Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-07 / 152. szám
Péntek, 1933. Julius 7. KtLETlüjSm jeJtintâ ide /.. / /e/iinti otia! 5 Ezt már mind a Pressébe hajolva gondolta és most az ő füle is olyan vörös volt, akárcsak a Markbreité. Pirnitzer restellte egy kicsit, hogy a szerkesztőnek így az orrára koppintottak, de más részről úgy vélte, hogy az maga kereste magának ezt a leckét. Mit konfidens- kedik és főleg mit ízetlenkedik itt ilyen históriával Markbreit előtt? Azért, mert ő megszólította? Mert barátságos akart lenni hozzá? ... Nem! Nem lehet ezekkel az eniberekkel, szóba- állni. Különben is ő csak azért akart nyájas- kodni, mert Esztike ... Gerenday megszólalt: — Mit adnak ma a színházban? — A cornevillei harangokat, — felelte Markbreit. — Eljöttök? — kérdezte a kapitány* Markbreit a fejét rázta: — Én csak, ha elszabadulok addig... Dí Géza biztosan megy. Neki ott kell lenni, mert Andornaky Eszti énekli Serpolettet. Pirnitzer szédülni kezdett. Meg van ez az ember bolondulva, hogy Sólyom előtt fecseg ilyeneket? Éppen azt forgatta magában, hogy feleljen-e vagy ne és hogy ha felel is, viccel üsse-e el a dolgot, vagy goromba legyen mikor Gerenday hahotázva, tele szájjal végképp félreérthetetlenné tette a Markbreit elszólását: — Hát persze! — röhögte. — A mai éjszaka után. A kis Esztike!... Szerencsés fickó ez a Géza! — Meg vagytok őrülve! — dadogta Pirnitzer sápadtan és hirtelen hátrakapta a fejét Sólyom felé. Csak akkor vette észre, hogy a szerkesztő már nem ül ott. — Jaj, a fene egye meg! — sóhajtotta. — A lélek is tótágast állt bennem, hogy ez előtt a majom előtt beszéltek ilyeneket! A másik kettő most ezen nevetett: — Azt hitted, hogy még itt ül? ... Na ez jó! — Nem vettem észre, hogy elment. — Csak kihívták a telefonhoz, — szólt Gerenday. — Szemtelen egy... — itt megakadt egy fél pillanatra, mert zsidót szeretett volna mondani, de a Markbreit leendő apósára való tekintettel más szót keresett: — ... alak ez! Miket fecsegett itt össze az imént!... Azért is adtam neki azt a fricskát! Pirnitzer vállat vont: — Mit vársz olyan embertől, aki abból él, hogy pénzért pletykál? — De kérlek, — vélte Gerenday, — ez a fél- hivatalos szerkesztője. Bizalmas embere a főispánnak ... Mért nem tesznek erre az állásra olyan embert, akinek nem jár a szája? — Ugyan kérlek! Félhivatalos!... Az csak azt jelenti, hogy azért kap pénzt, hogy a kormány politikáját fújja... És amint valami politika, az már nem tiszta dolog. Ezért nem szabad katonáknak, igen helyesen, politizálni. Hogy legyenek tisztességes emberek is az országban. A politika mindig tele van disznósá- gokkal... Markbreit megrázta a fejét: — Engedj meg, — kérlek, — ez még a maga szakmájában is túlmegy a határon! Csak nem akartam beleszólni, de amit például az öreg Friedmannról mondott, az csak hazugság lehet! ... Én ismerem jól az öreget. Zsidó, az igaz, de mondhatom, hogy nála finomabb úriembert keveset ismerek... Az egész házatája, családja, minden, ami körülötte van, nagyúri (Minden jog fenntartva.) és előkelő. És ha ő adta el a kaszárnya telkét a városnak, hát akkor biztos, hogy ez az üzlet panama nélkül bonyolódott le!... Ezért tűzbe merném tenni a kezemet, ahogy az öreg urat ismerem. Pirnitzer bólintott: — Hát persze! Ebben teljesen igazad van! Gerenday is sietett Markbrcittel egyetérteni: — Igazad van! — szólott. — Azért is jöttem dühbe, hogy ilyeneket mer fecsegni!... Mit is mondhatott volna egyebet ennek a szerencsétlen bárónak, akiről tudta, hogy nyakán van a kés? Akinek a rangját már elnyeléssel fenyegette az adósságok árja, s akinek a számára Friedmann Irénke volt az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhatott. És különben is! Irénke igazán szép és fess lány, egy cseppet sem zsidós és bizonyos, hogy pompásan meg fogja állani a helyét, mint báróné! Ha Makbreit áthelyezteti magát más garnizonba, az ördög se fogja tudni, hogy a felesége zsidó származású. Azt pedig aztán, hogy zsidó vért kever a családjába, végezze el önmagával, meg a leendő unokáival. — Tulajdonképpen nekem kellett volna megleckéztetnem ezt a pasast, — mondta a báró, — de attól tartottam, hogy túlságosan dühbe találok jönni, és felpofozom. Ami nekem lett volna nagyobb baj, mint neki, mert ő alighanem hozzá van szokva egy-két pofonhoz. Gerenday odafordult Pirnitzerhez: — Én nem is értelek téged, Géza. Hogy is állhatsz szóba ilyen piszok alakkal? Pirnitzer vállat vont: — Egyszer véletlenül megismerkedtem vele. Meg aztán ... éppen ma ... Eszti miatt se kartam barátságtalanul bánni vele. Nehogy azt higyje, hogy talán mert... Szóval, azt hiszem, ez érthető. Markbreit elnevette magát: — Hát persze! Hiszen Sólyom úr vőlegénye Esztikének!... — Nem vőlegénye, — felelte Pirnitzer, — csak... udvarol neki, de nem vőlegénye! — De hiszen magad is azt súgtad az imént! — szólt a kapitány. — Azon nevettem olyan jól éppen! — Igen, mert... hogy mondjam? Tudniillik nem vőlegénye, mert Esztinek eszeágá- ban sincs hozzámenni. Ki nem állhatja. — Hát akkor meg miért nem löki ki? — kérdezte Gerenday. — Mert fél tőle. Ez a Sólyom írja a kritikákat és halálos szerelmes Esztibe, ő meg szeretne felkerülni Pestre, a Király Színházba. Ezért tűri ezt az embert maga körül, de nincs köztük semmi. Eszti aprópénzzel fizeti ki és nevet rajta... Elmondta nekem az egészet, a nélkül, hogy kérdeztem volna. Markbreit mosolygott: — Tegnap ott a sarokban, mi? Mikor ott súgdostatok óraszámra. Pikit pedig majd elvitte az ördög az irigységtől. Mi? ... Barátom! — fordult Gerendayhoz. — olyat még nem is láttam, ahogy ez a leány tegnap Gézába belebolondult. Első látásra! — Ugyan kérlek! — mondta Pirnitzer. — Ez viccnek jó volt tegnap, a Piki heccelésére, de igaznak nem igaz! És nagyon kérlek, ne is beszélj így róla, mert még hírbe talál keveredni. (Folytatjuk). KÖZGAZDASÁG A kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara Hivalaios tájékoztatója az uj behozatali rendszerről A juliüs 1-én életbelépett uj behozatali, illetve kontingentálási rendelettel kapcsolatosan a kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara vezetősége a Keleti Újság utján a következőkben tájékoztatja a kereskedőket és az importőröket, az uj rendszerről: A kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara értesíti a kerületéhez tartozó (Cluj, Năsăud, Turda, Someş, Sălaj megyék) azon kereskedőket és iparosokat, akik külföldi árukat hoznak be az országba, akár eladás, akár feldolgozás végett, hogy 1933 julius hó elsejével kezdődő- leg, az alább felsorolt vámtételek alá eső áruk behozatala külön miniszteri engedélyhez van kötve és azonkívül ezen áruk után a Hivatalos Lap 148. számában megjelent és 1941. számú folyó év junius 30-án kelt királyi dekrétummal életbeléptetett táblázatban foglalt úgynevezett kontingentálási illetéket kell fizetni az eddigi vám-, fogyasztási-, forgalmi és luxusadón kívül. Az uj kontingentálási rendszer alá eső áruk vámtarifa tételszámainak felsorolása: 47 55 61 73 75 76 77 78 79 80 81 82 S3 84 90 91 92 93 95 97 98 100 119 120 123 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 152 153 154 155 156 170 178 179 180 184 185 186 274 275 277 278 287 304 307 310 325 330 331 332 333 341 344 358 370 385 390 395 396 397 403 404 406 407 408 413 414 416 420 425 427 428 433 461 462 463 464 465 466 467 468 469 470 471 472 473 474 475 476 477 479 480 481 482 483 484 485 486 487 488 489 490 491 494 495 496 497 498 499 500 501 502 503 504 505 507 508 509 510 511 512 513 514 515 516 517 518 519 520 521 522 523 524 525 526 527 528 531 532 535 536 537 538 539 543 544 546 547 548 552 554 562 568 569 571 578 580 584 586 588 590 592 609 615 616 670 678 702 706 720 728 741 742 743 760 766 767 792 794 806 809 819 820 829 830 831 834 835 840 841 842 848 856 857 860 862 863 864 889 893 911 914 932 934 935 936'937 938 941 942 943 948 949 960 961 980 981 996 1000 1006 1015 1016 1017 1018 1019 1020 1030 1031 1032 1033 1034 1035 1038 1039 1040 1045 1049 1050 1051 1055 1057 1060 1062 1074 1075 1077 1080 1081 1089 1093 1094 1096 1097 1099 1100 1101 1102 1103 1104 1105 1106 1112 1115 1119 1123 1131 1132 1133 1134 1138 1139 1141 1144 1148 1158 1159 1160 1165 1167 1169 1175 1181 1183 1184 1187 1190 1197 '1199 1200 1203 1208 1209 1210 1211 1212 1225 1226 1228 1229 1231 1232 1233 1234 1235 1236 1237 1238 1240 1241 1242 1243 1244 1245 1248 1249 1250 1251 1252 1253 1254 1256 1257 1259 1260 1261 1262 1264 1265 1266 1267 1268 1269 1270 1271 1275 1278 1288 1289 1290 1291 1293 1295 1310 1326 1334 1340 1342 1356 1400 1408 1409 1410 1414 1415 1416 1417 1420 1424 1425 1426 1445 1446 1450 1455 1456 1490 1505 1507 1522 1523 1528 1531 1533 1534 1540 1541 1545 1550 1565 1581 1635 1654 1661 1668 1674 1725 1728 1729 1732 1743 1750 1751 1752 1754 1755 1756 1768 1771 1774 1775 1782 1788 1791 1792. A felsorolt vámtarifa-tételszámokban ben- nefoglaltatnak az eddig kontingált vámtarifa- tételszámok. A felsorolt vámtarifatételek alá eső áruk behozatala iránti kérések csakis az illetékes, jelen esetben a kolozsvári Kamara által nyomtatott és a felek rendelkezésére bocsátott kérésen kérhetők. A kéréseket az importáló cégek maguk töltik ki és közvetlenül ők kell, hogy beküldjék, szabályszerűen felülbélyegezve, a következő cimre: ,, Ministerul de Industrie şi Comerf, Servicul Reglementării Importului, Bucureşti.“ A kéréshez csatolandó, a szintén a mi Kamaránk által kiállítandó vámtételenkénti, illetve vámtételcsoportonkénti 200 lejes nyugta. E nyugtának érvénye három hónap, mely idő alatt a nyugta alapján bármikor be lehet a kérést nyújtani. Csakis a Kamara által rendelkezésre bocsátott nyomtatványokon kitöltött kérések bírnak érvénnyel, a más alakban benyújtott kéréseket nem veszik figyelembe. Kivételt képeznek a gépek behozatala iránti kérések, valamint a saját, személyi szükségletre szolgáló áruk behozatala iránti kérések, amelyek nem formulához kötöttek, de szintén a 200 lejes illeték alá esnek. Nem vétetnek figyelembe azok a kérések, amelyek mellé a 200 lej befizetéséről szóló nyugtát nem csatolták. Az árubehozatal iránti kéréseket a beérkezéstől számított 15 nap alatt intézik el, ,
