Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-27 / 195. szám
6 K'BZETI-nrSJfG Vasárnap, 1933. augusztus 27. Aki egyformán szerette a régit és az újat Székely fürdőié vél Irta: Nyitó József (Székelyudvarhely, augusztus 26.) Ezen a nyáron alig lehet fürdőszezonról beszélni. Az állandó hideg időjárás, folytonos esőzések elriasztották a fürdővendégeket. Voltak azonban úgy is romantikus hajlamú emberek, akik hősies elhatározással, bundában is hajlandók voltak nyaralni és akik szívesen elgyönyörködtek saját szájuk párájában s akiknek nem volt szokatlan, hogy idefenn a hegyek ormán nem egyszer hullott a havas eső- Az ilyen élményt nem mindenki szereti, s nem mindenki veszi szívesen, hogy a „villá“-nak nevezett faoduk- ban tartózkodjék heteken keresztül. Aki ilyen hangulatra vágyik, kényelmesebben hozzájut, ha elolvassa az erdélyi írók idevágó müveit. Mindezen kellemetlenségek ellenére örvendetesen javult különösen Székelyföld idegen forgalma. A nagyobb városokban különösen a turisták nyugtalankodtak. Turista az, akinek nincs „zitzfleischa“, amint mondani szokás. A mai idegbeteg világban nyugtalan ember elég van. Alig múlik el hét, hogy egy-egy jól megrakott autóbusz ne ereszkednék le Székelyudvarhelyre Kolozsvárról, vagy más városokból. Kétségtelen, hogy látni való van itt nálunk bőven. Nincs az a szakma, amelynek ne tudnánk meglepetéssel szolgálni. Akinek fürdő kell a Küküllő vizén kivíil két sósfürdővel, a Szejke-borvizzel, a Fekete-tó nevű iszap- és gyógyfürdővel kedveskedhetünk magában a városban, a vidéken pedig ott van a Homorod, Lobogó, Dobogó, Kirij, Szeltersz, Hargita, Köröndi fürdő stb. A fürdőkhöz olyan tájképet ragasztott a fennséges természet, hogy minden festő megbolondulhat örömében. Az ózondus levegőt akár halottak feltámasztására is lehetne használni. Külön gyönyörűség a piszt- rangászás, rákászás, eper-, málnaszedés, áfonja, kukujza kétféle változatban is. Nincs az a reális amerikai petróleumtulajdonos, aki bői lirai költő ne lenne, ha mindezt végig élvezi. És mégis pangunk, mégis foltos marad a nadrágunk ennyi kincs mellett is. Mégis alig tudunk néhány vendéget megragasztani — drága pénzen. Az is morozus, mintha tényleg beteg volna, a saját feredőjét is úgy nézi, mint a lőttmedvét, s még kalandra se hajlandó, pe dig nincs olyan könnyelmű fürdőregény, amelyben efféle elő ne fordulna. Hiába. A libabőrt nem fogja a szerelem. Hyen magasan a tfenger színe felett pedig hamar libabőrös lesz a vendég háta. Ha a „vendég“ nem is mu lat, a vendégen annál inkább lehet mulatni Úgy állanak s némán a villák ablakában, mintha lelkigyakorlatot tartanának és undorodva nézik, hogyan fújja a fenyők haját a szél. Mert fújja, naponta majdnem állandóan. Napkura? Arról szó se lehet, mert maga a nap is napkurázni ment. Ehelyett ajánlatos a ködkura. Köd az van bőven. Olyan mozdulatlanul ül a hegyeken és völgyeken, mintha az agrárreform nekijuttatta volna az összes erdélyi klimatikus helyeket. Egyébként a szellő gyönyörű alakulatokat bodorit belőle, amelyek vetekednek a legsúlyosabb eső- és állandó viharfelhőkkel. Egyetlen változatosság a gyakori vihar. Hat az gyönyörű. Sőt olyan fennséges, hogy a halni való beteg is elfeledi ijedtében, hogy minek hivják és imádságra fogja össze kezei* még a szalonkommunista is. A hideg, sápadt városi orcákat szüntelen villámcsapások fes tik pirosra, öli meg az embert a kacagás, ha latja. . '■ ^ Az időjáráson azonban nem lehet csodálkozni, mert eltelt augusztus húszadika, amikor a székely idő jóslás és tapasztalat szerint azért hideg minden viz: gyógy- és természetes, mert a szarvas — enyhén szólva — beleivott a vizekbe. A viz egyébként a fürdőkön csak ráadás szokott lenni. Modern ember nem azért megy „fürdőre“. A viz és kiima csak jogcim, min'" a betegség. Akadnak természetesen betegek is, akik nem panaszkodnak, mert majdnem kivétel nélkül meg is gyógyulnak. A székely fürdők gyógyhatása letagadhatatlan. A béna elhánja mankóit, a tüdőbántalmas pedig úgy meghízik, hogy életvidám szemei alig látszanak ki arcpárnái közül. Az ilyenekről én nem beszélek. Azoké minden részvéten., akik kényelmet és szórakozást remélnek a ml f eredőinken. A kényelmet és szórakozást csak igen korlátolt mértékben nyújthatjuk, mert — és itt fordítsuk komolyra a szót — a székelyföldi fürdők nagyrésze aggasztóan el van hanyagolva. A közel százados, farkasfogra eresztett gerenda-„villák“ félig korhadtak, szuette hajlékok, melyek a gyönyörű fenyvesek árnyékában a túlvilágra készülődnek. Sok derűs hangulat nem igen van bennük. A sétányok túlzottan vadregényesek, a kabinok és bazinok sem bizalomgei’jesztők, a pavilonoknak csak a neve szép, a sétányok esős időben csak bak- kancsra vannak berendezve, a borvizek közelében vadon terem a lótrágya és szénahulladék, különösen utmenti fürdőknél, a tenniszpályá- kon megfakultak a mészvonalak, a kuglikban változatlanul alussza örök álmát a por és pókháló, a kilátók a hegycsúcsokon a mélységek fölé hajlanak mohos, lyukas zsindely tetejük lecsuszóban van, a házak tövében a botanikusnak külön élvezetét nyújtó dudvák teremnek. Korhadó fa, fekete, nedves deszkák adják meg a miliő feledhetetlen benyomását. A legtöbb székelyföldi fürdőn évtizedek óta alig javítottak valamit s az öreg gúnya már szakadozik róluk. Fájdalmas látvány, annyi szent. Nincs pénz, nincs befektetés, csak néha tatarozás. Arra nem is jó gondolni, hogy hol vagyunk a nyugati külföldi fürdők modern, szinte mesébe illő nívójától, a pazar Kurortoktól, ragyogó villasoroktól, villanyfénybe bori to tt, elképzelhetetlen kényelmet nyújtó, művészi fürdőálmoktól, ahová elektrizált, füst- és pormentes vonatok, autók, villamosok ragadják fel a vendéget állandóan mosolygó előzékenység és kedvezmények mellett. Há itt valaki felül egy szuszogó autóbuszra az alapépítményét is lehányni készülő utakon kénytelen a szomszédja nyakába kapaszkodni, hogy egyensúlyát megtarthassa. A beteg, aki az ilyen utakon meg nem murái, az biztosan meggyógyul, mintha mindeniknek szekérrázást rendelt volna a doktor a recepten. Kétségtelen, hogy van néhány olyan fürdőnk, mely nyugati viszonylatban is megállja a helyét, de a legtöbb elhanyagolt, ha- lálraitélt, kényelmetlen és mégis drága, pusztuló, elriasztó fészek. Hogy mégis akad bennük vendég, az szinte csodás gyógyhatásúknak köszönhető. Az idegenforgalom fellendítése szempontjából alig jöhetnek számításba. Az idegen- forgalmi propaganda éppen az idén indult meg itt Udvarhelyen. Van is mit nyújtanunk a vendégeinknek bőven,/de arról nem igen, történt gondoskodás, hogy hogyan, milyen elfogadható, ha nem is csábitó, legalább kielégítő formában nyújtunk. Fürdő politikánk nincs, de ha volna is, nincs hozzá pénz, tőke. Lehet, hogy hozzáértés is kevés van. A hatósági és CFR intézkedések sem alkalmasak rá, hogy a külföld figyelmét felénk fordítsák. Az erdélyi vendégnek nem tűnik fel, illetve a „súlyos gazdasági helyzettel“ gyorsan megnyugtatja magát és igényekre a legtöbb nem is mer gondolni. örül, hogy legalább ennyit megengedhet magának a pénzéért. Belül szentül meg van győződve, hogy a kényelem büntetendő cselekmény akkor, amikor a mindennapi kenyérre is alig telik millióknak. Jobbnak látja tehát, ha hallgat és azt mondja a sétaösvényre dűlt fenyőfának: — Milyen gyönyörű! Kinek jut eszébe, hogy ezek az elhanyagolt fürdőink is milliókat rejtenek magukban és sokszorosan visszafizetnék a befektetést; hogy egész vidékeknek jelentenének élet és kereseti lehetőségeket, megfelelő irányitás, vezetés és propaganda mellett? Akinek eszébe jut, az is megtorpan, ha a megvalósitás akadályaira, nehézségeire, sőt lehetetlenségeire gondol. Marad tehát minden a régiben. A villák tovább omladoznak, az utakat felveri a por, burján; a gyógyvizeket belepi a békanyál és a verebek természetesen zavartalanul rúgják a trágya-futballt a kincseket érő borvizek, gyógyvizkutak tövében. így is jóPárisi távirat szerint Brémond abbé meghalt. Ennek a szeretetreméltó, tudós és ragyogó tollú papnak a neve Franciaország határain túl nem nagyon volt ismeretes, pedig viselője a legérdekesebb francia emberek közé tartozott. Aki a közelmúltban látta szálas, fiatalos alakját, beszédes szemeit, nem hitte volna el róla, hogy már közel hetven év nyomja a vállát. A reverendát olyan eleganciával viselte, mint egy daliás generális az egyenruhát, külsejében típusa volt a választékos, nagyvilági jezsuitának, amint hogy csakugyan mint jézustársasági atya kezdte pályaf utását. De ebben a jezsuitában egy bencés emberfeletti szorgalma és egy ferences barát költői lelke égésűit. Proven- ce-i születésű volt, tehát olyan fajtába tartozott, amely a közfelfogás szerint leghívebben fejezi ki a mértékadó, klasszikusan tiszta és fegyelmezett középtengeri szellemet. De ez a délfrancia nem érte be azokkal a szellemi keretekkel, amelyeket készen kapott a környezet hagyományaiban; minden igyekezetével kiszélesítette érdeklődését és ízlését. A francia gondolkodás szigorú logikájába, amely a nagy egyházi írókat ugyanúgy átjárta, mint a világi irodalmat, germán ihletettségü miszticizmust vitt. Hosszabb időt töltött Angliában és könyvet irt Newmann bíborosról, az angol katolicizmus legnagyobb alakjáról. Később megírta élete főmüvét, a többkötetes „Historie du sentiment religieux en France“-ot, az első nagyobb terjedelmű tudományos munkát, amely mm formák és intézmények történetével foglalkozik, hanem az érzelmek hajszál finom elágazásait követi a századokon át. Vgyanákkor azonban nyitott szemmel követte az eleven irodalmat. Vallástörténeti kutatásai a világi költészet vizsgálatára vezette. Alaposan áttanulmányozta a mult század végének és e század elejének impresszionista és szimbolista francia Ural költészetét. Miközben egymásután rendezte sajtó alá a Vallásos érzés történetének újabb köteteit, szabad óráiban tevékeny részt vett a napi irodalom elvi jelentőségű harcaiban. A huszadik század elején Franciaországban erős visszahatás mutatkozott a romantikával szemben, amelyet szélső nacionalista körök eretnekségnek, betegségnek és idegen importnak minősítettek Francia- országban. Ebben a vitában perdöntő jelentősége van egy pap nyilatkozatának, aki a romantika védelmére kel és bebizonyítja, hogy romantikus lelki alkatra idegen befolyások nélkül, sőt azokat jóval megelőzve is sok példa van Franciaországban. TJtolsö nagy vitája, az egyetlen, amely Franciaország határain túl is visszhangot keltett, a» úgynevezett „poésie pure1“, a tiszta költészet ügyében zajlott le és Paul Váléry védelmére szolgált. Brémond abbéval a modern Franciaország legrokonszenvesebb, legmunkásabb és legeszesebb fia tűnt el az élők sorából. KÉMÉNY ZSIGMOND: ZORD IDŐK PROPAGANDÁBAN! Az erdélyi regények legnagyobbja már évek óta nem volt kapható a könyvpiacon. Most a magyar köayv- nap alkalmából a Franklin Társulat páratlanul olcsó kiadásban mindenki számára hozzáférhetővé tette ed a hatalmas müvet. Kifogástalan kiállításban 448 oldalon ára 60*— lej. ICapható a Keleti Újság ífiadóhiT-Ja- I.iban Onj-SCváír, s3rada Baron !L. Pop (v. Brossai *i.) 5. VidélíiekneíiíO lej Síf- kűlilése ellenéiben azonnal szâlSîţjnk. HUWI—illl HmÉIIIIWIHIHIIH III
