Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-09 / 154. szám
Vasárnap, 1933. Julius 9. KuetiUjsxg If Pesti levelek A Mancizmus, avagy elegánsak a nők és kopottak a férfiak (Budapest, julius 8.) Nem emlékszem rá egészen pontosan, inkább csak az az érzésem, bogy soha annyi elegáns nőt és kopott férfit nem lehetett együtt látni, mint ma. Ez az ucca általános képe — de mindenütt, kávéházban, színházban, moziban —- egészen kínosan rosz- szul öltözött, kitaposott cipőjíi, rojtosodó nadrága, fényeshátu, férfiak ödöngenek elegáns nők mellett. Ez régebben mégse igy volt. Az elegáns nőkhöz elegáns férfiak tartoztak, a kopott férfiaknak viszont megfelelő hölgyük volt. Most néha úgy fest egy-egy pár, mintha nein tartoznának egymáshoz. A nő majd elrepül, a férfi ott kullog mellette. Már koratavasszal gyanús volt nekem a dolog, de óvatosan vártam vele, hogy kicsit nyárba forduljunk. A tavasz csalóka ám, ta» vasszal úgy kiviritanak nők és tudjaistec szebbek lesznek, megkedvesednek, mutatésabbak. Vagy talán más szemmel is nézzük, tavaszi szemmel? Mindenesetre vártam egy kicsit. Talán ők is úgy látnak bennünket! Talán ők is szebbnek látnak? De nem, ez lehetetlen Mi átlag épen olyan kopottak vagyunk, amilyenek voltunk a télen. Ők pedig — már régen elmúltak az első tavaszi napok — még mindig virágoznak. Jó, tudom, hogy a rosszul élő középosztály nőinek a ruhája olcsóbb, mint a férfiaké. Egy kis bemberg anyag, egy kis fehér vászon, csöpp organdi bluzocska, kültelki varróné — tudod szivem, szalonban dolgozott és nagyon ügyes, csak lassú •— summa-summarum, harminc-harmincöt pengőből ki lehet állani és a nő úgy illeg-billeg benne, mintha egyenesen a Film» fun-ból szállott volna alá: mit szólsz édesem, senki nem mondaná, hogy nem a Váci uccából való. Szóval a dolognak ezt az anyagi részét belekalkuláltam divatértekezésembe, azenban ha csak a Károly körúton végigszaladok és benézegetek a kirakatokba, látnom kell, hogy a férfiruha viszont olyan olcsó lett, hogy ötven- hatvan pengőből tip-top gentlemanünk maszkírozhatja magát az ember, erre a nehány nyári szép napra. S mivel egy nő tavasszal átlag nem egy ilyen toalettet csináltat, hanem mondjuk kettőt, az arány megvan. És mégis..., ők gretagarbósdit játszanak a kis otthonmoshatóban, mi pedig Chaplinként csámpázunk mögöttük. Ez engem bosszant. Az ellentétek már annyira kiáltók, — ugy- látszik egyre dühösebb leszek, csak tovább —- annyira kiáltók, hogy egy jobban öltözött férfi, ha nem kimondottan finoman elegáns — már-már ficsurként hat. A nők elöltözik a férfiak részét is és ez nem szép tőlük. De igazán igy van. Van ennek eg> egészen komoly háttere is éspedig az, hogy az a fiatalember, kinek mondjuk százhatvan pengő havi fizetése van — boldog fiatalember! — az abból él, eszik, lakik, esetleg az anyját segíti, öccsét taníttatja stb., sőt nősülésre gondol, a szerencsétlen, stb., stb. Ez bizony nem vehet magának szezononkint másik ruhát, ha pedig épen meg is nősül, akkor teljes életére lemondott arról, hogy például valaha is szmokingja lesz. Legfeljebb csodára várhat. Ezzel szemben igen nagy tömeg olyan kereső nő van, —* büszke rá, hogy ő keres — aki otthon lakik a szüleinél és a fizetését elöltözl. Közepes, sőt jókeresetii apák protekciós lányai ülnek az Írógépek mellett és harsányan nem szégyenük, hogy dolgoznak. Pedig nyugodtan szégyelhetnék. „Ó, a Klárika maga keresi a ruhára valót.“ „A Mancika egy bundát spórolt össze magának, a drága.“ A ménkű vágja meg az ilyen Mancikát. Egyáltalán nem tudom tisztelni az ilyen kereső hölgyeket, akik egy bundára valót spórolnak ősze. Tessék lakást fizetni, kosztolni, stb. és azonkívül egy bundát sporolni össze. Az kunct. De a család nyakán, a papa számlájára élni s a fizetést mozira, motoros vikendre, fényképező gépre költeni — noha ez mind jó — a mai viszonyok között legalább is lelkiismeretlenség. Két-három diplomás fiatalemberek uccát sepernek vagy havat lapátolnak s ha ez sincs, akkor nehány jó kővel a zsebükben, a Dunába ugrálnak és élelmes kis Mancikák egy bundát spórolnak össze. Ez adja az ucca képét. A százhatvan pengős fizetésű férfiak kenyérre keresnak — arra a bizonyos betevő falatra, az ugyanilyen jövedelmű nők, — tisztelet a kivételnek, — bundára keresnek, müselyemre, vasárnapi dzsesz- szes teára s az obiigát két-három aranykarpe- recre, amely belül üres. Ez jellemzi az egész gazdálkodást: kívül cizellált, belül üres. Ha ezeket a csip-csuppnyi kis állásokat férfiak töltenék be, többen nősülnének és ez a Klárikáknak és Mancikáknak is jobb volna, így a bunda tart egy-két évig, a karperec ket- tőig-háromig és a fiatlanság mondjuk még tízig. Ha ezek a lányok aztán rászorulnak idővel, hogy komolyan megkeressék a kenyerüket — meghal az apja, megnősül a bátyja, stb., akkor látják, hogy mit jelent ez tulajdonképpen. Ha meg férjhezmennek egy kistisztviselőhöz, aki nem tudja'tartani azt a nivót, amit a „maguk kenyerén“ megszoktak, akkor kész a tragédia. Hosszú és bonyolult lánc ez és egyetlen fortélya volna a csomónak, ne menjen állásba és ne kapjon állást a Mancika, akinek csak bundapótlék a fizetése. Hiszen van má,r erre törvény. De mint minden ilyen törvény, ez is a kisexisztenciákat nyomorgatja. Például elveszítik állásukat olyan állami alkalmazásban lévő nők, akiknek a férjük is az államot szolgálja. Természetesen naiiKttttPtm^^F******11,1***1**** 1 ORPHEUS A végzet utján mentem este későn. Mögöttem multam bűnei loholtak Acélsisakkal, gyilkoló szemekkel. Ők sodortak, vágyén vezettem őket? Robajlott a kisértetes menet. Hallottam, hogy recseg Minden eresztékébén a világ, Hogy hullanak levelenként a fákról Imádott életek, Hogy telnek be néma tragédiák, Omlik tovább Nemzet, család, testvér, barát, Dultan merednek boldog otthonok S lánggal lobog Minden szivemhez tapadt drágaság. Éreztem, nincs hajnal és nincs jövő És nincs remény Se másnak, se nekem S dübörgött eltévesztett életem. S akkor megszólalt halkan, édesen Majd egyre erősbedő hangokon, Ezernyi változatban Az ut melletti sötét bokrokon A csalogány. Mélabusan fütyölt, Trillázott, csattogott, Hogy megbüvölve megállottám én És mögöttem megálltak A láthatatlan rohamosztagok,. S belémnyilalt egy nagy vigasztalás: „A Labdakidák is megálltak volna A sorsuk vonalán, Igy megbüvölve, mozdulatlanul, A Fátum is szünetet tartott volna, Ha vándorutján arra tévedt volna Lantjával Orpheus.“ REMÉNYIK SÁNDOR *A hat v*gsö sor Ravasz László gondolata. gyón kevés miniszteri tanácsos feleség szolgál, mint dijnok, tehát ez azokat sújtja, akik két kis állami fizetésre állottak öss2e családot alapítani. Az eredmény már benne is van egy kitűnő statisztikai táblázatban. Szaporodnak a válások. Mert igen sok ilyen férj és feleség inkább válik, semhogy egyikük állását veszítse. Elválnak — szinleg. És együtt maradnak vad- házasságban. Ez tény. Ismét egy jelentős tényező tehát, — hogy kissé nagyképűen szóljak — ami előmozdítja az úgynevezett családi élet amugyis ingadozó szentségét, amelyen nyugszik a polgári társadalom. Dehát nyugszik? Nyugalom ez? Az amolyan bundára spóroló dolgozó nÖ típusa, az élelmes Klárikák és Mancikák tér- fogialása az, ami az ucca ilyen furcsa képet adja. Elegáns nők, kopott férfiak. Ennek s maneizmusnak — nevezzük igy — van még egy következménye. Hiszen a nő, mint egyenrangú dolgozó, végtére is még nincs egészen elfogadva. Hittler például egy hetven milliós nemzet nőit küldözgeti vissza a fakanál mellé s biztatja őket, hogy szüljenek. Tehát az ügy — a nő minden téren való munkaegyenjogusi- tása — még nem elintézett dolog. Átmenet ez s mint minden átmenet, kellemetlen. Kellemetlen például azért, mert egyelőre ott tartanak, hogy megtanulták kevésbbé becsülni a férfi munkáját. A házasság építményéhez pedig ez is szigorúan hozzátartozik. De a nő belekóstolt a munkába és egyelőre azt a konzekvenciát vonta le — ez nem a végső, de ez a pillanatnyi, itt tartunk — hogy: á, mit nagyképüsködnek a férfiak, hiszen mindezt mi is el tudjuk végezni! Mi is lehetünk orvosok, mérnökök, stb. Ezt persze nem a ténylegesen egyenrangúan képzett és igazán orvos, vagy mérnök nő mondja, .aki komolyan tisztában van a munka fogalmával, ezt azok a kis nők mondják, akik sem nem orvosok, sem nem mérnökök, tudnak egy kis gyors- és gépírást, ezen az ulapon már voltak is egyideig állásban „majd munkaközben belejövök“ jelszóval, egy bundácskát spóroltak össze és nem birnak at nagyfene önállóságukkal. Ezt a ruhára kereső Klárikák és a mancizmus más kis nagyképüjei mondják, akik megszagolták a munkát, de nem értik meg. Ezek nagyon kedvesek egyébként — egytől-egyig filmszinésznő akar lenni —, de ártalmasak és a dolgozó nő problémájában való jártasságuk — amelyről ők csiripelnek a legtöbbet ■— dedó-jellegti. Na, alaposan összeszidtam őket — már régen a begyemben voltak — és most letérve erről a komolyabb tárgyalási alapról, megpróbálok még egy magyarázatot találni a női és férfiöltözködés ilyen eltolódására. A sport, az utóbbi években egyre nagyobb teret hóditó testkultusz. Ennek is ugylátszik kétféle értelmezése van, egy nő és egy férfi értelmezése. A férfi: sportol, kevesebbet eszik, lehetőleg nem_ iszik, esetleg nem is dohányzik, a ruházatát is leegyszerűsíti, kényelmesiti, megszaba- ditja bizonyos sallangoktól. Hol vannak már a régi nagyképü magas gallérok, kemény kézelők, keménykalapok — cilinder! — hol vannak már! Egy-egy banketten. A walesi herceg a légiin a epélyesebb alkalomakkor is puha gallért hord. A nő: szintén sportol, diétázik, bizonyos régebbi értelmezésű gömbölydedségeit ledolgozza, izmos lesz s egyrészt igy bizonyos mértékig hasonlítván a férfihoz, el kezdi utánozni ross& szokásaiban, mint a serdülő gyerek. Másrész?, amit igy nyer szépségben, azt igyekszik az öltözködésével kihasználni, emelni. Dühöng a szépségkultusz és Csipigómacskáson épen úgy misst választanak, mint Párisban. Soha üresebb bálvány talán nem volt a női szépség, mint ma, amikor egyenesen tömeghisztéria. Élesztik a film, s a velejáró képes újságok. A váll, láb, hát, a köröm és térdszépségversenyek korát éljük. Ehhez persze, hogy öltözködés jár! Végeredmény: a nő minden alkalmat felhasznál arra, hogy szépen felöltözzön. Na és ebből következik: miért? Mert tetszeni aka*. Kinek? Nekünk, nem is a kicsi kutyának, hát persze, hogy nekünk, a dolgozó férfinak, aki megkeresi az ő napi betevő falat strandpizsamáját. Na ugye. Hát akkor meg nem kellene hencegni olyan nagyon. Hát kissé messze elkalandoztam, de ha most ipnen, az ablakomból kinézek, végig a Rákóczi utón, vagy el a Muzeum körút, s a Kossuth Lajos ucca felé, röptében megállapíthatom ismét a nevetséges tényt — ellenőrizhetem magam — elegánsak a nők és kopottak a férfiak. Bosszantó. 'Török Sándor.
