Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-11 / 130. szám
6 KutnnjsxG Vasárnap, 1333. Junius 11. Talălhozăs Hitlerrel A „Führer66 vegetáriánus9 csak a zenét és az ttsztrák tésztákat szereti és tegeződik a soffőrjével (Berlin, junius 10.) Ma Hitler, Göring és Göbbels dr. Németország teljhatalmú urai. Minden hivatalos kérdés végeredményben valamelyikük elé kerül és a magánéletnek csakúgy* mint a közéletnek minden mozzanata utolsó fórumként egyikük itélőszéke előtt állapodik meg. Mind a hármat valóságos legendakor övezi és ezért már. szinte nem is hittem el, hogy tényleg Hitler az, aki egy délutáni tea keretén bélül szemben áll velem. Mosolya, mozdulatai, beszéde. > 'Áll és mosolyog. Kévetegen, álmodozva, naivul mosolyog. Olyan ez a mosoly, mintha nem belülről törne elő, a magánélet céljaira minden erőlködés nélkül felvett mosoly éppen úgy hozzátartozik a néptudatban élő alakjához, akár csak a bajusza vagy a baloldalt homlokába lógó hajfürt. Néhány nappal előbb, amikor közvetlen mögötte ültem Ţempelhofban és igy közelről figyelhettem, milyen hihetetlen szónoki tech nikája van, feltűnt, mennyire megmaradt munkássorból-valónak Hitler, Európa egyik legnagyobb országának első államfévfija. Min den kézmozdulat, amellyel szavait alátámaszt ja, darabos, az ember mintegy érzi a testi munkához szokott ember mozdulatfrázeoló giáját. Ezzel szemben most, amikor mint ma gánember áll velem szemben, valami állandó gyermekes csodálkozás és tapogatózó félénkség benyomását érzem. Mindent visszautasít, amivel megkínálják. Közben egész halkan beszél. — Az embernek sokkal kevesebb tápiá• lékra van szüksé&e, mint ahogyan általában gondolják. ® Választékos szavakat használ: nem azt mondja például," hogy étel, hanem: táplálék. Mihelyt befejezett egy mondatot, barátai és követői, kik minden hangját szomjasan íesik, azonnal felkapnák egy-egy szót, melyet nekem, a nem hozzájuk tartozó vendégeknek, aprólékosan magyaráznak. Nem is értik, hogyan képes a kancellár annyit dolgozni és ilyen keveset enni! Hiszen alig eszik valamit! Tudom-e, hogy Vegetáriánus és sohasem eszik húst, nem iszik szeszesitalt. Még a kávéról is leszokott és csak forró tejet iszik többször napjában. Hitler és a zene Hitler most a zongora mellett áll. Kérde- zetlenül elkezd a zenéről beszélni. Most nem mosolyog, csak maga elé néz és közben a keze éppen olyan bizonytalan, réveteg mozdulatot tesz, mint amilyen réveteg volt előbb ai mosolya. $ — Minden zene gyönyörű, a zene a legszebb iw életben — és újra halkabban ismétli: — Zene. ... És Bruno Walter és Huberman „lemondott“ koncertjei? De a körülállók kórusa már újra közrefog, az egyik túltesz a másikon, annyit mesélnek. Láttam-e a múltkori Mesterdalnokok előadásán, hogy a kancellár milyen átszelle- mülten hallgatta Wagnert? Hogy Hitlernek tényleg a zene egyik föszenvedélye ezt Német országban mindenki tudni véli. Nagyon gyakran megtörténik, hogy éjjel egy-két órakor, amikor már kimerültnek érzi magát, mint csiHapitó „üditőt“ előkeritik egyik legjobb barátját és hűséges párthivét, Hanfstaengel dr.-t, aki órákig játszik kotta nélkül mindent, Verdit és Wagnert egyaránt. Amikor csodálkozásomat fejezem ki, hogy a kancellár szűkös gyermekévei ellenére is ennyire megtudta ismerni és szeretni a klasszikus zenét: nem tudom, hogy Hitler már gyermekkorában mélységes zenekultúrát szivott magába Linzben, ahol ifjúságát töltötte és ahol Göllericb, Liszt egyik kedvenc tanítványa, rendkívül fellendítette a zenei életet? A Nibelung-mondakör drámaisága is korán megkapta és kitörülhetet- uípn benyomást tett rá serdülő gyerekkorában. V PSBalatt mindezt magyarétmáfc, « fomceftár hol ezzel, hol azzal vált néhány szót, de mindig mintha lendülettel menne neki egy-egy ilyen társadalmi mondókénak. Az ember valamiképpen érzi, hogy a szalon nem otthonos terep számára. Néha pár pillanatig a homlokába lógó hajfürttel babrál és megpróbálja visszasimi- tani. De a hajfürt éppen olyan kevéssé hisz a kísérletnek, mint a köriilállók: a haj csakhamar újra előre csap és a párthivek mintegy megnyugodva látják viszont vezérüknek ezt a megszokott külső vonását. Mielőtt elmegy, minden hölgynek ugyanolyan kötelességtudó szorgalommal csókol kezet, mint amilyen igyekezettel beszélt az imént. A mindennapi élet. Hitler nagyon ritkán van civilben. Amikor csak teheti, a barna S. A. inget viseli. Semmiféle esik vagy jelvény nem díszeleg a gallérján vagy kézelőjén. Ezzel szemben valamilyen számomra most is felismerhetetlen jel bizonyítja, hogy ő a „Parteimitglied No. 1.“ —_ a sokmilliós nemzeti szocialista párt első tagja. A kancellár sohasem hord se kalapot, se katonasapkát; katonai -parádén éppen úgy, mint civil ünnepségeken fedetlen fővel jelenik meg. Hitler mindennapi életéről a legkülönbözőbb mende-mondák vannak forgalomban. Vannak, akik azt állítják, hogy csak repülőgépen tud igazán jól aludni és ezért az egyik repülőgépgyár egy uj gépet akart neki ajándékozni, amelybe állítólag ágyat szereltek volna Azt mesélik, hogy hivatali dolgozószobájában NYUGTALANSÁG Csapkodsz, feketeszárnyu szél, sorsom zenéje, nyugtalanság. Suhogó crescendóidat rohanásomban félve hallom. Kiáltanék, de hasztalan: zégásodat túl nem kiáltom. Este párnámig elkísérsz, belesüvöltesz hajnalomba. A templompadba ülsz velem, a zsoltárfénybe árnyat ejtesz. Lázízedről ma már tudom: a gyermeklázam is te voltál. Előbb vadűző szomjúság, aztán űzőm a rengetegben. Ki vagy, hogy ilyen véresen sarkantyúzod sírhoz-futásom ? Prédára ajzott karvalya bús, tolla-tépeít életemnek? versembe dobbant lüktető hajszolt apáim ritmusából ? Lelkembé robbant fellege a kénköves világ-viharnak? Jaj, nem tudom, ki küld. Hagyom, hogy sodrod hömpölygesse lelkem. Lihegő crescendóidat rohanásomban félve hallom. És fáj, úgy fáj a pillanat: egyszer megáll kengyelfutásod, halálba fúlt hajrád felett mint győztes angyal áll a csend — s én nem hallom a hallgatásod — —- ó nyugtalanság, nyugtalanság. ÁPRtLY LAJOS az íróasztalnál ülve kapja be ebédjét. Az efajta regék talán, rendkívül érdekesek, de mindebből vajmi kevés igaz. A kancellár öt órát alszik, reggel hétkor a lakásán dolgozik, kilenckor Reggelizik, — ez fiz percet vesz igénybe, — azután a Reiehskanz- leiba hajt. Délben a lakásán ebcdel, mindig főleg gyümölcsöt és zöldségffifétr Az egyetlen ételfajta, ami iránt előszeretettel viseltetik, az úgynevezett osztrák édestészták, — „K. und k. Mehlspeisen“, amint ő nevezi. A zenén kívül egyetlen szórakozása az angol és amerikai folyóiratok nézegetése és olvasása: főleg a modern berendezési problémák érdeklik. Könyveket alig olvas, a való élet való problémáival akar törődni. Egy perc boldogság, meg a soffőr. Másodízben közvetlen közelből, szabad ég alatt láttam Hitlert. Barátaimmal egy kis erdei vendéglőben voltunk, amikor a ház előtt megállt a mindenki által jól ismert óriási fekete Mercedes-koesi és Hitler hajadonfőtt kiszállt belőle. A fekete SS-gárda ellenére minden nagyon „családiasán“ játszódott le, a vendéglős rendelés nélkül már sietve hozta a „vezérnek“ a gőzölgő pohár tejet és az egész társaság az egyik asztalhoz telepedett Átintettek a mi asztalunkhoz is és most először láttam Hitler arcán valamit, ama boldogságra emlékeztetett. Mindezideig csak annyi látszott rajta, hogy lelkesedést vagy gyűlöletet akart gyújtani az ember mindig érezte, hogy szng- gerálni akar, most azonban mintha leolvadt volna róla ez a szünninemakaró szónokias kifejezés. Amikor egy félóra múlva újra elindultak, mi is kimentünk az útig, ahol a koesifc álltak. Hitler, mielőtt beszállt, még valahová messzire mutatott: — „Felmegyünk a hegyekbe... az én hegyeimbe/“ Most, ebben a percben, örült. Minden por- cikája örült. München közelében, Berchtesga- denban, van egy kis háza, amelyben özvegy húga lakik és mindenre ügyei. A kancellár egy hónapból körülbelül három hetet tölt Berlinben és egy hetet Münchenben. Nem is titkolja, hogy szive még mindig visszahúzza abba a városba, ahol az egész mozgalom megszületett — Berlin mozgalmunk agyveleje, München a szive! — mondja sokszor barátainak. Amikor beszállt az autóba, pár szót váltott soffőrjével, akit tegep és aki szántén visszategezi, éppen úgy, mint állandó pilótája. E két hűséges ember közül persze mindegyik magának és az őáltala vezetett közlekedési eszköznek igényli a vezért és soffőrje most is, amikor mindenki csodálattal dicsérte a kocsit, diadalmasan Hitlerhez fordult: — Hiszen mindig mondtam, neked, Hogy egy ilyen kocsi százszor többet ér, mint valami repülőgép. Odafönt a levegőben azért nincs még minden rendben!“ „Ö“ és Hindenbnrg Az a fanatizmus, amellyel hivei Hitlert körülveszik, a mi számunkra örökre érthetetlen marad. Nem is lehet mással megmagyarázni, minthogy Németország példátlan nyomorába belecsendült egy hang, mely egy sajátosan német tömegpszichózist tudott teremteni. Engem mindenki biztosított, hogy bármilyen előítélettel is hallgatja valaki Hitlert, végül mégis rabja lesz ennek a példátlan szuggesz- tiós erőnek. Néhányszor hallottam beszélni és egyáltalán nem éreztem ezt a megjósolt szug- gesztiót. Ezzel szemben azonb^n tapasztalnom kellett, hogy a német tömegeit ez az „odaadás“ — úgy látszik — bolygatja. Egyszer a sorfalat álló tömegbe ékelődtem, amikor Hitler Hindenbnrg elnökkel kocsin elhajtatott az Unter den Linden-en. Egy előt- temálló kispolgári asszony, úgy ahogyan a történelmi mesekönyvben olvassa az ember, magasra emelte négy-ötéves kisfiát, hogy láthassa a kocsit. Amikor újra letette a gyereket, halkan megkérdezte: rt IÍ)Cj; — Láttad őt? • Ä.? A gyerek bólintott, úgy látszik, ma Németországban a gyerek is tudja, hogy kit illetnek az „0“ megjelöléssel. Pár pillanat múlva az asszony újra a gyerekhez fordult: — És Hindenburgot is? Hitler mellett Hindenbtfrg', a világháború „lmse“, millió német katona ősz vezére, a mai Németország elnöke — is. DobU*0Í£ Uta
