Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)

1933-06-11 / 130. szám

4 fÍElETlUjMCG Vasárnap, 1933. junius It A könyörülelesség városa Beth-El — Németország uj egyház fejedelmének Boelelschtvingh- neh a Hazája — Hogyan jött létre a négy epileptikust elhelyező otthonból a munkának, a szociális jótékonyságnak egyik leg• csodálatosabb városa ? (Boriin, junius 10.) Németország egyházi élete rendkivül nagyjelentőségű változásokon ment keresztül. Németországban eddig húsz püspökség volt a különböző tartományokban és a Hitler-kormánynak első ténykedése volt az egyházi egység megteremtése, Loccunban bi­rodalmi püspökséget szerveztek meg és Né­metország legfőbb egyházi méltóságának be­töltőjéül Fritz von Bodelschwinghet választot­ták meg, szemben Müllerrel, aki nemzeti szó cialista. Mert Bodelschwingh nem az. Nem tagja a harcos „Deutsche Christen“ mozgalomnak, a harmadik birodalom alapkőletételénél nem vesz részt. Egyszerűen: a lelkek pásztora, de mint ilyen, oly szimbolikusan nagy név, any- nyira az időn felülálló egyházi szellem repre­zentánsa, hogy nyilvánvaló a fölénye minden más jelölttel szemben. Az uj_ német birodalmi püspök nagyatyja porosz miniszter volt, fia Bodelschwingh Fri­gyes pedig, miután eleinte mezőgazdasággal foglalkozott, papi pályára lépett, kikerült Pa­risba és az ott nagyszámban élő evangéliku­soknak lett a lelkipásztora. Hivei hesseni szár­mazási uccaseprőkből és más alantas foglalko­zású proletárokból kerültek ki. A szociális ér­zékű lelkész elfeledkezett bárói rangjáról, ap­jának, a miniszternek tradicióiról, évekig élt Párisban egy kis faviskóban, amely egyszerre volt templom, iskola és paróchia. Itt élt felesé­gével, aki szintén arisztokrata származású leány volt, mint egy szegény, földhözragadt szerzetes. Amikor Párisból visszatért Német­országba és egy kis falu papja lett, megterem­tett a „szegények legszegényebbjei“ számára — akik alatt epileptikusokat értett — egy pará­nyi intézetet, a Betu-El-t (Isten házát). Ami­kor ez az intézmény létrejött, négy nyavalya- törös talált enyhítést falai között, ma az ott gondozott epileptikusok száma 2500-ra emelke­dett. Törhetetlen optimizmus lakozott a sze­gény lelkipásztor lelkében, amelynek erejét nem tudta megtörni az a nagy megpróbáltatás sem, hogy tizenkét nap alatt négy gyermeke halt meg difteritişzben. A szászországi Bicle- feldben született iheg ez a csodálatos menhely és ma a helyén egy nagy városrész van, kü­lönböző modern gyógyintézetekkel, műhelyek­kel, iskolákkal, ahol szakszerűen tanítják a munkás terápiát. Beth-El nemcsak az epileptikusoknak lett hazája, de Bodelschwingh gondját viselte az iszákosoknak, ideg és elmebajosoknak, tüdőbe­tegeknek egyaránt, a hajléktalanoknak pedig menhelyeket épített. Bodelschwingh mindenütt ott volt, ápolt, biztatott, irányított és még 75 éves korában is képviselői megbízást vállalt, csupán azért, hogy felemelhesse szavát a nép­nyomor enyhítése érdekében s krisztusi lelket vigyen bele az ország törvényeibe. Ebben a környezetben, a szamaritánus szel­lemnek ebben a légkörében nőtt fel az ifjú Bo­delschwingh, aki teljesen atyja nyomdokain haladt. Későbbi időkben nemcsak a betegekről kellett gondoskodni, hanem a háború betegei­ről, a munkanélküliekről. Az idősebb Bodcn- schwinghnek mindig az volt az elképzelése, hogy a betegnek, amennyiben lehetséges, mun­kát adjon a kezébe, mert igy emelni tudja ön­bizalmát, erősíteni az élethez való jogát és op­timizmust önteni belé, hogy nem elveszett tag­ja a társadalomnak. A „könyörületesseg váro­sáéban nemcsak ipari mesterségeket tanultak ki az emberek, de azok is resztvettek a kollek­tiv munkában, kiket a betegségük sok minden­ben hátráltatott, igy a rongyszedésben, amikor minden lim-lom, törött holmik között válogat­va, teljesen értéktelennek látszó dolgokat újra feldolgoztak, hasznosítottak, bármily csekély mértékben is, de értékessé tették. Az „egészsé­ges betegek“, a munkanélküliek azonban töb- bé-kevésbbé éppen úgy a társadalom szamkive tettjei, mint az epilepsziások és a Bodel- schwinghek összeszedtek az országul csavar­góit, a dolgozni akaró munkanélkülieket egy­aránt és Beth-El környékén 1400 holdn>i térti létén hatalmas munka indult meg, de olyan munka, amely nem emlékeztetett a ködös gyá rak és sötét bérkaszárnya külsejére, de kerti munka volt, napfényes munka — uj stilus — a szegény emberek életében. Ne utasíts el senkit — ez volt a régi Beth- El-i alapelv és ennek jegyében született meg a Wanderheim, ahol vándoremberek egy hétig időzhettek, hogy ruháikat rendbehozzak és ki­pihenhessék magukat. A Wanderheim mellé évek folyamán hozzáépült a Heimathof, már többszáz ember kapott tartózkodásra enge délyt, amennyiben hat hónapi munkára köte­lezte magát. Ma, aki megfordul a Bonelsch- winghek munkakolóniáján, csodálatos termé­keny gazdálkodást észlel 4000 hold területen. Az nj német kormány öntudatosan valija ma­gáról, hogy megteremteni készül az önkéntes munkakötelezettséget, lám, ezt Beth-El-ben már hosszú évekkel ezelőtt megcsinálták. Az a körülmény, hogy Beth-El-ben nem­csak betegek tartózkodnak, de munkanélküliek is, teljesen megváltoztatták Beth-El képét. Uj szociális intézmények jöttek létre, a Heide- grund és a Hause Eckehard, majd újabb mun­káskolóniák a Wilhelmsdorf és a Schillings- hof. Tizenkét kilométer szélességben halad az utas a sehhémenti temető szélén, amely egyike Európa legszebb fekvésű temetőjének és uj te­lepítéseket lát, ahol a lelket és a testet egy­aránt gyógyítják. Bodelschwingh valóban evangéliumi értelmezésben látjo'tt hozzá az em­bertenyésztés nemes feladatához és olyan rend­kívüli eredményeket ért el, amelyek a szociá­lis elmélet szempotjából is táiíülságOoak és fi­gyelemreméltóak. Bizonyos, hogy ha Német­ország minden részében keresztül lehetne vinni ilyen telepítéseket és a német egyház lelki- pásztorainak meg volna a módja és alkalma, hogy gyakorlati keresztény szocialista politi­kát folytassanak, akkor könnyű volna felven­ni a harcot a marxizmus e.ljen és könnyebb volna megteremteni az átmenetet egy uj mun­kásetika és egy uj közérdeken nyugvó terme­lési rend felé. Bodelschwing ebben az értelme­zésben nemcsupán jelképes repiezentánsa az élő evangélikus német egyháznak, de jelképes reprezentánsa a szereteten és könyörületessé- gen felépülő uj társadalmi rendnek is, amely nélkül a harmadik birodalom, éppoly kevésbé nyugszik szilárd alapokon, mint azok az ural­mi korszakok, amelyek levitézlettek. 1M rp Nem kérdés többé, hogy anyalej hiányában csecsemőinket és később idősebb gyermekeinket mivel tápláljuk helyesen Magyarországon is alapos gyökeret vert ma már a csecsemőknek és gyermekeknek zabtápszerrel való felnevelése, amit a magyar orvosoknak köszönhetünk. Sőt, a magyar orvosok, akiknek alkalmuk volt a nyugati és északi államokban elért zabtáplálási eredményekről meggyőződést szerezni, azok mindenütt igyekeznek a magyar anyákat felvilágosítani és a zabtápszerek alkalmazását ajánlani. Tovább folytatjuk azon elismerő nyilatkozatok közlését, amelyek igazolják az általunk forgalombahozott ZAMAKO zab-ma­láta tápszerkészitményünk kitűnő hatását. Az elismerő nyilatkozatok nemcsak igazolják a ZAMAKO-val elért kitűnő eredményeket, hanem egyúttal tanácsként is szolgálnak a magyar anyáknak gyermekeik felneve­léseken. Az elismerőlevelek szószerinti szövege : Piciny leánykámat négyhőnapos korában betegsé­gem miatt el kellett választanom. Eleinte pár hétig teával higitott tehéntejet itattunk a picikével, amibe egy kockacukrot s kevés konyhasót tettem. Ezt kapta minden három órában. Pár hét múlva táplálóbb ele­delre fogtam s ekkor kezdtem a „ZAMAKO“-val etet­ni. Az eredmény bámulatos volt; gyermekem rohamo­san kezdett fejlődni. 5 és fél hónapos korában már volt négy foga. Hathónapos korában a nagy kocsijá­ban megkapaszkodott s felállott. Most egyéves a kis drága és gyönyörűen jár már egy hónap óta! — Jelen­legi testsúlya 9 kg. 80 dkgr. Tisztelettel: Szerencs. Dragonitsch Jenöné, városi adótiszt neje. El nem mulaszinatom, hogy hálás köszönetét ne mondjak a kitűnő „ZAMAKO" tápszerért. Kisleányom bélhurutját teljesen meggyógyította és a kicsi oly szépen fejlődik, hogy senki sem mondhatná, nem anyatejen táplált gyermek. Ahol alkalmam lesz, fogom ajánlani. Ismételve hálás köszönetemet fejezem ki. Balatonfüred, 1927 augusztus 30. Vaszary Sándomé. Van szerencsém szives tudomásukra adni, hogy ké­szítményükből már nyolc dobozzal elfogyasztott a kis­lányom. Nagyon jól emészti, pedig igen érzékeny, ide­ges gyomra van s ugylátszik, a „ZAMAKO" igen ideálisan bevált. Hálás köszönet és tiszta lelkiismeret­tel ajánlhatom minden aggódó anyának. Hálás tisztelőjük: Hoffmann Zsigmondné. Budapest, IX. Remete u. 24. Az önök által küldött „ZAMAKO" kóstolómintát megkaptam és köszönettel nyugtázom. A kóstolómintát é3 az ismertetőkönyvecskét ismerőseim valósággal szctkapkodták. Ismerőseim között volt egynek egy hároméves: kis fia, aki korához képest alig tudott Járni és ültéből saját erejéből nem tudott felállni és aki még moit sen tudott beszélni. Az én ajánlatomra ők is „ZAMAKO''-val próbálkoztak és alig egy hónapja hasz­nálják s máris, jelentkezik a hatása. Részletes ered­ményről annakidején majd tudatni fogom Önöket. Az emberek áldása a „ZAMAKO“, melyet mindenkinek melegen ajánlok. Mégegyszer hálás köszönet a Zamakóért, melyet mindenkinek ajánlva vagyok tiszteiéitől ■í XOfio \ Gyüd, 1928 február 3. ^^ssrc dt György lmrt, ny. MÁV. altsizt. A „ZAMAKO"-ból kóstolómintát, valamint „A csecsemő gondozása és ápolása" cimü tanácsadó köny­vecskét, — amely különösen fiatal anyák részére nél­külözhetetlen — bárkinek ingyen bocsátja rendelke­zésére a Krompeeher tápszergyár romániai főraktára: f»íí:3 *: „Gea“-Krayer S. A. Timisoara. 010 * Román, angol, francia, német, magyar, olasz, csehszlovák, szerb, horvát fordítások, (levelek, tudományos, műszaki stb. munkák)- gépbediktláás. másolás, sokszorosítás dr. Man­del Fordító Irodában, Cluj-Kolozsvár. Strada Memorandului 24.

Next

/
Thumbnails
Contents