Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-16 / 160. szám

K ELETI'ÜJSKG

^y*dbí£yi 'm^íAefyh*

Ml Részül ?

Az erdélyi magyar irók a nyári hónapokat használják lel munkásságukra, hogy majd a meginduló őszi szezon alatt a könyvkiadók ás színházigazgatók termésüket betakaríthassák. A regényirodalom kellőképpen virágzik, több na,gylélegzetü erdélyi tárgyú történelmi regényről is tudunk. Az egyik regény szerzője Makkal Sándor, aki a tatárjárás korát dolgozza fel és amennyire meg lehet állapítani a ma- rosvécsi Helikonon bemutatott Ízelítőből, Makkal e regénye széles koncepciójúnak és rendkívül érdekesnek Ígérkezik. Makkai előadása alatt különösen nagy érdeklődéssel figyelt Kós Károly, aki szintén történelmi regényt hordoz a tarsolyában. Az ő történeti regényének tárnája azonban egy más kort ölel fel, Kós Szent Istvánt választotta regénye főhőséül.

Nagyobb terjedelmű regényt várhatunk hínffy Miklós gróftól, aki a háború előtti erdélyi magyar társadalom korrajzát írja meg és e regénynek jelentékeny részé Kolozsváron zajlik le. Tamási Áron szorgalmasan folytatja az Abel körül történőket, uj regényének cime: Abel a társadalomban, sőt már célzásokat enCHARITÉ

SZANATÓRIUM

»?; STEINER

Clu:, str. Regată (r. Majális a.) 12 ». Telefon 60').

Magánklinikái osztályán sebészeti műtétek összkö! í>ége 8 napi teljes ellátással 390009— Lei.

Rokonok vagyunk

Irta: Zilahy Lajos.

Odamentem hozzá és megfogtam a kezét. A csuklóját fogtam meg, bizalmasan, szinte titokban. Gondoltam, ez több, melegebb, mint egy rendes kézfogás.

Felémfordult és kérdően nézett rám,

— Gratulálok, — mondtam.

Láttam az arcán, nem érti, hogy mihez gratulálok.

— A multheti beszédhez... a képviselőházban... a Dunamedence kérdésében... Nagyon megragadott a gondolatmeneted.

Gyengeség fogott el, mert hirtelen úgy éreztem, hogy nem is ő tartotta azt a beszédet. Mikor ideléptem hozzá, esküdni mertem volna, hogy ő beszélt a Dunamedencéről. Láttam az újságot, az újságban a betűket. Most, hogy már kint volt a gratuláció, egyszerre olyan bizonytalanná vált ez az emlékem, amelyre gratulációm támaszkodott, mintha a földet rántották volna ki alólam.

Mindez azonban csak a rossz lelkiismeret apró kis szédülése volt.

— Ó, — mondta kissé szabadkozva. Nem is mondott többet, kinos csönd támadt. Hidegen és várakozva nézett rám.

Gyanús volt neki a gratulációm. Úgy látszik azt is eltúloztam, ahogy a csuklóját fogtam meg. Mindez nem illet ismeretségünk és barátságunk arányaihoz. Hiszen nem gratuláltam neki, mikor kormányfőtanácsos lett. Akkor se, mikor most három éve ő került a vállalat elnökigazgatói székébe. Nem küldtem táviratot, mikor a mult télen meghalt az édesapja.

— Ez az ember akar tőlem valamit, — mondta a hallgatása, ügy állt előttem, mint a bezáródott vaskapu.

Hiába, okos ember. Egy ilyen közélett! férfiúnak, egy ilyen elnökigazgatónak roppant éles szimata van az efféle dolgok iránt, akárcsak a vadállatnak a dsungelben.

Én tudniillik azzal a szándékkal jöttem ebbe a társaságba, hogy itt valamelyik befolyásos ember révén Idának állást szerezzek. Körülnéztem és erre az emberre esett a válaszgedett olyan irányban is, hogy Ábelt elviszi

Amerikába, ottani kalandjairól is megir egy könyvet. Az Ábel a rengetegben cimli könyvéből különben egyik budapesti könyvkiadó ifjúsági regényt akar Íratni a szerzővel. Nyirő József egyelőre nem ir regényt, őszre tervezgeti, hogy Uz Bence históriáit egységes keretben könyvalakban is kiadja. Miután színdarabjának, a Julia szép leánynak nagy sikere volt Erdélyben és Budapestre is fel akarják vinni, kedvet kapott egy uj székely tárgyú színdarab megírására, amely ugyancsak az őszi hónapokban esedékes. Szántó György, aki egyike az erdélyi irodalom legtermékenyebb munkásainak, Stradivári címmel jelentet meg kétkötetes regényt s ezenkívül egy újabb, tiz Íves regénye egyik budapesti könyvkiadónál jelenik meg egy uj regénysorozat első kötete gyanánt. Színdarabját, amint egyébként jeleztük is, a budapesti Nemzeti Színház fogadta el. Tabéry Géza tudtmikkal e pillanatban nem ir regényt, de lázasan készülődik, hogy mint egy uj könyvkiadóvállalat aktiv vezető, tagja érdekes könyveket halásszon ki irodalmunkból. Az erdélyi magyar irodalom adósa Berde Mária is, akinek különben egy kétkötetes regénye áll nyomásra készen. Regényt ir Kemény János is, Molter Károly is bácskai tárgyú regényének befejezéséhez közeledik, Ligeti Ernő is szorgalmasan dolgozik Goya korát felölelő nagy regényén, de közben (így budapesti könyvkiadó megbízásából erdélyi tárgyú regényt óhajt szeptemberig „szállítani“. A költők közül Szemlér Ferenc, Dsida Jenő esedékesek egy- egy verses könyvvel, ez utóbbi Faustot fordítja és legutóbb az Énekek énekét ültette át originális művészettel.

Gyallay Domokos nem akarja elárulni,

hogy mire készül, kiszivárgott hírek szerint egy színdarabja kerül Kolozsváron szabadtéri

Vasárnap, 1933. julius 16.

előadáson bemutatóra. Nem érdektelen, hogy erdélyi iró a budapesti stúdiótól egy uj műfaj felkarolására, úgynevezett hang játékok elkészítésére kapott megbízást. A négy iró Körösi Csorna, Bethlen Gábor, Bolyai, Apácai Cseri János regényes életét viszi a mikrofon elé. Értesülésünk szerint a kolozsvári magyar színház a Gyallai darabján kívül több szabadtéri előadásra is készül és igy Makkai egy régebbi mesejátéka is szabadtéri előadáson kerül bemutatóra.

A népies irodalom és az erdélyi magyar

irók között is mélyült a, kapcsolat. A nép kulturális nevelése céljából Nagyváradon egy füzetes vállalat indul meg, amelynek első füzeteit Berde Mária és Szentimrei Jenő Írják. Könyvkiadóvállalatot terveznek az erdélyi fiatalok is, akiknek nevében hárman boesájtottak ki felhívást a többi erdélyi fiatal Írókhoz. A fiatalok közül Kovács József, Bözödi Jakab György, Janovics András Írnak regényeket, sőt, amint félfüllel halljuk, színdarabokat is. Ez a kis beszámoló természetesen nem teljes, de hogy teljes legyen, az erdélyi többi penna- forgatóknak hozzá kell segíteni a krónikást munkájához azzal, hogy egy levelezőlapon tudassák vele a „Mi készül“ rovat számára a szükségeseket.

Végül megemlítjük, hogy az erdélyi történelem és irodalom vonzó ereje körünkbe hozta Molnár Ákos budapesti irót is, aki Varga Katalinról ir regényt és a zalatnai bányavidék tanulmányozása céljából huzamosabb időt tölt a helyszínen.

Matild-Borviz

Előpataki-Boruiz

Romániának két legjobb lúgos ásványvize.

Kérje mindenütt csakis ezeket a természetes ásványvizeket

Főlerakat Kolozsvár és vidékére:

Hamlet József, strada Paris 38.

Kutkezelőség:

Fleischer György, Brassó

tásom. Ezért nyomtam be a gratulációt.

— Hja, a Dunamedence... — mondta aztán elgondolkozva.

— Bizony ez nagy probléma, — szóltam és megjelent előttem a Fürj Ida elvékonyodott és idegesen remegő orra.

Éreztem, hogy ez a pillanat nem alkalmas. Szerencsére egy ezredes lépett hozzánk és ka- roníogta az elnökit:

— Egy percre Józsikám...

Ezt az ügyet is ismerem. A fia technológiát végzett. A műszaki osztályról van szó.

Egy ablakmélyedésbe vonultak és tárgyalni kezdtek. Az elnök mozdulatlanul állt, az ezredes rengeteget gesztikulált. Közben, kétszer is, apró kis pihéket szedett le az elnök ruhájáról.

Láttam, hogy Idának itt máma nem terem fü. Elmentem. A lelkiismeretem tiszta volt, az első lépést megtettem.

Fürj Ida rokonom. Hogy milyen távolságról, azt nem tudom. TJgy hiszem harmad unokatestvérem, de ezt nagyon nehéz végiggondolni. De hogy rokonom, azt onnan tudom, hogy Ida tegez és valahányszor találkozunk, mindig megcsókol.

Csak két hónap óta ismerem, azelőtt azt sem tudtam, hogy a világon van. Pedig már negyven év óta van a világon és ezt nem is tagadja. Volt már iparművész, gyümölcskertész, zongoratanárnő, nyelvoktató, vezetett egy tejivót, tud divatmintákat rajzolni, tud gépim! és gyorsírni, azonldvül eddig összesen huszonkét filmtörténetet irt, — roppant hasz j núiható teremtés, háztartásban szinte nélkü- 1 lczhetetlen.

Nem mondom, ami a gépírást és gyorsírást illeti, avval egy kis baj van. Mikor már nagyon rossz bőrben volt, gondoltam, vele intéz- tetem el a levelezésemet. Miután elrontotta az Írógépemet, kijelentette, hogy ö nem ilyen rendszerű gépen tanult Írni. A gyorsirási szöveget hazavitte és másnap kimerültén azzal jelent meg nálam, hogy segítsek neki megfejteni a saját gyorsírását. Ez kettőnknek sem sikerült.

Egyébként mindenben tökéletes. Évekkel ezelőtt egy gyermekvonatot kisért Hollandiába, Tud hollandul is. Nem nagyon, egy kicsit,

De ez is valami, én például egy kicsit se tudok hollandul.

Három hétig semmi hir. Aztán vidékről irt valahonnan, hogy most már nem birja, öngyilkos lesz, ha nem szerzek neki állást, összeveszett a nagynéniével, aki könyörületből magához vette. A nyolcoldalas levél pontokba szedett lángoló vádirat volt Margit néni ellen. Bár Margit nénit sohasem láttam, e vádirat alapján az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy Margit néni maga a földreszállt angyal, Ida viszont a legszemtelenebb és legundokabb perszóna, akivel nem lehet egy levegőt szivni.

De a levél segélykiáltás volt, egy emberi élet jajkiáltása, elmentem hát megint a mél- tőságos asszony fogadóestélyére, abban a reményben, hogy ott találom az elnököt. Jobb az ilyet egy pohár konyak mellett elintézni. Csak meg kell találni a hangot, elvégre egy ilyen nagy iparvállalatnál, ha az elnök akarja, mindig akad valami kis állás.

És nekem megteszi. Egészen bizonyos, hogy megteszi.

Szerencsém volt, az elnököt ott találtam. Sőt, szokatlan melegséggel ölelt meg, amikor beléptem. Hiába, gyenge emberek vagyunk valamennyien, nála is megtette a hatást a múltkori gratuláció.

Az elnök belémkarolt:

— Egy pillanatra kérlek...Félrevonultunk, ugyanabba az ablakmélyedésbe, ahol a minap az ezredessel állott.

Kissé zavartan kezdte:

— Valakitől azt hallottam, hogy a feleséged társalkodónőt keres...

— Szó van róla.

— Kérlek... van egy távolabbi rokonom... Az most kapható volna. Rendkívül használható valaki.

Ennek nagyon megörültem. Nem tudom ugyan honnan vette, hogy a feleségem társalkodónőt keres, de mindegy, Itt a lélektani pillanat, amikor viszont én Idát átnyújthatom a vállalatnak.

Elővettem a noteszemet, hogy az illető hölgy nevét felírjam.

— Hogy hívják, kérlek, a rokonodat?

— Fürj Ida, — mondta száját csücsörítve az elnök,