Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-16 / 88. szám
SS KumUjsm 1933. április 16. Aiifjuságprablmáírál nnvntjaf~a, vur ea jiüofwK (Kolozsvár, április 14) Ninos érdekesebb ás izgatóbb kérdés ma az ifjúság problómá- iánál. A politikai, társadalmi, erkölcsi és az egész szellemi élet válságos napjait éli. A világnézetek harca és forradalma ijesztő kilengéseket mutat, a mai. ifjúság bizonytalanul néz és figyel, a ma és holnap horizontján nem talál biztos és egyenes irányvonalat, amely nemcsak lelki és szellemi életében jelenthet megnyugvást, harmóniát, hanem biztos megélhetést, elhelyezkedést, a társadalmi életbe való bekapcsolódást, főképpen pedig munkát és kenyeret biztosit számára. A világháború, a forradalmak és az ijesztő gazdasági világkatasztrófa borzalmas lángolása már szünöben van, de a nagy égés nyomában csak pusztulás, iiszök, hamu látható mindenfelé s az egész horizonton sötét füst ós köd zárja el a jövő biztos kilátásait. Csodálkozhatunk-e azon, ha ilyen körülmények között a mai ifjúság pem lát tisztán, ingadozik, szélsőségek felé hajlik, mert. éppen az ifjúság jogán élni, főképpen megélni akar. Áll ez különösképpen a romániai magyar ifjúságra, amelynek speciálisan sötét és bizonytalan a jelejne, kilátástalannak látszik a jövője. Megtorpan a gondolat és elborul a szellem, ha a fiatal magyar generáció jövőjével foglalkozunk. Mi lesz velük, hogyan helyezkednek el, hol kapaszkodnak bele a gyakorlati életbe, hol van a föld, ahol megállhatnak és lábukat megvethetik és hol van a föld, amely kenyeret termel hokik és hol van a mező, ahol az élet virágait szaki thatják és hol van a tudomány, amelyben elmerülhetnek és amelyet előre vihetnek úgy, hogy szellemi munkájuk megteremje a megélhetést és az élet gyümölcseit?! A hivő lélek ilyenkor az isteni gondviselésre apellál, amely gondoskodik a mezei madarakról és nyilvántartja még a fűszálakat is, mások pedig a természet csodálatos erejébe!» bíznak, amely minden teremtménynek megjelöli az útját. Az itt élő magyar ifjúság derekasan dolgozik is. Tudom, hogy az iskolákban, egyet», meken emberfeletti erőfeszítéseket tesz, legyőzi a nehézségeket, szívós és kitartó és a tanaraik is elismerik, hogy a magyar diákok gimnáziumokban, egyetemen, szakiskolákban, tanonciskolákban szorgalmasak, tehetségesek és komolyak és minden jogcímük meglehetne*, hogy a gyakorlati életben boldoguljanak. Ezen a vonalojn nincs is baj, de az elhelyezkedés, a gyakorlati életbe való bekapcsolódás, a pályaválasztás körül jelentkeznek speciális nehézségek. Itt torpan meg az ifjú lélek. Nem tudja, hogy mit kezdjen a szellemi vagy ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági végzettségével Mikor a diploma vagy a tanoncoklevél a kezében van, akkor döbben rá, hogy mi az n kisebbségi sors és milyen kevés az a munkaterület, ahol elhelyezkedni lehet, ahol a kenyér problémáját meg lehet oldani, családot lehet alapítani és a természet örök folytonosságában emberi életet lehet élni. Nem csoda, ha ebben a nagy bizonytalanságban az ifjúság lelke a szélsőségek felé hajlik, elhomályosulnak a tradíciók, megfakul a tekintély tisztelet, olyan lelki, szelemi és morális érdességek jelentkeznek, amelyek- a tiszta- látás és világos judicium hiányában ártalmára lehetnek a nagy, egyetemes, kisebbségi magyar céloknak és törekvéseknek. De itt átadom a szót dr. Mákkai Sándor püspöknek, aki mint apa, miint iró és mint püspök, a legilletékesebb arra, hogy az itt élő magyar ifjúság aktuális, égető, nagy problémáiról nyilatkozzék: Megszólal a szerető apa. — Én is osztozom minden apának abban az aggodalmában, hogy a jövő nemzedéknek az életben való elhelyezkedése inagy nehézségekbe ütközik. Látom, hogy az ifjúság éppen a bizonytalan jövője miatt mindenfelé keresi a lehetőségeket és nem képes mélyebb kritikával és a következmények alaposabb elgondolásával mérlegelni azokat a szellemi, társadalmi és politikai törekvéseket, amelyek körülötte hullámzónak s elsősorban azt nézi, honnan nyújtanak felé valami készet, valami meg foghatót. Ebből magyarázom azt, hogy tradíciók, tekintélyek, régi eszmények nem elégítik ki cs valami újszerűségekbe köpködik. Az ifjúság természeténél fogva azt hiszi, hogy csak uj világrend segíthetne rajta, más társadalmi és gazdasági berendezkedések. "C gy rossz minőségű púder árt az arcbőrnek, mert megtámadja az arc-szöveteket és ráncokat okoz. Tehát icgyen elővigyázatos pudere kiválasztásában. A D ARGY púder felülmúlhatatlan minőségű, kellemesen van illatosítva Cher Amour-, Taifun- és Foutes les Fleurs-el. Ennek a púdernek csodás hatása van. Poudrc WAMfJf Sokan azt hiszik, hogy egy egyetemesség, amely a Nemzetek közti válaszfalakat dönthetné le, volna a jövő kapuja, illetve iránya, mások a kollektiv gazdasági berendezkedéstől várnak sokat. Ezért kerülnek veszélybe a családi és nemzeti tradíciók. —- Viszont azt látom, hogy hiányzik az ifjúságnál a történelem alapos ismerete, a nemzeti szellem legkiválóbb alkotásainak mélyreható tanulmány ozása, és egy helytelen gyakorlatiasság alapján azt hiszi, hogy nincs idő elmélyedésekre, hanem sieb ni kell valami jelszó alapján uj állásfoglalásokra és a megélhetés biztosítására. Azonban mint apa, nem tagadhatom meg azt, hogy az ifjúságban látok egy komoly réteget, amelyet fiaimon keresztül nii'pt baráti társaságot ismerek, akik épen az alapos tanulás, történelmünkben és irodalmunkban való elmélyülés által egy egészséges folytatását akarják és reméljük, hogy fogják is képezni annak, ami az erdélyi magyarság életében a nemes örökséget adja. Ugyanezek szereznek biztos tudomásom szerhpt az egyetemen is profesz- szoraik és a román nemzetiségű társaik előtt megbecsülést az erdélyi magyarságnak. Mint apa, csak azt tanácsolhatom más szülőknek is, hogy fiaikat a komoly tanulmányozásra, a jelen tisztaságának a megőrzésére és nemes emberszeretetre irányítsák a családi élet légkörében. Legyenek barátjai a fiaiknak, igyekezzenek megérteni az ifjú lélek törekvéseit és igy óvják meg őket attól, hogy szélsőséges irányzatoknak, egyes érdekköröknek, vagy burkolt egyéni törekvéseknek legyenek elárusított eszközei. Az volna, kívánatos, hogy az itt együttélő nemzetek fiai, mvpidenik a maga nemzeti tradícióinak a tiszteletében, egy egészséges, építő irányzatban találkozzanak és olyan jövendőt alapozzanak meg, amely . alkalmas a társadalmi rend és a kultúra igazi értékeinek a biztosítására. Hogyan látja az ifjúság jövőjét az író? — Mihpt iró, sokat tanulmányoztam és ismerem az ifjúság lelkét, tudom, hogy ez a kor a fantáziának és a gyors állásfoglalásoknak a kora. Az ifjú lélek kilengései, ha a szeretet szemével nézzük azokat, megérthető és elitélés helyett sokkal inkább jóakarata segítségre és irányításra számíthatnak, de e nehéz időben azt kell vámunk az ifjúságtól, hogy komoly önkritikát is gyakoroljon és 'a maga törekvéseit kipróbált példákon igyekezzék ellenőrizni és kialakítani. Én a magam részéről szomorúnak tartok egy teljesen materialista ifjúságot és meg a gazdasági válság megoldását is inkább remélem egy olyan nemzedéktől, amelyik az erkölcsi világrend törvényeiben hisz s a felelősséget és áldozatosságot tartja az élet alapjainak, mint amelyik tiszta anyagi kalkulációkkal akarja magának kikönyökölni a helyét a világban. — 'Az ifjúság szellemét az irodalom, formálja a leghatározottabban. Itt az a babona uralkodik, hogy csak az úgynevezett modern, és aktuális müvek és propa- gandisztikus könyvek gyújthatnak nekik való szellemi táplálékot. Szerintem azt kell az irodalomban keresniük, ami örökké modern, mert azt tükrözi, ami az emberi szellemben és életben változatlanul értékes. Ebből a szempontból kellene ifjúságunk nak újra elővennie nemzeti irodalmunk klasszikusait és a világirodalom nagyjait. Es imgyen szól — a püspök. — Mint püspök, reá kell mutatnám arra a sajátos helyzetre, hogy a mi ifjúságunk Erdélyben az ö ősi egyházának köszönheti egész kultúráját és mindazt a telki kincset, ami nemes emberségéi jelenti. Szerintem az erdélyi magyar ifjúságnak csakis ezekben a kipróbált ősi intézményekben és azoknak keresztény szellemében \ üél és férfi favasil áruinkat a húsvéti ünnepekre való , tekintettel jjjj meisiQkott olcsó éráinknál is olcsóbban árusitiulc. ) MASSLBB JAKAB női- és férfiruhaüziet j Cluj’&oiossvár« rlüíér 24.
