Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-16 / 134. szám
3 e 1 őház BUDAPEST V. txwt&B psiötR in numen» No. 2L28S—1927. Pén/ek etnMtoIozsbdr. 2933 funtns 16. Ara 3 üJOnge-test árak belíüidou: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egjr bóra <0 lej. Magyarországon: Egy Évre 60, félévre 26, negyedévre 12.60, egy hónapra 6.60 pengő, f— Egye* szám éra Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP, XVI. ÉVFOLYAM - 134. SZÁM. Szerkesztőség, ki adóhivatal és nyomda: Cl uJ-Kol oza. vár, Strada Baron E. Fop (volt Brossal acea) 8. Telefon: 608. — Levélcím: Cluj, postafiók ML Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Két magyar tanító vallomása a Népszövetség előtt Ha már nyilvánosságra került az a megdöbbentő mód, amivel az erdélyi magyarság iskolasérelmeinek panaszát a Népszövetség hármas bizottságánál elütötték, a legszélesebb nyilvánosság előtt ki is kell teriteni. Két magyar tanitót, a két legnagyobb magyar egyház két kis iskolaigazgatójának a megtévelye- dését használták fel arra, hogy a legsúlyosabb magyar kisebbségi sérelemnek a nemzetközi fórum előtti jogi tisztázását lehetetlenné tegyék. Eddig a hallgatásnak az volt az oka, hogy a nyilvánosság előtti felfedezéssel várni kell, amig tisztázódik, hogyan került bele ebbe a szerepbe ez a két ember, tudták-e, hogy mit csinálnak, amikor az eléjük tett nyilatkozatot aláírják s tudták-e, hogy egyáltalában mit Írnak alá- Hogyan vették rá őket erre a tanú- vallomásra, amelynek a megtételére ők semmiképpen sem illetékesek. Gyermekek és szülők százezrei, magyar tanítóknak a sokasága, a tegnapnak, mának és holnapnak nemzedékei sóhajtottak fel az emberi itélőszék felé abban az iskolapanaszbajn s a jogkeresésnek útjába két szerencsétlen ember nyilatkozatát állították akadálynak. Borzasztó az a lelki teher, amit ez a két kis emher magára zúdított. A körülmények, amelyek helesodorták őket éhhé a mérhetetlenül pokoli szerepbe, pontosan tisztázódni fognak. De ha már a végső tisztázás előtt az erdélyi magyar nyilvánosság elé került a felelősségük, maga az ügy, amit az ő nevük vitt veszendőbe, sokkal fontosabb, sokkal nagyobb, mint két ilyen embernek a személyi érdeke. Veres Dónát székelyudvar helyi római katholikus iskolaigazgatóé _ az egyik név, Hodgyai Géza udvarhelymegyei kányádi református tanitóé a másik- Ők írtak alá olyan nyilatkozatot, amelyben azt vallják, hogy az iskolákkal, a magyar iskolaüggyel nincsen semmi haj, magyarul megy a tanítás, 1919 óta egyetlen iskolakapu be nem zárult, minden a legjobban volt és van. E két nyilatkozatot felhasználták annai: az elérésére, hogy a népszövetségi hármas bizottság a panaszt he engedje tárgyalásra a tanács elé- E két embernek a bizonyító nyilatkozatával el is érték ezt a célt s e két ember neve, ilyen vallomása tényleg benne van a Népszövetség hivatalos kiadványában- Ez a száraz tény s erének a megállapítása elégséges ahhoz, hogy mindenkinek meg legyen erről a véleménye s mindenki úgy Ítélje meg két embernek e cselekedeténél szám. bavehető mentőkörülményeket, ahogyaii erre érdemesek. Két egyszerű tanitó áll a magyar közvélemény előtt, akik azt mondják: a tanlelügyelő kérte a nyilatkozat aláírását azzal, hogy valami tankönyvmegrendelés, tankönyvkiutaláshoz szükséges. Magyar tanítónak azonbap nem szabad olyan ostobának lennie, hogy ilyeh vagy olyan magyarázattal akármit aláírassanak velük. Az eljárás, ahogyan ezt a nyilatkozatot tőlük megszerezték, amire felhasználták, a maga valóságában kell hogy tisztázódjék. Nem e tahitoknak, hanem a kisebbségi iskolaügynek az érdekében. Az ő személyes felelősségük a másik, a mellékága ennek a nagyjelentőségű esetnek, de nem olyan mellékes ág, ami felett napirendre lehetne térni, vagy szabad volna lekicsinyiteini. Az udvarhelyi iskola- igazgató típusa a félmüveit demagógnak, a kányádi tanitó hires a környéken a korlátoltságáról. De kik kerülhetnek ilyen szerepbe? Az eset pedig irtózatos példája annak, hogy mi minden következhetik abból, ha az ilyen emberek, ha akárcsak egy tanköinyvmegren- delésnél is elkezdenek önállóan politizálni. Három hét alatt tizenegy politikai gyilkosság történt Bulgáriában Megölték a szófiai Nemzeti Bank egyik igazgatóját A merénylő bombát dobott üldözői felé (Belgrád, junius 15.) Szófiából érkező jelentések szerint Bulgáriában ismét vad terror tombol. B ä f f bankigazgatót, a bulgár Nemzeti Bank osztályvezetőjét tegnap délután abban a pillanatban, amikor kilépett a bank kapujából, ismeretlen tettesek revolverlövésekkeü agyonlőtték. A merénylők el akartak menekülni, egyiküket azonban izgalmas üldözés után elfogták. A menekülő merénylő bombát dobott üldözői felé, amely felrobbant, de szerencsére emberéletben nem okozott kárt. Végül is az egyik detektivnek sikerült lefognia a merénylőt. A gyilkos a forradalmi macedón szervezetekhez tartozik. Bäff bankigazgató meggyilkolásával az utolsó három hét alatt tizenegy emberélet esett áldozatul Szófiában és a' vidéken a macedón forradalmi bandák terrorakciójának. A súlyos sebesültek száma hét. A lakosság körében a sorozatos gyilkosságok miatt óriási az izgalom. A sajtó erélyes rendszabályokat követel. A szobranje éjszakai élésén az ellenzék felszólitotta a kormányt, hogy a legerólye- sebb rendszabályokkal Jépjen fel a gyilkosok ellen és nem szabad visszariadni az ostrom- állapot kihirdetésétől sem. A macedón pátrt vezérszónoka bizonyos politikai köröket azzal vádolt meg, hogy tudomással birtak előzetesen a merényletekről, de nem akadályozták meg azokat, sőt elősegítették a tettesek szökését, mivel szoros összeköttetésben állottak velük. Politikai körökben számolnak Malmov Iván szófiai rendőrfőnök lemondásával Mali- nov nemrégiben már visszalépett, de a király kérésére továbbra is megmaradt állásában. A rendőrfőnököt bizonyos körök állandóan megakadályozzák abbah, hogy kellő eréllyel léphessen fel a macedón bandák gyilkos merényletei ellen. Nem oldották meg, csak kitolták a kormány átszervezését az államtitkárok kinevezésével (Bukarest, junius 15.) A kormányban történt alminiszteri változások nagy mértékben foglalkoztatják a politikai köröket s különösen a kormánypárt köreit. Az alminisz- terek kinevezésével, illetőleg áthelyezésével a kormány miniszteri listájának az átszervezését akarták — ugylátszik — kitolni, ami pedig esedékes volt jó idő óta- Viszont Vaida miniszterelnök a saját legszűkebb környezetének a számára kívánta az alminiszterségeket biztosítani előjogként, a miniszteri tárcákat pedig az esetre, amikor az átszervezésre sor kerül. Habár a kinevezések kel az volt a cél, hogy elkerüljék azoknak az elégedetlenségét, akik tárcára formáltak jogot, ez az elégedetlenség mégis kiütközik, mert a miniszterségre igényt tartók azt látják, hogy ezzel végleg elejtették őket. Helmegeanunak a pénzügyi államtitkár(4Ww»wwmn«»ww ságra történt áthelyezését azzal magyarázzak, hogy azok közé tartozik, akiket a jövő minisztereinek tekintenek s ezeknek több minisztérium ügyeit kell megismerniök. Gafencu, aki az ipari és kereskedelmügyi minisztérium államtitkára tett, rendesen Vaidának a külügyi államtitkára szokott lenni. Mivel azonban Titulescu nem hajlandó az orosz-román megnemtámadási paktum afférje óta Gafen- cuval együtt dolgozni. a diplomáciánál, a külügynél belátható időn belül nem helyezhető el. Itt, az ipari és kereskedelmi tárcánál többen várták a miniszterré való kinevezésüket, köztük Haţieganu Emil dr. erdélyi miniszter is számított rá. Sokan vannak tehát, akiket a Gafencu kinevezésével s azzal, hogy a kereskedelmi tárcát Vajda vette át, sérelem ért. Az alminisztereknek a minisztériumok élére állításával — azt hiszik — nincsen megoldva az átszervezés kérdése, csak elodázva. Belekerül a nevük a népszövetségi kiadványba s ezzel kiszámíthatatlan időre letörik az erdélyi magyar nemzedékek kulturális fejlődésének reménységeit. Mentnyi magyar gyermek verejtéke, mennyi magyar szülő könnye, hány magyar tanitó életének keserűsége szárad a lel kükön s mennyi magyar energia épitőmimká- jáinak a lerombolásához lett gyujtózsinór az ö testükbőlMi még nem mondjuk ki a szót, hogy tudatosan adták oda magukat s hogy megkapták volna ennek a jutalmát. Várunk a teljes tisztázásra. De két ember odakerült a magyar közvélemény itélőszéke elé s a magyar gyermeknemzedékek nevelésének szent ügye érdekében kell arra figyelni, mivel igyekeznek ezek tisztázni magukat. Ha ki kell mondani rájuk a legsúlyosabb szót, annak nagyon nagyot kell mondania. Egészen más kérdés azonban: hogyan lehet egy nemzetközi fórumon két ilyen tanítóinak a vallomására döntést alapítani. És ez a kérdés a vén Európának a világkonferenciák orvosi műtőasztalán fekvő i ügye.