Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-07 / 152. szám
rté-víseicház BUDAPEST V. Sun postată la maner« No. 24.256—1327. Péntek "ft&’/SnX’Z Ara 3 *«> K$iE tiUjs&g Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. —i Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVI. ÉVFOLYAM — 152. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Ouj-Kotozs- vár, Strada Baron L. Fop (volt lírássá! ucca) 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Chij, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. A pénzmennyiségnek 8 és fél milliárddal val» felemelését tervezik A. fedezetről az erdélyi aranybányák termeléséből kívánnak gondoskodni A statárium miatt szó van a parlament összehívásáról (Bukarest, julius 6.) Bukarestben azzal a szenzációval indult meg egy uj napilap, hogy közli a jegybanknak a bank jegy mennyiség felemelésére vonatkozó tervet. A terv szerint harmincmilliárd lejre készül a bank az eddigi kontingenst felemelni s az előkészületeket erre már annyira kidolgozta, hogy a megvalósitás ügye küszöbön van. Minden valószinüsége meg van annak, hogy a jegybank már régóta ilyen terven dolgozik. Az is bizonyos, hogy az erdélyi aranybányák termeléséhez többféle reménységet fűztek s maga a bankkormányzó is végigjárta nemrégiben ezeket a bányákat, amelyeknek az üzemét újból meg kellett indítani, mert a helytelen gazdasági politika miatt az erdélyi aranytermelés jó ideig pangott, hogy ne mondjuk: szünetelt- Amikor az arany-kérdés a világ gazdasági életének legégetőbb problémájává fejlődött ki, nálunk az aranybányák elhanyagoltan éppen csak tengették üzemeiket. Nemrégiben a termelés fellendítésére megtették az intézkedéseket. Más kérdés azonban, hogy az újonnan termelt aranyból hogyan lehetséges bankjegyfedezetet csinálni, milyen utón, milyen értékben állíthatják ennek a célnak a szolgálatába? És a bankjegyszaporitás- nak itt még egyéb feltételei is vannak. Elhihető azonban, hogy ilyen terven dolgoznak. Hir a bankjegykontingens emeléséről. A legújabb bukaresti lap, a Tempó szerint a Banca Naţionala 9 milliárddal felemeli a bankjegykontingenst, 21 és fél milliárdról 30 miüliárdra. A bankjegykontingens felemelésére az adja a lehetőséget, hogy Románia aranytermelése az utóbbi években jelentékenyen emelkedett és a termelt arany kellő fedezetet nyújt az uj kibocsátásra. Összhivják a parlamentet. A kormány az ostromállapot kérdését Madgearu hazaérkezése után fogja megvitatni. Amennyiben úgy döntenének, hogy a statá"- riumra vonatkozó felhatalmazási törvény hatályát hat hónappal meghosszabbítják, úgy julius második felében mégis összehívják a parlamentet, hogy a vonatkozó törvényjavaslatot megszavazzák. Ugyanekkor elintéznének bizonyos pénzügyi és gazdasági jellegű javaslatokat is, amelyeket esetleg a londoni konferencia elnapolása tenne szükségessé. A lengyel miniszterelnök Bukarestben. Vaida miniszterelnök kihallgatáson jelent meg a királynál, akinek részletes jelentést tett a külpolitikai helyzetről, elsősorban a londoni paktumról. Vaida miniszterelnök holnap este a miniszterelnökségen bankettet ad a lengyel miniszter- elnök tiszteletére. A banketten a kormány tagjai és a lengyel követség személyzete vesz részt. Archiceski, Lengyelország uj bukaresti követe ma délben fogadja a sajtó képviselőit, akik előtt nyilatkozni fog a londoni paktumról is. Újabb tisztviselőleépités tervét hozta haza Madgearu Londonból. Madgearu vasárnap visszaérkezik Bukarestbe. Megérkezése után beszámol a kormánynak a londoni konferencia lefolyásáról és a külföldi fizetési kötelezettségek mikénti teljesítéséről. Londonban behatóan foglalkozott a , gabona-értékesités problémájával is. Ami Románia pénzügyi politikáját illeti, a kormány elhatározta, hogy a stabilizáció mellett minden körülmények között kitart. A pénzügyi helyzet megmentésére a kormány jelen pillanatban csak három megoldást lát: 1. A személyzeti létszám csökkentése. 2. Leszállítása a dologi és anyagi kiadásoknak. 3. A külföldi adósságok rendezése. A kormány úgy gondolja, hogy a külföldi adósságok fizetésében is jelentős könnyítést tud elérni. Az errevonatkozó tárgyalások Pá- risban már folyamatban vannak és Madgearu visszaérkezése után ez a kérdés részletes vita tárgyát fogja képezni a minisztertanácson. Roosevelt fenyegetése Amerika azzal fenyegetőzik, hogy teljesen kikapcsolódik az európai gazdasági életből.„és' az önellátás alapjaira helyezkedik. Ezt á fenyegetést már hallottuk más államok részéről: is, de sehol sem jelentkezik oly vészterhes komolysággal, mint éppen Roosevelt részéről-1- Amerika ugyanis meg tudja csinálni az önellátást, a többi államok pedig nem — legalább is inkább meg tudja csinálni, mint mások. Mert Amerika zárt termelési egység- Ipar, mezőgazdaság nagyszerűen megférnek területén, óriási fogyasztó közönsége van és nincs szüksége nyersanyag-behozatalra. Németország például képtelen volna a legnagyobb megrázkódtatások nélkül megvalósítani autarkiás programját. Hiába állítja, hogy nincs szüksége külföldi búzára, zsirra, gyümölcsre — szénre van szüksége, nyersanyagra van szüksége és legfőképpen exportra van szüksége. Végtére is nem lehet visszavezetni mindenkit az őstermeléshez és nem lehet leépíteni öt-hat millió munkanélkülit azzal, hogy megfogatják vele az eke szarvát. Az önellátásos északamerikai gazdálkodás sem fog simán végbemenni, hiszen ha Amerika nélkülözni is fogja az importot, nem nélkülözheti az exportot, legfeljebb az európai exportot. Az Annapolis fedélzetéről, lekábelezett fenyegetést tehát arra az egyszerit formulára kell leredukálni, hogy Amerika a jövőben csak Európával szemben válik, mint kivivő állam közömbössé. Északamerika már a világháború befejezése óta a délamerikai és a középamerikai államok gazdasági bekapcsolására fordítja a figyelmet és e nyilvánvalóan imperiálista harcban minden eszköz jó volt a számára, hogy piacokat teremtsen. Igaz, Peru, Chile, Brazilia, Bolivia, Argentina, Mexico, az északamerikai imperializmussal szemben szervezkedtek és gazdasági harcot hirdettek, az is igaz, hogy a világgazdaság válsága következtében ezek az országok még kevésbé voltak képesek termelvényeket felvenni, mint eddig — az Unió mammut-tőkéje mégis megtelepedett az amerikai kontinens többi országaiban és ha ezekkel szemben is önellátásos alapelvre helyezkedik, akkor Roosevelt gazdasági battériái valóban visszafelé sülnének eb Roosevelt ideig-óráig lemondhat tehát az európai piacról, sok gyönyörűsége az utóbbi években amugysem volt benne. Ám változatlanul résen kell lennie, hogy árutermelésének mindinkább észrevehető konkurrencia-kópes- sége hatékony legyen más földrészeken és ezt célozza a dollár felhigitási-kisérlet is. Ha a dollár esik, külföldi államok könnyebben vásárolhatnak Csikágó, Newyork és a többi nagy ószakamerikai fővárosokban, mint eddig, az olcsó amerikai áru még a rossz gazdasági viszonyok mellett is tért hóditbat magának. Amikor az aranyvalutás államok a valuta megrögzítését^ követelik, tulajdonképpen nem a valutákkal kapcsolatos árhullámzási zűrzavartól félnek, mint attól a pozitiv veszedelemtől, hogy az ő áruik nem fogják kibírni a versenyt. Mindenesetre Roosevelt részéről kalandos, vakmerő és a kapitalista államok terén szokatlanul forradalmi az a hadjárat, amelyet saját gazdasági válságának megszüntetése érdekében folytat és nem is lehet túlságosan rossz néven venni tőle, ha azt a megoldást forszírozza, amely saját országának a legjobb. Legfeljebb ott követi el Roosevelt a szépséghibát, amikor mindenáron éppen az arany- standardos államokkal igyekszik elhitetni, hogy nekik is az a legjobb, az egész világgazdaságnak, ami pillanatnyilag az északamerikai uniónak. Ez azonban más kérdés — a tétel az, hogy milyen határokat szabjunk az amerikai önellátásos elméletnek és a gyakorlatban mit értsünk alatta. Amikor Amerika a szovjettel négymillió dolláros kereskedelmi szerződést köt és amikor a szovjet készülő diplomáciai elismerésével ő maga zárja be azt a kört, amelyet a szovjet agyait ki külön termelési rendszerének a védelmére, amikor Amerika lázasan fegyverkezik azért, hogy esetleg Japánnal szemben megvédhesse piacát Kinában és amikor flottabázist épit ki ismételten a Csendes óceánon, nehogy egy másik Pacifik-nagyhata- lom elzárja kereskedelmi útjait Ausztrália , felé, akkor mindenről beszélhetünk, csak egy 1 autarkián nyugvó gazdasági élv teljes érvényesüléséről nem. Ha a világgazdasági konferencia valóban csődöt mond, aminek eshetősége logikusan ki is számítható, hiszen miért pontosan ez a konferencia érjen el valamit, amikor annyi konferencia semmit sem ért el? Amerika számára tényleg nem lesz más kivezető mód, mint hogy pénzügyileg,] gazdaságilag, egyben politikailag egyszerre szakítson Európával. Viszont Roosevelt fenyegetése csak tényeket állapit meg, e tények amúgy is, for- [ mailag is bekövetkeznek, sőt lényegében már be is következtek.
