Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-27 / 195. szám
* ^ s 1 Chá z BUDAPEST V. ' 9um ' WS. »358—MT. ú» va t îîtffl Vasárnap ^ra 4 ESETIUJS&G-fcJófixetcBi árak belföldön: B, HeíTedévre 200, egy hóra 70 íf»e 60, félévre 25, negyedév pengő, i— Egyes szám ára vre 400, in: Egy pra 8.50 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVI. ÉVFOLYAM — 195. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: _ _ vár, Strada Baron Lu Pop (volt Brossal neca) BL. i _____ Telefon: 608. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. «a», Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Az utódállamok külön megállap kötöttek a londoni öuza-kon fé m EBBE———■————tm A megegyezést Amerikában az utóbbi Idők nagy történelmi eseményének mondják — A francia kínálat zavarja az európai piacot Madgfeara körúton Mátyás királyról beszéli a krónika, hogy titkon le-leszállott a trónról s észrevétlenül benézett a kunyhókba, ellátogatott álruhában a szegénység közé, hadd lássa, hol van a nyomor, amin segíteni kell. Hadd lássa, hol szenved az egyszerű jobbágy, a polgárhalandó a basáskodó igazságtalanságok járma alatt. De Mátyás az igazságos ráütött arra az igazságtalan járomra és összetörte azt, aki nyomorga- tott. Magas hatalmi polcról szállott alá és volt emberi nagy szive, hogy felemelje a nyomorúságból a földhöztapadt szegény embertársat. Ne essék senkinek zokon, ez az összehasonlítás. kiért tényleg a Mátyás királyi trónusának magasságától igen hosszú volt az ut a porbaalázottak életének a mélységéig. Repülőgép sem volt abban az időben, de még gyorsvonat sem szaladt végeláthatatlan sínpárok szalagjain, de szalonkocsija sem volt a nagyhatalma uralkordónak. Mégis megtette azokat a lépéseket, amelyek elvezették az országboldo- gitásnak ezen az utján. Madgearu pénzügyminiszter a maga mai hatalmának a váratlan megmutatásával rendez meglepetéseket és leszállóit a bukaresti hivatalos épület párnázott ajtói közül erre az erdélyi földre is. Nem tudjuk, hogy milyen hírszolgálat fejlődött ki a pénzügyigazgatóságok között az ilyen megjelenések váratlanságának az ellensúlyozására, de ez nem is érdekel minket. Amit mi különösképpen észreveszünk, az nem vonatkozik a pénzügyigazgatás kis és nagy tisztviselőinek sem a mentségére, jsem a hátrányára. A hatalmi polcról történő ezek a kiránduló leszállások szintén az ország boldo- gitásának a programjába vannak beillesztve s mindenki olyan programot ad, amilyent a legjobbnak tart. Ámde nagyon nagy idő telt el azóta, hogy ennek a Kolozsvárnak legnagyobb szülötte inkognitóban járta e földön az akkori uttalan utakat és az idő sokat fordít, változtat az országboldogitás fogalmain, feladatain. Ha a miniszter ellátogatna azokhoz, akik nem fizetnek adót, sokat megtudna arról, hogy miért nem folyik be annyi pénz az államkasszába, mint amennyit be akar hajtatni. Ha látná és nézné a nyomort, amilyen talán nagyon régóta nem volt ezen a földön, akkor az adófizetés nagy nehézségeit is jobban megismerné s valahogyan inkább rájönne arra, hol van tulajdonképpen az adóforrás bedugulva. Ezerszer és százezerszer vágták már az utóbbi idők pénzügyminisztereinek a szemébe, hogy az államháztartást teszik tönkre, ha agyonnyomják az adófizetőt. De milliószor és állandóan ezt kell kiáltani. Lehet, hogy voltak és vannak talán egyes adófizetők előnyére is visszásságok ezekben az erdélyi városokban, de erről a munkaterületről általában több pénzt felhajtani, mint amennyit eddig szedtek, senki sem tud, akármilyen nagyhatalomnak rázza is felénk az, öklét. Általános, nagyszabású újításokra van itt szükség, de nem az adóprés gépezeténél, hanem az adófizetői képességnél. Az adóhivatalokban jó, ha rendet csinál, de ha azért járja az erdélyi utat, hogy a présen csavarjon, akkor abból nem boldogulás lesz, hanem más, éppen az ellenkezője. Ha a pénzügyminiszteri hatalom székétől nem olyan nagy az ut a polgári szegénységig, munkanélküliségig, leszállhatna a miniszter oda is. Hátha több eredménye volna az ország- boldogitásnak, mintha csak azokat látogatja, akik hajtják a préskereket. Az egyoldalú vizsgálat mm adhat tiszta képet. - • - - • ■ v (London, augusztus 26.) A buzakonferencia londoni egyezményéről Wallace amerikai földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy egyedülálló nagy eseménye ez az utóbbi idők történelmének. Az egyezményt nem írták alá a következő államok: Finnország, Hollandia, Dánia, Észtország, Portugália, Litvánia és Törökország. Londoni lapok értesülése szerint az egyezmény harmadik cikke igen fontos megállapodásokat tartalmaz az ut ádállamokra vonatkozólag. Ezek szerint Bulgária, Magyarország, Románia és Jugoszlávia nem vállaltak kötelezettséget a termésmennyiség csökkentésére, megegyeztek azonban arranézve, hogy 1933 augusztus 1-től kezdve a jövő év júliusának 31-ig 50 millió bushel mennyiségnél többet nem exportálnak, ez a mennyiség azonban 54 millió bnshclre emelkedhetik, ha az idei búzatermés olyan nagynak mutatkozik, hogy erre az emelésre feltétlenül szükség lenne. A buzakonferencián résztvett országok kö(Bécs, augusztus 26.) Londoni jelentés szerint a Daily Mail nagy jelentőséget tulajdonit annak a gazdasági tervnek, amibe Ausztriát és Magyarországot kapcsolta be Mussolini. Más angol lapok viszont feltünéstkeltően közük azt a belgrádi táviratot, amely szerint Mussolini erőszakkal nyújtotta volna ki a kezét Albániára s nemcsak gazdasági, hanem kulturális és közigazgatási követelményeknek teljesítését is követeli az albán királytól. Osztrák tengeri kikötő. A Daily Mail közleménye szerint Ausztria szabad-kikötőt és szabad-zónát kapna Triesztben, illetőleg Trieszt környékén, Trieszt székhellyel, osztrák lobogó alatt. Magyarországot pedig külön kedvezményekkel kapcsolja be az olasz gazdasági érdekeltségekbe. Magyarországnak egész tengeri-feleslegét átveszi Olaszország s nagy kedvezményeket kötöttek le az egész Olaszország felé irányuló magyarországi exzül 21 állam delegátusa adta aláírását a nemzetközi buzaegyezményre. Az aláírási aktus jegyzőkönyvét és az egyezményt Genfbe küldik letétbe a Népszövetséghez. A termőterület csökkentésének kötelezettsége Oroszországra sem vonatkozik. A Rentier távirati iroda washingtoni jelentései szerint i , „ ■ Amerikában kielégítő eredménynek te- kintik a buzakonferencián létrejött megegyezést. Az amerikai kormány hivatalos jelentést adott ki, amelyben bejelenti, hogy nyomban intézke déseket fog kiadatni a termőterület 15 százaié kos csökkentése iránt. Párisi távirat szerint a francia bűz* Angliában és Hollandiában kisebb szállítási tarifák miatt előnyösebb helyzetben van, mint a dunai országok termékei. A francia kinálat kedvezőtlen hangulatot keltett Közép-Európá- ban Franciaország ellen. Azt hangoztatják, hogy Franciaország beraktározhatta volna készleteit s nem kellett volna a nemzetközi piacokon kínálattal fellépnie, mert ezzel csak az általános piaci helyzetet zavarja. port részére. Ausztria a lap értesülései szerint a következőket kapja: Szabad-zónát a trieszti kikötőben. Segítséget ahhoz, hogy Ausztria magának kereskedelmi flottát épitsen ki Trieszt anya- kikötőhellyel. Rendelkezés kibocsátását az olyan olaszországi üzemek számára, amelyek állami támogatásban részesülnek, hogy a jövőben előnyben kell részesiteniök az ausztriai árukat. Ausztriának ezzel szemben kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy egész tengerentúli exportját Trieszten át fogja lebonyolítani. Izgató hir az albániai olasz uralomról. A Daily Mail tudósitója belgrádi albán beavatott körökből azt az értesülést szerezte, hogy Mussolini ultimátumszerű jegyzéket intézett Albániához, melyben követeli az albán erődök és hadianyagok Olaszország részére történő eladását, a nem-olasz származású ma- gasrangu tisztviselők, rendőrtisztek olaszokkal való kicserélését. A jelenleg érvényben levő kereskedelmi szerződések haladéktalan felmondását, a tavasszal Mussolini szabad tengeri kikötőt ígért Asszíriának Magyarország mezőgazdasági exportját Olaszország1 felé kívánja irányítani — Albániáiba bevezeti az olasz fenhatéságot ?