Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-23 / 166. szám
’Vasárnap, '1933. ’július ’23, KeietiUjsxg s Vasárnapi Urönika % " ’ Színházi dóig oh Az erdélyi magyar sajtó akármelyik jelentősebb orgánumát nyitja ki az ember, terjedelmes cikkeket talál benne a szinházkérdés- ről. És ezeknek a cikkeknek majdnem valamennyié összefüggésben van a kolozsvári szin- laáz kérdésével, ami könnyen megmagyarázható, mert hiszen a kolozsvári társulat az utóbbi években egyebet sem csinált, mint körutazáson kereste fel hol Nagyváradot, hol Temesvárt, Aradot, néha Marosvásárhelyt, nyáron pedig rendszerint Brassóban zárta le viszontagságos, négy-öt város között megosztott szezonját. Most ezeknek a városoknak sajtói sorra megszólalnak és apage satanas-t kiáltanak Kolozsvár, illetve a kolozsvári Magyar Szinház felé. Szinházi hegemóniánk immár a múlté. Gyanakvással, kelletlenül fogadnak minden olyan kezdeményezést, amely városuk szinházügyének megoldását Kolozsvárhoz akarja kötni. Tagadhatatlan, hogy az erdélyi magyar élet egyetlen más területén sem veszítettük el csúfosabban a csatát, mint a színészet berkeiben• Pedig objektiven meg kell állapítani, hogy ezen a területen legkevésbé kellett számolnunk rosszindulattal, gáncsoskodásokkal, sőt éppen ellenkezőleg: ha nem is oly mértékben, mint a vendégszereplő román társulatok, elsősorban a kolozsvári román opera, de a magyar szintársulatok is csaknem minden városban részesültek a városi hatóságok támogatásában. Néha pénzben, néha természetbeni szolgáltatásban, néha egy-egy fiaskóval végződött szezon szégyenletes bukása idején éhségsegélyben., váradon maga a Magyar Párt ottani tagozata is határozottan állástfoglalt abban a tekintetben, hogy idegen városbeli szinházi emberekkel még csak szóba sem áll a színházépület bérletének kérdésében és csak úgy hajlandó a színházat támogatni, hogyha helyi emberek, akiket ismer (meg is nevezték Parlagi Lajost és Tóth Eleket) veszik át a magyar szinház továbbvitelének felelősségét a levitézlettektől. Akik alatt nyilván és félreérthetetlenül Kolozsvárt és a kolozsváriakat értik. Talán veszett ügyet veszek a védelmembe, de mégis azt mondom, hogy a nagyváradiak nem járnak helyes utón. Megingathatatlan meggyőződésem, hogy a mai leromlott viszonyok mellett Nagyvárad nem tud eltartani önálló színtársulatot és ugyanez áll Kolozsvárra nézve is- Nagyváradnak is szüksége van Kolozsvárra, Kolozsvárnak is Nagyváradra. Üres próbálkozás, feltétlenül kudarcba- fulladó kísérletezés volna minden olyan megoldás keresése, amely ezzel az elvi kérdéssel ellentétben kutatja a kiutat. A történtek után sem kételkedem benne, hogy Nagyvárad, mint a praktikus emberek városa, szintén ráhelyezkedik ennek a meggondolásnak alapjára. A fontos az, hogy ezentúl ne a színigazgatók kénye-kedve döntse el a szinházi szezon idejét és beosztását, hanem a két város közönsége. Nehogy ismét az következzék be, hogy egy-két hónapos „szezonnal“ szúrják ki akármelyik város szemét, hanem pontosan megállapított időben, fixirozott bérletekkel, igazságosan osszák el Nagyvárad és Kolozsvár között a magyar színtársulat játékidejét és ne csak előzetes kommünikékben és nyilatkozatokban, hanem a valóságban is az történjék, amit közös megegyezéssel programba vettek. Pár hónappal ezelőtt, mint valami csodáról Írtam arról, hogy Szatmáron jártamban felfedeztem egy erdélyi magyar társulatot, amelynek fizetik a színészeit, amelynek közönsége van és amelynek a színigazgatója nem bukott meg. P.edig a szatmári direktor nem Reinhardt, még csak Hevesi Sándor sem, ö maga sem tartja magát másnak, mint egy vidéki színigazgatónak, akinek azonban a szinház a gondja és nem az, hogy melyik filmtől lehet a legnagyobb bevételt várni. Ha a „nagy“ kolozsvári szinház igazgatója egyszerűen lekopi- rozza a szatmári példát, akkor már rendben is van a dolog. De úgy nincs rendben, hogyha minden igazgató a mult és harmadévi adósságait akarja kifizetni a gyengén csörgedező ez- évi bevételekből. Azzal már számoljunk le, hogy a színészet szanálási tranzakció alapja lehet a mai időkben. Személyi kérdés? Legjobb egyelőre erről nem beszélni. Lássuk előbb, mit proponálnak azok, akik ebben a dologban érdekeltek? Lássuk mindenekelőtt, milyen koncepcióval állnak elő a kolozsvári szinház igazgatói, akiknek a vállain éppen elég ódium van már ős nem tudnám elhinni, hogy erre az évre sincs más programjuk, minthogy ez* az ódiumot megtetézzék. Szász Endre. Emberáldozatokat követeltek a regáti árvizek Ne csodálkozzunk tehát rajta, hogyha a magyar színészetet kissé unják már az erdélyi városok székházainak környékén. Még az sem lep meg, hogy az aradi tanács a szinház épületét városi mozinak akarja átalakítani s az esetleg odatévedő szintársulatok számára egy alkalmilag összetákolt mozi termet formál át szinházi célokra is alkalmas helyiséggé- Még szerencse, hogy nem valami istállóba, vagy fás- szinbe tessékeli be Thalia hoppon maradt fel- kentjeit. Nemcsak a jó, hanem a rossz példa is hódit. A kolozsvári szinház volt az első, talán az (Bukarest, julius 22.) Alighogy befejeződtek az erdélyi árvizekről szóló jelentések, már újra hatalmas árvizekről kell beszámolnunk, amelyek ezúttal a Regát területén pusztítanak. Moldovában és Besszarábiában huszonnégy óra óta szakadatlanul ömlik az eső- A patakok és folyók megduzzadtak. Viz alatt áll számos falu, sőt sok helyen a városokba is behatolt a romboló ár. Kisenev városa sokat szenvedett az árviz következtében. A külvárosok egy része viz alá került. Több ház beomlott. Hirek szerint emberáldozata is van Kisenevben az árvíznek- A villamosközlekedés a külvárosokban elakadt. Ha az esőzés tovább tart, Kisenevnek még nagyobb veszedelmet kell kiállania. A Katonaság a lakossággal együtt igyekszik gátat vetni az árnak. ,v W*S1 Moldova többi részein számos helyen a vasútvonalat is átszakitotta a kiáradt viz ereje. Tighinában is rombolt az ár. Nagy vihar is dühöngött Tighinában. A villám egy katonát agyonsujtott. Az árviz magával ragadott egy apát, aki éppen fiát akarta kimenteni a külváros egyik összeomlani készülő házából. MoMoyan Viktor szenátusi alelnök gyűlésre Síi via össze a besztercei határőrezred tagjait, de a kormány betiltotta a népgyülést Konfliktus VaScSa miniszterelnök és Moldovan Viktor között egész világon, amely a mozit összeházasította a színházzal és hiába ordította a közönség^ kitartó közönye a direkció fülébe, hiába ismételték unalomig a lapok, hogy ez a házasság a legszerencsétlenebb, akárhány igazgatója, gründolója, akarattal, vagy akarata ellenére a szinház finanszirozásába belesodródott hitelező-igazgatója volt idők folyamán a kolozsvári színháznak, mindenik csökönyösen ragaszkodott ahhoz a fikcióhoz, hogy csak a mozival lehet keresni, a szinház drága és megfizethetetlen luxus, azzal csak elbukni lehet. Ennek a kétségbeesett gondolatnak isszuk most a levét. Most már rájöttek, hogy ez az üzleti koncepció csak fantazmagória, a késői ébredés azonban egy csomó elvesztegetett esztendő után nemcsak halálos döfést ejtett a nagy- multu kolozsvári szinházon, hanem a magyar színészetnek a városi színházépületekhez való, eddig el nem vitatott jogát is kérdésessé tette, íme, Aradon már száműzték a magyar színházat a szülészet csarnokából és Nagyváradon talán csak azért nincs szó még erről komolyan, mert — valami jó néha a rosszban is akad, — az ottani mozit is olyan csapnivalóan vezették, hegy hétszámra alig fordult meg benne valaki s igy a városi uraknak nemigen juthatott eszükbe a deficites moziüzemet virágzó üzletágnak látni. Nem akarok azonban tovább is rekrimi- nálni. Valljuk be töredelmesen, hogy Nagyváradon is, Aradon is csapnivalóan áll szinházi téren a tekintélyünk, úgy, hogy például Nagy(Beszterce, julius 22.) A Mária Terézia idejében megszervezett román határőrezredek leszármazottjai között izgatott a hangulat. Kifogásolják ugyanis azt az erdőkitermelési programot, amelyet rájuk kényszeri- tettek. Addig kilincseltek, mig találtak egy embert, dr. Victor Moldovan, besztercei ügyvéd, a szenátus jelenlegi alelnö- kének személyében, aki vállalkozott ügyük képviseletére. Olyan hangok merültek fel azonban, hogy Moldovan dr. politikai célokra akarta volna felhasználni a mozgalmat. A kormánypárt besztercei szervezete ugyanis két táborra szakadt, az egyiknek az élén Leonida Pop áll, mig a másikat Moldo'van szenátusi alelnök irányítja. Moldovan 1926-ban kilépett a nemzeti parasztpártból és avereseánus vizeken evezett, ahol államtitkári pozícióig vitte. A mult év folyamán Moldovan Victor levelet irt Maniu Gyulának s kérte, tegye lehetővé a nemzeti- parasztpárt kebelébe való visszavételét. Maniu, illetve a párt a felvételi kérést teljesítette. Belépését azonban a besztercei tagozat nem nézte jószemmel s nemsokára megkezdődtek a torzsalkodások. Most pedig, amikor látták, hogy Moldovan Victor a graniesár-ügyből politikai tőkét akar magának kovácsolni, Pap Leoni- dáék érintkezést kerestek Vaida-Voevod Sándor miniszterelnökkel és mikor Moldovan nép- gyiilésre liivta össze a határőrezred leszármazottjait, a miniszterelnök a gyűlést táviratilag betiltotta, azzal az indokolással, hogy ilyen gyűléseket csakis kormányutasitásra hívhatnak össze. A gyűlés-betiltás nagy feltűnést keltett Besztercén, de politikai körökben is, ahol élesen kommentálják a szenátus alelnökének és a miniszterelnöknek konfliktusát. Erzsébet Királyné szálló Budapest IV•, Egyetem ucca 5.60 éve a fővárosi és vidéki úri középosztály találkozóhelye. 100 modern, kényelmes szoba. — Leszállított árait ! Az étteremben és kávéházban cigány zene. — Az ERZSÉBET-BINCE a főváros legszebb sörözője. SZABÓ IMRE, tulajdonos MMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM
