Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-05 / 177. szám
Szombati '1933. augusztus 5. KnmUjsjta 5 őri A* osztrák-magyar vezérkar hírszerző osztályának egyk főnöke elmondja s Hogyan leplezték: le a kémkedő Redl ezredest? Urfjarasky Ágost altábornagy emlékirataiból —* Hogyan teljesedett be Redl végzete? Vrbansky Ágost altábornagy, a volt osztrák-magyar vezérkar hírszerző osztályának főnöke most adta ki memoárjait, melyeknek legizgalmasabb részlete a hírhedt Redl ezredes kémkedésének leleplezése. A szenzációs érdekességü memoárrészletet itt közöljük: Az első nyom. Ennek a szerencsétlen, megtévedt tisztnek a történetét a ponyvairodalom már számtalanszor feldolgozta olyan formában, amely a valóságnak nem felel meg. A dolog úgy történt, hogy 1913 tavaszán az egyik postahivatal arról értesített bennünket, hogy két névtelen jeligés levelet helyeztek el nála, amelyek nagyobb pénzösszegeket: nyolcezer, illetőleg négyezer koronát tartalmaznak. A két levél már az első pillanatban gyanús volt s gyanúnkat a nyomozás eredményei a legnagyobb mértékben igazolták is. TJgy a levélpapír, mint a borítékok, valamint az azokon látható gépírás egy egy általunk jól ismert ellenséges kémirodából származott. A postahivatal egyik szobájában ettől kezdve két titkos rendőr várt a szolgálatot teljesítő tisztviselő csengőjelzésére, hogy a levelekért jelentkező gyanús egyént azonnal előállíthassa. Este hat óra tájban, amikor már be akarták zárni a hivatalos helyiséget, egy polgári ruhás ur jelent meg és a jeligés levelek iránt érdeklődött. A szolgálatot teljesítő tisztviselő, miközben átnyújtotta a kívánt leveleket, jelt adott a várakozó titkos rendőröknek, de mire azok megjelentek, a gyanús egyén már eltűnt a várakozók tömegében. A két detektív utánarohant, de már csak azt láthatták, hogy az illető egy taxin eltávozik. Szerencsére még meg tudták jegyezni a kocsi számát. Az áruló zsebkés Ezután a véletlen helyzetek egész sora következett be, amint az a bűnügyi esetekben nem is ritkaság. Pár perc múlva észrevették, hogy az autó, amely a titokzatos idegent elszállította, üresen jön vissza. Azonnal beszálltak és megkérdezték, hova vitte utasát. A vezető egy belvárosi kávéházat jelölt meg, ahol azonban semmit sem tudtak az illetőről. Szerencséjükre valaki, aki még ott volt, látta, hogy az idegen egy másik kocsit fogadott és hallotta azt is, amint a soffőrnek megmondta az ut célját: Klomser-szálloda. A két rendőrtisztviselő odahajtatott s közben alaposan szemügyre vették a kocsi belsejét, ahol egy zsebkésnek a. tokját találták meg az egyik ülés alatt. A szálloda portásánál érdeklődtek a keresett ur iránt és közölték vele, hogy az illető az autóban felejtette zsebkésének tokját. Ebben a pillanatban egy ur jött le a lépcsőn. A portás megszólitotta: — Nem ezredes űré ez a tok? A megszólított köszönettel a magáénak mondta a bőrtokot és zsebre dugta, A detektívek elképedten néztek egymásra és nem képzelhették el, hogy mi dolga Redl ezredesnek a gyanús levelekhez. Az egyiknek eszébe jutott, hogy volt már dolga Redl-el, aki százados korában a kémiroda egyik alosztályát vezette. Az ügy ezzel még bonyolultabbnak látszott. Kötelességszerüen követték tehát az ezredest. A véletlenek játéka. Az egyik átjáróházban észrevették, hogy Redl ezredes papírszeletkéket dobál el. Valamennyit felszedték és az utólagos összeállitás során kiderült, hogy azok két ajánlott levélről szóló vények voltak, amelyek egy ismert külföldi kémszervezet címére küldettek el. Néhány papirszeletből pedig az derült ki, hogy az ezredes nagyobb pénzösszeget küldött postán egy stockeraui ulánus hadnagy címére. Nem volt többé tehát kétség afféléd, hogy az ezredes áruló lett. Helyzetem roppant kellemetlen volt. Amikor a nyilvántartó hivatal vezetését 1909-ben átvettem, éppen Redl volt legidősebb törzstisztem és hivatali helyettesem. A véletlen játéka volt csupán, hogy én és nem Redl ezredes került a kémelháritó szervedet élére. Mindenáron bizonyságot akartunk szerezni. A feltűnés elkerülése végett az egyes posta- hivataloknál mindenkor megkérték a jeligés levelek iránt érdeklődőket, hogy a jeligét saját kézzel felírják egy darab papirosra. Nagy meglepetésünkre sok jeligénél felismertük Redl finom vonalú, mindnyájunk által jól ismert írását. Nem gyanúval, hanem bebizonyított tényekkel állottunk tehát szemben. Cselekedni kellett. Ezidőtájban Redl autón Prágából Bécsbe érkezett. Sürgősen jelenteni kellett a dolgot a vezérkar főnökének s miután az ügy a kémelháritó szervezet hatáskörébe tartozott, jelentést kellett tennem fölöttes hatóságomnak is. Redl megőrült — mondja az államügyész. Ilyen tépelődések közben érkezett dr. Pol- láknak, az állami főügyésznek egy telefonüzenete, aki azt kérte, hogy mentőkocsit küldjenek nekik, mert Redl ezredessel vacsorázott együtt és az ezredest megfigyelőbe kell szállítani, mert hirtelen megőrült és arról beszélt, hogy súlyos bűnténynek lett részesévé. Mi tudtuk, hol van az összefüggés. Redlnek az volt az érzése, hogy a zsebkés tokjának elismerésével elárulta magát. Rájött, hogy üldözték és úgy látta, hogy ügye elveszett. Pol- lák főállamügyész még abból az időből volt ismerőse Redlnek, amikor együtt üldözték a kémeket, amiben Redl mindig kérlelhetetlen szigorú szakértőnek bizonyult. A vezérkari főnököt vacsora közben találtam meg a Grand Hotelben. Az egyik kis szalonban tájékoztattam a tudakozó osztály vezetőjének jelenlétében az eddigi nyomozások eredményeiről és Hötzendorfi Konrádnak előterjesztettem a további teendőkre vonatkozó véleményemet. Rövid megbeszélés után, amely azonban teljes mértékben számolt az eset komoly voltával, a vezérkar főnöke elfogadta előterjesztéseimet és azzal a fejleményekért a felelősséget magára vette. Ez a döntés igy hangzott: Az árulót el kell fogni. Kihallgatás utján megállapítandó, hogy mennyire megy az árulás. Amint ez megtörtént, a hazát, mindenekelőtt pedig a hadsereget meg kell kimélni attól a megrázkódtatástól, amit törvényszéki tárgyalás okozhatna az azzal kapcsolatos hadseregellenes támadásokkal együtt. Az áruló eljátszotta életét, nem fog vonakodni attól, hogy ennek a következéseit levonja. Át kell engedni Isten itélőszékének. Reell eweJes yégzefe Hogy ezt a döntést végrehajtsam, miután meglehetős fáradtsággal sikerült a letartóztató bizottságot összeállítani, — közben ugyan is éjszaka lett, magam mentem Redl szállodá- jába. Kopogtatásomra Redl kinyitotta az ajtót és ezekkel a szavakkal fogadott: — Tudom, miért jönnek az urak, egy szerencsétlen szenvedélynek vagyok az áldozata. Tudom, hogy életemet eljátszottam és kérem, adjanak rá alkalmat, hogy megválhassak az élettől, amelyet oly méltatlanul fejeztem be. Ezzel Redl megmutatta búcsúleveleit, amelyek közül egyik a hadtestparancsnokához, a többi pedig testvéreihez szólott s amelyeket éppen most irt, valamint megmutatta azt a zsinórt is, amelyet a függönyről vágott le, amelyet azonban az öngyilkosság céljaira, amint ezt egy mozdulatával jelezte, alkalmatlannak tartott. Kihallgatását azonnal megkezdték. Miután bűnbánóan mindent megvallott és megadta a szükséges felvilágosításokat arra nézve, hogy árulásának bizonyságai hol találhatók, megengedtük neki az öngyilkosságot és kérésére lövőfegyvert adtunk neki. A letartóztató bizottság lement az uccára, várva, hogy rövid idő múlva majd lövést fog hallani, miután valószínű volt, hogy erre a szállodában nyugtalanság keletkezik. Azonban nem történt lövés. A reggel már szürkült, időközben egymást felváltva átöltöztünk polgári ruhába és a szálló körül cirkáltunk, hogy Redlnek esetleg autóval való szökését megakadályozzuk. Már a járókelőknek a figyelmét is magunkra vontuk, amire elhatároztam, hogy bizonyságot szerzek a helyzet felől. Egy szolgával Redlnek nagyon sürgős levelet küldtem. Amint ismételt kopogtatásra sem hangzott válasz, az ajtót feltörtük. Redl holtan feküdt a szobában. Halálát jelentettem a vezérkari főnöknek és felajánlottam, hogy a legközelebbi vonattal Prágába utazom, ott Redl vallomása értelmében lakásában szemlét tartok és a hadseregparancsnokot tájékoztatom. Az volt a javaslatom, hogy a még éjjel Bécsbe visszatérő gyorsvonattal Prágában a házkutatásnál összegyüj- tendő anyaggal Bécsbe érkezem, ahol a vezérkari főnök és az operációs iroda főnöke várni fognak. Közléseim megrázóan hatottak a had- seregpárancsnokra, von Giesl báróra. Giesl maga volt a nyilvántartás főnöke, Redl pedig ebben az időben ő alatta a tájékozódó-iroda vezetője. Redl ebben a beosztásában Giesl bárónak bizalmát olyan nagy mértékben megnyerte, hogy Giesl őt kérte a hadtest vezérkari irodájának főnökévé. KORSZAKALKOTÓ IJJITÁS A HÁZTARTÁSBAN ! oo»o o O oOaO »o oooO e o o o a o oo o gOQO o O an ar; q/y. ■ " TnTWCSr Az egész Táros a Record Universal amerikai rendszerű passziroző gépről beszél, mert praktikus, higiénikus és olcsó, mert örökös darab. Praktikus: mert eddig minden háziasszonynak gondot okozott, hogy a paradicsomíó'zést, izek készítését és más passzirozandó dolgot miként tudná minél olcsóbban és gyorsabban elvégezni és hogy a télire eltett paradicsom és íz minőség és tartósság szempontjából elsőrendű is legyen. Ezen kivánalmaknak tökéletesen megfelel a „Record Universal1' amerikai rendszerű passzirozógép, mert annyira tökéletesen működik, hogy a drága pénzen megvásárolt anyagok teljes elhasználását garantálja és igy a passzirozandó anyagoknál elért megtakarítással egy szezon alatt a gép teljes ára visszatérül. Paradicsomot, mindenféle főzeléket, egész apró magvu gyümölcsöt, főtt burgonyát héjjastól, riblzlit szárával együtt lehet a gépbe tenni, mely bámulatos gyorsasággal, hihetetlen tisztasággal tökéletesen passzirozza át az anyagot, úgyhogy az eddigi anomáliákat, amik passzirozásnál előfordultak, teljesen kiküszöböli. Minden háziasszony masa végezheti el tizedrésznyl munkával azt, amit ezelőtt többéit segítségével és nagy fáradtsággal lehetett csalt elvégezni. Higiénikus, mert tűzben cinezelt anyagból van és igy nem rozsdásodhat. Moskovfts és Társa, Cl aj Főpostával szemben.
