Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-20 / 137. szám
1Kedd, 1933. 'junius 20. KUETîUjSm 3 Jakabffy Elemér dr beszámolót mondott Szatmáron-W". ....i —MBB——— -ai Meleg szeretettel Ünnepelték képviselőjüket a szatmármegyei magyarok Hegedűs Nándor képviselő beszéde (Szütmár, junius 19.) Szatmármegye ma- gyarpárti képviselője, Jakabffy Elemér dr. vasárnap beszámolót tartott kerületének székhelyén Szatmáron, továbbá Nagybányán és a magyarság mindenütt meleg szeretettel fogadta, lelkes ünneplésben részesítette. Jakabffy Elemér dr. szombaton délután érkezett Hegedűs Nándor dr. képviselővel Szatmárra, ahol a vasúti állomáson a választók tömege várta* őket, Ilosvay Lajos kanonok a szatmári és szatmármegyei tagozat elnöke üdvözölte meleg szavakkal az érkező képviselőket, akik közül Jakabffy a helyi tagozat vezetőivel tartott megbeszélést, mig Hegedűs Nándor a vá rosháza nagytermében nagyszámú közönség előtt tartott előadást a nyugdíjasok ügyéről. Háromezer választó előtt. Este a Polgári Társaskör dalárdája estélyt rendezett a képviselők tiszteletére és azon a nagyszámban megjelent hallgatóságnak művészi élvezetben volt része. A beszámológyülés vasárnap délelőtt volt, mintegy háromezer főnyi résztvevővel az Iparos Otthon hatalmas kertjében. A gyűlést Ilosvay Lajos kanonok, tagozati elnök nyitotta meg, üdvözölve a képviselőket. A szatmári és szatmármegyei tagozat egyévi működéséről Láng Ferenc dr. főtitkár alapos, mindenre kiterjedő és a szatmári magyar munkát felölelő jelentést terjesztett elő, amelyet a pártköz- gyülés egyhangú elismeréssel vett tudomásul. Jakabffy Elemér, a magyar kötelességről. Percekig tartó, tbifdböló taps zúgott fel, amikor Jakabffy Elemér emelkedett szólásra. Beszédében többek között a következőket mondotta: — Mi jól tudjuk, hogy a világpolitikára befolyásunk nem lehet, határok meg- vagy meg nem változtatása tőlünk egyáltalán nem függ, a mi felfogásaink vagy érzelmeink a revízió szempontjából épugy nem esnek latba, mint az én falum román községi bírójáé, aki, mielőtt elindult a revizió ellen tüntetni, tőlem kérdezte meg, tulajdonképpen miért kell neki ingyen Bukarestbe utazni; de szeretnénk, ha kormányzatunk olyan felépítő volna, mint a múltban volt. Ám jól tudjuk azt is, hogy állampolgári kötelességeinket teljesítettünk kell még akkor is, ha leépítő kormányrendszerünk van és az ország területi integritása ellen vétenünk ez esetben sem szabad. De arra mái kötelesek nem vagyunk, hogy magunkat megalázzuk, hogy hipokrita álszenteskedéssel odaálljünk az ilyen kormányrendszer ünneplői közé, hogy azután azok támogatói gúnyos mosollyal sajnálkozzanak hitványságunk felett. Nem! Erre az útra sem bennünket, sem a Printzeket soha el nem vilietnel^sem a román helyi sajtó, sem ennél hatalmasabb tényezők. Brutális leépítés — ellenünk. — Az utak leépítése, a gránitkockák felszedése, a vonatjáratok csökkentése, a telefonkészülékek leszerelése még a csendőriakta- nyákból és prétori hivatalokból is, a járásbíróságok megszüntetése stb., stb., mindezek a leépítések egyformán sújtanak kisebbségieket és többségieket is. Van azonban a brutális leépítésnek egy neme, amely már főleg bennünket érint. Ez a közalkalmazottak leépítése. Kell-e erről Önök előtt beszélnem? Hiszen alig akadhat itt, akinek valamelyik hozzátartozója vagy barátja ennek a leépítési rendszernek áldozatául nem esett. És hogy mit jelent ez a leépítési rendszer, amely január elsején előlépteti azt a fűtőt, akinek május elsejére már felmond a nyelv nem tudása okából, azt fejtegetnem szintén nem kell. Van pénz a kulturzónára. “ A leépítés ezen rendszere azonban megkíméli azokat a fölösleges állami iskolákat, amelyek milliókat emésztenek azért, hogy néhány — nagyrészt erkölcsi presszióval — odajuttatott magyar gyermeket nemzetiségéből vetkőztessenek ki. Képviselőtársaim ezek nek az iskoláknak egész sorozatát állították össze és mutatták be kormánytényezőknek, kihangsúlyozva: ne annak a nyomorult nyugdíjasnak járandóságaiból takarékoskodjanak, hanem szüntessék meg az olyan iskolákat, mint például a csiksomlyóit, amelynek 12 növendéke van, a karcfalvit, amelyben öt gyermeket, Vagy a szilágyballait, amelyben tizenkettőt tanítanak. És nem építik le a kulturzó- nát, amely még ma is többletjövedelmeket biztosit azoknak a regátból ide került tanítóknak, akik olyan nagy elszántsággal jönnek, hogy kultúrát terjesszenek azok között, akik egy szavukat sem értik. A romboló sovinizmus ellen. — És még egyet nem épit le a kormány- rendszer: a nemzeti sovinizmust. A Napokon öreg sovén katonái csak naiv rajongók voltak, akiktől a mai sovinisták abban különböznek, hogy falvakba és városokba törnek be, ártatlan emberek vagyonát rombolják szét és azt hiszik, hogy ilyen eljárással ideáljuk győzelemre jutását előmozdítják. Az ilyen romboló sovinizmussal szemben eddig nem igen nyertünk védelmet és valóban kíváncsian várjuk, hogy az a nagy buzgalom, amellyel főleg Gál Miklós képviselőtársunk a Torda környéki legújabb rombolásokat a kormány előtt feltárta, milyen eredményt hoz. — Ámde nem nagyon csodálhatjuk, ha felizgatott vidéki sovinisták ilyen tettekre ragadtatják magukat, amikor a parlament termeiben is minduntalan a gyűlölködő elfogultság hangjával és fényeivel találkozunk. Elmondotta, hogy a román képviselőknek nem kellett iskolasegélyeket követelniük, mert a magyar kormányok Sok millió aranykoronában mindig pontosan utalták ki a román iskolák segélyeit. Egyszerűen valótlanságnak mondják, amiket a régi magyar iskolasegé- lyekről, a nyelv használati jogáról, a gazdasági érvényesülés egyenlő lehetőségeiről mondani szoktunk. Mert a sovinizmus viharozni tud, de a tények és érvekkel szemben süket és vak marad. Nekünk azonban kötelességünk hogy az ilyen süketeknek és vakoknak is százszor és százszor odakiáltsuk és odaállítsuk megcáfolhatatlan bizonyítékainkat. — Az ilyen kellemetlen kérdések felvetőit és bizonyítóit azután egyrészről irredenta izga- óknak minősitik a kis és nagy soviniszták, mâsrâşzrol azonban Vaida-Voevod Sándor miniszterelnök ur kijelenti: ők annak idején a magyar közéletben sokkal energikusabban védték a maguk nemzeti érdekeit. Köszönjük a figyelmeztetést, de bennünket ugratni nem lehet. Mi sohasem fogunk a román népre olyan becsmérlő verset a parlamenti ülésén felolvasni, mint azt 1908 őszén Vaida a magyar parlamentben tette, mert nemcsak nem számíthatunk olyan határtalan türelemre, mint amilyenben ezek az urak annak idején részesültek, hanem mert ez Ízlésünk és nemes értelemben vett pacifizmusunk is tiltja, de kisebbségi nemzetünk jól felfogott érdekében sem tartjuk, hogy valamennyien a Kövér Gusztáv sorsára jussunk, aki ugyan igy sohasem sértegetett, mégis a határon túlra tétetett. — A miniszterelnök ur pedig ne vegye zokon azon véleményünket, hogy a magyar kormányzatok nem azért juttattak a román egyházaknak évente hárommillió aranykorát, vagyis hetvenmillió lejnél nagyobb államsegélyt és a több ezer román felekezeti iskolának külön kétmillió aranykorona segélyt, mert 'Vaida képviselő kegyes volt a magyar nemzetet ázsiai söpredéknek minősíteni, hanem mert ebből a kormányzatból még ilyen sértegetésekkel és egyesek nyilt irredentizmusával sem lehetett kipusztitani azt a szellemet, amelyet Deák Ferenc és Eötvös József vitt belé. — Mi magyar törvényhozók ezt a szellemet keressük a román közéletben, mert amíg pártunk élén Bethlen György gróf áll, addig demagóg, hordó-politikusok nem leszünk, olcsó mártiromságot nem keresünk, sértegetésekre magunkat el nem szánjuk, de senki előtt meg nem alázkodva nemzeti ideálunkért, kulturhaladásunkért és_ emberi szabadságjogainkért mindig küzdeni fogunk. Jakabffy beszéde során többször zúgott fel az éljenzés, a viharos helyeslés és a beszéd végén hosszan, melegen, szeretettel ünnepelték képviselőjüket a szatmáriak. Hegedűs Nándor a zilált állapotokról Hegedűs Nándor biharmegyei képviselő beszélt azután. — A magyarság helyzete — mondta Hegedűs — rendkívül súlyos és nagyobb szüksége van Erdély magyarságának az összetartásra, mint valaha. Ha csíiggedés fogja el nehéz küzdelmükben a magyarság képviselőit, Bem tábornokra kell gondolniok, aki a 48-as szabadságharc egyik ütközeténél egy magaslat védelmére indította egyik tisztjét, aki azt kérdezte, mi történjék, ha túl erővel találja szemben magát. Bem azt válaszolta: ha nem tudja tartani a magaslatot, akkor is maradjon a helyén. A magyarság ilyen magaslatra küldte képviselőit és nekik maradniok kell posztjukon, ha elpusztulnak is. Hosszas éljenzés volt a válasz ezekre a szavakra. Majd a Vaida-kor- mányt kritizálta és rámutatott arra, hogy tizenöt évvel ezelőtt is Vaidáék voltak kormányon, azóta változtak miniszterek, prefektusok, átalakult az egész adminisztráció, csak a kormányzati szellem tartotta meg másfél évtizedes hibáit. A romániai politikai élet ismertetése után foglalkozott azután az ország gazdasági helyzetével és kimutatta, hogy hibás az egész állami költségvetés. Bukaresti román szakértők számították ki, hogy Romániában a nemzeti jövedelem fejenként napi 5 lej. Tessék elgondolni, hogy mekkora nyomorúságban élnek itt az emberek, akiknek csak akkor jutna napi öt lej, ha az ország egyetlen lakosa sem kapna többet napi öt lejnél. Nekünk nem lehet a szemünket bekötni, mi látjuk a tömegek irtózatos nyomorát, nekünk hasztalan mutatja ki a genfi nemzetközi munkaügyi hivatal a román kormány jelentései alapján, hogy Romániában mindössze egyetlen egy munkanélküli vám mi nagyon jól tudjuk, hogy Romániában százezrekre megy a munkanélküliek száma és hogy azok legtöbbje is nyomorog, aki keres valamicskét. Az eddigi rendszer fentartása csak további sorvadásokba fog vezetni. A trösztök korlátlan uralmáról beszélt azután és azok káros tevékenységének illusztrá lására kimutatta, hogy mig Londonban egy vagon cement 8000 Évtizedes vevőink régen tudják már, kedvükre szépen fest, tisztit o CZINK gyár.
