Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-14 / 132. szám
T/ Bes poştala plfittt* fai aornm» Ko. 8L258—M27. Sseräa Clnf~1to1t»KS*är. 1933 funlus 14. Ara 3 zetiUjs&g Előíiiet«u árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy érre 60, félévre 26, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengd, r— Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVI. ÉVFOLYAM - 132. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Kolo», vár. Strada Baron E. Pop (volt Brossal ncca) 8. szám, Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 10L szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. A magyar sajtó' szelleme Öt kolozsvári újságíró került legutóbb a vádlottak padjára, legnagyobbrészt egy ügyészi vádbeszéd sajtókritikái miatt. A Keleti Újság pőrében már elhangzott az ítélet, amely az egyik újságírót felmentette, a másikat pedig pénzbüntetéssel sújtotta- Kedden pedig egy másik kolozsvári lap három munkatársa állott a törvényszék hármai tanácsú előtt, mert első alkalommal a birák között véleménykülönbség támadt és ezért kellett a már teljes egészében letárgyalt ügyet újra elővenni. A tárgyaláson elhangzott per beszédek rendjén a kolozsvári ügyészség vezetője, Bi- riescu főügyész, terjesztette elő a vádat és beszédének vezérmotivuma az volt, hogy elvonatkoztatva a konkrét ügyektől, általánosságban is meg kell bélyegezni a magyar sajtó szellemét. E sorok Írójának és általában a romájniai magyar sajtó munkásainak sok összeütközése volt már ügyészi vádiratokkal, ügyészi álláspontokkal. Nem akarunk rekriminálni, visszamenni azokba az időkbe, amikor a sajtópörök légiói indultak el az igazságszolgáltatás utjain- Ennek az időszaknak jellemző tüneteképpen kerültek a törvényszék elé a legutóbbi yiörök vádlottjai. Legtöbbjük ellen az a vád, hogy az ügyészi eljárást kritizálták. Pedig logikusan nézve a dolgokat, alig hihető, hogy a publicista, vagy újságíró éppen azt az igazságügyi faktort, illetve működését vegye tollhegyre, akinek mestersége a vádemelés, az iz- gatási és más államellenes deliktumok megindítása. A tömeges ügyész, kontra ujságiró- pöröknek tehát feltétlenül kell lennie valami speciális okának. És korántsem egyszerűen csak lélektani ok ez. De annak is kell valami magyarázatának lennie, hogy egy idő óta, — körülbelül azóta, hogy Biriescu főügyész vette át az ügyészség, főleg pedig a sajtóügyek irányítását —, mintha meglassudott volna a sajtópör-lavina sodró irama- És lojálisán meg kell állapitanunk azt is, hogy a főügyész vádbeszédében nem találtuk meg azt az éles, bántó lendületet, a magyarságnak azt a bántó lekicsinylését, amit pedig nem egyszer volt alkalmunk tapasztalni. Tudjuk azt, hogy az ügyész minden elébe kerülő ügynek a legsötétebb oldalát látja, már hivatásánál fogva is. Mi azonban még igy is disztingválni tudunk az ügyészi harcmodorok között. És akkor, amikor szerény ellenvetést teszünk a főügyész ur egyik kitételére, annak a véleményünknek is kifejezést adunk, hogy Bireescu főügyész csak a beszed lendületében állíthatta azt a magyar sajtóról, hogy a román állammal szemben ellenséges szellem vezeti és ezt a szellemet kell kemény Ítélettel megbélyegezni. Főügyész Ur! Minket soha ellenséges szellem nem vezetett. A mi foglalkozásunk és hivatásunk a nyugodt és objektiv szem ődás, az események olyan megítélése, amely hitünk szerint nemcsak a magyarság, hanem általános emberi szempontból is elfogulatlan és mértéktartó. Ez vezetett bennünket a múltban és ez vezetett akkor is, amikor a legutóbbi sinfalvai és ehhez hasonló sajnálatos események alkalmával a megbántott magyarság számára elégtételt kértünk. Eddig is azt hangsúlyoztak, hogy a magyarság nyugalmának biztosítása közérdek, a közrend megóvása államérdek. Ezt láttuk veszélyeztetve az utóbbi időben és ezért kértük komoly intervencióra a hatóságokat és a kormányt. És meg vagyunk győződve róla, hogy Románia és Erdély nemzetiségi békéjét éppen úgy félti és szeretné óvni velünk együtt Bireescu főügyész, mint az a magyar sajtó, amelynek szelleme, meggyőződésűink szerint, nem rombolni, hanem epiteni akar. Nagy megütközést keltett a világgazdasági konferencián Hull bejelentése9 hogy Amerika văr a nyilatkozattal Csak a junius 15-i fizetések után hajtanáé részvételéről nyilatkozni — Japán delegátusa a vámhatárok lerombolását kívánja — Henderson a leszerelés nélkül nem jósol sikert (London, junius 13.) A világgazdasági konferencia bevezető ülésén általános jellegű felszólalások hangzanak el, mindenekelőtt a nagyhatalmak 'megbízottai részéről. Rendkívül nagy várakozás előzte meg az amerikai Hullnak a szólásra jelentkezését s e várakozást érte a legnagyobb meglepetés. Hull bejelentette, hogy csak junius lS-e" után nyilatkozik az Egyesült Államok naivban, mert előbb meg akarja várni, hogyan teljesítik e napon Amerika adósai fizetési kötelezettségeiket. Azt hiszik, hogy Amerika ezzel a magatartásával nyomást akar gyakorolni adósaira s igy akarja őket fizetésre kényszeríteni. Csak negyedórás felszólalás. A világgazdasági konferencia keddi ülésén MacDonald felolvasta a tegnapi ülésről felvett jegyzőkönyvet, majd komoly intelemmel fordult az egybegyült delegátusokhoz, figyelmeztetve őket a konferencia rendkívüli nagy fontosságára. Közölte velük, hogy a konferencia általános bevezetése semmiesetre sem tarthat tovább három napnál, igy mindenki úgy foglalja össze beszédét, hogy az maximum egy negyedóra időtartamra terjedjen. MacDonald beszéde után az amerikai, a francia és az olasz kiküldöttek beszédeire került sor. Amerika várja a pénzt. A konferenciára összegyűlt delegátusok körében nagy megütközést keltett Hull amerikai delegátus bejelentése, aki közölte MacDonald elnökkel, hogy nem él most a szólás jogával. Bevárja a háborús adósságok junius 15-i esedé- dékességeinek napját, mert attól teszi függővé a konferencián való állásfoglalását, hogyan teljesitik az európai államok Amerikával szemben fennálló kötelezettségeiket. Csak a leszerelés segit. Meglehetősen nagy izgalmat keltett az angol Henderson beszéde, aki mindenek előtt a konferenciával a leszerelési kérdést szeretné rendeztetni, mert felfogása szerint, amig ezt a kényes természetű ügyet nem rendezik kellőképpen, nem lehet a tárgyaláshoz szükséges komoly és méltóságteljes hangulatot megteremteni, aminek hatása esetleg a gyűlés folyamán fog csak kiütközni és ami nagyban fogja befolyásolni a tárgyalások egész menetét. Daladier a munkanélküliségről beszél Daladier francia miniszterelnök a következő szónok, aki mindenek elölt mint a világ- gazdasági konferencia első cs legfontosabb pontját, feladatát a munkanélküliség kérdését tartja megoldandónak. Szerinte a 40 órás munkahét bevezetésével csökkenteni kellene a termelést és sürgősen segíteni kell a kereskedelmi válságokon. — Uj világot a romokon csak úgy lehet építeni — mondja Daladier —, hogyha a világ összes államai összefognak és együttes erővel küzdenek a nyomasztó gazdasági helyzet feljavításán. A továbbiak során a valutahaborurol es azoknak leküzdéséről tart előadást, majd ismét visszatér a munkanélküliség égető problémájára. Megoldásul a vámhatárok szabaddá tételét és a közmunkákat ajánlja, a munkanélküliség megszüntetésének legbiztosabb módjaiul. Japán a vámhatárok lerombolását kívánja. Olaszország részéről Jung pénzügyminiszter szólal fel. aki teljes egészében MacDonald mellé áll és bejelentésével teljesen támogatja MacDonald álláspontját, különösen a háborús adósságokat illetőleg. . A felszólalások között a legrövidebb és a legtartalmasabb beszédet Isii japán delegátus tartotta, aki hazájának nevében és megbízásából kijelentette, hogy alapos revízió alá kell venni a világ összes vámintézkedéseit és minden eszközzel azon kell lenni, hogy lßhß- tőleg a világ összes államai között megszűnjenek a vám- és kereskedelmi határok. Apad a világ árukészlete. Londoni gazdasági körökben örömmel állapítják meg, hogy az árukészletek, amelyek eddig állandó nyomást gyakoroltak az árakra, nem szaporodnak tovább. Ezt a jelenséget most már úgyszólván világszerte meg lehet állapítani. Emiatt aztán a kereslet is lassan jobb erőre kap s remélhetővé válik a tökének árukban való elhelyezkedése. A német konjunktúra kutató intézet megállapításai szerint, Németországban januártól a cukor ára 55, a szalonna 48, a gummi 30, a bádog 28, a réz 24, a rudvas 20, az ólom 19 és a gyapot 16 százalékkal emelkedett. A nyersanyagok árának emelkedése lassú, organikus javulás első jele. •
