Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-28 / 170. szám

4 KeletiUjs&g Péntek, 1933. Julius 28. Minisztertanácsi határozat jelent meg a vásárjáró falusiak iruiási engedélyéről tiem lehet a magyar községek deszkaárusait kitiltani a vásárokról. Igazolványt kell kiadni — házaló kereskedésre „Európa legszegényebb országa.“ Melyik állam hivatalosan is legszegényebb országa Európának? A népszövetségi delegá­tusok jelentése szerint Görögország. Görögország úgynevezett győztes állam. A világháborúban az antant oldalán harcolt és a békeszerződések nagy területi előnyökhöz jut­tatták. Igaz ugyan, hogy Törökország felrúgta azt a békét, amely elvette tőle a Görögország javára az ántánt által átnyújtott Kisrzsiát és az is igaz, hogy a pontosan tiz évvel ezelőtt megtartott lausannei konferencia újabb szer­ződés megkötésével vette tudomásul Kemal pasa területvisszahóditó akcióját, de Görög­ország igy is előnyökhöz jutott; újabb földterü­leteknek jutott birtokába. Az áldatlan politi­kai körülmények azonban visszavetették Gö­rögországot fejlődésében. Mozgalmas regényt lehetne írni arról a tojás-táncról, amely a monarchia és a király­ság két ütköző pontja között lezajlott a hellé­nek országában, de ezúttal elégedjünk meg, ha csak az utóbbi hónapok eseményeit nézzük. Nemrégiben merényletet kíséreltek meg Gö­rögország old great maw-je, a krétai Venizelos ellen. A merényletterv hírére nagy kavarodás támadt az országban. A pártok hajba kaptak egymással, egyik a másikra igyekezett rákenni az ódiumot. Megoldás, kibontakozás nem jött létre, egyetlen pozitiv eredménye volt — ha ezt az eredményt „pozitiv“-nek és egyáltalá­ban „eredményinek lehet, nevezni — az, hogy az ország figyelme a gazdasági helyzetről egy-' előre a politikai helyzetre irányodott. De Gö­rögország most megint ott tart, hogy akarva, nem akarva, kénytelen szembenézni a lerom­lott gazdasági helyzet nagy kérdőjelével. Számokba kifejezve a görög nemzeti jöve­delem, amely 1929-ben még 4S millió drachmára rúgott, mult évben már 28 millió drachmára sülyedt. Az adósságok fizetését be kellett szün­tetni, mert mig a múltban az adósságok fizeté­sére a költségvetés 36 százalékát kellett fel­használni, az idén a költségvetésnek 71 száza­léka lett volna e célra fordítandó. A behozatal közel 5 millió aranyfonttal volt nagyobb, mini a kivitel. Görögország hires dohányexportja közel 10 millió fontról 3 millióra esett. A lausannei :békeszérződés után,' amely Görög­ország és Törökország között nagyszabású la­kos kicserélésére vezetett, másfélmillió ember özönlött vissza Görögországba s közülük három- százezer ember még mindig a leg nyomor uságo- sebb viskókban várja sorsának jobbrafordu- lását. ... A szinte fantasztikus arányú költségvetési deficit szükségessé tette, hogy ebben az évben, immár másodízben szálljon ki a Népszövetség pénzügyi delegációja Görögországba és a hely színén tanulmányozza, hogy mit lehet tenni. A szakértők bizottsága jobb megoldás hijján a következőket ajánlja Görögországnak. Gö­rögország kísérelje meg, hogy a jövőben kül­földi kölcsönök újabb felvétele nélkül gazdál­kodjék. Miután az előbbi kormányok által tervbe vett technikai beruházások nem felei­nek meg az ország teherbiróképességének, e munkálatokat haladéktalanul abba kell hagyni. A költségvetést le kell csökkenteni 7 millió drachmára, a kiadásokat busz százalékkal csökkenteni kell. A drachmát olyan színvona­lon kell tartani, amely végérvényesen stabil, még akkor is, ha a lakosság életnívója alacso­nyan marad. Görögország aligha lehet megelégedve a népszövetségi javaslattal, — tanáccsal el volt látva eddig is. Mindenesetre Görögországnak le kell vonni a következtetést, de tanúságot kell levonni a többi vezető európai államnak is a londoni gazdasági konferenciából. Hogy Görögország teljes csődjét megakadályozzák, lehetővé kell tenni, hogy Görögország vámha­tárait lebonthassa, a többi államok vámhatá­raival egyetemben. Mert az európai gazdasági összefüggés megteremtése nélkül hiába taka­rékoskodik Görögország, katasztrófáját nem gátolhatja meg. Ami talán hajmeresztőhb_ mé­retek között áll Görögországra, áll a többi or­szágokra is, hiszen ha jól utána nézünk, egy sereg európai állam, ha nem is a „legszegé­nyebb“, közel jár ahhoz, hogy a megsajnált Görögországgal egy színvonalra kerüljön. — Az uj nyugdijrendelet magyar fordítása kapható dr- Mandel Fordító-irodában, Cluj, Memorandului 24. Ara 20, vidékre 30 lej, előre bekiildve (Kolozsvár, július 27.) Megírta a Keleti Újság, hogy egyes erdélyi, pontosabban alsó- fehérmegyei városok és helységek vásáraira nem engedték be a mag3rar falvak deszkaáru­sait. A jogegyenlőségnek ez a legelemibb sé­relme súlyos példája lett volna az állampol­gárok közötti egyenlőtlen elbánásnak és em­beri jogba, de alkotmányba is ütköző megkü­lönböztetésnek. A kormány most közzétette azt a júniusi minisztertanácsi határozatot, mbit rendeletet, amely elejét veszi az ilyen megkülönböztetéseknek. Ez a rendelet nem­csak a deszkaáruló falusiakra vonatkozik, ha­nem a falusi háziipar sok más fatermékéire és vásárjáró más szekeresekre is. A rendelet a hivatalos közlöny, Gazeta Oficiala julius 13-áról keltezett 158-i számában, a 4633. olda­lon jelent meg és a következőképpen szól: Az 1933 junius 14-én kelt 716. számú mi­nisztertanácsi napló alapján megengedte­tik, hogy Alsófehér-, Arad-, Bihar-, Krassó-, Kolozs-, Hunyad-, Szörény- és Tordamegyék­nek havasi és hegyes vidékein levő községek és járások lakóinak, hogy házaló kereske­dést űzhessenek háziipari, valamint fák6- szitményü árukkal (deszka, zsindely, ge­renda, szálfák, fejszék, csebrek, kádak, sző­lőkarók, szövőszékek, széna-favilla, lapátok, szekértengelyek, kapanyelek, stb.), úgyszin­tén cserépedényekkel, faszénnel, gyümölcs­csel, mésszel, gyapjúval, bundákkal, kész köd mönökkel, kivóvén az 1852. évi császári pá­tens rendelkezéseit­A fenntebb felsorolt áruk szekeren is szállíthatók. Felhatalmaztatnak a megyei és községi hatóságok, hogy a fenntebbi vidékek lakói­nak házaló kereskedésre jogosító igazolvá­nyokat állítsanak ki és pedig minden kor­látozás és taxa fizetés nélkül. Az illető községek magyar vezetőségei, il­letőleg a megyei vezetőségek feladata felhívni az érdekelteket, hogy az itt előirt igazolvá­nyokkal megfelelően legyenek felszerelve. Milliókat fizetett rá Szatmár ötezer holdas birtokára Tönkretette a politika Szatmár gazdálkodását — Megkezdte a választott tanács másfél évtized könnyelműségének korrigálását (Szatmár, julius 27.) Még a töméntelen rosszindu­latú kisajátítások is meg­hagytak több, mint ötezer katasztrális holdat Szat­már város birtokából, amelynek nagyrésze, 4500 hold erdőgazdaság. Más­fél évtized óta a különféle politikai befolyások, az az interimárok uralkodása és a korteszsolgála- tok jutalmazása lehetetlenné tette az ésszerű, rendszeres gazdálkodást úgy az erdőgazda­ságnál, mint a város ipari üzemeinél és igy állott elő olyan helyzet, hogy Szatmár népe a hatalmas városi vagyon dacára elviselhetetlen városi terhek alatt görnyed. Hossza kísérletek után helyreállott a po­litikai béke a szatmári városházán és elfoglalta a vezetést- a város közönsége által választott tanács, amelynek ehső dolga volt, hogy utána­nézzen a városi vagyonok kezelésének és igye­kezzék a jövedelmek fokozásával csökkenteni a lakosság terheit. A város választott vezetősége már a legelső hetekben megdöbbentő adatok birtokába jutott, amelyek elkeserítő képet nyújtanak arról a rendszertelen és lelkiismeretlen gazdálkodás­ról, amelyet a szatmári városházán másfél év­tizeden át folytattak a város vagyonával. Az erdőgazdaságnál kezdte meg a válasz­tott vezetőség a vizsgálatot és megállapította, hogy Szatmár városa csak a mult esztendő­ben 1,820.000 lejt fizetett rá 4500 ka­tasztrális holdat kitevő erdőbirtokára. Még szerencse, hogy az agrárreform során vagy másfélezer hold erdőt elvettek a város­tól, mert ha ezt is meghagyták volna Szatmár tulajdonában, úgy a város talán még kétségbe- ejtőbb anyagi helyzetbe jutott volna. Hasonló „sikerrel“ folyt a gazdálkodás Szatmár egyéb ingatlanain is. Azok a terüle­tek, amelyek valamikor hatalmas jövedelme­ket hajtottak a városnak és lényegesen könnyí­tettek a város közönségének a városi terhek elviselésénél, most milliós ráfizetésekkel ter­helték meg az amugyis siralmas állapotban levő városi kasszát. Semmivel sem vigasztalóbb a kép Szatmár város ipari üzemeinél sem. Úgy ezeknél, mint a városi földbirtokok gazdálkodásnál meg­nehezíti a dolgok rendezését az, hogy Szatmár városának nincs megfelelő torzskönyve a vá­ros vagyonáról, az ingatlanok állagáról, nin­csen állandó érvényű nyilvántartása a városi javak hasznosításáról. A gondosság, a körül­tekintés, a lelkiismeretesség hiányzott a városi vállalatokból, amelyek aţonban leginkább a kereskedelmi szellem teljes hiányát érezték meg legjobban. Most a három frakcióból álló szatmári vá­rosi tanács tagjai egyértelműen kívánják, hogy Szatmár város hatalmas vagyonát és nagyértékii üzemeit tökéletesebben, lelkiisme­retesebben vezessék és sürgősen változtassák meg Szatmár egész gazdálkodási módszerét, mert képtelenség az, hogy a város lakossága milliókat fizessen rá arra, hogy a városnak hatalmas vagyona van. A választott tanács tagjai teljes összhang­ban meg is kezdték az ezirányu munkát és ala­pos tisztogatást végeznek a városi gazdálko­dásban, hogy kitakarítsák másfél évtized lel­kiismeretlenségét és a milliós ráfizetések he­lyett, végre jövedelmet kapjon a város hatal­mas vagyona után. Eredeti harisnya legjo bb a világon I

Next

/
Thumbnails
Contents