Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-02 / 148. szám
Vasárnap, 1933 juUus 2. KmnujsüG I— UJUJHMUM]^ 9 írja ATjfirii József Házat építünk ■ Nem tudom, emlitéttem-e, hogy Uz Bence még a télen huszezör dránicát hornyolt „nyereségre“, de mikor el akarta adni, kiderült, hogy a kutyának sem kell a dránica, mert minden valamire való ember cseréppel fedi a házát. . — Medgyestől hazáig káromkodtam egyfdlytálifen, de még tűzgyújtónak se kellett senkinek — panaszolta. — Meghordoztani én féi- erdélyországban, liá‘ most mit csináljak! — Építs házát, — kacagtam — s född be vele, liógy ne menjen kárba! Eh cáak cstifOÍktídtaiii vele, de Bence felvidult: — Magát az Isten küldte nekem urfi! Oj- jan házat húzok, hogy csudájára járjanak! Nem sokat tétlenkedtünk, már . másnap hozzáfogtunk. Faanyagot a Csedő fűrészénél vettünk hitelbe. Ki az ördög tölti el a drága időt a fadöntéssel, ki faragásával? Szépen a patakon leeregettük a gerendákat s alul a völgyben kifogtuk, a patak partján egymásra raktuk. Nagy kedvvel dolgoztunk mindaket- ten. Bence jó fnrö-faragó ember volt. Biztos szeme hajszálnyit se tévedett a faragófejszével. Farkas fogra összeeresztette a házgeren- dákat, hogy szétne duvadjanak. Nekem a kőhordás maradt. Szakadtam meg, úgy emeltem, de nem ment. — Semmi hasznát nem veszem magának urfi! — mérgelődött. — Nadrágos ember nem való semmire! Kicsit gondolkodott, a kalyibánkból előhozott egy kerékkötő láncót, s odakiáltott a medvének: — Hé kántor ur! A medve hozzácammogott. Bence kikeresette az alkalmáé helyet a patakban, ahol egymás hátán hevertek á mázsás kövek, a medve hátiilsó lábát hozzákötötte egy görbe íaderék- höz, levágott egy jóhoSszu magyarőfa hUsán- gbt, s a kezembe nyomta. b — Maga. ezzel bosszontsa a medvét. Dö- fődje az örrát. — Döföd je apád! — rémültem meg, űe Bence se tréfált. Elszántan megígérte, hogy eltöri a derekamat, há nem fogadok szót. — Csák az orrát! — paíáhCSöita; Tudtahi, hogy a kutya se szereti, ha az orrához nyúlnak, de mit Csinálják! — Kántor hí, nh haragudjék! — kértem a bocsánatot á medvétől, s a hegyes vers-öt beleütöttem a inCdve orfalikáha. A medve hagybt tüsszentett, de inire egészségére kiVánháttaíh volna, már nekem szökött. Szerencsére a lánc nein engedett, s a nagy kövekben is inegbdt- lött. — Döfje urfi! — kiáltotta Bence. Ijedten szúrtam a medve szeme közi újbóli A csúf állat hörögni, morogni kezdett, sortéi felborzolúdtak, s büdös medvCszagot csinált mérgében, tépte a láncát, de az nem engedett: Mire az első ijedtségből magamhoz tértem, már ismét ordította Bence: — Szúrja urfi! Érzékeny lehetett a szúrás, mert a medve felbődült, tehetetlenségében felkapott egy mázsás követ éa hozzám vágta. Ha el nem szököm előle, palacsintává lapit. — Tovább! — bőgött Hence... így hányattuk ki a fundamentumhoz való követ a medvével. Igaz, hogy csak háromnap múlva mertünk a medvéhez közelíteni, mikor láttuk, hogy megcsendesedett, s az éhségtől elefőtlenedett. Az is igaz, hogy a íegiriagasább fehyofa hegyibe másztam fel előle biztonság kedvéért, mert az iskolában úgy tanultam, hogy par a medve tud fára mászni, de elég ha az ember egy gombostűvel megszórja a mancsát; azonnal lezuhan. Elé én azért a bicskát, ha a medve mégis megtisztelne látogatásával és kicsit reszketve vártam, hogy lám mi lesz. Tiszta ember vagyok, de azért a medve megkapta a szagomat, s ezen nem sietve, de biztosan elért a fáig. s esdő pillantást vetett felém. Leglá- gyabb bangómon lekiáltottam: — Maradjon ott kántor ur! A „kántor ur“ azonban pillanatnyi meggondolatlanságában nekiszökött a fának és látom, hogy erőlködés nélkül sétál fel hozzám. — No most kifogysz a Medvédből Bfclicfe! — kiáltottam vérszomjasán, de Bence csak tekergeti a kacagástól. Felemeltem á hegyes bicskát, hogy megszűrj am á talpát, mikor a közClembe ér, ahogy az iskolában tanultam; de — vagy az oskola tévedett, vagy a medvének volt több esze; — akkor látóm, hogy a medve nem a talpát hanem az orrát dugja előre, a nagy széles, buksi fejét, úgy, hogy á lábát nem is igen láttam. — Segítség! — sikoltottam, mert a medve már a hibámnál hmtatott, a Világ elsCtétedelt előttem, s a fa hegye veszedelmesen hajladozott alattam. Már csak a tülevolekeü ültem, mintegy részeg madár. Mikor már halálos félelmemnek minden jelét kiadtaht magámból, csak akkor lépegetett óda Behee, s megfogta a medve hátülsó lábáról lecsüngő látic régét, hozzakanyaritotta a fához és összekapcsolta. A medvét igy kötötte meg a fa derekán. Azzal elindult, hogy folytassa az építkezést. — Édes Bence, ha Istent ismersz, ne hagyj igy. — Kérleltem összetett kezekkel, de a gazember számba se vette: — Beszélgessenek csak nyugodtan! Se nekem, se a medvének nem volt kedve beszélgetni. Bence furt, faragott nyugodtan. Néha, ha elunta magát, megkérdezte: — Milyen á kilátás odafenn urfi? Nincs a pokolnak annyi ránca, ahová el n& kívántam volna Bencét, de ő nem törődött vele. Délkor megfőzte az ebédet, s illedelmesen felszólt a fa tetejére. — Jöjjön urfi ebédölni! A medve egy vastag ágon kényelmesen elhelyezkedett és elsziinditótt. Nekem a hasam korgotí, s a nyálam csUi’gott, ahogy Bence pofázta be az őzgerincet, melyhek illata a raony- nyekig hatott. — Oh bár megnyüvádháí tőle! — áldázód- tam tehetetlen dühömben, de á medve összeráncolt honilbkkal felpillantott hozzám, s erre elharaptam a szót. IJz Bence annyit evett, ütRADIUM ITarmaöa i CR£M£^"n & SAVÓM AZ UJ CSODA üdít, szépít, fiatalít gérantájtáj} higanyméhtés, ráül Ütiios. növényi anyagokból készül Lifsittfebréfé 1BRAD1UH MII ÉJI hogy félreállott a hasa tőle. Komótosan lefeküdt az árnyékba, s kialudta ebédutáni szén- dér gését. Utána ásított; nyújtózott, s csak úgy félszájjal felszóit hozzám: — Urfi! Ad-e szeg re valót, mert nekem egy krajcárom sincs? Hát ezért csinálta az egészet az akasztófára való, hogy a házépítkezéshez kizsarolja a Szegre való pénzt. — Ott van á lájbim bélésébe bevarrva öt korona — adtam meg magamat a sorsnak. — Vedd el! Vedd el te hohérkötelire való, nyomorult, aljas gazember, bár sohase ismerteink volna meg! Bicskával kibontotta a pénzt, kődarabhoz hozzáöseüdítette a „nagyvekerlét“, hogy nem hamis-e, s csak akkor oldotta el a medvét a fától. A lánc végét a kezére csavarta, s fel- liarángozott hozzá: — Kantáram! Jöjjön le! Kántüráin nem volt hajlandó, mire Bence a láncánál fogva úgy lerántotta, mint a macskát. Le is jött útközben a fa kérge a medve karma nyomán. Magam csak akkor mertem lemászni, mikor jótávol újra mogláu- eolta a medvét. Bence ravasz, sunyi pofát vágóit, mintha ükkor látná először: — Hol a sujba tekergeti ilyen sokáig, urfi? A házat eléé gyorsan felépítettük. Igaz, hogy csak ákkor jutott eszünkbe, hogy a hely neríi a mi étik, hanem a Csedő űré, de olyan hászháihatatián patakfenék Volt, hogy egy heti kaszanapszámért nekünk adta. Ügyes bo- röüaház volt, nem győztünk benne gyönyörködni. Magas, csápos födél koronázta, hamisan UÜUyórgó alkalmas ablakai voltak, s jó levélajtaja, tornáca. A tetejibe zöldágat szintünk, á köfuhOdméiituinát niegvakóltuk agyaggal, földjét meghajtottuk Uiái'haganyés sárga földdel; a gerendára felvéstiik, hogy mikor, 6 kik építették. Módos ház lett, annyi szent! Nekem csak áz tűnt fel, hogy nem kuitöz tünk bele, de nem szóltam. Be se rendeztük. A régi módon, tovább is a kalyibában laktunk, bár hilhdeüitel készen voltunk. — Majd a télen! — biztatott Bence. — Halálos vétek volna ilyen áldott, szép üdőben fedél alá temetkezni. — Akkor minek építettük? — ellenkeztem. — Azt Csak hizza reám! — titkolózott; — Csák egy kicsi pénzre tegyek szert! Türelmetlenül sietett a pénz megszerzésével és folytón csak azt hajtogatta aggodalmasan: — Hej csak az iidő meg ne változzék addig! — Te tiszta bolond vágy Bence! — mocskoltam, mert nem tudtam még akkor, hogy mit akar. — Én a‘! — hagyta helybe s törte tovább a fejét, hogyan lehetne hirtelen pénzt szerezni. Addig firgett-forgott, mig ezt is kisütötte. — Moduvában olcsó a marha urfi! — csillant fel a szeme egyik este. — 'Tőlem lehet! — Igende holnap ötven darab ökröt áthozunk! — hajlott a fülemhez. — Éh nem! — tiltakoztam. — Én nem megyek cseMpésziii! Eredj te, ha akarsz! El is ment. Ismeretlen, rosszképü embereket szerzett, akik csak úgy duzzadtak a pénztől is. Két náp alatt járatlan rengetegekben egyeségyédül ügy áthozta az ötven darab marhat, hogy még á ütádár se látta. Szép hászoni’d tett szert. Én féltem, de ő nyugodt lelkiismerettel aludt, s egy reggel, mintha akkor jutott volna az eszibo igy szólott: — Most bebiztosítsuk a házunkát! — Einihnt é szépeszed? — jmidit térti üteg. .Nein lehetett vele birhi. Addig nem nyugodott, mig a biztosító ügynököt ki nem hozta. Annak adott öt koronát, hogy thiriél magasabbra értékelje a házat. Az iigyhök csak röhögött, de előre lefizettette a diját és az üzlemegkötötték. A kötvény is hamar megérkezet. Tűz. Víz elleti biztos Volt á háztihk. — Most már rend ben va gyünk! — nyugodott meg Behee, miután á maradék pénzből minden adósságunkat kifizettük. Nyhgódtán és kÖhyeltíieseü öltünk. Süttet- tük a hasunkat a nappal, Az időjárás is kedvezett. Olyan meleg napok Jártok, hogy ritkaság a havBSttti; Csak tóvá á hét vé"én változott még áz idő. A bHyák fejé, n szentgyörgyi részen elkezdett setétedni.
