Az uccán még teljes csend, csak az első vil­lamosok zörömbölnek, autók stb., ez semmi. De nemsokára felsüvit az udvar felől a házmes- terné s hozzáképest a bengáli tigris silány ko­libri imitáció. Ezt is túlélem — tréning kér­dés az egész — és aludni próbálok. Ám rendre háromnegyed hét lesz és a szomszéd fogorvo- séknál reggeli tornához kattintják fel a rádiót. Mindez nem volna baj, ha szép rendben tor- nászgatnának. Azonban a doktor ur egyéniség és egyebet csinál, mint amit a rádió diktál. Mire a gyerekek nevetnek — öten vannak •— mire a doktor bácsi összeszidja őket, mire a felesége leinti — vagy tornászol, vagy a gye­rekeket neveled — mire összevesznek és abba­hagyják a tornát. A veszekedést nem. És most aludjunk. Félnyolckor a kapu elé kanyarodik a harmadik emeleti igazgató űr­autója, és elkezd tülkölni érte. Öt perc, semmi az egész. De most már nem igen lehet aludni, mert közben teljes erővel megindul az uccai forga­lom, azonkívül a hölgy az első emeleten meg­kezdte a reggeli skálázását, hogy a jóisten ve­gye el neki azt a csúnya hangját. És adjon neki helyette némi belátást, hogy mégis le­gyen valamije. Az uccán pedig robognak a villamosok, autók és autóbuszok. Nekik elvégre robogni kell és csengetni és dudálni. Nade ennyit csen­geni és dudálni! Persze, mert példának okáért egy ember megy át az úttesten. Szép nyugod­tan lépeget és olvassa az újságját. Néha meg- megáll egy-egy pillanatra valami érdekesebb résznél. A vezetők pedig csengetnek rá, de ő a füle botját sem mozgatja. Az utolsó pilla­natban mászik le a sínekről és még fejcsóválva rá is morog a vezetőre. Mire térülök fordulok, már a délelőtti új­ság rikkancsai ordítják a szenzációkat, hogy felhallani akár a Gellérthegyig. Az uccai árusok konkurrálnak velük: tüszkő, tüszkő! — noteszt tessék, tiz fillér a százlapos gyönyörű zsebnotesz, idei naptárral, százlapos kockás amerikai notesz csak tiz fillér, tiz fillér! — húsz fillérért hat citromot, húsz fillérért hat citromot! — mindez egybefolyik a villamos zö­rejével, az uccakövezők dorongolásával, az au­tók és autóbuszok tülkölésével és az ember a haját tépi és idegrohamra készül és a pokolba kívánja a technika összes vívmányait — ó akáclombos falu, ó nyugalom, ó tiszta csend!... És lementem három napra, most az elmúlt héten, akáclombos faluba — ó nyugalom, ó tiszta szép csend!... — lementem Dömsödre, a Duna mellé. Kis parasztház, fehérre meszelve, de olyan fehérre, mintha most pattant volna valami népdalból — még a zsalugátere is sza­bályszerűen zöld s előtte kiskert, muskátli minden, olyan hihetetlen az egész, mint egy szép kulissza, csak épen Rózsahegyi Kálmán hiányzik az ambitusról, hogy ott üldögélne, pipázgatva. Na itt aztán kialszom magam. Egész nap a Dunában lubickolok s elfekszem a napon. Este kilenc órakor már éjszaka van. Pol­gári, illetve társadalmi értelemben is éjszaka. És lefekszem. De valamit csak kell olvasni az ágyban. Holmi régi újságot kéritek elé s néze­getem. Csend. Csak egy kutya ugat valahol Várom az álmot. Szép mélységes csend, szinte külön szaga van. Csak egy kutya ugat vala­hol, mint emlitém. S egy másik kutya felel neki. Afene azt a ronda bestiát. Na mindjárt alszom. Na. Gyerünk azzal az alvással, mi lesz, mi lesz. Szép, vastag csend. Csak egy ku­tya ugat, s egy másik kutya felel neki. És egy harmadik és egy negyedik, meg egy tizedik. Na de mi ez egy Pesthez edzett fülnek. Semmi. Nézegetem az újságot. Csend. Csak egy kutya ugat és egy másik stb., ja ezt már mondtam. Néhány kutya. Lehet talán összevissza száz. Ugatnak. Ez a mesterségük. Közben kínoznak a szúnyogok. Részben csípnek, másrész züm­mögnek. És ez a zümmögés idegesít. Züm-züm, vau-vau, ziim-züm-vau-vau. Aludjunk. A to­ronyóra szépen lassan tizenegyet üt. Számo­lom. Aztán negyed tizenkettőt, aztán féltizen- kettőt. Milyen szorgalmas óra. Jó volna bele­lőni. Nade aludjunk. Ebben a jó falusi csend­ben, ebben a finom csendben, ebben az édes csendben, na aludjunk szépen... hajcsi-hajcsi- ka. A gyertyám kialszik és ledobom az újsá­got. Az óra, a kedves óra, az aranyos óra, a figyelmes óra tizenkettőt üt, ami tizenhatot RAPID Informátor INFORMÁCIÓS IRODA és KERESKEDELMI ÜGYNÖKSÉG Megkíméli önt az utazási költségektől és elin* tézi összes ügyeit a lehető legminimálisabb költ­ségek felszámítása mellett Irodánk utján telje­sen díjmentesen megszerezheti az összes szük­séges információkat állampolgársági, útlevél, utazás és turisztikai ügyekben, behozatali en­gedély, iparigazolványok, vámtarifa stb. stb. Forduljon még ma a »Bapld Informátorához strada Reg. Maria 6. Cluj-Kolozsvár. jelent. Előbb négy vékony, aztán tizenkét vas­tag. Züm-züm, vau-vau­Ki tanyája ez n nyárfás... — valahol jó­kedvű legények mennek hazafelé — hogy nem hallik a kurjantáááás — milyen kedvesek, de­hogy nem hallik, hallik-hallik, de aranyosak, tiszta népszínmű hangulat becsületemre mon­dom — vagy alusznak, vagy nem halljáááák... — dehogynem hallják, mondom, hogy hallják, — vagy talán n'em is akarj áááák... — vagy alusznak, vagy nem... — ja, ismétlünk? igen... — halljáááák.... vagy talán... — nade, most már elég fejezzék be kérem. Szép volt, jó volt, de elég volt. Ki tanyája ez a nyárfás... — miaz? mégegyszer? igen, de capo al fine — vagy alusznak... afenéket alusznak, nem alusz­nak, hallják, hallják, nem akarják hallani, de hallják, mit csináljanak, nem süketek! Hallják még jó félóra hosszat, mert lassacskán méltóz- tatnak ballagni és megmegállva és dülöngélve, ahogy kiveszem és mert itt olyan áldott csend van, hogy a légy zümmögése is... igen az is, aaaaz is! Na de igazán aludjunk. Egy kakas harsá­nyat kukorékol — szépen csinálja, látszik már többször gyakorolta, ezt mindjárt észre lehet venni — szépen hosszan nyújtja — kukku- rikuuuu — és többen felelnek neki, kukuriku, kukkkkuriku, kuurikuuuuu, jaj de kedves, mi­lyen hangulatos, kukkkuriku, kétezernégyszáz kukkurikut számoltam meg aránylag rövid idő alatt s a nap elkezdett benézni a zsalugátere- ken, mikor megszólalt a.csordakürt. Imitt- amott nyikorognak, nyetene, nyetetene, — s te­henek bőgnek — muuúú-muuúú — nemsokára megszólal a harang. Kis falunknak kis ha­rangja — ó gyerekkori emlékek! — giling-ga- lang a kis harang — giling-galang-giling-ga- lang... a szivem is rádobban, giling-galang — sőt, mintha az agyamban kalapálna, giling- galang, giling-galang, alvásról szó sem lehet, giling-galang. Itt ugyan üvölthetne a bengáli tigris, elhallatszana a szomszéd faluig is, olyan szép, nagy, finom csend van azt a ku­tyafáját neki. De minek bengáli tigris, elég egy egyszerű csordakürt. Vissza, vissza Pestre! Ahol egybefolyik a villamoscsilingelés az autóbuszok robogásával és a motorkerékpárok puffogásával, és a rádió éj a fogorvos családi tornája, és Ilonkaaaa és minden szépen egybefolyik valami szép, egészséges monoton lármába, ami elnyomja a csendet is ha az ember dühös is kicsit néha, de az Istenért legalább lehet — aludni. Török Sándor —- Az uj adótörvény magyar fordítása kap­ható dr. Mandel Fordító-irodában, Cluj, Me­morandului 24. Ara 60, vidékre 70 lej, előre be­küld ve. Csak1 augusztus 11-éig tart az olcsó „Fiit * propaganda-hét EalkáRiál11 Nem divatjamúlt, elfeküdt maradékáru elárusitása, hanem komoly propaganda-akció! §9 1 „ERIKA" Cluj-Xclozsvér Plata Unirii (Főtér) tt. Divatos nyári modellek ......... 210,— lejtől Chevreaux, gyik, antilop cipők 495.— lejtől

Next

/
Thumbnails
Contents