Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)

1933-04-08 / 81. szám

4 KuetiUjskg XVI. ÉVF. 81. SZÁM. Utóirat a Ladó-ügyhöz * Az embereknek jól esik, ha rosszat mondhatnak, vagy hallhatnak valakiről, na Delevajkáinatnak a más veséjébe és árthatnak neki. Egyetlen motívuma ez an- :iak a kis es jeienteitteien Kávéházi mendemondának is, amely a Tamási Áron legújabb könyve, az „Ábel a ren­getegben", ez ■ üde, eredeti, izig-vérig poétikus írás Korul tamadt. van a naiv vad és aiapjaban semmiség mögött pár olyan komoly és aggasztó szempont, ami bár szé- gyeini való, de végre ra keli mutatnunk. Másrei évti­zede mindössze, hogy beleütöttem az orromat az iroda­lomba, (eleg bolond voltami, de magam is percroi- perore tapasztalok kellemetlen visszásságokat. Mindig akadnak olyanok, akik na valakinek __ nekem, vagy másnak, — akármilyen sikere van, azt bizonyos urak minden kigondoinato eszközzel szeretnek tonkremarm, vagy legalább is kisebbíteni. Ha egy egészséges monda­tot le tud Írni az „lró", — sajnos, a legtöbb nem tud — azt másnap már megfojtanák egy kanál vízben. Tudás es műveltség nianyara is mutat, ez az irigység es gyű­lölködés. Magam még azt az ósdi felfogást vallom, hogy aki nem jó ember a szive gyökeréig, az igazi belső ér­téket jelentő munkát nem is adhat önmagából, vagy hazudik és számit, helyesebben számításból hazudik, hogy akármilyen naszna legyen belőle. A másik hiba az „östehetség"-ek felfedezése, az irodalmi es más „csouagyermek” romantikák. Ezek a mi „östehetségeink" nem igen szoktak, nem is szeret­nek tanulni, pedig éneikül valódi érték, tűzálló művé­szi munka nincs es nem is lesz. A legtöbb ostenetseg aztán idő előtt elhányja a borját, de előbb feldöfi a felfedezőjét — naiaöoi. van erre eset nem egy. ilyen a Tamási Ároné is az ö külön Ladó Lajijával, akire nem egy szép jelzőt pazarolt a „Heiikon' -ban, amikor elő­ször elvitte az első irodalmi bálba. akkor nem ő, Ladó Laji, hanem a barátja, Katona Bocll lopott és ö ártatlanul esett a slamasztikába. A székely íurrang azonban székelyekkel szemben nehezen szokott elsülni. Itt is a bajocska abban volt, hogy Tompa mi­előtt leközölte a verset, ítt-ott klkorrlgálta és a bizo­nyítékként küldött vers pontosan ezekkel a javításokkal van leírva, lehat a székely KozeletbOl másolták Ki. A tüzláng vesse fel, hogy erre nem gondolt ez a Laji, pe­dig olyan szépén oda kanyarította a levelébe: „Ami a legfőbb, az irodalom, hát abból a kevésből is ellopni, ez gyalázat volna, úgy hiszem, hogy legnagyobb bűn a ria- gizálás".|»(Igy!) „Maltkai Emilt nem is hallottam — írja íeveieben. Makkal Sándortól olvastam az oraog- szekért. En szerkesztő Ur! Azt nagyon jól tudom, hogy a becsület az tonlos! faeton egyik verse „Szabadság es szerelem“ nekik akkor ez kellett, de máma nem lehet azt a jelszót hasznaim, mama csak nekünk székelyek­nek ez a jelszó mellett keli kitartsunk .Becsület és igaz­ság"... Szegény Lajit én sajnálom. Ettől a kis irodalmi el- téveiyeaestoi meg lenet es mszem, nogy lesz is becsü­letes, jóravaló ember, ha meg is csúszott egy kicsit a I A fáradtság ismeretlen fogalom ha a rugalmas, vízhatlan, könnyű és olcsó PALMA OKMA tartóstalpat tétetteti cipőjére! kolozsvári aszfalton. Végül mégis Tamási Aront szidom meg. Hála istennek, nogy megírta az „Abel a rengeteg­ben“-!, de az élő Ábelt, hagyta volna ott a rengeteg­ben, a Hargita természetes, igaz, becsületes és szép vi­lágában... Nylrő József. Helybenhagyta a marosvásárhelyi tábla a gyergyószentmiklósi városháza „megszállóinak“ Ítéletét (Marosvásárhely, április 7.) A marosvásárhelyi Íté­lőtábla ma foglalkozott zárt ülés keretében a gyergyó­szentmiklósi kommunisták ügyével. Mint emlékezetes, a mult év telén mintegy hatvan főből álló munkanélküli csoport jelent meg a városházán, hogy nyomorgó csa­ládjaiknak némi segélyt utaltassanak ki. Kérésük azon­ban elutasításra talált, ami után a munkások csoportba verődve, tüntető felvonulást rendeztek a kis város uc- cáin és felvonulásuk alkalmával a kommunizmust, va­lamint az oroszországi szovjetrendszert éltették. Rövid időre meg is szállták a városházát. A csendőrség a tüntetők közül mintegy 25 embert tartóztatott le, aki­ket a Csíkszeredái törvényszékre kisértek át. Ügyük­ben a Csíkszeredái törvényszék nehány hónappal ezelőtt hozott Ítéletet, s a vádlottak közül ötöt, névszerint Hirsch Ödönt, Erős Istvánt, Imecs Jánost és Istvánt, valamint Demeter Istvánt 6 hónaptól 3 évig terjedő el­zárásra ítélték. Az elitéltek felebbezését a marosvásár­helyi Ítélőtábla nem vette tekintetbe és helybenhagyta a Csíkszeredái törvényszék Ítéletét. Alezredes és kereskedő afférja a törvényszék előtt A kereskedő pofonokat, az alezredes marasztaló ítéletet kapott — Salamoni döntés, amely mindkét felet kielégíti \ De én nem a plágiumért haragudtam meg erre a Ladó fiúra, nem is ezért szegyenlem magamat helyette. O ezt a plágiumot úgy kepzelte, mint amikor valaki tüzet kér a másiktól az uccán. Ledó Laji is a Szép Ernő tüzit szívta végig a Helikonban a hozzátartozó cigarettával együtt. Tán még jót is kacagott, hogy ezt az előtte ismeretlen embert így megtréraita. Marad annak úgyis elég szép írása. Nem ez bánt engem. — au mar reg tudjuk Ladó Lajfrol, nogy plagizai nem­csak Szép Ernőtől, hanem másoktól Is. Emiatt én soha ki nem tettem volna öt az újságba, mert meg van an­nak a módja, hogy az ilyen kis iskolás „puskázásokat" elintézzek anemui, nogy a nyilvánosság ciott megszé­gyenüljön és talán még mélyebbre zuhanjon az erköl­csileg Jónak nem neveznetö utón. Ez a jóakaró figyel­meztetés rég megtörtént a Tompa László barátom ré­széről, alti evekig őrizte a fiú plágium-titkát, de Laao Laji az ügyben rosszhiszemű visszaeső bűnösnek bizo­nyult és az erdei romantikán kívül, alig van jogcíme Bá, hogy Irodalmi ambíciók elvonják a más téren való becsületes munkától, az o erdeko tehat, nogy Kiábrán­dítsák és az Aronka „felfedezését“ visszautalják, ahova való, a sajat hivatásához es fizikai munkakörébe. A Ladó Lajíka irodalmi szarkasága nem olyan „szenzáció", nogy érdemes lenne vele Különösképpen foglalkozni. Az alábbi pár példácskát is éppen csak, nogy megemlítjük, nogy lassa, altit erdekei: nem alap­talanul beszélünk. Itt van mindenekelőtt az „En“ cimü „verse", melyet a „székely Kozeief-nek küldött be. a hangulatos szép költeményt Makai Emil irta (Lásd „Makai Emil munkái." Singer és Woltner Kiadäsa iss oldal. Sajtó alá rendezte Molnár Géza). Másodszor Ladó Laji rendezte sajtó ala, mint sajátját — mindössze ezt a sort: „Es lelke röpül az egek egén át.“ így igazította meg: Es lelke ropui a Kokért uccán at. A Kökért ucca azért kellett, mert úgy látszik ott lakik a babája. A többi szOrOl-szora azonos. A másik verse az „Este" cí­mű (megjelent a Székely Közélet 1932. szept. 17-iki szá­mában). Alignogy megjelent, Tompa László szerkesztő „Tanár“ aláírással levelet kapott, amelyben ezt a ver­set egy elemi iskolás tankönyv kiszakított lapján um oldal) meg is küldtek neki szépen kinyomtatva. Erre Tompa Ladó Lajosnak levelet irt és alaposan kiok­tatta, rigyelmeztette, nogy az irodalomnak hagyjon bé­két hosszú időre, különben le fogja leplezni s főkép­pen megírja Tamásinak, aki pártfogolta es jóakarattal viseltetik iránta. Közölte vele a névtelen levél tartal­mat is. Laji barátunk erre válaszolt Tompának, mondván: „A becses és intő levelet megkaptam, amely engem erő­sen, de erősen reinaboritott. Mert Cn első pillanatban reajöttem, hogy valami verembe estem: Amikor a szerkesztő Ur! ±Tagiz£üás-ról ír..." (Eredeti ortografia.) Kideríti, hogy az „Este“ cimü verset egy Katona Bol­dizsár nevű barátja irta, aki arra kérte, hogy a saját neve alatt közölje le. Mindjárt bizonyítékul mellékeli is az idegen kézzel Írott verset. Tehát, ha lopott valaki, (Kolozsvár, április 7.) Nem mindennapi becsületsértési ügyet tárgyalt pénteken a ko­lozsvári törvényszék T szekciója. A vádlott Grigoriţă Nicolaie kereskedő, a feljelentő pedig Trandafirescu alezredes, a kolozsvári katonai kórház egyik vezetője- A járásbiróság, amely elsőfokon Ítélkezett az ügyben, felmentette Gri- gorifát és ötszáz lej 'perköltség fizetésére kö­telezte a katonatisztet, amely itelet mindkét részét megfellebbezte az alezredes Grigoriţă Nicolaie több holnapon keresztül szállított tejet a katonai kórháznak. Az ellenőr­ző közegek megállapításai szerint a tej nem minden esetben felelt meg az előírásoknak s igy Grigorita szerződését a kórház egyodalulag felbontotta. A szállító jogtalannak tartotta a szerződés felbontást s Negyvenezer lej kártérí­tésért beperelte a katonai kórhazat, amelyet el­sőfokon el is marasztaltak, másodfokon azon­ban mentesítettek a kártérítés fizetése alól. A szerződés felbontása után Grigorita Tranda­firescu alezredest is beperelte hatezer lej ere­jéig, ami azoknak a zöldségeknek árát tette volna ki, amelyeket azalatt az idő alatt szállí­tott alezredesnek, mig összeköttetésben állt a kórházzal. 1931. október 22-én egy vasárnap délután Grigorifa a Postákért uccában szembetalálko­zott Trandafirescu alezredessel. — Jónapot alezredes ur, — köszöntötte, — majd emelt hangon hozzátette: — „Hagyja csak el, majd megfizeti a hatezer lejemet.“ Az alezredes rendkívül felháborodott Grigo­rita szavain, akit felszólított, hogy azonnal kövesse őt a térparalncsnokságra. A kereskedő vonakodott ezt megtenni, ellenben hajlandó volt a rendőrségre menni. Bementek a rendőr­ségre, ahol az alezredes jgyzőkönyvet vétetett fel, miközben két pof elit adott Grigorifának és alsóajkát is felszakította, amiről orvosi bizo­nyítvány is tanúskodik. Az alezredes ráadásul becsületsértés miatt beperelte Grigorifát, aki azzal követte volna el a becsületsértést, hogy az uccán szemtelen ban gon köszöntötte s eze|nkivül • a hatezer lejes zöldségszámlát is szóvátette. A járásbíróság felmentette Grigorifát an­nak ellenére, hogy az elismerte, hogy köszön­tötte az alezredest. Ezzel azonban nem vették bizonyítottnak a becsületsértést. A törvényszéki tárgyaláson Grigorifa ügy­védje és Trajadafirescu alezredes jelentek meg. — Meg kellett fellebbeznem az Ítéletet, — adta elő az alezredes, — mert becsületem úgy kivánja. A járásbíróságon jóformán ki sem hallgattak s anélkül hozták meg a döntést, hogy ismerték volna a valódi tényállást. — Hiszefi egy félóráig beszélt akkor az al­ezredes ur — szól közbe Grigorita ügyvédje. —• Olyan felháborító módon viselkedett Gri-> goriţa velem szemben, mikor a Postákért uc­cában találkoztunk, hogy valamiképpen repa- rálni kell a becsületemen ejtett foltot. Mond­hatom, hogyha akkor bajonett lett volna ná­lam, azonnal elégtételt vettem volna magam­nak. — Vannak talán tanúi arra, hogy a vád­lott magatartása valóban sértő volt? — kérdezi az elnök. •> — Nincsenek tanúim, mert egyedül vol­tunk az uccában, de azt hiszem elég, ha becsü­letszavamat adom és megesküszöm arra, hogy Grigoriţă pimaszul viselkedett. — Tanuk nélkül nem tehetünk semmit, — mondja erre az elnök. — Hát nem elég a becsületszavam? — le­pődik meg a katonatiszt, aki nincs tisztában azzal, hogy tanú nélkül nem lehet bizonyítani. — S nem elég, hogy a sértőmet felmentet­ték, hanem még én kell ötszáz lejt fizessek a perköltségekért. Grigorita ügyvédje kéri az elsőfokú Ítélet helybenhagyását. Megállapítja, hogy Grigorita szerződését csak azért semmisítették meg, mert az nem szállított elég zöldséget Trandafirescu alezredesnek. Az alezredes rendkívül felháborodik erre az állításra s kéri annak jegyzőkönyvbe vételét, hogy annak alapján az ügyvéd ellen is rágal­mazás! pert indítson. A törvényszék helybenhagyja a járásbiró­ság Ítéletét azzal a változtatással, hogy a per­költség fizetésére vonatkozó részt felfüggeszti. Erre az alezredes is megnyugszik az Ítéletben, most azonban a védőügyvéd fellebbez, — az öt­száz lej miatt. Kolozsvári mozg’ő színházak Rmisoras CORSO Előadások: 3, 5, 7 és 9 órakor EDISON Előadások: 3, 6 és 9 órakor ROYAL Előadások: 3, 5, 7 és 9 órakor u PAPRIKA Koncert. Énekes világfilm. Ma szomb.: «yilkossás egy cd Gaál Franciska, Paul Hörbiger Főszerepben: OlgaTchekowa villáiban. Izgalmas, egészen 43 c vígjáték viiágsiágeie. Oskar Karlweiss. modern Dímügyi film. Vasár­tz ö Vasárnap d. e. 11-kor matiné: Harc a mi Hűekért nap délelőtt matiné: Slárot» Az é ei data Simson (Luciano Albertiül) ablaii kelet (elé. kém tör­w 10 és 15 iejes helyárakkal. Verebes Ernő. ténet. 10, 15 ’eies helyárakkal.

Next

/
Thumbnails
Contents