Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-04 / 176. szám
^Pénleli, '1933. augusztus 4. KelbtiUjs&g s BE» „Közeledéses“ táncmulatság pofonokkal, ájult nőkkel, csendőrbrutalitással és bosszúálló letartóztatással Amikor az udvarhelymegyoi „karikások“ a román-magyar barátságot ápolják — Maga a főrendező is felháborodott a járásbiró türelmetlen magatartásán (Székelyudvarhely, augusztus 3.) Egész Székelyföldet mélyen felháborító botrány történt az Udvarhelymegyében fekvő erdővidéki Erdőfüle községhez tartozó „Kuvaszó“ nevű kirándulóhelyen. A magyarellenes szereplése által hirnévre vergődött dr. G y ő r f f y Béla olaszteleki körorvos a napokban erdei mulatságot rendezett. A kuvaszói mulatságot a román-magyar barátság jegyében rendezte. G y ő r f f y Béla az udvarhelymegyei úgynevezett karikások közül való, a kormánypártnak egyik kortese s a legutóbbi választáson Réti mellett jelöltje is volt a kormánypártnak, a Magyar Párt elleni tevékenységnek főszervezője. Az erdővidéki magyar intelligencia köréből sokan kaptak meghívást és éppen, mert a románok iránti baráti készséget kellett megmutatni, sokan el is fogadták ezt a meghívást. Győrffy Béla, kinek különben a felesége román orvosnő, meghívta a mulatságra az udvarhelymegyei román hatóságok több vezető egyéniségét is, köztük dr. Bărbat Gheorghe prefektust és G i o n c a járási főszolgabirót. Mikor a prefektus és vele a Székelyudvarhelyről kirándult román társaság több tagja eltávozott, a társaság egy jó része még együtt maradt. Ekkor történt, hogy Josof Jonel megyei számvevő pohárköszöntőben emlékezett meg a román-magyar közeledésről. A megyei számvevő beszédére a jelenlévő magyarok közül Eo- zsonday Ádám magyarhermányi lelkész válaszolt, aki egyébként osztálytársa volt Bărbat prefektusnak és a mulatságon azért vett részt, hogy az alkalmat felhasználva, megkérje a vármegyei prefektust, hogy egyik hivének elvett fegyvertartási engedélyét visszaadja. Rozsonday válaszában annak a nézetének adott kifejezést, hogy ; nem elég csak hirdetni a román-magyar barátkozást, hanem le is kell vonni ezeknek az elveknek a következményeit és a megértést át kell vinni az életbe is. Felhozza, hogy éppen Magyarhermányban saját paróchiája területén történt meg, hogy a román-magyar kultur-közeledés dokumentálására a gyermekek a műsor keretében román és magyar számokat is vettek fel. A románmagyar barátság úgy nyilatkozott meg, hogy a gyermekek előbb a hórát táncolták volna el, azután a magyar szólót. A falu székely falu, a gyermekek mind magyarok. Az történt azonban, hogy a hórát eltáncolták, de mikor a magyar táncra került volna a sor, akkor ezt hivatalosan letiltották. Amikor Rozsonday lelkész ezt kimondotta, nagy meglepetésre hirtelen felugrott helyéről Ardelean oklándi járásbiró és súlyos kifejezésekkel támadt a szónokra, hogy az már politika, amit ő beszélt. A rendező, Győrffy Béla dr. tiltakozott Ardelean eljárása ellen és indulatosan megragadva, a_ mulatság színhelyéül szolgáló erdei-ház tornácához szorította. A dulakodásra teljes mértékben kitört a botrány. A vendégek mind felugráltak, heves szóváltás és kavarodás keletkezett, miközben Josof számvevő arcul ütötte Gáspár Samu bardóczi ref. lelkészt. A megtámadott papnak segítségére sietett két székely gazda és alaposan ellátta a számvevő baját. Meglepetésként ugyanezen pillanatokban • hat csendőr termett a helyszínen és pedig a bardóczi s a vargyasi csendőr járőrök, akik azonnal belevetették magukat a kézitusába, melynek eredményeképpen a két székely gazdát alaposan elverték. Ez a Kuvaszó nevű erdei tisztás messze fenn van a hegyek között, távol a falvaktól. A csendőrök nem véletlenül kerültek oda, hanem kirendelték őket két erdővidéki faluból, az erdei mulatságra. Ugylátszik, már eleve sem bíztak a mulatság sima lefolyásában s ahol a karikás gazdasági párt megjelenik, oda viszik a csendőrséget is. Még amikor a botrány kezdődött, Ardelean járásbiró a csendőrökért kiáltozott és azt az utasítást adta nekik, hogy Rozsonday Ádám, lelkészt, aki voltaképpen nem csinált semmit, hanem szerényen elhallgatott, amikor látta, nincsen miért beszélni, tartóztassák le. A járásbiró azt állította, hogy a lelkész államellenes magatartást tanúsít. A csendőrök a feszólitásnak eleget is tettek s mihelyt a tettlegességeknek vége szakadt, előszólitották az egész esetet megdöbbenéssel távolból szemlélő Rozsonday (London, augusztus 3.) Mostanában halt meg Anglia Krőzusa, Sir John EUermann, aki minden vagyonát az államra hagyta. Ez a vagyon pedig olyan óriási, hegy bőven fedezi a hatalmas birodalom minisztériumainak budgetjét és még bőven marad néhány nagy összeget emésztő hivatal kiadásainak fedezésére is. Hetvenegy éves volt Anglia Krőzusa, az ismert hajómágnás, akinek egyetlen szenvedélye talán Lnkogní- tójának megőrzése vott. Büszke volt vagyonára, de nem büszkélkedett vele. Egyetlenegy amerikai milliomos nem költött jótékonycélokra annyit, mint ö és egyetlen amerikai milliomos sem volt nálánál szerényebb. Lakása, ruházata semmiben sem különbözött az átlagemberétől s ha kétszáz hajójának egyikén utazott, sohasem foglalta le a luxus-lakosztály egyikét sem. Szerény polgárembernek megfelelő kajütöt nyittatott és igy senkinek sem jutott eszébe, hogy voltaképpen a hajó tulajdonosával áll szemben. Ha egyszer-egyszer valamely koldusnak tizfontos bankjegyet nyomott a kezébe, vagy aranyat dobott a kalapjába, még mielőtt megköszönhették volna a fejedelmi adományt, már eltűnt szem elöl. Nem ok nélkül nevezték hát el London Harun al Basidjának. Köd előttem, köd utánam módjára jelent meg és tűnt el ismét, de kórházak, sze- retetházak és menhelyek százai jelzik az utat, amerre jótékony, emberies szivével elhaladt. Életrajza már csak azért is különbözik az amerikai dollárkirályok életrajzától, mert sohasem árult cipőzsinórt. Nem szegényen kezdte. Atyja húszezer fontot és egy jótanácsot adott utravalőnak, amikor a világba küldte, hogy önállóan éljen. A jótanács igy hangzott: — Soha, senkinek se áruld el, bármily megnyerő is legyen üzlettársad, hogy húszezer fontod van. Ezt a jótanácsot megfogadta s alkalmasint ennek köszönheti, hogy nem éltek vissza jóhiszeműségével s nem akarták belerántani a. fantasztikumok utvesztölelkészt és közölték vele, hogy le van tartóztatva. Másik súlyos részlete az ügynek, hogy a dulakodás után magukhoz tért vendégek észrevették, hogy többeknek értéktárgyai hiányzanak, s volt olyan is, akinek 1000 lej készpénze tűnt el- A károsultak hangos méltatlankodással jelentették be a velük történt esetet, mialatt a csendőrök Rozsondayval foglalkoztak. A lelkész figyelmeztette a csendőröket, hogy ne az ő letartóztatásával foglalkozzanak, hanem igyekezzenek az értéktárgyakat visszaszerezni. A csendőrök azonban leintették Rozson- dayt, „vigyázz“-állásba parancsolták és három óra hosszat így őrizték a fa alatt. A jelenlévő nők közül többen idegrohamot kaptak és elájultak. Annál súlyosabb visszahatást keltett az erdei botrány az egész vármegyében s különösen Erdővidéken, mert Győrffy dr. felkérésére éppen az olaszteleki ref. nőszövetség tagjai látták el kürtöskaláccsal és hideg büffével a kirándulást. Rozsonday lelkésznek másnap a bardóczi őrsön jelentkeznie kellett, ahol azonban az őrmester bocsánatot kért tőle és el- bocsájtotta. ügy Rozsonday, mint Gáspár lelkész személyes szabadság megsértése miatt s illetve utóbbi tettleges bántalmazás miatt bűnvádi feljelentést tettek. jébe. De egyébként is zárkózott maradt, Élete vége fele mintegy harminc vállalatnak volt jelentős részvénypakettje nála, de egyik vállalat sem tudott arról, hogy máshol is van érdekeltsége. — Tevékenységemet, — beszélte el egy őszinte pillanatban — néhány rövid Ideig tartó próbálkozással kezdtem. Ez vagyonomat megnégyszerezte. Ezután tértem át a hajöszakmára. Éppen abban az időben, amikor ezen a téren nagy deprimáltság uralkodott. Ha valaki megtudta volna, hogy én vagyok az az ismeretlen, aki a zuhanó részvényeket összevásárolom, bizonyára bolondnak nyilvánított volna. En pedig egyre vásároltam. Addig vettem a részvényeket, amig csak anyagi erőim megengedték. Es nemsokára rá bekövetkezett a fordulat. A viszonyok megváltoztak, a hajózás uj erőre kapott, a vállalatok egyszerre virágzottak s ezeknek a virágzó vállalatoknak én voltam a főrészvényese. Ez a kockázat harmincmillió fontot jövedelmezett. — Újságot sohasem olvastam, — beszélte el a továbbiak során, — pedig jónéhány sajtó vállalatnak vagyok részvényese. Gazdagságára jellemző, hogy London városának egy-egy részét sajátjának mondhatta. Ezeket csekély nászajándékként leányának adta esküvője alkalmából. A nyilvánosság érdeklődése nem egyszer fordult feléje, de ö mindig megtalálta rá a módot, hogy kikerülje. Fotóriporterek hada nyomozta. Mulatságát lelte abban, hogy ott sétált el előttük s nem is sejtették, hogy ez a jelentéktelen öreg ur a keresett Krőzus, a londoni Harun al Hasid. De éppen azért volt Harun al Hasid, mert néztek rá ugyan, de nem látták meg. Most, hetvenegyéves korában halt meg. Halála után bontakozik csak teljes nagyságában gazdagságának mérete és szivének nemes egyszerűsége. a francia Állam gyógyforrásai VICHY CELESTENS Vese- és hólyagbántalmak, köszvény, cukorbaj, artritizmus gyógyítására. VICHY GRANDE-GRILLE epe'oántalmaknál. VICHY HOPITAL Gyomor- és bélbántalmak esetében Vezérképviselö: Filijpe Finkelstein, Bucureşti, str, C:\mplneaim 20. Az államra Hagyta minden vagyonút Anglia Krőzusa Akinek az volt az egyedüli szenvedélye, hogy mindig megőrizte inkognitójút — Csak titokban gyakorolta a jótékonyságot
