Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-05 / 177. szám
Szombat, '1933. augusztus 5. KELET! UjSKG 9 // nekem, hogy én nyíltan szerethessem boldogult nagyanyám emlékét!... Az utolsó szavaknál annyira erőt vett rajta a meghatottság, hogy hullottak a könnyei, de azért a pohara után nyúlt, a keze azonban megcsúszott, a pohár kiborult és* a tartalma végigömlött az asztalon. — Tök részeg! — súgta Piki gróf az ezredesnek, aki visszasugta: — Ein famoser Kerl! Ilyen viccet mer csinálni itten! — És szinte rázkódott a nevetéstől. — Vicc volna? — tűnődött Piki gróf. Ebben a pillanatban Pirnitzer rákiáltott az inasra: 30 — Ámbár, ha ennyi leleményesség volna benne! — gondolta. — Akkor nem kellene félteni! ... De hát talán így is elboldogul majd... Én pedig legalább nem tehetek szemrehányást magamnak, mert meghoztam érte minden tőlem telhető áldozatot. Az áldozatot Péter bácsi még meg is toldotta valamivel. Azzal, hogy Róza mamának kezetcsókolt, tekintettel arra, hogy nem volt jelen senki olyan, aki ezért megszólhatta volna- De hogy rögtön kárpótolja érte magát, a „kis menyasszonyt“ rokoni szeretettel megölelve jobbról is, balról is egy csattanós csókot nyomott annak a piruló orcájára. Mikor elment, Róza mama megkérdezte az urától: — Mondd, és tegezett is téged? Steiner fülig vörösödve, dühösen felelte: — Mért tegezett volna? ... Elégedj meg vele, hogy itt volt!... Rögtön tegezzen is? Róza mama már megbánta a kérdést. Érezte az ura hangján, hogy akármennyire nem akarja is elárulni, ez azért rosszul esik neki, aminthogy nem esett jól bizony neki sem. Ezt azonban most már okosabb Volt nem feszegetni, mert ezzel élőiről kezdődhetett volna az egész dolog, ami nagy kár lett volna, mert Magdus, lám, egy félóra alatt úgy kivi- rult a boldogságtól, hogy öröm volt ránézni. És hát, ha Isten úgy akarta, hogy ebben a goj- ban találja meg a boldogságát, az ellen nem tehet senki!,.. Igaz, hogy jobb lett volna, ha... És Steiner papa is, Steiner mama is csak titokban sóhajtottak egyet, vigyázva, hogy se a másik, se a fiatalok észre ne vegyék... Ezzel körülbelül végére is értünk a történetnek, mindössze még egyetlen kis eseményről kell a teljesség kedvéért számot adnunk, arról, hogy a Gerenday kapitány közbenjárására sikerült az öreg Friedmannt is rávenni* hogy a leányát mégis csak adja oda Mark- breit bárónak. Friedmann ekkorára már egy kicsit restellte is azt az elhamarkodott levelet, maga ment el a báróhoz és bevallotta neki, hogy a leánya ellenére járt el és a jegygyűrűt is csaknem erőszakkal vette él tőle. — De hát egészen magamon kívül voltam, kérlek, — mondta mentegetőzve, — mikor azt kellett látnom, hogy a családom élete sincs már itt biztonságban ,.. Ezt, azt hiszem, megértheted. Markbreitnak oka volt rá, hogy mindent megértsen és megbocsásson, sőt arra is oka volt, hogy az esküvőt most már ne engedje halasztani. Nehogy megint közbejöjjön valami újabb affér, ami megint politikai gátat emelhetne a hitelezői meg a Friedmann Irén hozoi mánya közé. Szerencse, hogy az eljegyzés felbontásáról még nem értesültek, mert azonnal ráestek volna, akkor pedig ... Na! Jobb is erre nem gondolni! Az esküvő, amint minden lap szélesen, hosszan megírta, nagy pompával ment végbe- A fiatalokat a püspök eskette- A vőlegény tanúja az ezredes volt, a menyasszonyé a főispán. Jelen volt a vőlegény testvérhuga az urával, gróf Űlm Hilderbranddal, továbbá az öreg, vékonyka kis Markbreit bárónő, alapítványi hölgy, a vőlegény nagynénje. A menyasszony részéről csak a család. Ezeken kívül pedig a huszártisztek, a házasok közülük feleségestül. Ennyit megírtak a lapok, azt azonban nem írta meg senki, hogy az idős alapítványi hölgy, aki földsüket , volt, s akinek sejtelme sem volt (Minden Jog fenntartva.). róla, hogy Friedmannék zsidók, a vacsora alatt kétszer is kifakadt a zsidók ellen, amit Ulmné csak a legnagyobb ügyességgel tudott tapintatosan elsimítani. Még ennél kínosabb volt azonban az, ami vacsora után történt, sőt azután, hogy az új pár búcsú nélkül megszökött a társaságtól, amely azonban még kedélyesen poharazgatva együtt maradt. Ekkor ugyanis valahogy a szegény Kovács esetére fordult a beszéd, ez is mondott rá valamit, az is, csupa jót persze, mire hirtelen felállt Pirnitzer Géza főhadnagy és szót kért. Addig a percig nem igen beszélt egész este, de annál sűrűbben tirítgette a pezsgős poharát, most azonban azzal kezdte a szónoklatát, hogy ő egy vallomással tartozik. Mielőtt áttért volna a vallomásra, hosszú bevezetésben kifejtette, hogy mindnyájan egyenlők vagyunk, nincs különbség ember és ember között, amit a mai esküvő is bizonyít, ahol két származásra merőben különböző ifjú lény találta meg a boldogságát egymásban. Friedmanné zavartan mosolygott, Friedmann kínosan rángatta a bajúszát, Gerenday pedig meghúzta a Pirnitzer attiláját és azt súgta neki: — Részeg vagy? Ülj le! Pirnitzer azonban nem engedte magát zavartatni és folytatta: — És ebből az alkalomból, — mondta, — én sem állom meg tovább, hogy végre meg ne mondjam, hogy én is egy ilyen frigy gyümölcse vagyok, mert az én boldogult anyai nagyanyám is zsidó volt: Nuszbaum Reginának hívták! Bevallom, hogy én ezt eddig titkoltam, de már nem bírom tovább! Bocsánatot kérek a keresztényektől, amiért ezt eddig elhallgattam előttük, bocsánatot a zsidóktól, hogy megtagadtam őket! És kérve kérem mindnyájukat, amire ez a legszebb alkalom, hogy most itt ilyen szépen együtt vagyunk: engedjék meg — Toltál — és eléje tartotta a poharát. Egy kicsit megingott, úgy, hogy a pohár tartalmának a fele kilöttyent, ez azonban nem zavarta meg: — Az én édes nagymamám emlékére! — kiáltott és felhajtotta a poharát. Majd szigorúan körülnézett és felhördült: — Ki mer itt nevetni? Nem viccelek! Az én anyai nagymamám becsületszavamra zsidó volt! Gerenday kapitány felállt és karonfogta a főhadnagyot: — Nem nevet senki, Géza!... Csak most már későre jár és megyünk haza vaiameny- nyien. Gyere! Magában azt gondolta: — Hát szóval a nagyanyád zsidó volt! Innen van az örökös számolás és örökös elégedetlenség! Most már értem!... Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy hiszen ha ezt az emberek előbb tudták volna, a Sólyom-affér is másképp festett volna egészen. Magánügyük maradt volna a zsidóknak .., Ámbár... A fene tud ezeken a dolgokon eligazodni! Jó, hogy végre túl vagyunk rajta! (Vége.), Napjaink legérdekesebb könyvei s Paléologue: Három diplomata........................SS L Emil Ludwig: Mussolini..................................55 „ Szerelmem és tragéeiám — (A cár és cárné bizalmas levelei), ...................55 , Migray: A marxizmus csődje (A szerző 30 éven keresztül marxista-szo- ciálista munkásvezér volt). . 120 „ Valamennyi könyv kapható a Minerva könyvesboltban Cluj-Kőlozsvár Félrevezetik, ha „OLLA“ helyett silány utánzatot ajánlanak. :::-■ »■.. V.#, ' ■ s' . Köuyviuii»i kiadványokkal olcsó áron gazdagítsa könyvtárát! Révész: Móricz Zz.: Kemény Zs.: Markovics: Körmendy: Szederkényi Móricz Zs.: Babits: Bródy: Ady Endre élete, versei, jelleme. Nagyalak, fűzve Bor, szerelem—----------Zord idők. Fűzve — — Sánta farsang (A szibériai garnizon méltó párja, fűz. Kötve — —----------Indul 7*15 via Bodenbach Felszabadultak— — — Barbárok — — — ------Gólyakalifa —-----*—Felesége tartja el — — Manci — — —----------Lei 60*30*60*36*60*30* 30*30*57*60* 60*. I!e§§en megvenni mig a készlet tart. — Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a KELETI IIJTSÁ« Kiadóhivatala Cluj — Kolozsvár, Str. Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. I
