Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-18 / 161. szám
4 KUEJtUjsSG 'Kedd, 1933. 'julius 18. A zsilvölgyi munkásság három milliót veszített az egyheti munkaszünettel „ 'T ; — !■! ■■HBBlB ~~ A társulat emeltösszegü tantiemet osztogat, a munkásság pedig alig tudja a mindennapi kenyeret megszerezni — A Keleti Újság munkatársának cikksorozata. — (Petrozsény, július 17.) Amikor a Petrozsé- nyi bányatársulat ennek a hónapnak az első napjaiban beszüntette a munkát, az egész ország figyelme a Zsilvülgye felé fordult. Nem csoda, hiszen 50—60.000 embernek az egzisztenciája forgott kockán a halogatással, a lassúsággal a tönkremenésbe kergethették volna nemcsak az ottani gazdasági életet, de az emberek idegzetét is. A kormány azonban megtalálta a módját annak, hogyan lehet a kérdést megoldani. Igaz, hogy nem mindenben százszázalékos megoldás, annyi azonban tény, hogy a munkát a Zsilvölgyében az egy heti szünet után felvették és nem 12, hanem 16—17 napot fognak dolgozni havon- kint, ami munkás szempontból előnyt jelent. A munka megkezdése után vasárnap a zsilvölgyi munkásság gyűléseket tartott. Petro- zsényban a petrillai s a petrozsényi munkásság gyűlt össze, s hasonló gyűléseket tartottak Lupényban, Vulkánban és Aninoszán is. A munkásság vezérei Soit Petru, Hornung, Petrian, Biró és többen ez alkalommal felemelték a szavukat az úgynevezett hajszolt munka ellen. A zsilvölgyi munkásság, .^gş^nis rengeteget dolgozott, azonban a pré- miumos rendszer miatt a sokffmunká- nak nem volt meg a látszata, aminek az oka abban keresendő, hogy a munka eredménye nem volt arányban a fizetéssel. Megértjük ezt az alábbi számlásból. Öt csille szénért a társulat 100 lejt fizetett Hét csille szénért azonban nem 140 lejt adott, hanem csak 120 lejt. Kilenc csilléért 140 lejt s 11 csilléért 160 lejt fizetett 220 lej helyett. A munkásság körében emiatt olyan versengés támadt, mindenki megfeszített izommal és idegzettel dolgozott, amit nagyban fütött az a tudat is, hogy egy hónapban legfeljebb 12 munkanapot dolgozhatott egy munkás az utóbbi időben s igy ki kellett használnia a kiszabott időt. A gyűlésen a szónokok arra is rámutattak, hogy a munkanélküliség ma is nagyon nagy a Zsilvölgyében s emiatt a forszírozott és hajszolt munkának véget kell vetni. Itt is sok volt a panasz s a most lefolyt tárgyalások során a kormány emberiesebb bánásmódot biztosított a munkásságnak. Nem egyszer fordult elő — mondják a munkások —, hogy a főaknász vagy az aknász egyszerűen rákiáltott a bányászokra, hogy legalább 11 csillét hozzanak, mert ha kevesebbet szolgáltatnak be, úgy az egész sittet letörli, ami nem egyszer meg is történt. A szegény munkás, aki erejének végső megfeszité- sével sem tudott a kitűzött mennyiségnek megfelelni, egyszerűen siró lélekkel vette tudomásul egész napjának és társai munkájának — mert csoportokban dolgoznak — a megsemmisítését és mit tehetett egyebet, mint másnap újból kezdte és alázatosan eleget tett a fő- aknász parancsának. Ilyen munkahelyzet, ilyen bánásmód és ilyen teljesítmény s amellett ilyen fizetés mellett nem csoda, ha a bányász 3—4 év alatt ngy testileg, mint lelkileg tönkre megy. A zsilvölgyi munkásságnak az átlagos havi keresete különösen az utóbbi időben, amikor egyesek alig dolgoztak 12—13 napot, nem tett ki többet havi 1200—1300 lejnél. Vannak ki- váltságosabbak, akik megkeresnek 1500 vagy 1800 lejt, de ezek igazán nagyon kevesen van- nak. Úgyhogy, ha egy családnak havi 1300 lejt számítunk és öt családtagot, amit egész ^———BMBBW nyugodtan vehetünk alapul, be kell látnunk, hogy a munkásság a Zsilvölgyében valósággal csak a puszta lét fenntartásáért dolgozik, anélkül, hogy ruházatáról gondoskodni tudna. Petrozsényben s más zsilvölgyi községekben nem ritka látvány az idén a koldus, a gyermek, aki karját koldulásra nyújtja. Mert a kereső bányászok is szinte koldusok, a lakosság.egy nagy részével együtt. Puliszka a zsilvölgyi lakosság főeledele s a rongyos ruha ma nem jelent hanyagságot, hiszen ruházatra úgyszólván senkinek sem jut. Ezzel szemben a társulat éppen a napokban felemelt összegű tantiemeket osztogatott, A társulatnak telik. A társulatnak az sem fáj, hogy f a zsilvölgyi munkásság az egyheti munkaszünettel mintegy hárommillió lejt veszített 7000 munkást véve heti 400 lejjel számítva. Ezt ngy szeretnék pótolni, hogy 17 napot dolgozzanak. A kollektiv szerződést a munkásság julius elsején nem mondotta fel, nem kért több bért, nem mintha nem lenne rá szüksége, de tudja, hogy a kormánnyal szembeni harc esetén csak a társulat malmára hajtaná a vizet s emiatt hangtalanul meghosszabbították a szerződést még egy évre. Általában azt állapították meg, hogy az egyheti szünet után felvett munkánál a termelés az előzőhöz képest mintegy 20 százalékkal csökkent. Lehet ez a hajszolt munkában való kimerülésnek a következménye, de az is, hogy a bányát az egy hét alatt elhanyagolták és a biztositó munka sokkal több időt rabol el a bányásztól. A kormány azt is kiforszirozta, hogy a társulat vegye vissza a január elseje óta elbocsátott munkásokat. Ez papíron szépen fest, azonban eddig ezt a pontot a társulat nem respektálta s a legtöbb munkásnak, akik ismerik a társulat politikáját, az a véleménye, hogy nem is fogják respektálni, hiszen nem egyszer jelentették ki, hogy csak azt veszik vissza, akit akarnak. Kovács Károly. 12 mér lejért mc a ophatja elsőrangú szakember tökéletes fordításában a konverziós törvény végrehajtási utasításának teiies magyar szövegét Kapható: Vidéken f.hó 18.-ától a Keleti Újság bizományosainál, tC®IO£$¥árf a lap uccai árusítóinál és a tőzsdékben, továbbá a Minerva könyvesboltban és a Keleti Újság kiadóhivatalában. 15 lej értékű bélyeg beküldése esetén a kiadóhivatal keresztkötés alatt vidékre is bárhova azonnal küldi. Senki sem nélkülözheti mm pű víízedBs vevőink régen tudják már, kedvűkre szépen fest, tisztit a CZtNR gyár.
