Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-05 / 150. szám

4

kévá. A csatolt kimutatás számadatai, s a Hozzánk fordulók óriási tömege bizonyára egybehangzóan igazolják, hányszor kellett igénybevenni a parlamenti tagok intervencióját,

— A parlamenti csoport irodája egy év leforgásán belül kétezernél több megbízást kapott. Bármennyit dolgozott az iroda, maradék nélkül az összes követelményeknek mégsem tudott megfelelni. Természetes jelenség, hogy

az elégületlenség bíráló szava erőteljesebb és hamarabb kerül bele a közvéleménybe, mint az elismerés,

amelyet a legtöbb érdekelt megtart önmagának és nem viszi a nyilvánosság elé. Mikor azonban a bukaresti iroda munkásságát azzal a jószándékkal bíráljuk, hogy annak működését tökéletesebbé tegyük, ismernünk kell a következő körülményeket. A mult esztendő novemberéig több hónapon át egyetlen törekvő fiatalember, Mikó Imre dolgozott a főtitkár mellett. Majd pár hónapon át hárman segédkeztek: Bokor Béla és Ráduly Sándor joghallgatók, valamint a főtitkár fia, ki teljesen díjtalanul végezte munkáját. Február óta ismét csak az előbb nevezett két erő áll rendelkezésemre, igen szerény dijazás mellett. Kitűnő tehetségű, szorgalmas emberek, jövőjük elé nagy reménységgel nézhetünk. Nap-nap után esti nyolc-kilenc óráig dolgoznak, s alig hihető, hogy főnöküket is dologtalansággal lehetne megvádolni. Elképzelhetetlen azonban, hogy a tömegmunkában egyik-másik ügy késedelmet ne szenvedjen a mai minimális személyzet mellett. A parlamenti csoport főtitkára volna a legboldogabb, ha az iroda vezetésétől felszabadulva, kizárólag politikai tevékenységet fejthetne ki. Sajnos azonban, erre nagyon kevés kilátásunk lehet, mert nem látjuk komoly lehetőségét az irodai jövedelmek fölszaporitásának. Közönségünk oly szegény, hogy még a 100—200 lejt kitevő készkiadást»- kat sem tudja megtéríteni. Az elmúlt május hónap bruttó bevétele 720 lej, s ez igy megy állandóan akkor, amikor a mai csekély létszám személyzeti költségei és a legszükösebb viszonyokra leredukált dologi kiadások is ezreket igényelnek havonta. Nagyon meggondolandó az a terv, hogy az iroda támogatását kérőktől eljárási dijakat szedjünk. A múltban

rágalmazó bérencek azt hiresztelték, hogy e dijak a főtitkár jövedelmét szaporítják, holótt ő még soha egyetlen fillért az iroda számára érkező pénzküldeményből át nem vett.

Ez a jövőben is csak igy lenne s a helyzet az örökös célzatos támadások folytán tarthatatlanná vállna. Az a terv pedig, hogy az irodát épp e támadások elkerülése érdekében, ne parlamenti tag vezesse, nem számol a bukaresti viszonyokkal: aki nem tagja a parlamentnek, az alig" képes bejutni az egyes minisztériumokba s az ügyek elintézéséhez szükségse súllyal semmi esetre nem rendelkezik. Azt se szabad elfelejteni, hogy a bukareti iroda sok évi gyakorlatot feltételező, sokoldalú szakképzettséget igényel: ma agrár szakértő, holnap tanügyi referens, itt pénzügyi, kereskedelmi jogász, ott szociálpolitikus. Értsen a közigazgatáshoz, tárgyaljon a bíróságok előtt, ismerje alaposan a törvényeket akkor, amikor ezeket idényenként százszámra gyártják, beadványait és szóbeli elő terjesztéseit fogalmazza meg kifogástalan románsággal, külföldiekkel, vérbeli bukaresti urakkal tárgyaljon franciául, a német és ukrán vezetőkkel beszéljen németül, ám a szive- lelke maradjon meg százpercentes magyarnak. Hogy e kellékek birtokában lévő néhány emberünk közül vállalkozzék valaki párezer lejes dotációért otthonának elhagyására és a lelket ölő munkára, kivált, ha még politikai elhivott- ság érzete sem hevítheti: azt kötve hisszük. Az is megfontolandó, hogy

e nehézségek miatt a német párt égé szén beszüntette a maga irodáját.

bár annak hiányát most keservesen érzi. Ne csak az anyagiak hiányára valló hézagokat nézzük, hanem azt az áldásos munkát, melyet a bukaresti iroda véreink szolgálatában kifejt.

— Hangsúlyozom azonban, hogy mentek vagyunk minden elfogultságtól és a jószán- déku terveket készséggel tesszük lelkiismeretes tanulmány tárgyává.

A nyelvtudás.

— Kötelességünknek, egyben igen tanulságosnak is tartjuk, hogy a parlamenti csoport ellen elhangzott birálatokra válaszoljunk.

KElETI'UjsXG

Szerda, 1933. julius 5.

s

— A legrégibb és legáltalánosabb két kifogás: 1. a magyar képviselők és szenátorok közül sokan nem tudnak románul és 2. a maguk- tartása erélytelen, sőt' amint ezt legutóbb olvashattuk, gerinctelen.

— Az első „kifogás“ csak akkor igényelhet komoly megbeszélést, ha eltekintünk az olyan operettizü állításoktól, hogy maga a főtitkár se tud románul. Túlzások mindig a komolyság rovására esnek. Senki se vonja kétségbe, hogy a bukaresti parlamentben okvetlenül szükséges a román nyelv tudása. De épp a fentiekben volt szerencsénk kifejteni, hogy a magyar sze- tárok és képviselők munkásságának csak egyik részét teszi ki a parlamenti szereplés, amely mellett

óriási fontossága van a helyi szervező, támogató, útmutató munkásságnak, az anyag összegyűjtésének és feldolgozásának.

Nem minden gummisarok PALMA kaucsuksarok!

Ügyeljünk tehát.mert egyedül a PALMA védjegy biztosítja a tökéletes PALMA minőséget és tartósságot!

Ez a hivatás sokféle ismeretet, politikai érzéket és rengeteg munkát igényel. Jól tudjuk, hogy a románul debatteri készséggel beszélő magyar kisebbségi polgárok közül nem bírnak mindannyian a vázolt kellékkel, viszont vannak politikusaink, akiknek szervező tehetsége és nagy anyagi tudása teljesen nélkülözhetetlen a parlamenti csoportnak, ha parlamenti szónoki készséggel még nem is sajátíthatta el egészen perfektül a román nyelvet Elismerjük, nagy kár, ha legjobbjaink egyik-másika nem tudja helyesen kimondani az adott pillanatban azt, amit gondol. De még nagyobb kárát vall- hatnók a fogyatékos tudásu-órzékü, de románul kitünően beszélő parlamenti tagoknak, ha minden gátlás nélkül, nyomban kifejezést adnának esetleg igen szerencsétlen gondolataiknak. Az utánunk következő generációnak ez a kérdés nem fog fejtörést okozni. Egyelőre azonban számot kell vetni az átmeneti idők különféle követelményeivel.

— A másik kifogás az erélytelenség. Viszszaemlékezve a fölsorolásainkra, akár beszédeinkre, akár rögtönzött közbeszólásainkra, a legteljesebb őszinteséggel állíthatjuk, hogy szavainkban a kifogás forrását nem vagyunk képesek megtalálni. Hálás köszönettel vennénk, ha bárki fejünkre olvasná erélytelen mondatainkat, avagy gyáva passzivitásunkat, mert a jogos kritika előtt meg kell hajolnunk. De úgy érezzük, hogy a hang, amellyel egyházainkért és magyarságunk minden intézményéért, sőt emberéért síkra szálltunk, amellyel a rombolások ellen tiltakoztunk, avagy a nemzeti ünnepeken, demonstrációkon való részvétünk ierkölcsi lehetetlenségét megmagyaráztuk: nem szolgált rá a gyávaság, geripctelén- ség vádjaira. *

— Nem olvastunk föl jótékony, zaj védő

szárnyai alatt a románságot gyalázó versikét, mint ahogy mindég tartózkodtunk olyan durvaságoktól, amelyek nem annyira energiára vallanak, mint inkább Ízlésbeli fogyatékosságra. Többször hallottuk már dicsőíteni a régi magyar parlament nemzetiségi képvsielőinek magatartását a mi mostani viselkedésünk rovására. Nem is beszélve a viszonyok szédítő különbségéről, nem beszélve arról, hogy ré- gente iktatóba kerültek a kérések és pár napon belül minden intervenció nélkül elintéződtek, míg ma a legcsekélyebb kérést is csak személyes befolyásunk latbavetésével tudjuk telje- sittetni, tehát minden neheztelés kiváltása már számos ügy tönkretételét vonja maga után, ami viszont a párt népszerűségét ássa alá:

még az abszolút összehasonlítást is altjuk, mihelyt történeti hűséggel sorakoztatjuk íel a példákat a múltnak és jelennek harcaiból.

— A parlamenti csoport nevében hálásan köszönöm a magyarságnak az irányunkban megnyilatkozott ragaszkodását, szeretetét és bizalmát. Amíg ezt érezzük,

nem halljuk meg a más oldalról felénk zuduló szidalmakat, mert csak egyetlen célt tartunk szemeink előtt

s ez: a magyar kisebbség érdekeinek megvédése. Ha azonban, valamikor — amit ne adjon az Isten — elveszítenénk a mi szeretett népünk bizalmát, m) magunk állunk a magyarság segítségére, hogy helyettünk olyan csoportot válasszon, mely az ő érdekeit jobban, lelkiismeretesebben és eredményesebben képviseli s mely minden tekintetben különbül fogja szolgálni a nemzetet.