Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-09 / 154. szám
IO KllEtiüJSSC, Vasárnap, 1933. 'julius 9. írja Ny ir ti József A gyermekünk Olyan setét este volt, hogy szédültünk bele. , Fáradtan hevertünk a tűz mellett, mert egész nap vágtuk a füvet. Karunk, hátunk zsibongott, szemünk elnehezedett, homlokunkból most párolgóit el az egész nap belegyüjtött napfény. A tiiz megvilágította felettünk a virágtetős fenyőfát, s ágai, mint a tűz forró aranyat >1 belehelt zöld szárnyak áldólag nyugodtak felettünk. Bence aludt el a szalonnapiritás mellett. A magyarófa-nyársra tűzött, csipkézett szalonnát bele-belemártotta a hamuba, ahogy ejtegette a fejét. A lehulló zsircseppek kicsi lángot vetettek a tűzön. Pirult, barnult, kunkorodott az étel, s a rókánk éhesen leste a bokorból. Későn volt. A csillagok is fáradtak voltak, s úgy ültek az égbenyuló hegyek fáin, mintha piros madárkák szállottak volna rájuk éjjeli nyugodalomra. Az ég Isten összeráncolt, borús homlokának látszott. Mondonp ültünk s csámcsogva rágtuk a szalonnát, mikor a róka tutulva elugrott a sűrűbe, s Tibód Feri, — aki elvette volt Emri Julist, a Bence első szeretőjét, — az ölében kicsi gyermekét hozva, a vállán egy kudus szőr- átalvetővel lerogyott a tiiz mellé. — J‘estét! — köszönt bánatosan. — No? — hökkent meg Bence. A Tibód Feri feje csapzott volt, a keze szürke, gúnyája szennyes, lelke rettenetes. Nézte a tüzet, mint a megigézett állat. A gyermek moccanás nélkül ült a kicsi fenekin, ahogy letette az apja. — Meghót! — mondotta szárazon az ember. Benőinek kiszökött az álom a szemiből a nehéz sejtelemtől. Izgalmában szinte ráugrott az emberre. — Ki te? Fel sem nézett Tibód Feri. — Hát Julis! Az asszon!... A csontjai ropogtak Benőinek, ahogy hirtelen rászakadt a nehéz csapás, bődiilésre nyitott nagy fekete szája úgy maradt tátva. Egy szó nem sok, annyit se tudott szólni. Helyette én makogtam a részvétmutatást, ahogy illik. — Az elég baj! Az a! — Mindjárt két hete! — pillantott rám köszönettel a nagyfejü ember. Félbajusza hiányzott, amit Bence kitépett volt az utolsó verekedésüknél. Csak a piros forradás látszott. — Nem hallottuk! — mentegetőztem. — Eltettük! Isten nyugtassa! — mondotta Feri. Bence torzította, rágta a száját, hogy visz- «zafojtsa a sirást, de nem tudta megállani könnyek nélkül. — Mindaketten erősen szerettük! — szaggatta ki a melléből a szót. — Erősen! — iismerte be Tibódi Feri is. — Olyan fehórnép nincs több! — Nincs! — bólintott Benei. A kicsi gyermek ültében elaludt, fejecskéje előretörött. — Le kéne fektetni! — szántam meg. Mindjárt ugrottam is, s felöleltem egy kis boglya szénát, hogy ágyat vessek neki. A harmatos tetejét ledobtam, belől még meleg volt a széna a beletemetett napsugártól. Akkor már a gyermek a Bence ölében volt, s ketten nézték, gyönyörködtek benne a tűz világánál. Megható volt ez a két vadember az alvó gyermekkel. — Megcsókolhatom? — kérdezte gyengéden Bence. 1 — Neköd hoztam! 1- rázkódott meg a másik. — Legyen a tiéd!... A te fiad!... Viselj gondot reá!... — Ha Istened van, mit akarsz? — döbbent meg Bence.-— Én má megyek! — mondotta elszántan az ember. A szó megütötte a fülemet, ahogy aa ágyacskát vetettem a gyermeknek a tűz mellett. — Nehogy valami bolondot csinálj, Feri! — Maga ne szóljon belé! — mordult reám Uz Bence. — Mit ért maga a szegény ember dolgához! — Hadd el az urfit! — védelmezett Tibód Feri. — Hisze* jót akar! — Mindenbe ne üsse belé az orrát! — ellenségeskedett Bence, de mindjárt el is szégyelte magát. — No nem azért mondom urfi! No urfi lelkem! Engedjen meg! — A súj a dolgodot ette volna meg! — ér- zékenyedtem el magam is, mert tudtam, hogy csak a nagy bánat vette el az eszit. A gyermek ágya elkészült. A tüzet közelebb húztam, hogy ne fázzék. A havasi écca- kák hidegek. A Bence mocskos bundájával betakartam az ártatlant. A tűz langja virrasztóit fölötte. A széna-bölcső illatozott, az éjszaka vénült. A két ember ült meredten, szótlanul. Az álom pillanatra engem is elkábitott, szédültem — Semmim sem maradt! — hallottam a Tibód Feri hangját félálomban, mintha a másvilágról jönne. — Nincs nekem mit keresnem ezen a földön!... Mindent elautam, de minden adósságot kifizettem. Ami ş^a'fadt, éppen hogy a temetésre elég volt. " N,.\ — S most mit csinálsz? — kérdezte Uz Bence. — Átalmegyek Moduv^n’l!'szerencsét próbálni. ‘ fJ — Segijjen a zisten!, —^sóhajtotta Bence. — A gyermeket itt bagyopj,,, Jobb kezekre nem hagyhatnám... Viselj gondot reá! — ha- gyakozott. — S ha vissza nem jőnék, akkor lögyön a tiéd... Az ő névé ,<É _ Benei, mint a tiéd... Az asszon akarta, hogy annak körösztöl- jük... Az Uz Bence arca felragyogott. Szent fogadásul odavetette a másiknak nagy, darabos kezét. — Az Isten ingom soha meg ne segijjen, ha a telkemet es ki nem teszem a gyermekért! — Akkor jó! — nyugodott meg a másik. Hogy azután mit végeztek ketten, mit nem, azt nem tudom, mert a fák ingadozni kezdettek felettem, agyam fekete bugyborékokat vetett, s a szemem békoppant. Nyugtalan, szaggatott volt az álmom, küzdöttem az éjszakával, de csak tova hajnal felé tértem magamhoz. Tibód Feri eltűnt, Uz Bence egyedül ült a tiiz mellett, s őrködött fölöttünk. — Hol van Feri? — szólottám hozzá rosz- szat sejtve. — Ne kérdezze! — Őt es az Isten vezeti kézenfogva, mint a többi szegényembert. Szépen virradt. Az erdő lankadt volt a harmattól s a fii nedves, mint a hideg kígyó háta. A madarak borzosra rázták magukat az ágon, a medvénk ásított, s bennebb vonult a sötét csapáson az erdőbe, amelyből rothadt meleg áradt ki. Bence derékig meztelenül mosdott a hűvös patakban, s veres volt a háta a hideg víztől. A nap akkor nyitogatta szemeit a haaz éj nagy özönvizében. Most Hell előfizetnie a Keleti mert annak a páratlan méretű érdeklődésnek hatása alatt, mellyel olvasóközönségünk UsmtUó Kálmán eredeti, dönyvalaUban sehol meg meist Jelent, legújabb regényét fogadta, elhatároztuk, hogy eleget teszünk a hozzánk mindenünnen beérkező megkereséseknek és mindazoUnaU, aUiU legkésőbb Julius 20-áig előfizetned a Keleti Újságra, visszamenőleg áijtalanul megUiilájiiU az összes eddig megjelent folytatásokat tartalmazó lapszámainkat. Ezzel is elősegíteni kívánjuk, hogy a magyar közönség minél kevesebb anyagi áldozattal jusson hozzá ahhoz a rendkívüli élményhez, melyet a gonr rrö „ Tehints ide — Tehints óda“ ímrno* ez a szenzációs érdekességül, a békebeli Nagyváradon játszó, valóban megtörtént eseményeket, tényleg élő szereplőkkel és utolérhetetlen szinességgel lepergető regény mindenki számára jelent.
