Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-23 / 191. szám
Szerda, 1933. augusztus 23, KtlETlUjSKG 1555«55«iiiÎiiiBu^i«îB5mmiB15E355bB |5 Beszélgetés a 103 éves Geszti Mihállyal, a kivégzett Nagy Sánelor tábornok volt oráonáncával Az utolsó erdélyi negyvennyolcas honvéd beszél a múltról, Világosról, az aradi tizenhárom vértanú kivégzéséről, aminek szemtanúja volt, meg a nyíllal lövő szabadcsapatokról (Nagyvárad, augusztus 18.) A vasúti állomással szemben levő hegyoldal egyik kapaszkodó kis zsákuccájában, alacsony, rácsos kerítés mögött, gyümölcsfáktól körülvéve, idillikus szépségében áll egy alacsony kis ház. Udvaráról, amikor a kis kapun benyitok, egyszeribe vagy tiz, kopaszra nyírt kis kutya ugrik felém nagycsaholva, mintha csak féltenék az idegentől azt az öreg, fehér szakállu aggastyánt, aki az udvar közepén, dús termésű szilvafa alatt, szájában füstölgő csibukkal mozdulatlanul, szinte mereven ül egy karszéken és észre se látszik venni az idegent és semmit sem látszik törődni az éktelen kutyasikitással. (Ugatásnak nem nevezhető a kis kopasz kutyák okvetet- lenkedése). De annál inkább észrevesz a kis ház asszonya, Hegyes! Imréné, aki szintén ott ül egy másik széken a mozdulatlan aggastyán mellett. Mint régi ismerőst köszöntének, Hegyesiné is, meg az agg ember is: Geszti Mihály 48-as honvéd, a klvég- íett Nagy Sándor tábornok ordonánca, aki 1830. augusztus 18-án, tehát egy napon született néhai Ferenc József császárral és királlyal, ma, pénteken töltötte be életének 103. évét. A ritka magas életkor évfordulója, amellyel az aggastyán élete második évszázadának negyedik esztendejébe lépett, kihozta a krónikást ide hozzá, megtudni, vájjon hogyan gondol vissza a régmúlt nagyidökre, mit érez a jelenben és vájjon remél-e még valamit a jövőtől. Geszti bácsi élete — amint ö mondja — a „forspont“ nyugalmas, lassú korszakában kezdődött, aztán, gőzgépen, villanyon keresztül belényult a rohanó uj idők autók, Zeppelinek, repülőgépek ellenállhatatlanul előtörő korába és aki három generációt maga mögött hogyva a negyedik generáció fejlődését is megérte. Geszti Mihály élete. A két kutyáról, az Amosról és Báróról, mialatt egyiket ölbe veszi az öreg hadastyán, azt mondja, hogy azok az ö unokái. Gyermeke tudniillik sohasem volt az öregnek. Feleségével az 50-es évektől a 80-as évekig élt együtt, amig az meg nem halt, de házasságukból gyermek nem született. Foglalkozására nézve hajdan szövő takács volt. Büszkén beszél róla, hogy milyen jó szöveteket szőtt, sokkal fáintosabbakat — mondja, — mint a mai szövetek. A negyvennyolcas szabadságharcra, amelyben Nagy Sándor tábornok táborában vett részt, szívesen emlékszik vissza az öreg, bár emlékezete ugyancsak kihagy már és bizony félperceket kell gondolkoznia, amig Végre a feltett kérdésre felelni tud. — Geszti bácsi — mondjuk neki — most vasárnap volt 84. évfordulója a világosi fegyverletételnek. Emlékszik-e még rá? — Hogyne, hogyne emlékezném. Sohase felejtem el, amig élek... Le kellett tenni a fegyverünket, csak a mundér maradt rajtunk. — Hát aztán miért kellett letenni? Nem volt talán már mit ennie a csapatoknak? — Dehogy nem volt. Nagyon is bőven volt. Állandóan gyönyörű hízott ökröket hajtottak utánunk, kenyerünk is volt bőven, — Mi pedig úgy tudjuk, hogy a csapatok már éheztek. Szalonta környékén például a dinnyeföldön félig érett dinnyékre vetették magukat, annyira éhe- sek voltak. — Nem igaz. Rend volt, ennivaló volt. Görgey, meg Kossuth gyakran kijött közénk lóháton és jól gondoskodtak rólunk. — Pénzünk is volt bőven. Olyan bankók voltak akkor, hogy egy Íven sok volt és ollóval, amit mindig a szivarzsebünkben hordtunk, vágtunk le belőle annyit, amennyire szükség volt. — Kétféle bankó volt akkor — magyarázza az öreg — a gróf Almássy-féle és a Kossuth-bankő. A Kossuth-bankő, az én gazdámé, vörös színű volt, az Almássyé fekete. Geszti részt vesz az aradi kivégzésen. — No még egy kérdést a múltjából Geszti bácsi: látta-e az aradi vértanuk kivégzését? ■t—t Láttam, bizony, 1849, augusztus 13-án, amikor leraktuk a fegyvereket, kaptunk egy obsitos levelet és szélnek eresztettek bennünket. Váradra kellett jönnünk és itt a várban ,,abführolni“ kellett a mundért. Attól fogva aztán civilek voltunk. De pár hét múlva hivatalos Írás érkezett, hogy „forsponton" menjünk Aradra. Ott felállítottak bennünket a Maros partja mellett körben és végig kellett néznünk a kivégzéseket: talán hatot íőbelöítek, a többit felakasztották. Damjanichot akasztották. A harcban részvettek velünk együtt civilek is, azok a katonaságtól kaptak puskát, de azonkívül nyilaik is voltak. A nyíl aztán csak a veszedelmes szerszám — magyarázza az ősz veterán — ahová bemegy, onnan csak hússal jön ki, aztán nincs hangja. Ezek a civilek nem nézhették végig a kivégzéseket. . — Es mégis szeretné, ha megint mehetne a. szabadságharcba? — Mennék én szivesen. Jó dolgunk volt ott. Geszti bácsi nagy múltjából ime tehát egy érdekes részlet: a világtörténelem egy kis mozaikdarabja. Amikor Ferenc Józsefre vonatkozóan kérdezem, elmondja, hogy 48 éven át apanázst kapott tőle, amiért (Berlin, augusztus 22.) A lipcsei főtörvényszék előtt szeptemberben fog megkezdődni a Reichstag palotája felgyujtásának bünpere. A főtörvényszék ügyésze levelet kapott Romain Rollandtól, aki közölte a vád képviselőjével, hogy a parlamenti gyújtogatás ügyében megalakult nemzetközi vizsgálóbizottság olyan bizonyitékok birtokában van, ámenek a főtörvényszék birái előtt kétségtelenné tennék, hogy a palota felgyujtásában Torgler német, Tanew bolgár és Dimitrij Popow orosz kommunisták teljesen ártatlanok. Az iró közli az ügyésszel, hogy a vizsgálóbizottság a mentőtanuk egész sorát tudná felsorakoztatni a bi- róság elé, ha ezek számára salvus conductus t adnak. Romain Rolland azt is kéri, hogy az ügyész ne ellenezze azt, hogy a vádlottak külföldi alattvaló védőket választhassanak. Az ügyészhez intézett levél politikai és jogászkörökben nagy feltűnést kelteti A főügyész ezt megelőzőleg a következő levelet irta Romain Hollandnak, aki már júliusban jelezte, hogy egy nemzetközi bizottság akar foglalkozni az üggyel: egy napon született vele. Még IV. Károly idejében is kifizették neki az apanázst a váradi városházán. Nem akar Pestre költözni. — No és most — kérdezzük — nem szeretne jobb módban élni? — Nem, — hangzik a makacs, szinte haragos féléiét — jó ez nekem igy. — De hát miért nem akar Pestre felmenni? Ott tejben-vajban fürösztenék. — Dehogy megyek. Akartak vinni, de nem megyek. Az invalidus házból már mindenki kihalt, nincs ott ismerősöm senki, itt meg ismernek. Szüleim sírja is itt van. Az öreg ölbe veszi az egyik kis kutyát, a Bárót, az csókolja arcát, orrát. — Most fordulok a negyedik évembe. — mondja. így mondta: a negyedikbe. Vájjon meg tudná-e mondani, miért? Vájjon azért-e, mert sok volt neki kimondani: száznegyedik, vagy tán azért, mert ösztönszerüleg érzi, hogy, második gyermekkorát éli? — De a születésnapomra egy tyúkot, meg két kacsát vágattatok le — mondja dicsekedve. — Igen bizony. A tyúkot levesnek, a kacsákat meg kisütve. Hegyesiné, aki féltő gonddal vigyáz az öregre, megerősíti az öreg állítását. A százhároméves ember életrendje. — Geszti bácsi — szólok ezután — jól figyeljen rám, értse meg, amit kérdezek most: hogy csinálta, hogy ilyen magas kort ért meg? Hogyan élt mindig? — Rendesen. Átlagosan 12 órát dolgoztam napontjf, reggel 7-töl este 7-ig. Aztán rendesen ettem, de a te- hénhust mindig kerültem. Aludni pedig csak annyit aludtam, amennyire szükségem volt. A borocskámat mindig megittam, ma Is megiszom az én két decimet és reggelenként se vetek meg egy pohárka rumot. Dohányozni is mindig szerettem. Komoly beteg sohase voltam. Pár évvel ezelőtt a látásom meggyengült, de tavaly óta már megint nem hordok szemüveget. Ötvös Béla. Igen tisztelt Romain Rolland Ur! A birodalmi gyűlés épületének felgyujtása ügyében a párisi német nagykövethez 1933 július 19-i keltezéssel intézett levelét eljuttatták hozzám. Ebben azt juttatja kifejezésre, hogy vizsgálódásai semmi kétséget nem hagynak önben arra nézve, hogy a Reichstag felgyujtásában bünrészességgel vádolt polgárok ártatlanok. Szabad feltételeznem, hogy ennek a feltevésének bizonyitásképes tényleges alapja van és mivel a német vizsgálati hatóságoknak a legnagyobb érdekük az, hogy a tényállás minden irányban maradéktalanul tisztáztassék és a vádlottak ártatlanságának bizonyítékai is kt- mutattassemak, a legnagyobb hálára kötelezne, ha a kezei között lévő anyagot hozzám eljuttatná és lehetővé tenné, hogy a folyamatban lévő eljárásban azt értékesítsük. Az illetékes hely nem közli, hogy a két levélre érkezett-e válasz és ha igen, az milyen tartalmú. Erre a cikkre terjesztette be azután Romáin Rolland újabb válaszát, amelyet fentebb ismertettünk. ÉRTESÍTÉS A cluji villamosmüvek előnyös feltételek mellett villanyvasalókat bocsájt a közönség rendelkezésére. A havi kölcsöndij 30•— lej. __ Tizenkét havi kölcsöndij lefizetése után a vasaló a fogyasztó tulajdonába megy átNormális világítási dijak mellett a vasalónak félórai használata 2'35 lej; rabatkedvezmény mellett pedig V41 lejt tesz ki. Érdeklődők forduljanak a villamosmüvek állandó kiállítási üzletéhez: strada Memorandului (Unió ucca) 13 sz. ROMAIN HOLLAND a lipcsei főtörvényszékhez beterjeszti a bizonyitő anyagot, hogy a Reichstag épületét nem a vádlottak gyújtották fel
