Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-09 / 154. szám
Kuinnjsxo nannn «bbbbh 01 Vasárnap, '1933, \'julius 9, Három magyar politikus leleplezi magát a fehér asztal mellett Wilier József elmondja, hogy egy besúgó denunciálása indította el politikai karrierjét; Ferenczy Zsigmond titokban verseket ir; Szabó Béni pedig legalább annyira lelkesedik a magyar dalért\ mint a politikáért (Marosvásárhely, Julius hó.) Nem tudnám megmondani, hogy milyen Marosvásárhely hétköznapi arca. Az ünnepnapi azonban elragadóan kedves. A fáradtan, rosszkedvűen és nyomasztó gondokkal terhelten megérkező utasnak egyszerre, mintegy varázsütésre eltűnnek a ráncok a homlokáról, úgy érzi magát itt, mintha Vásárhely a vendég kedvéért elűzte volna a nyomorúság, a gazdasági válság minden gondját. Legalább Így láttam ezt a vásárhelyi magyar napok alatt. Vasárnap este volt. A „Julia szép leány“ előadásáról jöttünk ki s az uccán szemerkélő eső fogadott. Szótlanul haladtunk a fényes, nedves járdán, mert még a fülünkben csengett a ballada örökszép melódiája, még láttuk a festői díszleteket, a madarasi Hargita dacosan égfelé emelkedő csúcsát s az égen a fodor fehér bárányt. Megérkeztünk az Oroszlánba. Kedves, tágas kert. helyiség, sok embert tud befogadni s a közepén felállított táncpódium máris táncra ingerel. Furcsa társaság került össze. Politikusok, Írók, újságírók. Nylrő József is itt van, még rajta ül kipirult arcán a siker izgalma. Itt van Wilier József, Szabó Béni és Ferenczy Zsigmond, a három népszerű magyar képviselő, három külön egyéniség, csak abban egyeznek meg, hogy mindhármuk belső lelki életén finom, lírai szál húzódik végig világitó fonalként. Wilier rajongója a muzsikának, Ferenczy Zsigmond a verset szereti, Szabó Béni pedig a magyar dal lelkes propagátora. Soha jobb alkalom egy körinterjura! Wiliert a „Feketeszára cseresznye“ denanciánsa avatta politikussá. Wilier képviselővel kezdem. Már csak azért is, mert legközelebb ül hozzám. Kérésemre elmondja, hogyan lépett a politikai pályára. És egy-kettőre életre ébresztette előttem a „Feketeszáru cseresznye" egyik színpadi figuráját. — Valamikor, régen — kezdi Wilier — mikor még békében Lúgoson alpolgármester voltam, egy délelőtt beállit hozzám egy magyar csendőr és a gyanús viselkedésű románok iránt érdeklődik. Itt gyanús románok nincsenek, mondom, itt csak a holnapért küzdő polgárok vannak. Erre a csendőr elővesz egy ivet, melyen rajta állt az összes román családok neve, mint akik valami nagy „összeesküvést“ követtek el. Ahogy ránéztem az Írásra, rögtön megismertem, hogy a feljelentést az én román Írnokom irta. Behivattam és azt mondtam neki: Hallja, én kecskeméti ember vagyok, én nem tűröm az efféléket. A gázsiját elsején megkapja, de a szolgálatára percig sem reflektálok tovább. — 1919-ben, mikor a románok átvették az impériumot, egyik reggel azzal zörgetnek fel, hogy azonnal menjek a szigurancára. El nem gondolhattam, hogy miért. Ott aztán megtudtam. Elém állt ugyanaz az Írnok, aki annakidején a románok ellen áskálódott. Most azt fogta reám, hogy lenyilatkoztam az uj rend ellen és a román államhatalom nevében vallatni kezdett. Meguntam a sok herce-hurcát, megundorodtam a hivatalnokoskodástól és ott hagytam. 1922-ben Jakabffyval és Sulyokkal megalakítottuk a Magyar Kisebbséget, aztán a Brassói Lapokhoz kerültem, s igy lettem a Brassói Magyar Dalárda karmestere is. Sokat emlegetik az ellenségeim, hogy „karmesterből lett képviselő“ stb. Én ezt a karmesterséget nem szégyellem, sőt büszke vagyok reá. Sajnos azonban, ezenkívül a zenével nem igen foglalkozhatom, mert éjjel-nappal leköt a parlamenti szolgálat, a főtitkárság. A politika és a muzsika között azonban harmóniát látok. Ha a románok azt AZ ÓSZÖVETSÉGI SZENTiRÄS ll-IK KÖTETE uj, a Szent István Társulat szent- irás bizottsága által átdolgozott modern, jegyzetes kiadása megjelent és 250 lejért kapható a- MINERVÁNÁL, Cluj-Kvár, Sfr. Reg. Maria 1 IIHMMiWJI llilil IHMJUI hiszik, hogy ellenség vagyok, vagy ha a magyarok azzal vádolnak, hogy már elbukareste- sedtem, mert azt hirdetem, hogy a románnal valahogy meg kell egyeznünk, ez a két vád csodálatosan tiszta harmóniában olvad fel a lelkemben és fanatikusan hiszem, hogy nem azok fogják megoldani a „közeledés“ problémáját, akik csak a zsebek felé közelednek, hanem mi fogjuk megoldani, akik bármilyen önérzetesen érezzük is népünk igazát, meg tudjuk Ítélni a becsületes kibékülés értékét is. A kibéküléshez azonban egyre feltétlenül szükség van. Jusson eszükbe román politikusoknak, hogy az elmúlt tizenöt esztendő alatt még egyetlen román kormányférfi sem hivott meg bennünket a zöldasztalhoz, hogy elmondjuk, mi fáj nekünk. A magyar szivek fájdalmának megismerésére és gyógyítására soha sincsen idő. Hiszem azonban erősen, hogy a kibékülés idejének egyszer el kell jönnie. Bármilyen elnyomottak, szegények és agyongyötörtek vagyunk is, mégis azt mondom: mi várhatunk, — csak késő ne legyen. A virágárus asszony lép Wilier elé, kezében nagy kosár tele tarka virággal. Wilier megveszi az egész virágot és szétosztja a társaság hölgy-tagjai között. Egy udvarias politikus, aki szereti a virágot... A politikust leleplezik, mint költőt, Ferenczy Zsigmond a leányával szórakozik. Van egy rendkívül eleven, bájos kis leánya: Manyika. Nagyon szeretik egymást. Amikor odaülök kettőjük közé és Manyika meghallja az első komoly szót a politikával kapcsolatban, azonnal táncolni megy. — Milyennek látja a népet? — szegzem a mellének az első kérdést. — örömtelen, közömbös, lelkesedése gyorsan múló, cselekvőképessége kicsi. — Mit kellene tehát tenni? — Meg kell tanítanunk örvendeni és cselekedni. — Mi a kisebbségi politika? — Keresni a nép létének percről-percre változó feltételeit. — Mit tart a kisebbségi nép esszenciális létfeltételének? — Gazdagodjék és okosodjék. — Mit tart a kisebbségi leány legfontosabb létfeltételének? — Legyen szelíd és vidám. — És a fiú? — Ártatlan legyen, mint egy leány és mozgékony, mint egy acélrugó. — Miért van az, hogy felszólalásaiban, ünnepi be. szédeiben mindig oly rövid? — Azt gondolom, hogy a sok szó untatja a közönséget. Most közbeszól Ferenczy Zsigmond egyik barátja: — Most leleplezem Zsigát, mint — költőt. Egy iskolai záróünnepélyen felkérték, hogy tartson beszédet. Nagyon rövidre fogta a mondókáját, apró mondatokat vonultatott egymás mellé és vers lett belőle, egy nagyon kedves, finom kis vers. Még egy van neki, ami hasonlóképpen keletkezett s amelynek tárgya a szőttes szoknya. — Szereti a verseket? — kérdem. — Szeretek mindent, ami költészet. És mintha apropóra történne, a táncpódium felé néz, ahol habfehér, fodros ruhájában, finom ritmikus mozdulatokkal táncol a leánya, Manyika. Szabó Béni a magyar dal szerelmese. Szabó Béni képviselő sem kerülheti el a végzetét. Éppen Róth Jenővel, a Berde Mária férjével beszélget. Kiderül, hogy Szabó Béninek nem a politika az igazi szerelme, hanem a — magyar dal. — Talán a dalkultusz az egyedüli, ahol a legkülönbözőbb nemzetiségű emberek találkoznak össze a legteljesebb egyetértésben és sze- retetben. A dal lerontja a társadalmi válaszfalakat is. Ott van például a hetvenegy éves Brassói Magyar Dalárda, melynek elnöke vagyok, s amelynek tagjai között ott vannak az egyszerű varróleányok mellett a legelőkelőbb társaságbeli uriasszonyok is. A legrégibb magyar dalárdája az országnak. Ezidőszerint három kórussal dolgozik, férfi-, női- és vegyeskórussal, összesen 120 énekessel. Tervbe vettük A varróselyem előnye, hogy egyenlőértéklüt a nyersselyemmel. A varróselyem tiszta selyemből készül. A varróseiyem színtartó. A varróselyem ellentáll az időnek. A varróselyem fénye természetes. A varróselyem több mint 600-féle színben készül. A varróselyem olcsó. A varróselyem puha, elasztikus és a varrásnál alkalmazkodik a ruhadarabokhoz. A varróselyem felhasználásánál a szemek nem szakadnak el. A gyapjú- vagy selyemszövetek festésénél a varrás csak akkor kapja meg azuj szint, ha gépselymet alkalmazunk. Figyeljen jól tehát,hogy ruhája mivel leszmegvarrva Ne takaéékoskodjon a varrásnál. A varróselyemnek nincs párja. Használjon tehát Gtttermann varróselymet, az a legjobb GÜTERMANN & CO. S. A. ROMÂNA, BUCUREŞTI. a Brassói Magyar Dalárdának rádióban való szerepeltetését, valamint a Prahova-völgyé- ben lévő és magyarok által lakott területeken rendezendő dalestek megrendezését is. Elmondhatom, hogy legjobban kiépített szervezetünk a Magyar Dalosszövetség, mely mintegy 170 dalárdát foglal magában,; körülbelül hétezer énekessel. Három évenkiuí rendezünk dalosversenyeket, s minden alkalommal nagyfokú haladás észlelhető. Kendkivül nagy értékűnek tekinthető a falusi dalárdák előretörése és rohamos fejlődése. Ezen az estén jó dolguk volt a virágárusoknak. Szabó Béni előtt is megáll egy asszony teli kosárral s aztán boldogan csörgeti kezében a fényes pénzdarabokat. Molter Károly most humoros esetbe kezd: — Egy alkalommal Berde Máriával és Osváth Kálmánnal Nagyenyedre utaztunk szerepelni, mi tagadás, harmadosztályú jeggyel. Sok utas volt a vonaton, állva szorongtunk a folyosókon. Mikor már nagyon elfáradtunk, bementünk egy elsőosztályu fülkébe, és lefeküdtünk a földre — máshol nem volt egy talpalatnyi hely sem. Kis idő múlva jön a kalauz, végignéz rajtunk, megáll Osváth előtt és azt mondja: „Uram, önnek nincsen elsőosztályu jegye." S ezzel kiküldte a folyosóra, bennünket pedig ott hagyott. Osváth a folyosón újból lefeküdt, de nem tudott elaludni. Mellette nagyokat horkolt egy utas. Osváth dühösen rászól az alvóra: Uram, ön túloz! íme, még a harmadik osztályú jeggyel is lehet első. osztályon utazni, de a szent egyenlőség nevében — nem mindenkinek. A társaság oszladozni kezd, de azért a pódiumon még vigan forognak a párok. A hajnal már előre vetette világosságát, de a zene éppen olyan kitűnő, mint kezdetben, a húrokon frissen siklanak végig az ujjak s a poharakban csillogva gyöngyözik a bor a virághalmok között.., Bajkó Erzsébet. MatiM-Borwiz «. az Előpataki-Borviz Romániának két legjobb lúgos ásványvize. Kérje mindenütt csakis ezeket a természetes ásványvizeket. Főlerakat Kolozsvár és vidékére: Hamlet József, strada Paris 38. Kutkgzelőség: Fleischer György, Brassó
