Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-27 / 195. szám
Vasárnap, 1933. augusztus 27. _____________________________________ Keietiüjsrg I——a——EB———«— PESTI Schöberl-emhepete (Budapest, aug. 26.) A schöberl-emberek nagyon elszaporodtak és kezdem már nem kiismerni magam közöttük. Átlag hetenkint lelepleznek egyet-kettőt, dohát akkor hányán szaladgálhatnak még leleplezetlenül? És vájjon kik azok? Emberek, akik nappal ugynevo- zott becsületes polgárok, hasznos egyedei —. hogy ugymondjam — a társadalomnak, s éjjel banditavezérek, az alvilág vezérkarának kitűnőségei; nappal szolid kispolgári életet élnek s éjszakára átalakulnak kalózkirályokká, leánykereskedőfejedelmekké és a moziromantika más előkelőségeivé. Most került hurokra például a legfrissebb, a postás bácsi, a pénzes postás. Ki gondolta volna a postás bácsiról? A postás bácsi... hiszen pénzes postásnak lenni már magában véve kész erkölcsi bizonyitvány. Ülni a szép, zöld kocsi bakján, oldalán tömött táskával, leugrálni s beszólni ide, amoda, leszámolni jó finom kis pengőket, rongyoskodó életünk öröme a pénzes postás, akit mindenki szeret, aki sorsjátékok reklámjait disziti. A postás bácsi hor dotta pengőket nappal — még pedig igen jó helyen hordotta, a Sas ueca nagy-texteilesei között és egyéb olyan vidékeken, ahol még pa pirpénzt is látnak néha — azonban magának is meg-megtartogatott belőle valamicskét, nem sajnálván egy-ltét aláírást elkövetni s a sikkasztott pénzből estére szmokingot öltött és előkelő idegent játszott a kártyaklubokban. Az előkelő idegent jól játszta, de a chmen nem hozott neki szerencsét. Egész szmokingos sikkasz- tói pályafutása alatt egy huncut vasat sem nyert. Viszont a posta éberségével nehéz sokáig játszani és a postás bácsiról lehúzták nemcsak a szmokingot, de a m. kir. egyenruhát is. Vagy a főügyész ur, akiről aztán igazán ki gondolta volna! Hamisított levelekkel, váltók ördöngős forgatásával koldusbotra juttatta — különös szemérmetlenség — pont a saját szülőfaluját. Az urifiu — akiről szintén mostanában hullott le a lepel — az a bizonyos jó családból való fiatalember — egy előkelő bank tisztviselője, és egy szintén előkelő evezősklub tagja. A klubtársak panaszkodtak, hogy sorra tűnnek el a kabinokból órák, cigarettatárcák, pénz, ő maga is panaszkodott. S a bankban a kollegák között valóságos olcsó kiárusítást rendezett cigarettatárcákból, órákból, sportérmekből. A leleplezés után persze rögtön előkerült a jócsaládból való urak szokott mentsége: kleptomania’s, ellenállhatatlan kényszer ... De régen szeretem ón az olyan kleptomániást, aki ellenállhatatlan kényszerből még el is adja a lopott holmit. És a pap? Fiatal kültelki plébános, aki nappal gyóntatott és egyéb egyházi funkcióit végezte s éjjel civilruhában budai kiskocsmák örömeit szürcsölve, házassági Ígéretekben utazott és végül bonyolult gyerektartási pörök útvesztőjében feneklett meg? És a kenyereslány, a terézvárosi étterem bői? Akiről viszont egyszerre csak kiderült, hogy álnéven versenyistálló-tulajdonos? S mindez gyors egymásutánban álig néhány hét alatt. Már megszoktuk, már alig mozgatjuk rá a fülünk botját. Hiszen elég klasszikus példákon edződtünk az utolsó évek ben s az időnként visszatérő schöberlizmus csak olyan, mint a rendes őszi náthajárvány He milyen jó színészek az emberek általában! A hires Steinherz bácsi például a kalapácsos, aki egyike volt a legerősebb schöberlistáknak a maga idejében, Steinherz bácsi, aki félt a fogorvostól jaj Istenem. Á, mit tudja maga mi az, fájt már magának a foga? Jaj, jaj mindent csak a fogorvoshoz ne!... és megvolt neki biztosan a rendes alsós partija a kávéházban, délután félkettőtől háromig és mondta, tuletroá, ultimo, kontra, rekontra, herckontra, hirsch- kontra és bemondom a Fedák Sárit és a We- kcrle Sándort. És mondta: Krausz maga ezt még nem is hallotta? Két képviselő találkozik, heliehe... mire a másik: höhöhö szenzációs mi? És beszélt a Fisehl fiúval s szaladt a biztosítóhoz, átnézte az idevonatkozó paragrafusokat, megvette a kalapácsot és délben talán még mondta otthon a feleségének: — mama, százszor megmondtam a lencsébe ne tegyetek tejfölt, mert nem birom, egyébként tudod mama, hogy a Pollák és Papiros csőd előtt áll? Hol a papucsom? mór megint clraktátok a papucsomat — és aztán beült a vonatba, becsukta a fülke ajtaját és szólt Fischluek: most beveszek fiam egy kis veronait — és le- küdt — nézze itt az órám, aranyóra, — fejére terítette a zsebkendőjét — na sózzad fiam, sózzad, ne sajnáld, gyerünk, gyerünk, mi lesz azzal a kis saját felbujtásra történő gyilkossággal, És az emlékezetes miniszteriális ember — vegyük például azt — á kóriektisztelettelked- vesöregomss.jtsemérdemel, aki zord volt és megközelíthetetlen a hivatalában, gondos és szelid családapa az otthonában s éjszakánként színes papirfezzel a fején biginezett lokálről- lokálra. Vagy a vidéki polgármester, aki szin lén felvert némi port, a polgármester, jótékony egyesületek diszelnöke, asztaltársaságok fővédnöke, a vallásos ember, akinek minden reggel templomba vezetett az első útja s hivatalos pénzecskékből lakásokat és barátnőket tailott a fővárosban, hogy szolgálati utak alkalmával legyen égy kis kerti ünnepély, úgyis olyan vacak ez az élet. Vagy ott volt a mohácsi öregur, hivatal- béli öregur, aki úgy ismertek Mohácson, hogy .árvák atyja, özvegyek gyámola“. Egy nap lehullott a romantikus fátyol és kiderült, hogy nig egyik kezével megsimogatja az árvát, másikkal a zsebében kotorász és a még a saját kis árva rokonától is clszedett háromszáz pen- gőcskét, kellett szivarra, meg spriccerre. Szeretett és tisztelt öregur, akit bizonyára sokan süvegeitek meg, mikor végigment a korzón, vagy a sétatéren és ő fogadta a becsületes öregek derült fölényével: szervusz Imriske öcsém, szervusz .Borcan bugám, tisztelteiéin az otthon valókat... g neve napján jófajta szilvóriumok- kal kiuálgatózott, ne sajnáld fiam, töltsd, akaa még, éltessen az Isten — és az éjszaka csendje ben könyvekkel manipulált, bonyolult számadásokat hamisított és, aki elment az ablaka alatt, mondhatta: — ó, ezek az öregek! szorgalmasak, mint hangya és erősek, mint a tölgy. De a schöberlizmus természetesen világdivat. Hogy csak egy néhányat a külföldi nagy példákból: Kürten Péter. A düsseldorfi rém. Derék iskolapéldány a schöberHzmusnak. Otthon a végletekig udvarias és derűsen kedves volt Kürtén ur, vonzódott a feleségéhez és ennek tanujelét is adta. Vasárnaponként moziba vitte minden bizonnyal és savanyú cukrot vett ötért és limonádét háromért és ő tartotta az asszony holmiját a térdén, gálánsul. Kedvenc ételei voltak és nevenapján bizonyára azt főzette figyelmes hitvesével, krumplinudlit például. Imitt-amott kabátja ujjába rejtette a kést, kalapácsot, baltát és egyéb másik életéhez való szerszámait és egy-egy alkalmatos fehérnépet kinézve magának, lekéj gyilkolt a, öröméneket énekelt és diadalmi táncot lejtett a holttest fölött, azután egy kis petróleumot neki, szál gyufát, hazament, megmosakodott és ébredező feleségétől megkérdezte hajnalban: — mit álmodtál báránykám? Egy párisi magazin illusztrált cikket közölt „Szerelmeskedők“ címmel, Paris éjszakai életéről. A cikkben többek között volt egy fénykép ezzel az aláírással: Carmen, a Bul- vard de Sebastopol sztárja. Mit tesz erre Carmen? Százezer frankra bepereli a lapot. Miért? Mert igaz ugyan, hogy a Boulvard de Sebastopol sztárja — de csak éjjel. Családja erről nem tud. Szülei öreg breton parasztok és nappal azokkal élt csendes életet. Főzött, mosott, takarított és a környéken nemcsakhogy szolid jóhire volt, egyenesen az erények mintaképét tisztelték benne. Terve az volt, hogy sok pénzt keres carmenségével, azután szüleivel hazamegy a Bretagneba, ott majd házat vesz, föl- decskét, férjhez megy, gazdálkodni fog, vajat, zöldséget, baromfit hord be a városba eladni, gyermeket s majdan unokákat nevel ésatöbbi. A cikk elvágta karrierje útját 5 Valódi Gasiin-e ? Ügyeljen, hogy LITHINÉS dobozán a Dr. GUSTIN név álljon. Ez az egyetlen biztos mód, mellyel magát a vészé- clelmes es hatástalan utánzatok ellen megvédheti. Egyúttal teljes garanciát nyer, hogy egy tudományosan adagolt, kitűnő, alkálikus-lltiumtartalmu vizet nyer, mely előnyös betegeknek és egészségeseknek egyaránt. Liihimés du Dr. Gustin a rögtön kéznél levő savanyuviz, vizelethajtó, az emésztést elősegítő üdítő ital, úgy magában, mint más italokkal keverve, de különösen jó a borhoz Képviselet Romániában : AGENCE GÉNÉKAL FRANCAlSE EN ROUMANIE Strada Vasile Lascar 33, Bucureşti I. »•■ J ■ ■ m »n. w« m n m-n^rirVnn r rm a 'irwm r»»nj _______' l_ 'I Vagy egy lépéssel odébb a londoni doktor bácsi, a gyermekorvos, akit Jack a hasfelmet- sző néven könyveltek el a bűnügyi krónikák, bár ez a név plágium, de a doktor bácsi tevékenységét épen fedi. Délelőttönkint a betegeit látogatta sorba, kis babyknak fogta a pulzusát: mutasd a nyelvecskédet... eee... na egy kis tavaszi hülés, semmi egyéb, mindenesetre felírok egy kis ipekakuánát... délután rendelt és éjjel is ugrott, ha hívták és jó volt, kedves volt, doktor bácsi volt. — Ne féljen asszonyom —- mondta az aggódónak — nem veszélyes. És este a színházba ment a feleségével, aki fiatal volt és szép, valószínűleg jó is volt, miért ne, a rosszemberek feleségei majdnem mindig jók, s akinek virággal és ékszerrel kedveskedett és két felvonás között — pardon egy pillanatra! — autón elrobogott valamelyik külvárosba egy, parti hasfelmetszésre. S visszajött és kicsit sápadt lehetett talán és mondta — semmi édesem, fáradt vagyok. — Sokat dolgozol, pihenned kellene: szivem. — ó semmi, hanem a Tos- cát még ilyen tisztán, ilyen kristályosán nem hallottam, egy élmény ez szivem egy élmény! És az ima, nahát, óriási! — s a véres bicskát, vagy kacort, vagy mikrotont — nem tudom mivel bonyolítják le az ilyet — a zsebkendőjébe csavarta. Na aztán Amerikáról kár beszélni. Ott minden nagy, ott minden a legnagyobb, ott a schöberlizmus is szebb, keményebb, erősebb, amerikai méretű. Ott már egészen bevett dolog ugylátszik, hogy valaki nappal ügyész vagy rendőrfőnök és éjjel egy gyermekrahló konzorcium vezérelnöke. Hoover — mondjuk — akitől a- világ uj megváltását vártuk egy időben s akiről most sorozatos cikkekben húzzák le a bőrt és egészen könnyedén bizonyítják rá, hogy rabszolgakereskedéssel is foglalkozott s egy kis okirathamisitásórt, csalásért, zsarolásért dehogy is ment a szomszédba, elvégezte otthon, házilag, szorgalmas ember. És Coo- lidge? A „hallgatag Cal“, a puritán. Most derül ki, hogy nyakig benne csücsült a Morga- nék zsebében. Nem, nem ismerem ki magam sehogysera. Itt ülök ebben a kedves öreg kávéházban, és lehet, hogy a hordár, aki itt támaszkodik az ajtó előtt és úgy tesz, mintha az esti lapot olvasná, valami pokolgépes vijűenden töri a fejét. Lehet, hogy a főur ciánkálit kevert a kávémba heccből, és a virágárus asszony talán azért olyan jókedvek, mert tegnap indított el egy hajórakomány nőt Délamerikába. Nem tudom, hogy ez az ur, aki mellettem sakkozik, miért nézi folyton az óráját, talán egy kis kéjgyilkosságra van randevúja éjfélre, vagy rendes hasfelmetsző kőrútjára indul, ha pirkad a hajnal... már nem tudom igazán... és vájjon én, én vagyok?... Török Sándor
