Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-12 / 156. szám

KuetiUjsxg Szerda, 1983. Julius 12. m (r&Ctf // 9 Oláry megint a cvikkere fölött vetett a se­gédjére egy pillantást. Aztán a nélkül, hogy elárulta volna, hogy belelát annak a kártyá­jába, vagy hogy helyeslésének, vagy rosszalá- sának egy szemrebbenéssel is kifejezést adott volna, odalépett Fazekasnéhoz: — Parancsoljon, nagyságos asszony! Tes­sék befáradni a raktárba- — Azzal odafordult Magdushoz: — A segéd úr majd szolgál varró­selyemmel. Fazekasné mindebből csak azt érezte ki, hogy őt innen el akarják távolítani. Vérig sértve ugrott fel a székről, megmarkolta a napernyőjét és dühtől fuldokolva mondta: — Kérem! Ha alkalmatlan vagyok, el is mehetek!... Én azt hittem, hogy az én pén­zem van olyan jó, mint a másé és minthogy előbb jöttem... Oláry sietve vágott közbe: — De nagyságos asszonyom, hiszen éppen a legújabb árumat akarom megmutatni... — Süsse meg! — förmedt rá az öregasz- szony- — Majd elmegyek olyan boltba, ahol tudják, mi a tisztesség és egyformán bánnak a vevőkkel. Mike ijedten pillantott a főnökére. Ettől félt éppen és mert a lelkiismerete nem volt egészen tiszta, úgy vélte, hogy végül mégis csak ő fog kikapni az esetért. Oláry azonban ezúttal önmagát és a boltja becsületét érezte sértve. Pulykavörösen felelte: — Ilyet, kérem, ne tessék mondani! Ezt visszautasítom! Az én üzletem... De Fazekasnét az ellenkezés csak újabb dühre ingerelte. Visszafordult az ajtóból, most már egyenesen Magdus felé és azt rikácsolta: — A kisasszony papájának pedig majd megmagyarázom, hogy illik-*e közbetolakodni, mikor idősebb hölgyek vásárolnak!.-. Lesz még öregasszony maga is és akkor az ilyen pudlispringerek már nem lesznek szerelmesek magába se!... Most pedig nézzen meg Oláry úr jól, mert engem ugyan nem lát itt többet soha! Volt szerencsém! Királynői gőggel lépett ki az ajtón, de úgy vágta be maga után, mint egy kofa. Oláry, Mike meg Steiner Magdus megkövültén bá­multak utána és csak pillanatok múlva mertek egymásra nézni. Magdus szólalt meg elsőnek: — Jaj, Istenem! — kezdte siránkozó han­gon. — Jaj! Miket beszélt ez itt ősszel És mi baja van velem? — Éppen énvelem? Hát szól­tam én egy szót? Hiszen én azt mondtam, vá­rok! Hát ez is hiba volt?... És még, hogy... Jaj!... Ez az undok, vén boszorkány? Mondja, Oláry úr! Ki volt ez? — Ne tessék törődni vele, nagysád! — szólt Mike. — Ne is tessék odahallgatni!... Ez mindig ilyen! Be kellene csukni a bolondok­házába •.. — De ki volt ez? — sürgette a leány Olá- ryt, mert Mikére rá se mert nézni. — Még hogy szól a papának!... Jaj, Istenem!. •. Én­én megyek is haza!. •. Én ezt nem!... Sírvafakadt és lerogyott egy székre. Oláry ügyetlenül topogott előtte. Mike a fogát szívta és a kezét tördelte tehetetlen haragjában. — Én a legmélyebb alázattal bocsánatot kérek, — szólt végre Oláry, — hogy ilyen in­zultus érte itt nálam. Igazán nem tehetek róla. De nagyon jól mondja a ... a Mike ... Ez a nő bolond, özvegy Fazekasnénak hívják!... És a kedves papához majd én elmegyek bocsánatot kérpij fi» megmagyarázom, mi történt.., , (Minden jog lenntartva.) Magdus megrettent. Most már komolyan. Nahiszen, még csak az kellene, hogy az apja megtudja, hogy ő idejár vásárolni, mikor Náci bácsinál rezsiáron kap minden efféle holmit! Nem! Ezt nem szabad engedni! Hirtelen összeszedte magát, megtörölte a szemét és, mint aki előtt egyszerre kiviláglott és kellő értékére süllyedt a dolog jelentősége, azt feleUe: — Ó! Hát Fazekasné? Ez az a Fazekasné?... Hiszen akkor már tudom! Papának is volt már kellemetlensége vele, mikor a gyapjúját meg­vette. Azt mondta, soha többet nem kötne vele üzletet!... Ezért igazán restellném, ha Oláry úr odafáradna. Nagyon megtisztelő volna, de igazán felesleges. Oláry úr éppen úgy nem te­het semmiről, mint akár én, akár... — Csak a fejével intett Mike felé, akiről a Fazekasné távozása óta most vett tudomást először, de bele is pirult. Segéd urat nem akart mondani, a nevét meg azért nem, mert nem volt bemu­tatva neki. — Fazekasné pedig csak áruljon be papának! — tette hozzá. — ő majd megfelel neki! — Hiszen csak férfi lenne! — szólalt meg Mike. — Nem vinné el szárazon. Mert úgy megpofoznám... Magdus olyan mulatságosnak találta az ötletet, hogy Mike meg szeretné pofozni Faze­kasnét, hogy felnevetett rá. Csengő hangon, szívből, amiben már nyoma sem érzett az iménti bosszankodásnak. — Jaj ugyan! — mondta. — Még csak az kellene! i — Boldog lennék, — felelte Mike. — Higyje el, kedves Magd... — Elakadt, mert most neki jutott eszébe, hogy voltaképpen még nincs is bemutatva ennék a leánynak, hát nem szó­líthatja a nevén. Hirtelen meghajolt és azt mondta: — Tessék megengedni! Nevem Mike Imre. Magdus a kezét nyújtotta: — örvendek! — Imre kezetcsókolt, de utána mind a ketten zavarba jöttek és a tár­salgás megakadt egy pillanatra. Oláry úgy érezte, hogy ő itt teljesen felesleges. Visszavo­nult csendesen és észrevétlenül a ketrecébe és azt gondolta magában: — Nem is hittem volna, hogy a nők emiatt a kölyök miatt jönnek hozzám vásárolni!... És hogy még ez a vén banya is? Vagy az nem féltékenységből mérgesedett meg? ... Hallat­lan ez a Mike!... így szeretik a nők!... És mit mondott ez a boszorkány? Hogy szerelmes ebbe a leányba? ... Hm? ... Egy zsidólyányba? Az öreg kereskedőnek egyszerre világos­ság gyűlt az agyában: — Hohó!.- Ez a kölyök önállósítani akarja magát!... Boltot akar nyitni! Na nézd csak! ... Hát persze!... Bizonyosan arra gondolt, hogy konkurrenciát csináljon nekem!... Hogyisne!... Inkább beveszem társnak ide!... Kinn azalatt Mike azt mondta Magdus- nak: — Én már régen óhajtottam a szerencsét, hogy bemutatkozhassam- Éppen ma kértem a kedves unokafivérét, aki nekem nagyon jó ba­rátom, hogy mutasson be alkalmilag. Beszélt talán vele Magduska? — Kivel? Melyik unokafivéremme}? — Jenővel. Kovács Jenővel. jj iFotytatjuki, j ___________________________________o rmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmaam. ERDÉLYI GAZDA .Rovatvezető: TÖKÖK BAHNT Az EGE titkára. Méhészeti kiállítás, vándor- gyűlés és tanulmányi kirán­dulás Sepsi szén tg-yörg-y ön Az Erdélyrészi Méhész-Egyesület az Er­délyi Gazdasági Egylettel és Háromszékvár- megyei Gazdasági Egylettel karöltve 1933. évi augusztus hó 26—30. napjain Sepsiszentgyör- g.yön a Székely-Mikó kollégium, összes helysé­geiben, gazdaságig ipari és méhészeti kiállítást rendez. Ezzel kapcsolatban augusztus 27. nap­ján délelőtt 8 órakor Sepsiszentgyörgyön a Székely-Mikó kollégium tornacsarnokában mé­hészeti vándorgyűlést tart és folytatólagosan egy közeli minta méhes megtekintésére méhé­szeti tanulmányi kirándulást rendez. A kiállí­tás tárgyai élőméhek, kaptárak, kasok méhter- mékek, méz, viasz, mézes tészták, mézbor, mézsör, mézecet viaszgyertyák, padló stb. viasz. Ezenkívül mézelő csemeték, virágok, prepárátumok, tervek, rajzok, méhészeti gé­pek, eszközök, anyagok, viaszfeldolgozó gépek stb. Az Erdélyrészi Méhész-Egyesület csopor­tos kiállításban résztvevő egyesületi tagok a helydijakból jelentős kedvezményeket élvez- nek. Aki a küldendő anyagát a rendezőség rendelkezésére bocsátja, egészen mentesül a helydij fizetési kötelezettség alól. A kiállításra kerülő anyagok augusztus 15-ig Kolozsvárra az EME titkári hivatala címére, azután: „Kiállítási Rendező Bizott­ság, Sepsiszentgyörgy, Székely-Mikó Kollé­gium címre küldendő“. A rendezőség a CFR összes vonalaira sze­mély és áru szállítási kedvezményt kért, amelynek engedélyezéséről az érdekelteket a sajtó és körlevelek utján idejében tájékoztatni fogja. A Sepsiszentgyörgyön augusztus 27-én d. e. 8 órakor a Székely-Mikó kollégium tornacsar­nokában rendezendő méhészeti vándorgyűlésen gróf Bethlen László, az EME elnöke tart el­nöki megnyitót. A minőségi méztermelésről előadást tart: Blénessy Károly. A méz és viasz kémiájáról előadást tart: Beák Bertalan o^l. vegyészmérnök. A méhlakásokról előadást tart: dr. Baritz Barnabás, Engli Vilmos elő­adása: A méhész mint üzletember. A vándor­gyűlésen, amely nyilvános, nem tagok is részt vehetnek, a kérdésekhez hozzászólhatnak. Sza­vazati jogot csak az EME tagjai gyakorolhat­nak. A vándorgyűlés után megtartandó tanul­mányi kirándulásnak részvételi dija nincs. Dr. Harmath János vezérigazgató a Szövetkezeti Hivatal technikai tanácsosa. A Román Nemzeti Szövet­kezeti Hivatal Szövetkezeti Vezérlő Tanácsa dr. Har­math János vezérigazgatót a „Hangya" Szövetkezetek Uniójának alelnökét egyhangúlag megválasztotta a Szövetkezeti Hivatal technikai tanácsosának, a meg­boldogult dr. Garda Kálmán helyébe. Női gazdasági tanfolyam Székelykeresztu­ron. A Székelykereszturi Unitárius Gazdasági Iskola folyó év julius hó 30-ától augusztus 26-áig terjedő időben háztartási és gazdasági tanfolyamot rendez. A tanfolyam célja azok­nak a háztartási és gazdaismereteknek elsajá­títása, melyek a család jövedelmét fokozni tud­ják. A résztvevők szándékukat 1933 julius 15-ig kell az iskola igazgatóságának tudomá­sára hozzák. A rendes hallgatók lehetnek bentlakók és kinnlakók. Bentlakó vagy kint­lakó, de bentkosztozó tanulók a tanfolyam ide­jére személyenként 600 lej ellátási-dijat fizet­nek, melyen kívül kötelesek ágyneműt és fe­hérneműt magukkal hozni és annak mosásáról gondoskodni. Kintlakó és kintkoaztozó, vala­mint a tanfolyam rendkívüli hallgatói beirat­kozásukkor 100 lej beiratási dijat fizetnek. Előadatnak a következő tárgyak: háztartástan, egészségtan, baromfitenyésztés és hizlalás, gyümölcstermelés, gyümölcs- és zöldsógkonzer- yálás, tej- és tejfeldolgozás, méhészet. A tan­folyam hallgatói közül az önként jelentkezők augusztus 27-én tanulmányi kirándulást ren­deznek a sepsiszentgyörgyi gazdasági kiállítás megtekintésére. E tanulmánykirándulás költ­ségeit a résztvevők viselik. Beiratkozni szán­dékozok közöljék ezt julius 15-ig a Székelyke­reszturi Unitárius Gazdasági Iskola igazgató­ságával, Cristur, jud. .Odorheiu.

Next

/
Thumbnails
Contents