Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-23 / 191. szám

4 KntnUism Szerda, 1933. augusztus 23. Pesti vasárnap — pestiek nélkül Színfoltok a magyar Szent István napról (Budapest, augusztus 20. Saját tudósítónk­tól-) Szent István napja van: Magyarország nagy vasárnapja. Az ólomszürke ég alatt meg- rekken a kánikula és mázsás teherrel neheze­dik rá az olvadozó aszfaltra. A mozdulatlan levegőben renyhén imbolyognak a hatalmas lobogók. Budapest ünnepi diszt öltött ma­gára •.. lezajlik a körmenet, a zenekarok har­sogása elhallgat és lassan kiürülnek az uccák­Nekiindulok a városnak. Hátha akad va­laki, akivel egy szót lehetne váltani. Csupa idegen, soha nem látott arc. Külföldiek-vidé- kiek. Angol-francia-német szavak próbálnak életet vinni a nagy mozdulatlanságba. Autók suhannak nesztelenül az uccákon. Csupa ide­gen jelzés. Hatalmas, drága gépek- A legtöbbje német — némelyiken "kis háromszögletű zászló, horogkereszttel. Pedig itt nem kell tar­tani inzultustól. Pest szereti az idegeneket és megbecsüli a vendégeket. A 80 Hitler-ifju a pestiek üdvözlésre emelt karjainak sorfala és lelkes Heil-kiáltások közt vonult végig a vá­roson. Hiába, Pest, — Pest... ide érdemes el­jönni az idegennek! A Hitler-ifjak egyébként jól érzik magu­kat. Ünnepük és szeretik őket. — Mussolini ba­lillái csoportosan, nevetgélve, hangosan, vidá­man járták be a várost. Ezek keményebbek. Más ahogy a karjukat is emelik. A balillák karja valahogy felrepült, mintha integettek volna, az ő köszöntésük üdvözlés volt. De azért ők is kedvesek. Ceylon a mienk! Egy cserkészismerősöm két fekete bajtár­sával jön szembe velem. Ceyloniak. Csokoládé­barna fiuk és villogó fogakkal nevetgélnek. Bemutatkozunk egymásnak. A nevüket sajnos nem értettem meg. Cserkészüdvözléssel köszön­tének, aztán kezetrázunk. — Szervusz! — mondja az egyik nevetve. — Szervusz! Kerékbetörjük az angol nyelvet és magya­rázunk egymásnak. Mikor megmondom, hogy újságíró vagyok, kollégiálisan rázzák megint a kezemet. Kiderül, hogy ők is azok. Kissé ne­hezen indul a beszélgetés, látszik rajtuk, hogy várják az intervjut, de mit kérdezzek tőlük, amiről nem faggatták ki őket a dzsembori hölgylátogatói? Az egyik 26 éves és máris iskolaigazgató Colombóban. A másik assessor, városi tanács­ban. Szinghalezek mind a ketten. — Lassan megindul a beszélgetés. Ceylonról beszélnek, a csodák szigetéről. Megkérdezem tőlük, hogy a bennszülöttek milyen szerepet visznek a köz- igazgatási és társadalmi életben. A szemük összevillan és az egyik, az assessor arcáról el­tűnik a mosoly: — A hollandok kétszáz, az angolok száz éve jöttek Ceylonba. Mi kétezer — és itt meg­nyomja a szót — kétezer éve lakunk ott. Cey­lon a mienk! — Aztán megint elmosolyodik. — A tisztviselők túlnyomó része szinghallez... minden szinghallez... a britek csak ellenőriz­nek és üzleteket kötnek. — És Gandhi? Van valamilyen hatása Ceylonra? — Gandhi? Nem! Az csak Indiában él! In­diának semmi köze nincs Ceylonhoz! Az egé­szen más! — A páriák felszabaditására irányuló tö­rekvés nem váltott ki Ceylonban szociális mozgalmat? — Nem! Mi kétezer éve élünk igy! A Keleti Újság egy ceyloni ajkán. Megkérdezem, hogy hallott-e Richard Voss ceyloni regényéről a Szent Gyűlöletről. Tagadóan rázza a fejét- Nem is csudálom, mert az angolellenes háborús regényt aligha fordították le Londonban. A regény hősnője jut eszembe. Rodiga volt, a legmegvetettebb kaszt tagja. — Igaz, hogy vannak Rodigák? Megütközve néznek rám és megkérdeznek, hogy homian hallottam róluk. Mondom, hogy Voss foglalkozik velük a könyvében- Egészen fagyosan válaszol az assessor: — Vannak... azok tisztátlanok! — És tényleg olyan szépek a lányok? — Szépek! Látom, hogy nem szívesen beszélnek érről a témáról, hát megkérdem tőlük, hogy mit tudtak Magyarországról mielőtt idejöttek- Hangosan nevet mind a kettő. — Pontosan annyit, amennyit a magyarok Ceylonról! Európában van, a fővárosa Buda­pest, mely a Duna mindkét partján fekszik és nagyon szép. Körülötte nagy pusztaság van, ahol állatokat tenyésztenek! — De most már tudunk mindent — teszi hozzá. Majd otthon tartunk előadásokat és Írunk is Magyaror­szágról. — És a dzsembori? Meg voltak elégedve? — Oh! Rendkívül! Nagyon szép volt és jó! Csak a paprika! Nevetnek és mutatják az ajkukat, hogy összeégette őket. Megkérdezik, hogy hova irok róluk. Mi­kor mondom, hogy a Keleti Újságba, próbál­ják utánnam mondani. Persze nem sikerül és ezen nagyon mulatnak. Megint kezet rázunk és biztositjuk egymást kölcsönös barátsá­gunkról. — Szervusz! Szervusz! — kiabálják nevetve utánam, aztán elnyel bennünket az izzó pesti ucca. Azóta világváros lett Pestből. Kiballagok a korzóra, hátha ott akad is­merős. A kávéházakban is csupa idegen üldö­gél. Az egyik asztalnál egy erdélyi atyámfiát pillantom meg. Nagy örömmel üdvözöljük egy­(Nagyvárad, augusztus 22.) Ma reggel nyolc óra tájban óriási izgalmat keltett Nagy­váradon a futótűzként elterjedt hir, mely sze­rint kigyulladt a városi villamosmü. A tűz­oltók autókkal azonnal kivonultak, ugyan-; akkor pedig ötven rendőr futólépésben a hely­színre sietett. Pár perc mnlva a városban megálltak az összes villamoskocsik, mely körül­mény fokozta a lakosság izgalmát. Szerencsére azonban a tűz nem volt olyan nagyarányú, amint azt elhíresztelték, de rop­pant veszélyes volt, mert ha a villamosmüvek kazánházának tetőzetén kiütött ttiz miatt a ka­zánokat fűteni nem lehetett volna, egyrészt megáll a vízszolgáltatás és lehetetlenné válik minden oltási kísérlet, másrészt pedig kazánrobbanás történhetik, ami borzal­mas katasztrófát von maga után. A villamosmüveknek harminc évvel ezelőtt épült fel a kazánháza, amelyben 10 óriási be­épített kazán van, egy épületben a gépházzal de attól természetesen vastag tűzfal választja el. A tetőzet kétszeres deszkanyagból áll, me­lyet azonban bádoglemez fed kívülről. A bá­dogtetőzeten napok óta reparálási munkálatok folynak, illetve forrasszák a lemezeket. Egy Újvári nevű bádogos dolgozott a tetőzeten és nagyon, valószínű, hogy a harminc év óta állandó hőségben lévő deszkanyag az olvasztás hevétől fogott tüzet és pillanat alatt lángba borult. A villamosmü személyzete, midőn meglátta a tüzet, előbb Minimax tüzoltószerrel próbálta oltani, de a tetőzet magassága miatt ez a ki-, sérlet csődöt mondott. A tűz pillanatok alatt elterjedt, nagyobbo­dott s ezt látva, a villamosportása meghúzta a vészharangot, mire az egész személyzet, az iro­dai tisztviselőkkel egyetemben, hozzálátott az oltási munkálatokhoz. Bazilli Mihály igazgató merész elszántsággal bement a sötét füstben álló kazánházba és onnan dirigálta az oltási munkálatokat. Látva, hogy házi oltásuk ered­mást. Feljött Szentistvánra egy kicsit körül­nézni. Az impériumváltozás óta nem járt ide­fent. Meg van illetődve. Azóta világváros lett Pestből. Beszélgetünk az otthoniakról — pa­naszkodunk egymásnak. Lassan alkonyodik és a budai oldalon kigyulnak a reflektorok. A Halászbástya kristálycsipkéi csillogva tűnnek fél a sötét égbolton. Szent István hatalmas lo­vas-szobra gigászian feketélik a Mátyás-tem­plom tündértornya előtt. A Citadella fényár­ban úszó falai alatt Szent Gellért szobra vá­lik ki hófehéren a hegy masszív sötétjéből. Lassan özönleni kezd a tpmeg a Duna- partra, pedig csak órák múlva kezdődik meg a tűzijáték. Megtelnek a kávéházak és a szé­les korzón összezsúfolva hullámzik az ember­tömeg. Néhány vadonatúj egyenruha kevere­dik el a tömeg ezerféle színében. Hadnagyok- Ma avatták őket a Ludovikán. Bábeli nyelvzavar. A Duna felől enyhe szél mozditja meg a levegőt és suhogtatja az asszonyok szoknyáit. Erdélyi atyámfia szótlanul bámul a budai partra. Ki tudja min gondolkozik. Körülöt­tünk zsibonganak az emberek. Bábeli a nyelv­zavar és nehéz parfümfelhők úsznak az asszo­nyok után. Végre feltűnik egy-két ismerős ara is. A korzó örökös szeladonjai. Önkéntelenül elmosolyodok- Úgy sodródnak a tömegben, mintha ők volnának az idegenek. A Gellért-hegyen kialusznak a reflektorok és hatalmas dörrenéssel szökik az ég felé az első rakéta, utánna a másik, harmadik, száza­dik. Az ég izzó fénycsóváktól piroslik. Ember ember hátán szorong és bámulja a pompás színjátékot. — Budapest ünnepli vendégeit — aztán elcsitul minden és a pestiek hétköznap­jába bukik a pestiek nélküli pesti vasárnap... Zathureczky Gyula. ménytelen marad, telefonon kihívták' a tűz­oltókat, • kikapcsolták az ipari áramot, úgyhogy egyszerre megszűnt az ipari gépekkel dolgozó vállalatoknál a munka. A kazánokban azonban fenn kellett a tüzet tartani, ami emberfeletti munka volt a füst­tengerben, a tetőzetről aláomló tüzes, üszkös deszkadarabok között. A tűzoltók Serac főparancsnok vezetése alatt a hívástól számított öt percen belül a helyszínen teremtek és két- és félórai fáradsá­gos munka után lokalizálták a tüzet. Megje­lent Egri polgármester is, kinek intézkedésére a vizmü beszüntette a város részére a vízszolgáltatást, hogy a viznyomást a villamosmüvek felé koncentrálhassák. Az oltás alkalmával öt tűzoltó megsebesült. Négyen könnyebben, egy Magyar János nevű tűzoltó _ azonban elég súlyosan, mert a nagyváradi tűzoltóság gázmaszkokkal még nincsen felszerelve, egy erős vizsugár hatolt a szemébe, ugyanakkor pedig lángoló gerenda esett a fejére is. A kár jelentős, azonban a villamosmü biz­tosítva van s igy nagyobb része megtérül. Megindították a vizsgálatot annak kideríté­sére, hogy a tüzet valóban a forrasztás követ­keztében keletkezett hő okozta-e, avagy gyúj­togatás. i IVIatild-fSorviz és az Előpataki-Borfiz Romániának két legjobb lúgos ásványvize. Kérje mindenütt csakis ezeket a termé­szetes ásványvizeket.-Főlerakat Kolozsvár és vidékére: Hamlet József, strada Paris 38. Kutkezelőség: Fleischer György, Brassó Pánik Nagyváradon a villamosuli'í kazánházának kigyulladása miatt «■»■■■'■ ——— Csak a véletlen mentette meg* Nagyváradot beláthatatlan katasztrófától —' Öt tűzoltó oltás közben megsebesült

Next

/
Thumbnails
Contents