Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-30 / 172. szám
KeietiUjsxg 13 Vasárnap, '1933. 'julius 30. IMRBnnSffinnBBBBMB eülnti iílef... €r€ÍMl t" i (Minden jog fenntartva.) kai... Mi történt'! — Azzal a kezét nyújtotta ' o — Iiallucinálok! — gondolta Mike, de ekkor a konflisban ülő tiszt rákiáltott: — Mike! Mike! Mit keresel itt? Mikét annyira meglepte, mikor a tüzérhadnagyban Kovácsra ismert, hogy felelni is elfelejtett. Csak azt dadogta, mikor a kocsi megállt előtte: — Hát te? Miért vagy katonaruhában? — Semmi! — legyintett Kovács. — Formaság! Kinn voltam a kaszárnyában. — Ezért nem találtalak hát! Pedig menynyire kerestelek! Nesze, kérlek! Olvasd el ezt a levelet! Kovács átfutotta a Magdus sorait, majd furcsán elmosolyodott— Kétségbe vagyok esve, — kezdte Mike, de Kovács csak a fejét rázta. — Felesleges! — mondta szelíden. — Ezt a dolgot én majd elintézem. — Rögtön, úgy-e? — kapott rajta Mike. — Nem! Nem rögtön!... Csak... holnap. Addig légy türelemmel kérlek. Olyan dolgokat kell előbb rendbehoznom, amelyek nem tűrnek halasztást. De utána ez lesz az első! -- Majd halkan hozzátette: — És talán az utolsó! ...De elintézem! -..Na szervusz! Megszorította a Mike kezét, intett a kocsisnak és mikor az megindította a gebéjét, még- egyszer visszaintett: — Szervusz Imre!... — De a hangja olyan szokatlanul lágy volt és olyan különös, hogy Mike felelni se tudott a megdöbbenéstől. — Mi lelte ezt az embert? Történt vele valami? ... És hogy holnapig? Nem értem... Pedig hát csak előtte való este kellett volna ottlennie a kávéházban, hogy mindent megértsen. Ott is lehetett volna bízvást, mert a Fekete Sas a túlsó parton volt és odáig már nem jutottak el a tüntetők, ezt azonban Mike nem tudta és otthon maradt. Ezért nem volt tanúja annak a sajnálatos esetnek, amely Kovácsot arra késztette, hogy másnap délelőtt felvegye a tiszti uniformisát. Az'történt ugyanis, hogy Kovács egyedül ült a rendes asztalánál, mikor belépett a kávéházba Bontha Laci, aki nem találván ott a maga társaságából senkit, odatelepedett mellé, ők már beszéltek egymással párszor a Sólyomügyről. Bontha Kováccsal szemben eléggé igazolta is, hogy az ő részéről semmi „politikai“ háttere nem volt az afférnak cs minthogy most sem volt eszük ágában sem összeveszni, csak foghegyen emlékeztek meg úgy a városházán történtekről, mint a tüntetésről, megegyezve abban, hogy az egész a legnagyobb ostobaság, amit józaneszű ember csak elítélhet. Inkább diákemlékekről beszéltek hát, miközben Bontha hozatott egy üveg bort és kedélyesen kvaterkázgattak, amit ugyan Kovács buta dolognak tartott, de a gentrybarát- ság kedvéért „mitmacholt“. A kávéház szálloda felől való ajtajában ekkor megjelent egy fiatalember. Feketeszemű, mokány kis ember volt, divatos, kockás ruhában, de a barnára sült arcáról, meg a kezéről azonnal meg lehetett állapítani, hogy falusi. Körülnézett, aztán közelebb lépett és rászólt Bonthára: — Szervusz Laci! Bontha visszaköszönt: — Szervusz! Mit csinálsz itt? — Az imént jöttem be Söjtörösről. Mi a fene van itt? Az utcák tele vannak katonákKovácsnak és megmondta a nevét: — Rá- polthy Péter. — Doktor Kovács! — felelte ez. Rápolthy újra kérdezte: — Miért van íz a készültség? Bontha elkezdte magyarázni a helyzetet, de Kovácsra való tekintettel kissé homályban hagyta a kényesebb részeket, hogy annak az érzékenységét meg ne bántsa. Ez azonban közbeszólt: — Szóval most aztán eljutottunk ebben a szerencsétlen és buta Sólyom-ügyben odáig, hogy zsidóügy let-; belőle. Ettől féltem első pillanattól kezdve! — Miért kell attól félni? — nevetett Rápolthy. — Nem árt az nekik! Ők maguk keresték! — Éppen azért! — felelte Kovács. — Mert levédések elkerülése végett bejelentem, hogy én is zsidó vagyok... És azt hiszem, érthető, ha nem örülök, mikor látom, hogy a zsidóság fejjel rohan a fal iák! Rápolthy fülig pirult: — Te bizonyosan nem vagy olyan zsidó, mint a többi!... Már az is mutatja, hogy Laci itt ül veled!... Szervusz! Felvette a poharát és odakoceintotta a Kovácséhoz. Ennek elkomorodott az arca. Bontha is megkoccantotta a Kovács poharát, majd azt mondta: — Jenő nekem régi jóbarátom! A legrégibbek közül való! Ügy-e, Jenő? Szervusz! — Szervusz! — felelte ez rosszkedvűen, de nem nyúlt a poharához. Valahogy nagyon kényelmetlenül kezdte magát érezni és olyasmi járt a fejében, hogy ezek őt most, mint renegá- tot ünnepük. Hát abban pedig tévednek mind a ketten! Mert ő igenis jó zsidó! És esze ágában sincs, hogy árulója legyen a zsidó ügynek. Ö csak azt mondta kezdettől fogva, hogy ez a Sólyom, aki mindenképpen kártékony és haszontalan fráter, nem érdemli meg, hogy ekkora gezéreszt csináljanak belőle és felfújják azt a pár pofont, amit kapott, zsidó sérelemmé. Azóta azonban más dolgok is történtek! Igaz, hogy ennek az ügynek a kapcsán, de történtek, és pedig olyanok, amik valóban sértők az egész zsidóságra! Itt most már nyílt zsidóüldözés folyik, amit már mindenki tud, csak ő nem vett észre eddig! De hol is volt a szeme? Hiszen ez most már vérbe megy! És ő még mindig itt ül két ilyen antiszemitával? Ká+ jó! Itt ül, de nem engedheti, hogy ezek azt higyjék, hogy egy véleményen van velük! — Hát az igaz, hogy régi barátod vagyok, — szólott Bonthához fordulva, — de azért tévedsz, ha azt hiszed, hogy nem vagyok jó zsidó! És abban is tévedsz, ha azt hiszed, hogy nekem nem esik rosszul az, ami itt folyik! Mert erre aztán igazán nem szolgáltunk rá! Hogy még a fürdőtől is eltiltsanak bennünket, mintha tisztátalanok volnánk! Erre igazán nem szolgált rá a zsidóság! Bontha elképpedt: — De kérlek, — szólott. — Hogy mondhatsz ilyet? Azért, mert egypár embernek, aki jól tud úszni, a főkapitány megengedte, hogy a szabadban fürödjék, a nagyközönségnek pedig megtagadta, nem lehet azt mondani, hogy a zsidók nem fürödhetnek!... Először is ott az uzsoda!... — Ez az intézkedés is csak inkább arra vall, — viccelt Rápolthy, — hogy féltik a zsidókat, hogy meg ne fúljanak!... — Féltik! Féltik Grünt, az úszóbajnokot, hogy beleful! Mert tőle is megtagadták az engedélyt... (Folytatjuk.) TONOGLOBINE az uj gyógyszer vérszegénység és tUdőbaj elien az amerikai Wiople professzor szerint, ezek leghatásosabb ellenszerét, mai-kivonatot ezenkívül D. Vitamint, minden élet I e g f o n t o s a b b táplálóját. Tehát felülmúlhatatlan erősítő általános gyengeség esetén. Haemoglobin «» mész-só tartalmánál fogva nélkülözhetetlen vér* és csontképző! Kitűnő étvágygerjesztő! A TONOGLOBINE felnőtteknek, mint g y e n g e gyermekeknek ez adia vissza egészségét és ereiét! Kapható minden gyógyszertárban, nagy üveg Lei 130’—kis üveg Lei 75'—. Főlerakat Erdély és Bánát részére: Demeter gyógyszertár, Cluj, Calea Moţilor 2.
