Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-22 / 165. szám
rSBombát, '1933. rjulius 22. KllITlUjSXG A szabadlábra helyezett Slancu szerint az Idegei mondták fel a szolgálatot, amikor a merényletet elkövette „Ha Tischler tönkrement, a politikusok tették tönkre“ Siancu kapitány védőbeszécle a Keleti Újság munkatársa előtt (Kolozsvár, julius 21.) A bukaresti tábla vádtanácsa 53 napi vizsgálati fogság után, szerdán elrendelte Siancu kapitány szabadlábra helyezését. Mint ismeretes, Siancu kapitány kolozsvári tőzsde-tulajdonos május 29-én a bukaresti törvényszék tárgyaló termében lelőtte Tischler Mórt, aki a lövés következtében néhány óra múlva kiszenvedett. Siancu kapitány Vacarestiből ma tért haza Kolozsvárra. Pénteken reggel érkezett meg. Az állomáson felesége, rokonai és néhány barátja fogadták, akiket boldogan üdvözölt. Siancu lakásán. Pénteken délután Karolina-téri lakásán felkerestük a mócok ügyének fanatikus képviselőjét. Baráti körben, borospohár mellett beszélgetve találtuk. A téma természetesen a Tischler-eset. Mikor megmondjuk, hogy a Keleti Újság részéről akarunk beszélni vele, mind járt előadja, hogy éppen most informáltatja magát arról, hogyan, milyen szellemben foglalkoztak esetével a kisebbségi lapok. Azt vártuk, hogy valami jelét észleljük majd Siancu kapitány külsején is, a végzetes eseménynek, vagy legalább is a közel kéthó- napi börtön levegőjének, ami senkinek sem szokott egészségére válni. A kapitány azonban, ha nem is néz ki jól, de arca nyugodt, szeme tiszta s általában kipihent, jó lelki egyensúlyban levő ember benyomását kelti. Végig egész beszélgetésünk ideje alatt nyugodtan, folyamatosan adta elő ügyét Tischler- rel, illetve — ahogy ő mondja — a mócok ügyét az egykor dúsgazdag földbirtokossal és üzletemberrel és még akkor sem gyorsul beszédje, mikor a májusi törvényszéki tárgyaláshoz érkezünk. — Nem kell mondanom, mennyire jól esik nekem, hogy végre itthon lehetek, — mondja. Nem panaszkodhatom ugyan egy szóval sem az ellen a bánásmód ellen, amellyel a văcăreşti fogházban kezeltek. Némi önguny van itt a hangjában, de ez csak múló árnyék. — Mikortól datálódik a Tischler Mór és ön közötti ellenségeskedés? — tesszük fel az első kérdést. — Évtizedekre nyúlik ez már vissza. Olyan atmoszférában nőttem fel szülőfalumban, a Bánffyhunyad mell'dti Visághan, ahol már akkor aktuális volt a Tischler-ügy. — Kérem az irataimat — szól oda feleségének, aki egy vastag aktatáskát vesz ele, amely azokat a tiz-tizenkéi év óta megjelent újságcikkeket tartalmazza, amelyek a mócok ügyével foglalkoztak. Siancu védőbeszéde. Siancu kezébe veszi az iratcsomót és úgyszólván oknyomozóan adja elő a nagy móc-pör históriáját. Előadása természetesen az éremnek csak egyik oldalát mutatja: az az érzésünk, hogy próba-védőbeszédet hallgatunk. Azzal kezdi, hogy Tischler már a háború előtt, sőt a mult század utolsó évtizedében következetesen folytatta azt a politikáját, hogy a móevidék erdeit megszerezze magának. — Ebben az igyekezetében — mondja — szemben találta magát az édesapámmal, aki huszonöt évig volt papja a falunak. Egy régi, erdővásárt emlit, amelynek szerződését a magyar földművelésügyi minisztérium Siancu apjának fellebbezésére semmisi- tette meg. Később elárverezték az erdőt és Tischler kétszeres áron vásárolta meg. Azt is hozzáteszi Siancu, hogy apjának tízezer koronát ajánlottak fel, ha nem avatkozik többé bele a dologba, ő azonban visszautasította az ajánlatot. Bészletesen elmondja ezután a harc második fázisának történetét, amely már az impériumváltozás után játszódott le. A forradalom alatt Tischler, Siancu szerint nagyobb kiterjedésű erdőt vásárolt és mivel a vásár 1919 december 1-e után történt, az agrár- törvény nem ismerte el jogérvényesnek. Siancu és Amos Fráncu mindent elkövettek, hogy a szerződés megsemmisítését keresztülvigyék. — 1923-ban — folytatta — emiatt letartóztattak és izgatást vád alatt 10 napig fogságban voltam. A politikusok ellen. Siancu kapitány ezután azzal folytatja, hogy már akkor nagyon elkeserítette, hogy az t agrár-fórumok mindig Tischlernek adtak iga- ' zat. Elment egyszer Ferdinand királyhoz is, de nem tudott célt érni, mert — útját állták a politikusokÉs a továbbiakban mindig ide tér vissza Tischler Mór merénylője: úgy állítja be a dolgot, hogy Tischlernek azért sikerült álláspontját érvényesítenie, mért mindig talált olyan minőségileg utánozhatatlant teljes garanciát nyújt. ERDÉLYI NAGY GŐZMALOM KERES Târgu- Mure ş—Mar os vásár hely, Braşov—Brassó és Sibiu—Nagyszeben vagy Şighişoara— S egesvár székhellyel 1—1 a szakmában jól bevezetett kerületi képviselőt Csak komoly szakmabeliek küldjék ajánlataikat referenciák megjelölésével „Megbiznató 1933“ jelige alatt e lap kiadóhivatalába politikust, aki engedelmes eszközévé vált. Mint ilyent említi meg elsőnek Constantinescu Por- cut s az ő közbejöttének tulajdonitja, hogy Tischler 1926-ban megnyerte pőrét, jogerősen mentesítették erdőségeit a kisajátítás alól. 1927-ben állítása szerint Tischler felhivatta és azzal akarta akciójának abbahagyására birni, hogy nagyobbösszegü pénzt ajánlott fel neki. — Egy-kétmillió lej, nekem annyi mint másnak száz lej — mondotta volna Tischler. — Én nem leszek árulója mócaimnak — válaszolta Siancu. Siancu kapitány azonban nemcsak Con- stantinescut vádolja meg, hanem szerinte Maniu sem védte meg a mócok érdekeit. — 1928-ban — mondja —, amikor Maniu uralomra jutott, azt hittük, hogy az ügy fordulóponthoz jut. Maniu azonban nemhogy kisajátította volna Tischler erdőit, hanem még visszajuttatott neki abból, amit az agrárbizottság elvett. Tischler megegyezése. Rátér azután arra, hogy 1930-ban Tischler megegyezett az állammal és eszerint százmillió lejt és Udvarhelymegyében nagyobb erdőbirtokokat kapott volna. Siancu magyarázatul ezt fűzi hozzá: — Egész csomó nagy fejű pénzember és politikus keresett nagyobb összegeket az agrárreform révén. A kitérés után azt is elbeszéli, hogy 1930- ban meglátogatta Luput, aki egy Leon lupista képviselőhöz címzett névjegyet adott át neki, s a névjegyen azt izente, hogy az általa átadandó iratok alapján interpelláljon a móc- ügyben. Mindjárt meg is mutatja a névjegyet. „Ha Tischler tönkrement, a politikusok tették tönkre!“ Ezután mindegyre jobban közeledik a merénylet felé. Felemlítjük, hogy köztudomás szerint Tischler anyagilag teljesen tönkrement s úgyszólván könyöradományokból élt az utóbbi időben. — Nekem is elpanaszolta, hogy tönkrement, semmi pénze nifacs. Kétségbe vontam ezt s azt mondtam, hogy vagy külföldi bankokban őrzi vagyonát, vagy pedig a politikusok kezén úszott el a pénze. Ha a politikusok az okai rossz anyagi helyzetének, akkor tegyen feljelentést ellenük. Siancu elmondja a merénylet lefolyásét — Teljesen fanatikusa lettem ennek az ügynek, éjjel-nappal minden percemben csak ezzel foglalkoztam, úgyhogy az utóbbi időben idegeimet súlyosan megtámadta ez a szaka* dalian küzdelem. Ilyen lelkiállapotban utaztam le a május 29-i tárgyalásra. Meg kell említenem, hogy nem is tudtam, hogy a revolver az aktatáskámban van. A fegyvert régen, évekkel ezelőtt kaptam egy barátomtól s azóta feleségem minden alkalommal, mikor elutaztam valahová, betette aktatáskámba, anélkül, hogy nekem szólt volna. — A bukaresti tárgyaláson délután találkoztam Tischlerrel és fiával, akik jöttek fel a törvényszékre. Tischler megszólított, kérdezte, hogy vagyok, bemutatott a fiának s később hallottam, hogy egyik ügyvédünknek, Omta- nak azt mondta, hogy én egy nagy ideálista vagyok. — Bementünk a terembe, megkezdődtek a kihallgatások. Andreicát hallgatták ki, aki egyik legfontosabb tanúja az ügynek- Tischler ügyvédei nem oda illő kérdéseket tettek fel a tanúnak s ebből kifolyólag rendkívül ideges lettem. Mikor a biróság elhalasztotta a tárgyalást, megfordult a terem a szemeim előtt, nem is tudtam, hogy mi van velem, teljesen elvesztettem az ítélőképességemet. Az ügyvédek kimentek a teremből s ekkor mintegy isteni sugalat jött rám, hogy tenni kell valamit. Kirántottam a revolvert s reálőttem Tisch- lerre. Nem tudtam ebben a pillanatban, hogy mit csinálok. A végzet. — Ötvenhárom napot ültem vizsgálati fogságban. Eleget gondolkoztam a dolgon. A végzet akarta igy, Tischlerrel és velem szemben is. Ez rendelte el sorsunkat- Én nem érzem vétkesnek magamat, hiszen nem is tudtam, hogy mit csinálok. — Ősszel meg lesz a tárgyalásom és remélem, hogy nem fognak elitélni. A bucsuzáskor megkér, Hogy hűen adjuk vissza szavait. Mikor kijövök a szobából, éppen akkor lép be egy újabb látogató, Siancu egy fiatal pap barátja. Megrázza a kezeit, üdvözli kiszabadulása alkalmából s ahogy távolodom, még hallom Siancu első szavait: — Évek hossza óta tartó küzdelmem... Szász Béla. Voii légionáriusok kongresr szusa Kolozsváron (Kolozsvár, julius 21) A kisantant államok volt önkéntes frontharcosai augusztus 15-én, Kolozsváron rendezik meg évi kongresszusukat. Ismeretes, hogy a világháborúban fogságba került cseh és szerb katonák az antant hatalmak országában külön csapattestekbe szervezkedtek. A békeszerződések aláírása után a volt önkéntes frontharcosok szervezetekbe tömörültek és többször gyüléseztek már. Idei kongresszusukat a kormány meghívására Kolozsváron rendezik meg s ebből az alkalomból a hatóságok ünnepélyes fogadtatásban részesíteni a külföldi vendégeket. VEReiLIUS: „GEORGICA“ •ja Szabó András igazgató-tanár kitűnő íorditásában megjelent. — Kapható a MINERVA Rt. könyvesboltjában Cluj—Kolozsvár, str. Regina Maria 1 sz. — Ára 60.— Lei.
