Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-06 / 151. szám
KeletsUjsm Csütörtök, 1933. Julius 6. A felkészült fiatalságot tárt karokkal fogadta a Magyar Párt nagygyűlése Jakabffy Elemér és Paál Árpád marosvásarhelyi előterjesztései — Határozatok a szakosztályi javaslatok alapján (Kolozsvár, julins 5.) A marosvásárhelyi nagygyűlésen két előadás hangzott el, amely a fiatalságnak a pártéletbe való 'bekapcsolását érintette. Az egyik a Paál Árpádé volt, aki a kulturális szakosztály ülésének anyagát és javaslatait ismertette s ebben a szakosztályban tárgyalták a fiataloknak örömmel fogadott je lentkezését, amivel kérték a maguk helyét a magyar egység pártjának munkájában. E szakosztályban ezenkívül a kulturális sérelmeket, főként iskolaügyekben, összegezték. A másik előterjesztést Jakabffy Elemér dr. tette meg, a kisebbségi szakosztály elnöki előterjesztését s a szakosztály más jelentős határozatai között, az ifjúság bekapcsolására vonatkozóan is tett javaslatot. A fiatalság elhelyezkedésének kérdése volt a nagygyűlés egyik legfontosabb problémája. Jakabffy Elemér előterjesztése. Jakabffy Elemér dr. a nagygyűlésen a következőket adta elő: — A kisebbségi szakosztály javaslatai a mi népünk súlyos sérelmeivel foglalkoznak. Hallottunk sok panaszt és bármennyit hallunk, sohasem lehet ezt a sorozatot teljessé tenni, mindig akadnak majd olyanok, akik azt hiszik, hogy a Magyar Párt elmulasztotta sérelmeik orvoslását. A kisebbségi szakosztály a sérelmek megállapítása után továbbra is arra kéri a nagygyűlést, utasitsa a Magyar Párt vezetőségét és a parlamenti csoportot, hogy a parlamentben továbbra is oly elszánt küzdelmet folytasson, mint eddig, de ne riadjon vissza attól sem, hogy ha itt eredményt el nem érne, sérelmeinket a Nemzetek Szövetsége ele vigye. — Ezt a javaslatát a szakosztálynak el kell fogadnunk annak ellenére, hogy a sérelmek orvoslását, illetőleg kevés eredményt mutat parlamenti működésünk, valamint a Népszövetség támogatásának megnyerése érdekében kifejtett munkásságunk. Az elsőre vonatkozólag a főtitkár elmondotta jelentését. A Népszövetséghez beadott panaszokat, illetőleg megállapította a szakosztály, hogy öt beadott panasz közül egyetlen egyben értünk el némi eredményt. — Hogy ez miért van? Semmiesetre sem azért, mert a képviselőtársaink nem fektettek volna bele elég lelket a tervezetbe, hanem azért, mert a népszövetségi szervezet még nem elég fejlett Hogy ezt példával is illusztráljam, egy egyszerű esetet mondok el. — Néhány héttel ezelőtt egy sziléziai zsidó tisztviselő, kit a Hitler-rezsim elmozdított állásából, egymaga saját neve alatt irt kérvénnyel fordult a Népszövetség elé. A Nép- szövetség három hét alatt letárgyalta az ügyel és figyelmeztetést küldött a német kormánynak, melyben tiltakozik az ilyen eljárások ellen. Ezzel szemben húsz hónapig tartott, mig a nagy tömegek érdekkörébe eső és súlyos igazságtalanságokat tartalmazó Csíki Magán javak beadványa ügyében odáig jutottunk, hogy végre legalább egy kilátással kecsegtető és valamennyire megnyugtató határozatot kapjunk. Mi ennék a magyarázata? Az, hogy a genfi Népszövetség még egy egyszer ti érdek- szervezet, mely megvédi a kisebbségi jogot akkor, ha az által az ő érdekeit látja szolgálni, vagy legalább is saját érdekeibe azok védelme nem ütközik, ellenben ha a hatalom birtoké sainak helyzetére nézve kellemetlen változást jelentene, nem hoz igazságos döntést, sőt legtöbb esetben figyelmen kiviíl hagyja az ügyet A románban van egy közmondás: úgy tesz mintha buta volna. A Népszövetség is olyan esetekben, ha érdekein kivül álló dolgokról van szó, teszi magát, mintha buta volna, — Nem érti meg kéréseinket, panaszainkat. Mintha elhinné, hogy két tanító aláírása nagyobb bizonyiték, mint az a dokumentum, melyet a Magyar Párt a Népszövetség elé vitt. — Mindannak dacára azonban, hogy a Népszövetséget, illetőleg ilyen sötét, szomorú tapasztalataink vannak, mégis azt javasolom, hogy a jövőben, amennyiben sérelmeink itt orvoslást nem nyernek, vigyük azokat a Népszövetség elé, mert amit oda beterjesztünk, akár elintézik, akár nem, de tudomást szei'ez róla az egész világ. Meg tudják mindenütt, hogy a mi sérelmeink ügyében semmit sem cselekedtek, mint ahogy meg tudták azt is mindenfelé, hogy a németországi zsidó ügyének kérdését három hét alatt likvidálták. Egyelőre mindennél fontosabb számunkra az, hogy a világ közvéleményével megértessük, hogy Európában mindaddig béke nem lesz, mig a népkisebbsóg egyenjogúságát el nem ismerik. (Zajos taps.) A kisebbségi szakosztálynak tghát ezt a határozatát el kell fogadnunk. — Láthatja mindenki, hogy a parlamenti csoport tényleg dolgozik és nem áll az, amit egyesek állítanak. A baj azonban ott van, hogy a parlamenti csoport munkásságáról a közvélemény nem kap kellő tájékoztatást. Ez nem szemrehányás akar lenni a sajtóval szemben, mert a sajtó üzleti vállalkozás is, melynek politikai beszámolóin kivül a nagyközönség átlagát érdeklő kérdésekkel is kell foglalkoznia. Azonban gondoskodni kell arról, hogy ezek a megnyilatkozások tényleg minden érdeklődőnek rendelkezésére álljanak. Éppen ezért a szakosztály elhatározta, hogy felkéri a nagygyűlés által a párt vezetőségét, hogy három hónaponkint minden tagozatot hivatalosan tájékoztasson a parlamenti csoport, valamint a pártközpont kifejtett munkásságáról, az elért eredményekről. — A harmadik határozat az volt, hogy midőn a kisebbségi szakosztály tagjainak kiegészítésére kerül sor, a fiatalság közül azok, akik a kisebbségi életben ma is szerepet visznek, a kisebbségi szakosztály tagjai közé juthassanak. — Én már közel egynegyedszázados parlamenti múltra nézek vissza. Az a nyolc év, melyet a magyar parlamentben eltöltöttem, jó iskola volt számomra. Azok az államférfiak, akiket ott megismertem s akik közül Apponyi Albertet említem, nem a pártpolitikában engedték érvényesülni az ifjúságot, hanem a társadalomtudományi tanulmányok alapján. Nézzük csak meg: Apponyi első parlamenti ciklusában háromszor szólalt fel és mindig köz- gazdasági kérdésben. De a legnagyobb visszatetszést váltotta ki az, ha egy fiatalember magát mindjárt okosabbnak akarta feltüntetni, mint amilyen. Nem ez a fiatalság érvényesülésének az útja, hanem hogy komoly tanulmányok utján igyekezzünk magunknak nevet szerezni. Példát hoz fel a régi magyar parlamenti életből arra is, Hogyan vált ki az ifjak első fellépése visszatetszést. Majd Széchenyi szavait idézi befejezésül: — Öreg fej, fiatal vállakon. Paál Árpád az ui nemzedékről Paál Árpád di\ a kulturális szakosztály ülésének elnöke a következőkben adta elő, nagy éljenzéssel, egyhangúlag elfogadott javaslatait: — Meg kell tartanunk iskoláinkat saját magunk nyelvének és népének- Hitvallásos iskoláink mellé kell állni a népi lelkesedés és áldozatkészség összefogásával. Tűrhetetlen, hogy a mai végzett emberek semmit sem tudnak már a múltból és még magyarul sem tudnak helyesen, kifogástalanul. Az országos nagygyűlés emelje fel tiltakozó szavát az ellen, hpgy törvényekkel és alkalmi intézkedésekkel megfosszák a magyar népet attól, hogy saját nyelvén intézhesse a maga művelődését. Intézkedni kell abban az irányban, hogy ezek a törvények hatályon kivül helyeztessenek. Mikor az állam a hitvallásos iskolákkal szemben a közömbös iskolák álláspontján van, akkor veszedelmes területen áll, mert a szomszédból óriási sötétség mered felénk, mely még a családi melegséget sem akarja meghagyni. Kötelességünk mindent elkövetni, hogy önfenntartó képességünket meg tudjuk védeni és ellentálljunk a rombolásnak. Az Országos Magyar .Párt álláspontja csak az lehet, hogy közös akarattal, családi melegséggel összefogva egyesítse az erőket. — Az ifjúság kérdésében voltak bizonyos ellentétek az ifjak és öregek között egymással szemben. A közművelődési szakosztály e két nemzedék legmelegebb érzéseit hozta ide találkozóra. Jó volna, ha az ifjak megismernék az öregek gondolkozását, az öregek viszont az ifjak ainbiciős elszántságát, tetterejét és igy a mi kisebbségi sorsunk megelevenednék, niegifjodnék. Ezt a kettős irányt terjeszti elő a szakosztály az intézőbizottságnak és kéri, hogy ily értelemben kötelczőleg rendelje el a nagygyűlés az ifjúsági szakosztály megalakítását; hogy az ifjak vegyék kezükbe újból azt a munkát, melyet az eddigi iskolai rendszerek elvettek tőlünk. Tudjuk, elismerjük, hogy tudnunk kell románul, ha itt élünk. A saját érdekünkben is kell tudnunk. De senki sem vitathatja cl, hogy legelsősorban magyarul, az anyanyelvűnkön kell tudnunk beszélni kifogástalan helyességgel. Az ifjúsági szakosztálynak a közművelődés volna a hivatása, Az ifjaknak és öregeknek egymás kölcsönös segítségével szervezetet kell alakitaniok, azzal a célkitűzéssel, hogy az ifjak elhelyezkedése a jövőben biztosítva legyen. A legnagyobb baj, hogy bármilyep pályára lép az az ifjú, nem látja a felfelé jutásának lehetőségeit, csupán azért, mert magyar. — Ezen valahogy segítenünk, változtatnunk kell. Fogjunk össze. Segítse a magyar a magyart. Gondoljuk meg, hogy azzal, ha egy ügyünket idegen ügyvédre bízzuk, ha betegségünkben idegen orvost hívunk, egy magyar ember szájából vesszük ki a kenyeret. (Zajos taps.) — Mondja ki tehát az intézőbizottság, hogy ajánlani fogja a nagygyűlésnek: minden tagozathoz küldjön utasítást, melynek as ifjúsági szakosztály megalakítását kötelczőleg Írja elő. Ezek az ifjúsági szakosztályok a meglevő párt keretein belül, de. a saját tisztviselőik vezetése alatt működnének. Az ifjúsági szakosztály nyilvántartó munkát is végez,_ ösz- szeirja, hogy az ifjúság tagjai közül kinek, mire van képessége és nyilvántartja azt is, hogy hol, milyen állás van üresedésben. — A második fontos kérdés a közművelődési önkormányzat kérdése. Azt mondhatjuk, hogy ez az állapot csak akkor fog reánk nézve bekövetkezni, ha nekünk a magunk ügyeinek intézésére önrendelkezést adnak. A közművelődési önkormányzat nemcsak a művelődési kérdések elintézését foglalja magában, hanem a gazdasági megalapozottságát is annak, hogy iskoláink a saját erejükből fennállni tudjanak. A szakosztály egyhangúlag elfogadta Paál Árpád előterjesztéseit. AZ ÓSZÖVETSÉGI SZENTIRÁS ll-IK KÖTETE uj, a Szent István Társulat szent- írás bizottsága által átdolgozott modern, jegyzetes kiadása megjelent és 250 lejért «kapható a MINERVÁNÁL, Cluj-Kvár, Sír. Reg. Maria 1
