Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-18 / 161. szám
«ElETlUjSgO a Kedd, 1938. 'julius 18. // "Téült / 7eHí eJtlnti ide/... r 14 Egészen elmerült a gondolataiban és csak akkor rezzent fel, mikor a felesége rászólt: — Sei doch ruhig, Mundi! Ne rázd folytonosan a lábad! Steiner nagyot sóhajtott és a felesége füléhez hajolva azt kérdezte: — Was ist er eigentlich? — Wieso, was ist er? — súgta vissza az asszony. — Ich meine, was sein Beruf ist? Ob ev földbirtokos ist, ügyvéd, oder was denn sonst? A válasz lesújtó volt. — Angestellter beim Oláry. Commis im Kurzwarengescheft. Ein sehr tüchtiger, netter Junge!... Steiner mérgesen dohogta: — És te mellé ülteted a leányod! So eine dumme Gans!... Hero und Leander!... Na!... Mialatt Steinernétól jobbra ilyen kritikusra fordult a házasság dolga, balra tőle, a két fiatal között a sánszok annál inkább növekedtek. Mike és Magdus is váltottak suttogva egy- pár szót, jelentéktelen, megmosolyogni való együgyű szavakat, amelyek azonban aranyiadként íveltek egyik partjától a másikig annak a szakadéknak, amely rabbikkal, azeszpóne- mekkel és Isten tudja, mikkel tele, pár perccel előbb még a tengernél is áthidalhatatlanabb- nak tűnt fel Mike előtt. Bedig hát, ha az ember meggondolja... azaz, ha az ember nem gondolkozik, milyen jelentéktelen semmiség a világon minden ahhoz képest, hogy ez a Magdus milyen bájos, milyen finom és milyen okos teremtés! El lehetne mellette így üldögélni a világ végéig, csak éppen azzal a különbséggel, hogy idővel mégis csak jó volna egy kicsit kö- zembb simulni hozzá, — ha megengedné!... Jaj, vájjon megengedné-e? Meg fogja-e engedni valaha? Mike félénk kísérletképpen óvatosan arrébb tolta a könyökét, amíg a leány karját érintette. Mintha villamosáram járta volna át egész testét, csudálatos, jóleső melege támadt ettől az érintéstől. De csak egy pillanatra, mert Magdus azonnal elhúzta a karját és kissé jobbra dőlt a székén, az édesanyja felé. A fiatalember egyszerre volt boldog és boldogtalan. Boldog, hogy a leány ilyen szűzi tartózkodást tanúsít, és boldogtalan, hogy epedni hagyja s még ezt a kis kegyet is megtagadja tőle. — Elveszem! — határozta el ebben a pillanatban Isten tudja, hányadszor. — Elveszem és nem törődöm senkivel. Akinek nem tetszik, áll ion a feje tetejére! Ha az ilyen kívánságoknak foganatjuk lenne, Steínernek ott helyben tótágast kellett volna állania, amire egyébként meg is volt benne a hajlandóság. Csak azért, nem tette, mert még bízott benne, hogy meg lehet akadályozni a dolgot, s ehhez azonnal hozzá is kezdett a második felvonás után, amikor ő indítványozta, hogy menjenek ki sétálni, mert így akarta elválasztani a fiatalokat egymástól. Ez a terve azonban csúfosan megbukott a Róza mama ellenállásán, aki nem volt hajlandó mozdulni. Sőt még abba se egyezett bele, hogy az ura egyedül kimenjen. — Ne igyál több sört, Mundi!... Piros vagy!... Az alkohol fejedbe kergeti a vért!... Steiner bosszúsan dörmögte:-- Fejembe ám, de nem az alkohol! De csak gyerünk haza!... (Sltnden jog fenntartva.) Hanem hát ez is csak üres fenyegetés volt. Mert hazafelé menet, hogy a fiatalok előresiettek, Steiner mama belekarolt az urába és azt mondta neki, németül persze, mert hiszen komoly dologról volt szó: — Legyen eszed, Mundi! És ne riaszd el ezt az embert, amíg meg nem beszéljük a dolgot, ígérd meg, hogy kedves leszel hozzá... Aztán, ha hazamentünk, majd veszekedhetsz! De figyelmeztetlek, hogy Magdus halálosan szereti ezt a fiút és én nem tudom mi lesz, ha te elrontod a boldogságát. Steinert szíven szúrta ez az utolsó mondat. Hogy ő elrontja a kisleánya boldogságát? Hát kinek nézik őt? Hát nem volt ő mindig szerető, jó apa? Isten őrizz, hogy ő erőszakoskodjék!... ü legfeljebb csak megmondja a nézetét. Majd. Otthon. De, hogy ő elijessze ezt a fiút? Ez nem is volt szándékában egy pillanatig sem! így történt aztán, hogy mikor Mike a kapunál a hölgyeknek kezetcsókolt és utána előtte is meghajtotta magát, olyan szívélyesen rázta meg a kezét, hogy az abból nem következtethetett egyebet, csak azt, hogy a szénája az öregnél is a legnagyobb rendben van és hogy Steiner papa alig várja a pillanatot, hogy a leánya hozományát szép, ropogós ezresekben leolvassa elébe az asztalra, ezekkel a szavakkal: — Nesze, kedves fiam! önállósítsd magad! VI. zt a jelenetet színezgette Mike magában, mialatt a Fekete Sas felé lépdegélt, hogy, ha elkésve is, de megjelenjen a találkozón, amit Kovácsnak adott. Remélte, hogy annak a baráti szíve is méltányolni fogja az okot, ami visszatartotta és amit egyébként is alig várt, hogy közölhessen vele. Kovácsot ott is találta egy szegletasztalnál, de nem egyedül. Bontha Lacival, a szolgabíróval ült, akit Mike a huszártisztek páholyában látott aznap este. Első percben oda akart ülni hozzájuk, hiszen Laci rokona volt, de annak az ő megjelenésére elkomorodó arcától visszariadva, csak köszönt és letelepedett egy másik asztalhoz. Kovács közelebb hajolt Bonthához: — Nem vagy jóban Mikével? Hiszen rokonok is vagytok? ... — Sajnos! — sóhajtott a szolgabiró. — Mindenkinek vannak ilyen züllött rokonai. Kovács elcsodálkozott: — Mit beszélsz? Hát nem tisztességes ember? — Nan, na! Nem úgy értem! Tisztességesnek tisztességes, de hát... kereskedősegéd!.., A mi a családunkban ez elég szokatlan és kellemetlen ... — Nem ő tehet róla, ahogy én hallottam! — mondta Kovács. — ő is jobban szeretne miniszteri fogalmazó lenni, azt hiszem ... — Hát akkor mért nem tanult? ... Tetszett volna neki tanulni!... Igaz, hogy árva gyerek volt szegény és az öreg Prépost Gyuri nevelte, aki félbolond, furcsa, cinikus ember volt, de hát, ha esze lett volna!... — Nem is szoktál vele összejönni soha? —■ kérdezte Kovács. — A nagynénémék néha meghívják ... Ott látom egyszer-egyszer. Annyi éppen elég belőle! Kovács együtt járt Bonthával nyolc gimnáziumot, majd Pesten is, az egyetemre. Ott ugyan már teljesen más-más körben éltek, de holmi jegyzetcserék és hasonló szívességek révén fenntartották a jóviszonyt, aminek Kovács egyszer nagy hasznát is vette, mert a Bontha nagybátyjának a protekciója segítette hozzá, hogy a tüzéreknél szolgálhatta le az önkéntesévét. Bonthát, derék, felvilágosodott és kedves embernek ismerte, aki ugyan egészen más világban éít,-üjint ő, de akinél azt természetesnek találta, mert hiszen beleszületett abba a világba; Ez a Mikével szemben való ridegség azonban meglepte. — Nincs igazad, bocsáss meg! — szólott. — Én azóta is fenntartottam vele a barátságot, mióta elmaradt ..tőlünk és mondhatom neked, hogy nagyon derék gyerek!... Most is azért jött ide, mert itt adtunk egymásnak randevút... Tudniillik arról van szó, hogy el szeretné venni egy rokonomat. Bontha, akinek képviselői ambíciói voltak és főleg zsidók előtt szerette adni a liberális embert, ebben a pillanatban majdnem kiesett a szerepéből. Még csak ez hiányzott, hogy ez a vizesnyolcas rokonságba keverje őt a zsidókkal! Nahiszen! (Folytatjuk). Könyvnapi Uiad olcsó áron gazdagítsa köngrtúf*dt if Petőfi: összes költeményei — — Babits: Versek —-------------Mikszáth: Nősz ti fiú esete Tóth Marival Móricz: Forr a bor--------------— — Móricz: Rokonok-----------------------Földi: Isten országa felé--------------Földi: Meztelen ember--------------Szitnyai: Nincs feltámadás-----------— Szom.ory: Gyuri Zűahy: A lélek kialszik — Földi: Szahara (3 kötet)Vándor : Andrea a nap Katona: Bánk bán Lei 120*— — ü Lei 120* Lei 90«— Lei 6B*-— Lei 60* Lei Lei BŐGŐ* Lei 60*— — —---------------Ü Lei 60* — Égj Lei 60*— Lei 180*— Lei 90*— Lei 42*— Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a Keleti Újság kiadóhivatala, Cluj-Kvár, Strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. sz. alatt. Siessen megvenni, míg a Részlet tart?
