Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-23 / 166. szám
KeletiUjsxg Vasárnap, 1933. rjulius "23. »r«;* w' 18 (Minden jog fenntartva.); 19 Az „annak ellenére“ helyett igazság szerint azt kellett volna mondania, hogy „éppen azért“, mert hiszen abban, hogy így vélekedett, nagy része volt annak, hogy Bontha rokona volt, akire eddig csak irigykedni volt módjában, arra viszont, hogy pálcát törjön felette, most kínálkozott alkalma először. De része volt abban, hogy a Sólyom pártjára állott, annak is, hogy a nap folyamán egy pár zsidó vevővel beszélt az esetről, akik fel voltak háborodva a tisztek és a szolgabíró ellen. Mike úgy érezte, a szerelmének tartozik vele, hogy a zsidó álláspontot tegye a magáévá és ezzel fejezte be a Bontha ellen való kirohanását: — De nagy vicc! Harmadmagával megtámadni egy védtelen izraelitát!... Koncsek bólintott, Kovács azonban paprikavörösen förmedt rá: — Először is: mit izraelitázol? Mondj zsidót! Én nem szégyellem, hogy az vagyok!... Másodszor pedig ne beszélj úgy, mint a zsidók ! Ma egy rokon-családnál ebédeltem és azok majdnem szóról-szóra ugyanezt mondták... Hogy azért, mert egy zsidó megmondja az igazat, nincs joguk a huszároknak, hogy a fejét betörjék. óh — Hát van! — kérdezte Mike harciasán, mert az jutott eszébe, hogy Kovács talán ép- pen Steineréknél ebédelt. — Hát van joguk! — Persze, hogy nincs! — felelte Kovács. — Ezt nem is mondja senki! Maguk a tisztek se! De nem is ez történt. Egészen más! Mert ahhoz, amit Sólyom írt, semmi köze sincs se az igazságnak, se annak, hogy ő zsidó-e vagy nem zsidó! Azt a cikket... — Pardon! — szólt közbe Koncsek. — Én ebben a dologban nem is a zsidóság sérelmét látom, ámbár akárhogy forgatjuk, az is tagadhatatlan, hogy egy zsidót inzultáltak. De ennél sokkal súlyosabb dolog is történt. Megsértették a sajtót!... Magam is írok kritikákat és... — Megálljunk kérem! — felelte Kovács. — Azt akartam éppen mondani, hogy Sólyom azt a cikket féltékenységből irta... És éppen jó, hogy említeni tetszik a sajtó sérelmét. Mert én ezt se látom a dologban. Vetkeztessük le kérem az esetet egészen! Mi a meztelen tényállás? — Pardon! — szólt közbe Mike. — Csak egy kérdésemre felelj, mielőtt tovább beszélsz! — Mire? — kérdezte Kovács kelletlenül. — Hogy Steinerék-e azok, akiknél ebédeltél? — Persze, hogy ők! Hiszen már mondtam! Vagy nem mondtam?... Na mindegy! Szóval a tényállás a következő: X úr féltékenységből megsértette A, B és C urakat, mondjuk levélben. A, B és C urak erre megverték X urat. Hol esett itt sérelem a zsidóságon és a sajtón? — Ott, — felelte Koncsek, — hogy X úr zsidó és hogy nem levelet írt, hanem cikket. — Helyes! Hát végezzünk előbb a sajtót illető résszel. Miért írt X úr cikket és miért nem írt levelet? Az ugyanis, amit írt, privátlevélbe való és nem a nyilvánosság elé. Neki kritikát kellett volna írni! Ez joga lett volna, sőt kötelessége! De hol abban a kritika, amit ő írt? Sehol! Ö visszaélt a kritikusi tollával. Magánügyben használta fel. Tehát visszaélt a sajtóval. A sajtót tehát nem azok sértették meg, akik X urat megverték, hanem X úr, aki gyáván a sajtó sérthetetlensége mögül akart lövöldözni a maga kis, piszkos privátügyében... — Engedj meg, kérlek! — felelte Mike. — Sólyom kritikát írt, mert megírta a botrányt, amit a színházban az előadás helyett mutogattak ! — Ugyan kérlek! Volt abban a cikkben kritika? Volt, de csak a huszárokról! És ha azok ezt nem tűrik, hát igazuk van! Koncsek tanár úr is ír kritikákat, de rajta ez nem eshe- tik meg!... Mert ő nem fogja a sajtót arra használni, hogy privátügyeit tálalja fel közügy gyanánt!... — Ezt csak azért mondod, — szólt Mike, — mert utálod a szerkesztőt. Én ma beszéltem egy pár zsidóval, akik szintén nem rajonganak érte, de azért mégis fel voltak háborodva az eseten. És joggal, mert X úr, ahogy te nevezed, mégis csak zsidó! Hévvel vágta ki ezt a szónoklatot és közben úgy érezte, hogy Steiner Magdus, sőt az egész Steiner-család meggyőződésének adott hangot s ez felemelően hatott rá. Egy pillanatra ugyan eszébe jutott, hogy Steiner papa tegnap azeszpónemnek nevezte a szerkesztőt, aminek azóta már megtudta az értelmét, de úgy vélte, sőt ezt már Kovács is elárulta, hogy a történtek óta Steiner is megváltoztatta a véleményét. — Halt! — szólt Kovács. — Mit gondolsz, ha X úr véletlenül keresztény lenne, nem kapott volna ki? Hol itt a zsidó-ügy? Annak csak annyi köze van az esethez, mintha azt mondanám, hogy sérelem esett a szőkéken, mert X úr szőke. Erre mindenki azt mondaná, hogy sza• márság. Pedig éppen ilyen szamárság az is, j ha azt mondom, hogy a zsidókon esett sérelem. Én például zsidó vagyok, még pedig merem állítani, jó zsidó, de egyáltalán nem vagyok hajlandó magam Sólyom úrral azonosítani ebben az ügyben! Koncsek bólintott: — Ez nagyon szimpatikus ügyvéd úr részéről! De sajnos, egyedül áll a felfogásával. Mert a városban is, a sajtóban is olyan zsidó- összeszaladás van, hogy valósággal életveszélyes egy szót is szólni. Kovács kelletlenül húzta össze a szemét: — Na! Ami azt illeti, ez megint túlzás! A zsidók ellen azért kár ilyenekkel hangulatot csinálni ebből az ügyből kifolyólag. Ez már antiszemita beszéd! Koncsek mentegetőzve felelt: — Bocsánat! Hiszen éppen ön mondta, hogy ez nem zsidó ügy! — A tisztek részéről nem is!... De ön már azt csinál belőle! Belekeveri az egész zsidóságot! ... Azt mondta, hogy összeröffen*tünk. — Pardon! Én nem ezt a kifejezést használtam és önről egyáltalában nem beszéltem. — Miért? Azt hiszi, én nem veszem magamra, ha valaki általánosságban beszél a zsidókról? Koncsek vállat vont. Már valami gorombaság volt a nyelve hegyén, de aztán mégis meggondolta. Ez a Kovács kiszámíthatatlan, furcsa ember, nem is lehet érteni, mit akar, se ezen a párton nincs, se azon, mindennek ellentmond! Jobb kitérni. Nem mintha... Csak ... — Félreértett kérem, — szólt engesztelőén. — Én egyáltalán nem akartam se önt megbántani, se a zsidóságot. Végre is csak egy fontos. Az eml^r, A jó ember és a rossz ember. Az különbség! De, hogy valaki zsidó-e, vagy keresztény?... Olyan mindegy! Magában azonban azt gondolta: — Nem lehet ezekkel a zsidókkal! Betegesen érzékenyek! Ha egynek a tyúkszemére lépnek Amsterdamban, hát Jaroslau is attól hangos! Kovács pedig azt mondta: — Nem lehet ezekkel a keresztényekkel? Én már csak igazán liberális vagyok minden irányban! De ők mindig az egész országot teszik felelőssé egyes emberek hibáiért!... Aztán Mikére tévedt a szeme és azt gondolta: — Ez az egy nem olyan!... Ez az egy! De ez is csak azért, mert szerelmes Magdusba! Különben ez is csak úgy beszélne, mint a többiek! ... Koncsek megnézte az óráját: — Nekem most már, sajnos, távoznom kell! Dezső! Fizetek! Mike fellélegzett, mikor elment, de Kovács még ekkor is az előbbi témát folytatta: — Az egész dologban az a szörnyű, hogy úgy keresztény, mint zsidó részről felekezeti, sőt faji kérdést fognak belőle csinálni!... Meglátod, ebből rettentő baj lesz!... Holott mi történt? •.. Semmi, csak ... Mike türelmetlenül vágott közbe: — Hagyd már ezt a szamárságot! Téged se érdekel, engem se! Beszélj már Steinerék- ról! Mit mondtak? — Egyelőre semmi különöset. Azt látom csak, hogy Magdus hajlandósággal van irántad, sőt Róza néni is a pártodon van. — És az öregúr? — ö még nem határozott. Előbb információt akar rólad szerezni. — De hát miféle információt? — Tudom is én! Hogy milyen kereskedő vagy? Érted-e a szakmádat? Rád lehet-e bízni az üzletnek a vezetését? ... Azt hiszem, Oláry- tól fog rólad kérdezősködni. Mike tegnap még a csillárig ugrott volna mérgében erre a hírre, de most megkönnyebbülten lélekzett fel: — Na! Oda mehet! Az öreg nagyon szeret engem és csupa jót fog mondani! Kovácsnak a nyelvén volt, hogy erre azt felelje: — Ne hidd, hogy amit Oláry dicséretnek mond, azt Mundi bácsi annak is veszi. Egészen más dolgok számítanak nála ... De mert érezte, hogy megmagyarázni csak nagyon nehezen bírná a Steiner eszejárását és kérdés, hogy az még akkor is rokonszenves lenne ez előtt a fiú előtt, okosabbnak vélte, ha csak annyit mond: — Hát akkor meg csak menjen oda!... Én is azt hiszem, hogy meg fog puhulni. Mert Magdus, úgy látszik, hozzád akar menni, az öreg pedig imádja a leányát... (Folytatjuk). NYARALAS MEGOLDVA! Töltse minden szabadidejét az ozondus, pormentes, fenyőillatos PÜSPÖK-FÜRDŐ rádiumos hullámfürdő- ÍR Iái no jegyárral egész jében, ahol népszerű 15 lejes nap szórakozhat Románia első hullámfürdője, különösen szellemileg' UJmerültelmek elsőrangú. Egész nap nagyszerű rádióműsor.
