Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-28 / 170. szám
one 2 PEST V. IN*» JSSeti»» fii üimerai ífo. 24.256—1927. Pén/ek <S»SS& 4ra 3 te» Előfizetési árak belíoldöa: Egész évre 800, félévre 400, Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: CluJ-Kolo**negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP vér, Strada Baron E. Pop (volt Braasai ucca) 5. szám. évre 80, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 _ ívumvillf ir>n otim Telefon: 508. — Eevélclm: Oluj, postafiók 101. szám. pengő. — Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. Aí1, hVfULilAM — 17U. SíAM. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Benes és Titulescu is Rómába Franciaország ott akar lenni a Balkán és Középeurópa aj jár ende zésénél — Mussolini és Gömbös ma is két óra hosszat tárgyaltak (Róma, július 27.) Mussolini Souvich államtitkár jelenlétében két óra hosszat tanácskozott a mai délelőtt folyamán Gömbös Gyulával és Kánya Kálmánnal. A tanácskozások befejeztével az olasz kormányelnök ebédet adott a magyar kormányférfiak számára. Rómában az olasz és a magyar kormányférfiak eszmecseréjéről a következő hivatalos kommünikét adták ki: Mussolini tegnap délelőtt tiz órakor Souvich államtitkár jelenlétében fogadta a Palazzo Veneziában . Gömbös Gyula magyar miniszterelnököt és Kánya Kálmán külügyminisztert. Az eszmecsere folyamán mindkét részről megállapították a legteljesebb cgyeértést mindazon kérdésekben, amelyek a két nemzet viszonyát érinti k. Beavatott helyről szerzett információk szerint Mussolini és Gömbös megtárgyalták a négyhatalmi egyezmény által teremtett uj helyzetben a középeurópai kérdés megoldásának uj lehetőségeit is. Az olasz lapok mai száma nem foglalkozik érdemben az olasz-magyar államférfiak tanácskozásaival, inkább Olaszország és Magyarország rendkívül jelentős barátságát emelik ki. Az olasz lapok célzásokat engednek olyan irányban, hogy Olaszország és Magyar- ország között hivatalosan szövetségi viszony alakul ki, ez pedig annyit jelent, hogy Olaszország az egyes tanácskozásokon még nyomatékosabban fogja Magyarország érdekeit képviselni. A tanácskozások középpontjában az Osztrák-magyar együttműködésnek terve áll. A két ország közötti együttműködés a londoni lapok szerint egyelőre gazdasági természetű, de később politikai természetű lesz és az a kimondott cél, hogy a két ország együttesen képviselje magát a három országot reprezentáló kisantanttal szemben. Párisból jelentik, hogy Osszuszki, Csehszlovákia párisi követe hosszas tárgyalásokat folytatott Bonconrttal, minden valószinüség szerint a római tárgyalásokkal kapcsolatosan. Párisba érkezett hirek szerint Benes mégis elhatározta, hogy Rómába fog utazni. Genfben is erősen tartja magát a hir, hogy Titulescu a napokban félbeszakítja lidói üdülését és Rómába utazik. Belgrádi jelentés szerint a magyar-jugo- szláv kereskedelmi szerződés ratifikációs vitája végén DimTtrievics előadó záróbeszédében hangoztatta annak szükségességét, hogy a jugoszláv kormány intézzen felszólítást Gömbös magyar miniszterelnökhöz abban az irányban, hogy Magyarország és a kisantant együttműködését lehetővé tegyék. Az előadó szerint elérkezett az ideje annak, hogy Magyarországot bekapcsolják Középeurópa szabad kereskedelmi forgalmába. Dimitrievics szavaival általános tetszésre talált s a szerződést közfelkiáltással ratifikálták. A minisztertanács háromtagú bizottságra bizta a konverzió ügyét Maniu a lemondások politikájáról beszélt Badacsonyban Élesen elitéli a restabilizáció híveit Magyarország a kisantaníban Az impériumváltozás után talán először történik meg, hogy a belgrádi parlamentben rokonszenves hangon esik szó Magyarországról. Valamikor ez nem volt szokatlan. A háború előtt volt egy időszak, amikor magyar és szerb politikusok sűrűn emlegették a magyarok és szerbek régi történelmi kapcsolatait, a magyar képviselőház Szerbiába kirándult tagjait lobogódiszben, tüntető lelkesedéssel fogadta a szerb főváros és a magyar és szerb ba- rátkozást olyan megkülönböztetett formában, ujjongó demonstráció közepette pecsételték meg, hogy a zsiviók és éljenek elvegyülésében mindenki azt remélte, hogy a két azonos tem- peramentumu nemzet meg fogja találni a történelmi erővonalak párhuzamos útját. A tüzes pohárköszöntőkre az egymás keblére való borulás érzékeny jeleneteire azonban alig emlékszik már valaki. A világháború vértengere úgy elmosta a szerb-magyar rokonszenvet, hogy szinte csodálkozva olvassuk a magyar- nugoszláv kereskedelmi szerződés előadójának beszédét, amely ott folytatta, ahol a budapesti képviselők belgrádi látogatása alkalmával abbamaradt. És ha a történelem lapjait visszaforgatjuk, nemcsak a szerbek magyarbarát érzelmeinek feltámadására találjuk meg az idézésre alkalmas vonatkozásokat, hanem a román és magyar nép elfelejtett érintkezési pontjaira is. Az önálló Románia megteremtésének leg- tüzetesebb szószólója a nagy Andrássy Gyula volt, a monarchia ma is egyik legkiválóbbnak tartott államférfin és külügyminisztere, Kossuth Lajos pedig a dunai konföderáció szép álmában a magyarok mellett előkelő szerepet szánt a románoknak, a Balkán franciáinak. A csehek és magyarok történelmében pedig közös uralkodókat is találunk, akik a két nép fejlődését egymás mellett és nem egymással szemben állva képzelték el. Ugyanaz a három nép, amely annyiszor jutott közeli nexusba a történelem színpadán a magyarsággal, most a kisantant keretei között alkotja azt a hatalmi csoportot, amely a mostani Magyarország határai körül helyezkedik el. Hogy ez a szembenállás sem a kisantant államainak, sem Magyarországnak nem használt, azt mondanunk sem kell. Vájjon mi sugallta a belgrádi parlament szónokának magyarbarát beszédét? Az a meggondolás-e, hogy a védőszövetség többször jelentkezett erőpróbái gazdasági téren éppen fordított eredménnyel jártak, vagy pedig egy alkalmi fellobbanás obiigát frázisaiból telt ki a belgrádi békebeszéd? Hinni szeretnök, hogy a belgrádi invitálás nem volt üres szóvirág, hanem a szép szavak mögött tartalom is volt. Ahhoz azonban, hogy elhitessük, valami más is kellene. Belgrádban is, Bukarestben is, Prágában is jól tudják, hogy a szó szétpukkanó szappanbuborék, hogyha nincsen meg a realitás aranyfedezete. Ezt az aranyfedezetet pedig nem volna nehéz megtalálni. Nem aranybányák, nem bányászcsákány megfeszített munkája, hanem az őszinteség alapozza meg. Mindjárt másképpen festenek az ígéretek, hogyha a kisantant egyidejűleg rá tud mutatni a három állam magyar kisebbségeire, mint amelyek maguk ismerik el, hogy a négy nép történetéből felelevenített baráti szálak élő valósággá váltak, a kisantant országok kisebbségei többé már nem gyanakvó szemmel nézett „belső ellenségek“, hanem egyenlőrangu állampolgárok. Ezt azonban ne a kormányférfiak,' ne az Universul vezércikkei, hanem mi jelentsük ki. Ha pedig eljutottunk idáig, akkor egészen más hangsúllyal veszi tudomásul Európa, hogy Magyarországot a kisantantba invitálják. (Bukarest, julius 27.) A kormány ma délelőtt fél 11 órakor minisztertanácsot tartott. Ma d g e a r u pénzűgyminiszter számolt be londoni tevékenységéről s jelentését a kormány tagjai köszönettel vették tudomásul, azt állapítva meg, hogy minden nehézség ellenére sikerült az ország számára eredményeket elérnie. A minisztertanács háromtagú bizottságot küldött ki, hogy a konverzió végrehajtását foganatosítsa. A bizottságnak a pénzügyi, kereskedelmi és földmivelésiigyi miniszterek a tagjai. A minisztertanács megállapította a tendenciózusan terjesztett hírekkel szemben, hogy a kormány tagjai egyhangúlag a lej stabilitásának változatlansága mellett állanak. Tízmillió lejt szavaztak meg az árvizsujtotta vidékek lakóinak segélyezésére. Maniu a lemondások politikájáról. Maniuról sokat írnak mostanában ismét a lapok. Beszélik, hogy Szovátún az ő rendíthetetlen hívei ismét gyülekezőt tartanak. Az Adeverul közli nagyváradi tudósítójának Manilával folytatott interjúját. Maniut Badacsonyban a Filipescu Gligore látogatása után kereste fel az ujságiró. Megkérdezte Mamiitól, igaz-e, hogy Filipescu felajánlotta neki a konzervatív párt elnöki tisztségét? Maniu erre a kérdésre nem válaszolt. Azután azt kérdezte meg, sokáig tart-e politikától való távol- maradása. Maniu azt válaszolta: — Nem tudom. Amint olvasom a lapokat, szeretnék ismét politizálni, de lemondok róla. Az egész életem tele van lemondásokkal- Az apám szerette volna, ha megnősülök, de lemondottam erről, mert nem kívántam az én nehéz politikai küzdelmeimbe asszonyt is belevonni. Szerettem volna cigarettázni, kártyázni, lóversenyre járni, de minderről lemondottam. Most lemondok a politikáról. A gazdasági krízisre vonatkozólag Maniu azt mondotta el, hogy ez nagyrészben a technikai fejlődésnek a következménye. Mátyás királynak 300 íródeákja volt, a nyomtatás feltalálásával kenyér nélkül maradtak az Íródeákok. Igen éles hangon Ítéli el Maniu azokat, akik inflációt, restabilizációt kívánnak. J
